Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-02 / 152. szám
www.ujszo.com I 2019. július 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Kulturális veszteségeink 46. „Okostáska" a gyereknek, gyárilag beleszerelt hangszórókkal JUHÁSZ KATALIN Idős hölgy panaszkodik egy másiknak a buszon: „Úgy meg voltam fázva, hogy elment a szaglásom és az ízlésem. Az ízlésem azóta se jött vissza. Azt hiszem, már nem is fog.” Ki tudja, miféle durva, mutálódott vírustörzsek fejlődtek ki mostanában. Nekem is van egy visszavisszatérő gondom egy korábbi megfázással. És mostanában olyan filmeket néztem a tévében, olyan könyveket olvastam és olyan koncerteken voltam, hogy attól félek, nekem is elment az ízlésem. De én azért remélem, hogy még visszajön. A jó bizonyítványért már aligha, a szeptemberi tanévkezdés traumáját ellensúlyozandó azonban mindenképp hasznos ajándék a gyereknek egy olyan új típusú iskolatáska, amelybe gyárilag beleszereltek két hangszórót. Bluetooth segítségével lehet csatlakoztatni hozzájuk az okostelefont (vagy őket az okostelefonhoz, nem tudom, hogy van helyesen). Mielőtt még felháborodnának a tisztelt szülők és pedagógusok, elmondom, hogy szerintem miért remek ez a táska. Azért, hogy végre megtudjuk, miket hallgat a gyerek. Odahaza ugyanis a legtöbb kamasz nem bömböltet zenét, hanem fülhallgató van a fülében egész este, főleg mióta azokat a spéci, drót nélkülieket feltalálták. Szóval mostantól alaposabb képet kaphatunk gyerekeink zenei ízléséről, elég követni egy suliból hazafelé sétáló kis csoportot. Mert az „okostáska” természetesen az utcán hallgatva a legmenőbb, bár én ezzel is egy buszon találkoztam először. Három tizenéves dobta fel az utazóközönség estéjét egy kis zenével. Elterültek a leghátsó üléseken, és mint hajdan a DJ-k, felkonferálták egymásnak a számokat. Egyik előadót sem ismertem, pedig „hivatalból” foglalkozom zenével. Na, látják, mondom, hogy hasznos találmány a hangszórós táska! Csak hát sajnos mindhárom srác úgy meg volt fázva, hogy vélhetően elment az ízlésük. Mert amit fél órán át hallgatnunk kellett, az a legócskább, lebutított EDM (Electronic Dance Music) volt, a hajdani diszkózene utódja, olyasmi, amit akár ők maguk is össze tudnának ütni kész hangmintákból egy laptopon, ha kicsit igyekeznének. Elszomorító, hogy manapság, amikor bármihez hozzá lehet férni a neten, és az elektronikus zenében is csodák történnek, ezek hárman megelégednek ilyen hatásvadász, gyorsfagyasztott szeméttel. És mivel a srácokra ebben a korban leginkább saját kortársaik hatnak, remélem, akad pár olyan haverjuk, akik - hallván a táskából áradó zajt - megmutatják nekik mondjuk az új Flying Lotus-albumot, vagy az új, és nyilván utolsó Cassiust. Egészen félelmetes egybeesés, hogy ugyanazon a napon hallgattam végig ezt a primitív performanszt, amikor a francia elektronikus zenei duó egyik tagja, Philippe Zdar kizuhant egy párizsi ház emeleti ablakán, és szörnyet halt 52 évesen. Öt nappal később jött ki a Cassius új albuma... A POLITIKÁNAK NEM 1 CSAK ARRÓL KELL SZÓLNIA, HO&y A POLITIKUSOK FÉNVKÉPEZKEDNEK Oroszországi látogatásán jelentette ezt ki Andrej Danko SNS-elnök, de előtte csak arról három fényképet töltött fel a közösségi oldalára, hogy felszáll Pozsonyban a repülőgépre (Cartoonizer) Kiéheztetéssel próbálkoznak az észak-koszovói szerbek Bezárt az összes élelmiszerüzlet, pékség, bolt és trafik Észak-Koszovóban tegnap, a helyi szerb lakosság előtte jól bevásárolt, az albánok előtt titokban maradt a dolog. A koszovói szerbek így tiltakoznak amiatt, hogy Pristina novemberben százszázalékos vámot vetett ki a Szerbiából érkező árukra. Észak- Koszovó lakosságának körülbelül 90 százaléka szerb, 10 százaléka albán. A szerbiai köztelevízió beszámolója szerint a Koszovó északi részén élő szerbek az utóbbi napokban alaposan feltöltötték élelmiszerkészleteiket, így készültek a tiltakozásra. A helyi vállalkozók egyesületének vezetője elmondta: az intézkedés hatályban marad, amíg Pristina vissza nem vonja a büntetővámot. A koszovói kormány novemberben százszázalékos vámot vetett ki a Szerbiából érkező árukra, miután Belgrád lobbizása miatt Koszovói novemberben nem vették fel az Interpolba. A szerb és a koszovói elnöknek tegnap kellett volna tárgyalóasztalhoz ülnie, hogy a rendezésről tárgyaljon, de a találkozót lemondták. Koszovó 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét, de Belgrad ezt azóta sem ismerte el, továbbra is saját, déli tartományának tekinti a többségében albánok iakta területet. A szerb-koszovói kapcsolat rendezése mindkét ország európai integrációjának a kulcsa. Alekszandar Vucsics szerb elnök néhány napja bejelentette, hogy Szerbia válaszlépéseket fontolgat a büntetővám miatt, de a döntést júliusra halasztotta. A koszovói szerbek Belgrádtól várnak védelmet és támogatást, mint mondták: a szerb elnök ígéretet tett, hogy egyetlen koszovói szerbnek sem kell éheznie. (MTI) Keresve a lehetségest MÓZES SZABOLCS héttel a Híd vezetőségi ülése után az MKP Országos Tanácsa is nekifutott az elkerülhetetlennek. Szerencsére két fokkal racionálisabban, mint politikai ellenfeleik és reménybeli partnereik, olyannyira, hogy mindenféle taktikázást félredobva - talán az időfaktor miatt - nyomban nevén nevezte a végső megoldást is: a választási pártot. Amire jelen helyzetben nincs szükség, az a felesleges akadályállítás. Az elmúlt tíz évben épp elég barikádot toltak a felek a terepre, ezek elbontása is sok időbe fog telni. Amint az várható volt, Menyhárték elutasították, hogy jelöltjeik a Híd listáján kössenek ki, aminek egyébként sem volt semmilyen racionalitása - legfeljebb elterelő műveletnek vagy tárgyalási pozíció kiépítésének felelt meg Bugárék részéről. Ha erőltetik még egy kicsit, csak meg kell őket kérdezni: fordítva el tudnák képzelni? Mivel a válasz kategorikus nem, tovább nem is érdemes ezzel foglalkozni. Az MKP szombaton viszonylag sikeresen kerülte ki a csapdákat, nem káderezett, és azt sem zárta ki, hogy nem magyar nemzetiségűek is legyenek egy potenciális közös listán, emellett ideológiai ködevés sem zajlott. Eddig a pozitívumok. Ami kevésbé érthető része a történemek, az a mozgalmi nekibuzdulás. Egyrészt valóban lenne igény egy alulról építkező nyomásgyakorlásra, mivel ugye - ahogy e sorok szerzője is többször leírta - a felvidéki magyar politikum legitimitásválságban szenved, a választók egyre nagyobb tömege vonja meg támogatását mindkét párttól (a maradék kettő pedig még meg sem szerezte a választók bizalmát). Az alulról jövő nyomásgyakorlás viszont pont attól jön alulról, civilektől, akárkiktől, mert nem pártos jellegű. Akár korszakos újításnak, egy Münchhausen bárói mozdulatnak is tűnhetne a „pártokra nyomást gyakorló, párt által alapított mozgalom” ötlete, ha nem lenne az egésznek fából vaskarika jellege. A pártoknak ettől még nagy szükségük lehet egy „mozgalmi” nekibuzdulásra, tevékenységükkel - pontosabban elégtelen cselekvéseikkel - ennek létrejöttét közvetve maguk idézhetik elő, csak nem alapíthatják meg. Célját ugyanis pont emiatt nem tudná elérni, nem adhatna hitelességet és alulról jövő támogatást a közös igyekezetnek. A két párt OT-ülései után tehát adottak a startpozíciók, amik után minimálisan egy fordulónyi tárgyalás jön a felek között. A delegációk két nagy hibát követhetnek el. Az egyik, ha azt fogják keresni, ami elválasztja őket, ahelyett, ami összeköti. Ez egy elcsépelt Coelhogondolatnak hangzik, de adott helyzetben valóban ez az egyik legnagyobb veszély - elég elolvasni a Híd elnökének reakcióit a szombati MKP-határozatra, amikor azt sorolta, mi miért nem megy. A másik veszély pedig az, hogy nem lesz kellően transzparens a folyamat. Ha a választó nem fogja azt érezni, hogy az ő hangját is meghallották, tényleg meghallották, akkor nem lesz kíváncsi a végeredményre. Es itt jutunk el az egyik legfontosabb kérdéshez: ez a formátum, amikor csak a pártpolitikusok ülnek le egymással tárgyalni, jelen helyzetben egyáltalán sikeres lehet-e még? Tud-e olyan komoly - a tartalmi mellett személyi kérdésekben is megmutatkozó - önreflexiót kínálni a két fél, hogy a magyar választó elhiggye nekik a jó szándékot. Ez nem azt jelenti, hogy a kiútkeresést le kell zárni - igazából még el sem indult - és fel kell adni mindenféle próbálkozást! A külön indulás egyenlő a bukással, ezt már csak a legelfogultabb szereplők nem akaiják beismerni. Ahhoz viszont, hogy erre a dilemmára megkapjuk a választ, először őszintén lépegetni kell egymás felé az illetékeseknek. FIGYELŐ Találkozó a közös fotó kedvéért Az amerikai demokrata párti elnökjelölt-aspiránsok bírálták Donald Trump amerikai elnök találkozóját a két Korea közötti övezetben Kim Dzsong Un észak-koreai vezetővel. Bemie Sanders vermonti szenátor az ABC televízióban kifejtette: azzal nincs baj, ha az elnök leül és tárgyal az Egyesült Államok ellenségeivel, de azt nem szeretné, ha ez csupán a közös fotók kedvéért történne. Az északkoreai vezetővel tartott találkozó meggyengítette az amerikai külügyminisztérium pozícióit, miközben erős külügyre lenne szükség, hogy diplomáciai eredményeket éljen el. Julián Castro volt miniszter szintén az ABC televízióban azt hangoztatta, hogy az elnök találkozója tévedés volt, inkább tartalom nélküli show-műsomak látszott, amelyet a szakemberek nem készítettek elő. Azért is elhibázott volt a találkozó, mert Észak- Korea ígérete ellenére sem tárta fel, hogy mekkora az atomfegyverkészlete. Leszögezte: az Egyesült Államok egy diktátor erősítésével kárt okozott az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek. Amy Klobucharminnesotai szenátor a CBS televízióban azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítését szeretné, „de ez nem olyan, mintha egy tál meleg ételt vinnénk a szomszédban lakó diktátornak”. Michael Morell volt CIA ügyvezető igazgató szintén úgy vélekedett: a találkozónak nagy ára van, mert rengeteg legitimációt adott Kim Dzsong Unnak, aki számára ez politikai értelemben aranyat ér otthon és külföldön egyaránt. Ám ő is úgy véli, a tárgyalásos az egyetlen megoldás az észak-koreai problémára, katonai megoldás nincs. (MTI)
