Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)

2019-07-17 / 164. szám

161 SPORT 2019. július 17. I www.ujszo.com Djokovics és Federer mellett is gyakoroltak OROSKY TAMÁS Filip PoláSek edzőjeként Csarnakovice Erik ie átélhette a wimbledoni Grand Slam­­tenisztorna légkörét. Világ­sztárok mellett is edzettek, mégis a saját elődöntőjük volt a legnagyobb élménye a rima­­szombati származású szakem­bernek, aki hazaérkezése után adott interjút lapunknak. Melyik érzés az erősebb önben: a csalódottság, hogy nem sikerült döntőbe jutnia a Polásek-Ivan Dodig-párosnak, vagy az öröm, hogy elődöntőt játszhattak? Eredetileg a fiúk első közös tor­nájára, Antalyába is együtt kellett volna mennünk, de az nem jött össze. Filip akkor a családjával utazott. Már Törökországban is örültünk az ered­ményeknek, a döntőnek, egy nagy előrelépés volt az neki. A wimble­doni elődöntővel nagyon sok, 870 világranglista-pontot szerzett, és feljött a 42. helyre. Ez sokkal inkább egy álom megvalósulása, semmint egy tervé. De persze csalódott is az ember, mert a legjobb négy között Filip és Ivan közel volt az egyenlí­téshez a francia Mahut-Vasselin­­páros ellen, sajnos, nem sikerült. De három héttel korábban ezt a két eredményt minden további nélkül aláírtuk volna. Hogyan képzeljük el egy páros edzését? Dódig stábja is ott ül a kispad közelében? Működik vala­milyen kooperáció önök között? Kicsit meglepődtem, hogyan működik a mai páros világ, mert mostanáig csak egyéni játékosokkal voltam nagyobb versenyeken. Min­denkinek megvan a saját csapata, Dodignak is ott volt a saját kondi­edzője, edzője és menedzsere. Van­nak közös edzések is, de a szabad napokon mind a két stáb egyénileg készítette fel a srácokat. Azzal, hogy felmentek a pénzdíjak, maga a páros világ is még komolyabbá és profib­bá vált. Például csak Mahut-val négy Filip PoláSeknek. (TASR-felvétel) Mester és tanítványa. Csarnakovics Erik (jobbra) barátja és edzője is ember volt Londonban, a párosuk körül 6-7 ember mozgott... Hogyan osztották el egymás kö­zött a feladatokat? Esetünkben az volt a jó, hogy Dó­dig testvére, Miso sokáig párosozott Ivánnál. Ott vannak a mezőnyben már vagy tíz éve, mindenkit ismer­nek, úgyhogy a taktikai részét ő irá­nyította. Filippel megnéztük a vide­ókat az ellenfelekről, és pár dolgot mi is hozzátettünk. Nekem inkább az volt a dolgom, hogy Filip techniká­jával és mentális felkészítésével foglalkozzak. Nem volt ott a kondi­edzőnk, így ezt is koordináltam. Polásek elmondta, Londonból semmit sem látott. Önnek azért si­került kimozdulnia, és úgy igazá­ból átélni a wimbledoni légkört? Én egy délelőtt két-három órára elszabadultam és feleségemmel és Filip barátnőjével elmentünk egy városnéző útra, de aztán siettem vissza a pályára edzésre. Ami a te­niszt illeti, benéztünk más meccsek­re is, de amikor a legjobbak találko­zói kerültek sorra, majdnem mindig nekünk is meccsünk volt. Edzettünk egy pályán egymás mellett Roger Federerrel, Rafael Nadallal vagy Novak Djokoviccsal is, ez nagy él­mény volt. De maga az elődöntőnk atmoszférája az egészen felejthetet­len. Telt ház előtt teniszeztek Fili­­pék, az angol szurkolási stílus pedig kivételesen specifikus, nagyon tisz­telik a teniszt mint sportágat, és ma­ximálisan odafigyelve próbálták buzdítani a párosunkat, amikor vesztésre álltak, nekem ez nagyon szimpatikus volt. Meg maga a druk­kolás kultúrája, az utánozhatatlan Angliában. Évekkel korábban azt nyilat­kozta az Új Szónak, ilyentájt már nem tudja magát elképzelni éljá­tékos edzőjeként. Mi az, ami köz­ben megváltozott, és hogyan jött a képbe Poláisek? Filippel azért működik ilyen jól a dolog, mert a kapcsolatunk baráti is, nem csak sima edző-játékos vi­szony. Filip volt már kollégánk Do­minika Cibulková teniszakadémiá­ján abban az ötéves időszakban, amikor felhagyott a profi sporttal. Ez így teljesen más felállás. Azt ne­hezen tudnám elképzelni, hogy va­lakivel a fiatalabb generációból utazgatnék versenyekre. Most egy kicsit másképp látom a dolgokat, mint tíz éve. Emberileg és szakma­ilag is nagy kihívás volt számomra a feladat Filippel kapcsolatban. A profi része viszont pont azért volt egyszerűbb, mint az eddigi munká­im, mert Filip szimpatikus szá­momra. Az extraligában láttam ját­szani, és úgy tűnt, hogy még edzé­sek nélkül is nagyon magas szinten teniszezik. Buzdítottam, hogy