Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-04 / 128. szám
KULTÚRA 8 I 2019. június 4. | www.ujszo.com Egy poplegenda története Az Elton Johnról készült Rocketman tisztelgés az énekes személye és munkássága előtt Taron Egerton szinte teljes pontossággal imitálja Elton John megjelenését és mozdulatait (Fotó: CinemArt) RÖVIDEN Előadás magyar festőmű vészekről Pozsony. Hessky Orsolya, a Magyar Nemzeti Galéria kurátora Magyar festők Barbizonban címmel tart előadást június 6-án 18 órakor az Esterházy-palotában a Szlovák Nemzeti Galéria A műteremből a természetbe - a tájképfestészet alakulása Közép- Európában az 1860-1890-es években című kiállításához kapcsolódva. A magyarországi szakember előadása mindenekelőtt Paál László és Munkácsy Mihály munkásságára összpontosít. A pozsonyi tárlaton, mely a címben jelölt térség tájfestészetének fejlődésvonalát mutatja be, Munkácsy Mihály és Paál László mellett Szinyei Merse Pál, Mészöly Géza, Deák-Ebner Lajos, Spányi Béla, valamint Mednyánszky László tájábrázolásai is láthatók. A több színvonalas hazai, magyarországi és cseh intézmény összefogásával és támogatásával létrejött tárlat a hónap végéig látogatható. (tb) A Godzillát nézték a legtöbben Now York. A Godzilla II - A szörnyek királya című film vette át az észak-amerikai mozis kasszasikerlista vezetését a hétvégén. A Michael Dougherty rendezte Godzilla-folytatásra péntektől vasárnapig 49 millió dollárért váltottak jegyet. Az eredeti, Gareth Edwards által rendezett Godzilla-film iránt 2014-ben jóval nagyobb volt az érdeklődés: a premierhétvégén a dupláját hozta, 93 millió dollárt keresett a mozikban. A múlt hétvégi listavezető, Guy Ritchie játékfilmes Aladdinja a második helyre szorult 42 millió dolláros bevétellel. A hétvége legjobban megtérülő filmbemutatója a Mami című horror volt Octavia Spencerrel a főszerepben: az ötmillió dollárból forgatott produkció három nap alatt 18,2 millió dollárt keresett a mozikban. (MTI) HERNÁDI HENRIETT Ha máshonnan nem is, feltűnő ruháiról, valamint a mindig más színben és formában pompázó szemüvegeiről biztosan ismerjük Elton Johnt. A Rocketman című életrajzi drámát megnézve azonban bővebb betekintést is nyerhetünk a zenászlsgsnda álstábe. Tavaly a Freddie Mercury és a Queen zenekar történetét bemutató Bohém rapszódia ért el elsöprő sikereket, idén pedig egy újabb zenés életrajzi film került mozivászonra: az Elton John életét feldolgozó Rocketman. A történet a realitást fikcióval ötvözve meséli el azt, hogyan lett a félénk, zenei csodagyerekből az az extravagáns külsejű, sziporkázó poplegenda, akit a világon talán mindenki ismer (és nem csak a szemüvegeiről). Ennek a bemutatását erős szereplőgárda, látványos operatőri munka és a zenész-énekes örökzöld slágerei segítették. A történet drámai bevezetővel indul: a Taron Egerton által alakított énekes narancssárga, flitterekkel és tollas szárnyakkal díszített ördögkosztümben csoportterápiára érkezik, ahol nyíltan felvállalja alkoholizmusát, valamint drog- és szexfuggőségét. Ezt követően fokozatosan tárul fel a zenész élete, a gyerekkorától egészen a nemzetközi hímévig. A még fiatal és szégyenlős Reginaid Dwight együtt él rideg édesanyjával (Bryce Dallas Howard) és édesapjával (Steven Mackintosh), aki nem nézi jó szemmel fia zene iránti érdeklődését. Egyedül a nagymama (Gemma Jones) az, aki támogatj a és bátorítj a az előbbre jutásban a zongoravirtuóz Reginaldot. Felnőttként a legelső áttörést a dalszövegíró Bemie Taupinnal (Jamie Bell) való találkozása hozza meg, ez a barátság pedig mindkettejüket elvezeti a siker felé. Sor kerül az első lemezszerződésre, Reginaid Dwightból pedig Elton John lesz. Innentől karrierje felfelé ível, míg meg nem ismerkedik későbbi szeretőjével és menedzserével, John Reiddel (Richard Madden), majd a hímév elkerülhetetlen árnyoldalaival. Noha a film Elton John életéről szól, a cél mégsem a popsztár történetének hiteles visszaadása. Az alkotás sokkal inkább tisztelgés Elton John személye és zenei munkássága előtt, kiemelve az énekesre jellemző egyediséget és extravaganciát, ami látványossá és szórakoztatóvá teszi a produkciót. A sztori John legnépszerűbb dalaira épül; ezek nem születésük időrendje szerint bukkannak fel a filmben, hanem hozzásegítenek az adott jelenet hangulatához, egyben közvetítik a szereplők érzelmeit. Ily módon tanúi lehetünk annak, ahogy a felnőtt Elton John duettet énekel fiatalkori énjével, de ugyanúgy dalra fakadnak családtagjai és barátai is. A film rendezője, Dexter Fletcher hasonló látványvilágot teremt, mint az általa