Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-06 / 155. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2019. JULIUS 6. 17 György Norbert (három pont egymáson) illetve résként (két fekvő pont fölött középen a harmadik). Továbbá: a három saját alkotóerővel is rendelkezik. Hármashangzat nélkül a zene például silány tudomány lenne, és az ember sem lenne képes önmaga megismerésére és kifejezésére a három elem - lélek, szellem és akarat - összjátéka nélkül. Püthagorasz azt is kijelentette, hogy a három az első olyan szám, aminek van kezdete, közepe és vége. És vajon mért mondják azt, hogy három a magyar igazság? A négy már maga a misztikum. Nem is próbálkozom. Idelépek, aztán vissza. Odalépek, és megint vissza. Szar ügy. „Négy elem az, mely Egybe ha vág Támad az élet, Kél a világ.” (Friedrich Schiller) Tegnap egy, ma kettő, holnap három lesz. Megvannak számlálva a napjaim. Numerológia (misztikus regény) Egy dolgot szeretnék igazán. Illetve, kettőt. Illetve: ez így nem jó. És aztért nem jó, mert vagy egy dolgot szeretnék, vagy kettőt. A három az ördögtől való. Maga az istenkísértés. Söntés, sertés, istenkísértés. Az egy azért nem jó, mert: ellenkezik a felfogásommal a mások irányítása alatt végzendő munka, és nincs ínyemre a kollektívában való együttműködés sem. Magyarán: nem vagyok csapatjátékos. A kettő viszont azért nem jó, mert kiderül, mégis csapatjátékosnak kéne lennem. Mert a kettessel kezdődnek az igazi dolgok, és ha az egyesnél maradnánk, minden további változást ki kéne zárnunk. A kettes a női nem energiaszáma Kiegyensúlyozottságot, összhangot és mérsékletességet feltételez, de egyben jelzi a passzivitást, az engedékenységet és a simulékonyságra való hajlamot is. A határozadanság és az idegen gondolatok iránti gyakran túláradó lelkesedés a legkülönbözőbb befolyások áldozatává tehetik az ilyen embert. Ha egyszer útra kelnek, azt sosem önszántukból teszik. De jelentős változások történtek például a paradicsomi viszonyokban is, amikor Évát Adám mellé rendelték. Isten megteremtette az emberiséget, és ennek a polarizációnak köszönhetően az édenkerti béke alaposan felborult. Istenem, Éva. Égiteste a Hold. Napja a hétfő. Neme nő. Iránya délnyugati. Színe fehér. Drágaköve gyöngy. Nem vagyok túl jól, ha tudni akarod. Köszönöm, nem. Többek között, azért is rosszul érzem magam, mert te rosszul érzed magad, hogy én rosszul érzem magam. Vidáman kioltjuk egymást. Az állandó tétrejáratásnak az lett a tétje, hogy már semminek sincs tétje. Valami film megy a tévében. Te alszol, én aludni próbálok. Megy ez, mint az ágybaszarás. Zeng a lépcsőház. Nem lehetne ezt, kérdezem, másképp megoldani. Mindennapi cirkusz és hülyegyerek nélkül? Odakint fűrészelnek a faszok. Inkább templomba mennének. Hát nem? Hát de. A hármasok viszont a geometria legfontosabb ábrái. Belőlük bármilyen kigondolt forma megszerkeszthető. Az egyenlő szárú háromszög például annyira tökéletes alakzat, hogy egyesek isteni szimbólumként alkalmazzák, kiegészítve egy szemmel, mert az egyház meg akarja osztani nyájával a hitet, hogy Isten nemcsak létezik, de lát is. A hármasnak mint páradan számnak a férfi számokhoz kéne tartoznia, azonban a Vénusz deltájának (vénuszdomb) háromszöge meggyőző ellenérvként szolgálhat. A hármast pontokkal kétféle módon ábrázolhatjuk: péniszként FEUEGYZESEK ÚTKÖZBEN Költők városa XXII. „(...) csak vonaglottak és tekeregtek, borzongató hajukat a szélbe vetették, körmeiket a sziklaköveken szabadosán köszörülték.” Csak ennél a mondatnál bújik ki a szög a zsákból. Hogyhogy a körmeiket? Kérdezi az egyik diák. Kafka Szirének hallgatását olvassuk, túl vagyunk már az Odüsszeia szirénes epizódján, s Heine Loreley című versétől indultunk. A bűvös dal, a szirénének démoni ereje fordul hallgatásba Kafkánál. De csak a körmöknél esik le, hogy alapvető dolog tisztázását mulasztottuk el, azt, hogy néznek ki a szirének, s ez szült félreértést. A gyönyörű női fejben (és dekoltázsban) végződő madártestű lényeket a kis hableány gonosz nagynénjének vélték a diákok. Nem is csoda, a múlt héten Zrínyi Az adriai tengernek szirénája című kötetének borítóképét mutattam nekik, rajta a tengerben úszkáló halfárkú szirénekkel. Nos igen, valamikor a középkor folyamán a szirén ábrázolása összekeveredett a sellők képzetével, később pedig lassan kiszorította az antik madaras elképzelést. A középkori ábrázolások között még mindkettő előfordul. Eszembe jut egy száradó emlékkép, vagy két hónapja lehetett. Az utolsó januári napok