pró­bálkozzon meg a visszatéréssel. Esetleg nem inspirálta Filip példája, hogy sokszoros szlovák bajnokként visszatérjen ön is az aktív játékhoz? Nem. Én nagyon korán befejez­tem a profi teniszt, szeretek most is játszani, csapatbajnokságokat, kis versenyeket szórakozásképpen vállalok, de az a késztetés, hogy most én komolyan játsszak, már nincs bennem. Már nem azzal éb­redek, mint régen, hogy megint versenyzek. Könnyebb így csinálni az edzői munkát, csak erre össz­pontosítok. Az, hogy a saját ambí­ció már nincs ott a háttérben, segí­tett jobb edzővé válni. A játékos számára vagyok ott a pályán. Mennyire megterhelő ez a típu­sú munka? Fontos, hogy meglegyen a meg­felelő emberi kapcsolat köztem és a teniszező között, hogy tudjak vele utazni és sokáig együtt lenni, mert ez nem egy kéthetes szórakozás. Most értettem meg igazán, amikor a leg­jobb játékosok arról beszélnek, hogy milyen nehéz két héten ke­resztül összpontosítani és tenni minden nap profin a dolgod, nyo­más alatt produkálni eredményeket. A srácok is eléggé belefáradtak, ez volt az egyik oka az elődöntős ve­reségüknek. Nem egy könnyű do­log utazni mindenhova valakivel és a nap huszonnégy óráját vele tölte­ni. Milyen célokat tűztek ki maguk elé a folytatásban? A célok a legmagasabbak. A leg­fontosabb, hogy Filip egészséges maradjon. Ha így van, minőségi já­tékra képes, amit még kicsit lehet fejleszteni. Filip és Ivan között na­gyon jó az összhang, ha még többet fognak együtt edzeni, ez még ma­gasabb szintre kerülhet. Zalka: Buliverseny volt MÉSZÁROS GYÖRGY Ladió Gabriella, Zalka Csaba ós Botek Ádám is ezüstérmet szerzett a raéicei korosztályos kajak-kenu Európa­­bajnokságon. A szlovák küldöttség 5 érmet gyűjtött - egy arany és négy ezüst mindet az U23-as kategóriában. A somorjai kenus, Ladic Gabri­ella először 500 méteren, majd 200 méteren is felállhatott a dobogó második fokára. Ezek voltak a fiatal kenus első érmei nagy versenyen. „Nagyon elégedett vagyok a telje­sítményemmel, különösen azért, mert ezek az első érmeim egy Európa-bajnokságról. Meg szeret­tem volna magamat mutatni a vi­lágnak, így mindkét verseny előtt erősen összpontosítottam. Már az 500 méteres ezüstnek is nagyon örültem, de így, hogy kétszázon is sikerült másodikként befutnom, még jobb érzés” - mondta lapunk­nak Éadic. Hozzátette, nem bánkó­dik, hogy nem sikerült egyik szám­ban sem aranyat szereznie, hiszen mindkét futamon kihozta magából a maximumot. Ladic elmondása sze­rint nagyon élvezte az Eb-t, hiszen ez a verseny megerősítette abban, hogy a kenu az a sport, amit az éle­tének ebben a szakaszában űznie kell. A hátszól volt a gond Botek Ádám szintén két ezüstér­met zsebelt be az Eb-n. A komáro­mi kajakos négyesben Zalka Csaba, Sámuel Báláz és Matús Jedinák mellett 500 méteren, párosban pe­dig 1000 méteren, Sámuel Báláz ol­dalán végzett a második helyen. „Lehetett volna két arany is, de most így jöttek ki a versenyek. A K4-et nagyon kicsivel vesztettük el. Az utolsó 200 métert megpróbáltuk megnyomni, de ezt tették a fehér­oroszok is, és nekik több erejük volt. Párosban pedig elég nagy hátszél fújt, nekem viszont nem ül nagyon a hátszél. A belga páros jobban ki tudta használni a hátszelet. Ráadá­sul mi meg is dőltünk kicsit, amivel sokat veszítettünk, szerencsére azért a második helyünk nem for­gott veszélyben, mert eddigre már nagy volt az előnyünk” - részletez­te Botek. Nem stresszesek Ahogy Botek Ádám, úgy négyes­beli társa, a somorjai Zalka Csaba is többször versenyzett már a felnőt­tek között, így ez az Eb számukra amolyan visszatérés volt a korosz­tályos közegbe. Abban mindketten egyetértettek, hogy a felnőtt verse­nyek után kicsit fura volt ismét a fi­atalok között. „Jó verseny volt. Jól éreztük magunkat. Komolyan vet­tük a versenyeket, de mégsem stresszeltünk rá annyira egy-egy futamra, mint a felnőttek között. Amolyan buliverseny volt az egész. A teher nem nyomasztott minket, így jó hangulatban telt az egész Európa-bajnokság - mondta Zalka, majd így folytatta: — A négyesben lényegében egy ember változott, Vicék Erik helyére Matús Jedinák ült. Ebben az összeállításban még sosem versenyeztünk. Ennek fé­nyében kihoztuk magunkból a ma­ximumot a futamon.” Ladiő Gabriella és Zalka Csaba az ezüstérmekkel (Fotó: Duducz Tibor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom