Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-08 / 156. szám
www.ujszo.com | 2019. július 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Nyolcvankilenc után harminc évvel Ok és következmény is a visegrádi országok „sikere" övetkezmény vagy ok? Az EU csúcsvezetői pozícióinak betöltéséről szóló bonyolult és hosszadalmas egyeztetés egyebek mellett az EP-választási eredmények következménye. Bár az Európa- és rendszerellenes populisták korántsem foglalták el az Európai Parlamentet, a széttöredezéséhez hozzájárultak, aminek következtében még nehezebb a tárgyalás és a konszenzuskeresés. A következményből pedig újból ok lesz, mert az unióellenesek mindezt bizonyítékként tálalják arra, hogy milyen átláthatatlan az uniós döntéshozatali rendszer. Egyébként meg új erkölcsöket és módszereket vittek be az Európai Parlamentbe ezek az erők, láthattuk ezt Beethoven örömódája, az európai himnusz lejátszásakor is - példa nélküli módon hátat fordítottak az ülésteremnek. Nem, nincs ennek semmiféle üzenetértéke, csak egyszerű bunkóság, mint amikor a „drukkerek” kifütyülik az ellenfél himnuszát. Ugyanígy ok és következmény is a visegrádi országok „sikere”. Politikájuk az ugyancsak lázadó olaszokkal ellentétben nem vezetett semmi eredményre - nem szereztek semmilyen posztot (ó, pardon, Monika Flasíková-Benová lett az Európai Parlament egyik kvesztora). De hát ha a visegrádiak nem hajlandók európai országok módjára viselkedni, akkor miért is tartaná őket annak a többi. A többiek, a befizető tagállamok jókora összeggel járulnak hozzá, hogy a V4- es országok (és csúcsvezetőik) jobban éljenek, de a felelősséggel és a problémákkal magukra maradnak olyan kérdésekben, mint például a migráció. Szlovákia, Csehország, Magyarország és Lengyelország hátat fordít Európának, és közben hátranyújtja a markát, hogy rakják tele uniós támogatásokkal. Hogy aztán azokat úgy használják fel, ahogy Babis, Orbán vagy Fico akaija. Elég furcsa képet kapunk, ha összehasonlítjuk a mai helyzetet a harminc évvel ezelőttivel. Akkor Lengyelország és Magyarország felől érkezett a szabadság fuvallata, a Budapest-Varsó expressz hozta el a Husák és Jakes vezette csehszlovák kommunista skanzenbe. A magyarok és az osztrákok átvágták a vasfüggönyt, Hóm Gyula akkori magyar külügyminiszter és osztrák kollégája, Alois Mock fogta a drótvágó ollót 1989 nyarán, konkrétan június 27-én. Lengyelországban a hatalom kénytelen volt tárgyalóasztalhoz ülni a Szolidaritással, a vasfüggöny leomlásával pedig a keletnémetek tömegesen indultak meg Nyugatra. Milyen reményteli idők voltak azok, tele várakozással - könny szökik azok szemébe, akik átélték őket, és végigtekintenek a mai valóságon. Hol történt a hiba? Lehet mindez a rendszerváltás utáni fejlemények és a lakosság frusztráltságának eredménye? Ez a frusztráltság az oka vagy a következménye a visegrádi országok mai, nem európai politizálásának? Egyáltalán lehet még rendszerváltásnak nevezni harmincéves időszakot? És akkor hány évig fogjuk még így nevezni? Százig, ezerig? A szerző a TASR hírügynökség munkatársa (Cartoon izer) ES LEGKÖZELEBB ÚJRA MEGHÍVOM SZLOVÁKIÁBA ANÓDOT ÉS KATÓDOT. PONTOSABBAN CIRILET ÉS METÓDOT, A HÁROM NAPKELETI BÖLCSET •J Brüsszel a multikat védi molnár ivAn Európai Bizottság futószalagon gyártja az újabbnál újabb szabályokat a globális felmelegedés ellen folytatott harcában, és ez egyre több beavatkozással jár a magánéletünket tekintve. Úgy tűnik azonban, hogy a környezettudatosság elvei kimerülnek a lakosság vegzálásában, miközben a multik érdekei továbbra is mindent felülírnak. A napokban robbant a hír, hogy politikai megállapodás született az Európai Unió és a dél-amerikai közös piac, az Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay alkotta Mercosur között a tervezett szabadkereskedelmi szerződésről, amelyről már csaknem húsz éve folytak a tárgyalások. „Ez a legnagyobb hasonló egyezmény, amelyet az ÉU valaha is kötött” - ismertette Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, aki szerint ajövőben megszűnő vámtarifák összértéke évi 4 milliárd euró lehet. Az uniós döntéshozók nem is titkolják, hogy a megállapodás elsősorban az európai autóipari multiknak kedvez, hiszen az eddiginél is olcsóbban áraszthatják el autókkal a dél-amerikai országokat. Az Európai Bizottság cserébe feláldozta a mezőgazdaságot, az ellenkező irányból ugyanis az eddiginél is több élelmiszer érkezhet Európába. Hogy az anyagiakban egyébként sem szűkölködő autógyártók nagyobb bevételekre tehessenek szert, még nagyobbat rúgnak régiónk baromfi-, sertés- és marhatenyésztőibe, méhészeibe, kukoricatermesztőibe és egyéb olyan mezőgazdasági ágazatokba, amelyek már egyébként is nehéz helyzetben vannak az EU elhibázott agrárpolitikája miatt. Az élelmiszer-behozatal megemelése nagyarányú munkahelymegszűnéssel járhat, az európai termelők költségei ugyanis - az itteni szigorú élelmiszer-biztonsági és környezetvédelmi előírások miatt - lényegesebben magasabbak, mint a dél-amerikai országokban. Már hozzászokhattunk, hogy régiónk mezőgazdaságát és élelmiszeriparát Brüsszel nem tekinti szívügyének, amit az említett ágazatok katasztrofális mutatói is alátámasztanak. A globális felmelegedés elleni harc ezzel szemben olyan központi téma Brüsszelben, amely már-már a vallási fanatizmus határait súrolja. Ma már szigorú szabályok határozzák meg, hogy az uniós polgárok mit és miből ehetnek, ihatnak, hogyan építhetik a házaikat, milyen benzint, villanykörtét, porszívót használhatnak, hogy a legkevésbé ártsanak a környezetnek. Szelektáljuk a hulladékot, hamarosan visszaváltjuk a műanyag palackokat, és évente egyszer még a minisztereink is biciklin mennek munkába. Hogy a globális klímaváltozás negatív következményeinek nagy részéért a világ pár tucat legnagyobb multija a felelős, arról már nem sokat beszélünk. Ehelyett inkább szabadkereskedelmi egyezményt kötünk a dél-amerikai országokkal, aminek Európában csupán az autóipari, Dél-Amerikában pedig az ottani agráripari multik lesznek a haszonélvezői. A dél-amerikai országok még több kétes eredetű húsipari terméket hozhatnak Európába, aminek köszönhetően növelhetik a termelésüket, az egyezmény így nagymértékben hozzájárul a klímaváltozást jelentősen fokozó erdőirtásokhoz. A Greenpeace környezetvédelmi szervezet adatai szerint évente majdnem egy Svájc nagyságú területet irtanak ki az amazonasi esőerdőkből, miközben az erdőirtások 80 százalékára az állattenyésztés miatt kerül sor. Brüsszel az autóipari multik érdekében most ezt pörgeti fel még jobban, miközben a kömyezettudatossága kimerül az uniós polgárok mindennapjainak egyre szigorúbb szabályozásában. FIGYELŐ Kurz: Leyen jelölése hajmeresztő volt Ursula von der Leyen jó jelölt az Európai Bizottság élére, ám ahogy kiválasztották, hajmeresztő volt - mondta Sebastian Kurz volt osztrák kancellár (Osztrák Néppárt) a Welt am Sonntagnak. „Nem születhet több ilyen, hátsó szobákban meghozott döntés. Átláthatóvá és demokratikussá kell tenni a folya: matot”- húzta alá az exkancellár, aki a szeptemberi választás után ; ismét szeretne a bécsi kormány élére kerülni.„Az nem lehet, hogy uniós kormányfők a választás után : bejelentik, hogy a győztes csúcsjelölt nem elfogadható a Bizottság : élére” - mutatott rá Kurz. Elsősorban a szociáldemokratákat kárhoztatja, hogy elutasították Manf: red Webert, de elfogadhatatlannak tartj a, hogy más politikai erők is : Weber ellen fordultak. (MTI) Percenként 34 ezer műanyag palack kerül a Földközi-tengerbe Percenként átlagosan 33 800 műanyag palack kerül a Földközi-tengerbe, elsősorban azért, mert a partjai mentén fekvő országok csődöt mondtak a műanyag szemét feldolgozásában. A Természetvédelmi Világalap (WWF) jelentése szerint így összességében több mint félmillió tonna műanyag kerül az Atlanti-óceánhoz kapcsolódó melléktengerbe évente. Az elemzés szerint egy kilométernyi partszakaszon naponta öt kilogramm műanyag szemét gyűlik össze. A leginkább kedvelt úti célok a legszennyezettebbek: Barcelona, Tel-Aviv, Valencia, Velence, a Pó folyó deltája, a marseille-i öböl és Kilikia térsége Törökországban, ami részben arra utal, hogy a kommunális hulladékfeldolgozás nem tud lépést tartani a turistaszezonban megnövekvő szemét mennyiségével. Az üdülőszezonban akár a 200 milliót is elérheti a Földközi-tengeren vakációzok száma, ami a part menti régiókban 40 százalékkal is megnövelheti a hulladék mennyiségét - mondta Axel Heint, a WWF tengerbiológusa. A Földközi-tenger szennyezését nemcsak a természet, hanem a gazdaság is megszenvedi. A tengerbe kerülő szemét évente 641 millió eurós költséget ró a turizmusra, a halászatra és a tengeri gazdaságra, miközben például a halászat is hozzájárul a környezetszennyezéshez: a műanyag hulladék 20 százalékát az elhagyott szállítmány és a halászatban használt eszközök teszik ki. A földközi-tengeri országokban évente keletkező 24 millió tonna műanyag szemétből 6,6 milliót válogatás nélkül dobnak ki: össze sem gyűjtik, illegális lerakókban hagyják vagy egyszerűen csak eldobják. A környezetbe kerülő műanyag szemét kétharmada Egyiptomból, Törökországból és Olaszországból származik. A WWF szerint a műanyag szemét kezelését a hulladékra bevezetett kínai importstop is nehezíti. Törökország például 2018 óta a világ tíz legnagyobb műanyagszemétimportőre között van, és egyre több szemetet vesz fel Nagy- Britanniából, Belgiumból és Németországból. Törökország az újrahasznosításra fordítható kapacitását nagy részben az importált szemét feldolgozására használja, ugyanis a külföldről származó hulladékot alaposabban válogatják, mint a hazait, azt nem hasznosítják újra, a legrosszabb esetben egyszerűen csak lerakják valahol. (MTI) MÁRIUS KOPCSAY