járnak, ma reggel Párizs olyan világos, mint ilyenkor soha, az embernek hunyorítania kell. A Petit Pont felé igyekszem, a Latin negyed utcái kifakulnak, az ég világos, felhő csak mutatóba, mintha enyhe májusi nap süme. A macskaköveken már felolvadt a hajnali hó. Aztán kibukkan a Notre-Dame az út meg a Szajna mögül, fehéren, mint egy jéghegy. Nem oda megyek, hanem ikertestvéréhez, a Saint Julien le Pauvre-templomba. A hagyomány szerint a Miaszszonyunk építésénél kiszuperált kövekből építették azzal egy időben itt a szomszédban, a bal parton. Olyan kicsi és jellegtelen, hogy a felszínes szemlélődőnek fel sem tűnik. A turisták is a tündöklőbb ikerpárt nézik, s a Shakespeare & Co. mellett sem igen veszik észre a szomszédos Saint Julien le Pauvretemplomot. Pedig ez Párizs talán legrégibb temploma. A Juliánusz Hospitatornak szentelt templomot » Alapvető dolog tisztázását mulasztottuk el, azt, hogy néznek ki a szirének, s ez szült félreértést. 1170-ben kezdték építeni egy IX. századi meroving bazilika helyén, amely a normann támadások idején pusztult el 886-ban. A bejárat felé igyekszem, egy régi falrész romja ágaskodik fölé, belső oldalán boltívek és árkádok, árnyékában a hó még tartja magát. Aztán csak a vakító nap utáni hallgatag homályban derül ki, hogy a csupasz dísztelenség odabent is jellemzi az apró, háromhajós templomot. A robusztus oszlopok, a kő ridegsége még a román korból nő ki, de á fenti törtboltíveken már a gótika fénye dereng. Az Universitas megalapításával a XIII. században fő egyetemi templom lett, apró tornyának harangja jelezte az osztályok nyitását, a tanítási nap kezdetét, nyáron hajnal 5, télen 6 órakor a reggeli mise kezdetével. Itt prédikált Duns Scotus és Aquinói Szent Tamás. Itt imádkozott Villon és Rabelais. S előtte Dante és Petrarca. Utóbbi ráadásul említi egy latin levelében a szomszédos rue de Fouarre-t ironikusan utalva az egyetem szőrszálhasogató teológiai vitáira. Dante Paradicsomának X. részében egy hang, amely hol lángként jelenik meg, hol valamiféle női alakként, a nagy teológusok sorának végén említi a Bradanti „Sigier örök láng”-ját - őt hallgatta Dante a rue Fouarreon (magyar fordításban „Szalma utcában”). Angyalok hangja szólhat nyilván, de hátha szirének e lények. Bár biztosra vehetjük, hogy ismerték, a Saint Julien íe Pauvretemplomot azonban nem emlegetik a költők. Elhallgatják. Még kissé álmatagon csücsülök a padban, nézegetem az ikonosztázt. A század elején készült hagyományos stílusban, akár egy kárpátaljai görögkatolikus templomban, vagy egy vajdasági crkvában is ülhetnék, holott itt ülök a költők városának szívében, a középkori Sorbonne közepén, a teljes meghúzódás és észrevédenség szentélyében. Egy román bazilikában, ortodox beltérrel. A bal oldali bejárati ajtó fölött Gábriel, a jobbnál Mihály arkangyal őrködik egy ikonon, egy másikon megtalálom a Lázárt feltámasztani induló Jézust, egy következőn az Istenszülő halálának hagyományos képe. Szerbiai emlékek jutnak eszembe. A Saint Julien le Pauvre is áldozatául esett a forradalom idején az egyházellenes dúlásoknak, utána évtizedekig sóraktárként használták az épületet. Haussmann le akarta rombolni az épületet, de köztiltakozásra megmenekült. Végül a XIX. század végén a levantei görögkatolikus, az első antiochiai keresztényektől eredő Melkita egyház kapta meg az épületet, azóta arabul szól benne Aranyszájú Szent János liturgiája az egykori latin rítus helyén. Míg a padban kucorgók csöndesen szír gregoriánok szólalnak meg, mint távoli sziklák elbűvölő sziréndalai. És akkor megint ez a szirénprobléma. Az ikonokon túl nincs nagyon mit nézni a puritán beltéren, az oszlopfők szegényes florális motívumai mellett azonban a bal mellékhajót elválasztó oszlopfőn az ikonosztáz előtt furcsa lények ágaskodnak a négy csücsökben. Madártestű, szárnyas női alakok, azonnal szirénnek vélem őket. Csak később derül ki, hogy az összes bédekker hárpiának mondja őket. Az ocsmány madártest híján angyalok is lehemének, szirének pedig azzal együtt is. Illetve semmi mások nem lehetnek a költők templomában, mint szirének. A mítosz szerint ugyanis delejező énekük erejét büntetésből kapták, mert versenyre merészeltek kelni a Múzsákkal. A költők sem tesznek egyebet. Nincs vita, ex cathedra kijelenthetjük: kőszirének hallgatnak a költők városának apró, rég elfeledett, titkos katedrálisában. Száz Pál A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilái d,santa®ujszo.eom, Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