befejezett Bohém rapszódiában. Az operatőri munka a Rocketman esetében is látványos, és nagyban hozzájárni a film nyújtotta élményhez. A munkálatokban producerként maga Elton John is részt vett, ragaszkodva ahhoz, hogy alkohol- és drogproblémái, valamint homoszexualitása nyíltan megjelenjen az alkotásban. Ezzel a Rocketman újszerűt tudott mutatni, emellett korhatáros besorolást kapott. A film legnagyobb erőssége Taron Egerton játékában mutatkozik meg. A fiatal színész nemcsak hogy maga adja elő Elton John dalait, de szinte teljes pontossággal imitálja az énekes megjelenését és mozdulatait, s mutatja meg előadói életmódja mibenlétét. Hiányosságok leginkább a történetben találhatók. Amiként az a Bohém rapszódiában is kifogásolható volt, a cselekmény a Rocketmanben is erősen sablonokra épül, és arra fókuszál, vajon a főhős megtalálja-e a szeretet az életben. Emiatt azonban háttérbe szorul a személyisége, következésképpen a nézők kevesebbet tudnak meg arról, milyen is Elton John valójában, mint amennyit szeretnének. A Rocketman gyengeségei ellenére látványos és szórakoztató musical egy olyan előadó életéről, aki munkásságával nagymértékben meghatározta a popzene alakulását. Akik kedvelik a zenés életrajzi filmeket, azoknak Elton John történetét is érdemes megnézniük. Rocketman. Angol életrajzi dráma, fantasy, 2019, 121 perc. Rendező: Dexter Fletcher. Forgatókönyvíró: Lee Hall. Zene: Matthew Margeson. Operatőr: George Richmond. Szereplők: Taron Egerton, Richard Madden, Bryce Dallas Howard, Jamie Bell, Kamil Lemieszewski. Elhunyt Térey János, a kortárs magyar írók egyik legjobbja (Fotó: MTI) Negyvennyolc éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Térey János író, költő, drámaíró, műfordító. Halálát a családhoz közeli források szerint szívroham okozta. Budapest. Legjelentősebb munkájának a Paulus című verses regényt, valamint A Nibelung-lakópark című négyrészes drámaciklust tartja a szakma. A harmadik részt (Hagen, avagy a gyülöletbeszéd) a Krétakör Színház mutatta be 2004- ben a budavári Sziklakórházban, egy olyan, legendássá vált előadáson, amelyben a nézők végig a katakombákban bolyongva követték az eseményeket. Az előadásból film is készült Mundruczó Kornél rendezésében. Térey írásait angol, német, cseh, bolgár, horvát, olasz, mongol, héber és cigány nyelvre fordították le. Az egyik legfiatalabb író volt, aki megkapta az Aegon-díjat: Asztalizene című művéért, 38 éves korában. NoTérey János (1970-2019) vellái és versei mellett több regénye is megjelent, melyeket gyakran verses formában írt meg, a kortárs magyar irodalomban szinte egyedülálló módon. Színpadi műveiért többször is elnyerte az évad legjobb drámája kitüntetést. Tavaly ő volt a Pécsi Országos Színházi Találkozó egyik válogatója, részben ezekből a tapasztalataiból írta meg a Káli holtak című regényét. Térey János Debrecenben született 1970-ben, első verseskötete már 21 éves korában, 1991-ben megjelent. Első díját 1995-ben nyerte el (Déry Tibor-díj), azóta kéttucatnyinál is több fontos elismerést kapott, köztük József Attila-díjat, Móricz Zsigmond-ösztöndíjat, Szép Emőjutalmat, Füst Milán-díjat, de az állam is kitüntette: 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2010-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjat kapta meg. Verseiben és prózai műveiben egyaránt hatalmas tudásanyagot mozgatott, és merész képzettársításokkal élt. Minduntalan arra ösztökélte az olvasót, hogy nézze egy kicsit más szemmel a világot, amelynek díszletei között nap mint nap megfordul. A sokat tapasztalt utazó éleslátásával hívta, fel a figyelmet olyan apró részletekre, amelyek elkerülik az átlagember figyelmét. Szerette az atipikus történeteket, és mestere volt a hangulatteremtésnek, szinte berántotta az olvasót saját világába. Érzékenyen reagált a társadalmi igazságtalanságokra, a jogtiprásra, az átláthatatlan manőverekre. Protokoll című műve a diplomácia világába vezet el, az Asztalizene a 2006-os budapesti utcai zavargások idején játszódik, A Legkisebb Jégkorszak pedig a felső tízezer életét mutatja be kritikai éllel. Az író vasárnap, halála előtt egy nappal még 30 éves érettségi találkozójáról osztott meg fotót a legnagyobb közösségi oldalon. Felesége és két gyereke gyászolja. Grecsó Krisztián, az Élet és Irodalom című hetilap rovatvezetője tegnap a Facebookon közölte: két hét múlva jelent volna meg náluk a lapban rendszeresen publikáló Térey következő - immár utolsó - írása, amelyet így előrehoznak a következő számba. A mű címe kísérteties módon ez: Megtudom a halálhírt. Quk)
