Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-06 / 130. szám
www.ujszo.com | 2019. június 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Fico retteg, a tagság még jobban A lázadás megmutatta, hogy mekkora a tanácstalanság a Smerben ÉVA MIHOCKOVÁ Ugyan a százszor elismételt hazugság igazsággá válik, azt már lehetetlen elhitetni, hogy a Smerben minden rendben van. Már nem lehet csűmi-csavami a tényeket, nem lehet azt mondani, hogy Fico azért nem lett köztársasági elnök, mert az emberek a miniszterelnöki székben akarják látni, nem lehet azt mondani, hogy bár a Smer gyengül, de még mindig a legerősebb és sorra nyeri a választásokat, főleg ha nem vesszük figyelembe a függetlenek eredményeit. Hogyan adjuk most be a tagságnak, hogy párt második lett az európai parlamenti választáson? Régebben Robert Fico bizonyára részletesen elmagyarázta volna az övéinek, hogy a Progresszív Szlovákia/Együtt az nem egy, hanem két párt, ezért a Smer nyerte az EP-választást is, de mára valahogy megkopott a kreativitása és fogytán az ereje. Egyre szűkebb körrel kommunikál a pártban is, és egyre jobban fél, hogy ha elveszíti minden hatalmát, annak milyen következményei lesznek. A legjobban azonban attól retteg, hogy ha elveszíti pártelnöki székét, azzal minden lehetősége is elvész, hogy találjon magának valamilyen posztot, amelyet pályafutása méltó levezetéseként tüntethet fel és államférfiként tetszeleghet, még az alkotmánybírói kinevezés lehetősége is ugrott Zuzana Caputová elnökválasztási győzelmével. Fico olyan mentális állapotba került, amikor már a saját árnyékától is megijed és testőrökkel kell körbevetetnie magát. A Smer tagsága azt már rég megértette, hogy menthetetlenül kopik a párt népszerűsége, az európai parlamenti választás után azt is fel kellett fognia, hogy ennek nemcsak a rendszerellenes erők vagy a függetlenek előretörése az oka (mint például az önkormányzati választáson). A Progresszív Szlovákia/Együtt győzelme kíméletlenül megmutatta, hogyan végződhet a parlamenti választás, és azt is, hogy lehetetlen átállni a győztesek oldalára. Amikor a HZDS kezdett darabjaira hullani, a káderek és a tagság egy része a Smemél talált menedéket, az egykori SDKÚ-sok eloldaloghattak a KDH-ba, a Siefhez, a Hídhoz. A Smer hajója süllyed, és nincs egyetlen párt sem, ahova át lehetne evickélni. Danko SNS-e szintén leszállóágban, Kotlebáékhoz átállni nem kecsegtet különösebb haszonnal kormányzási szempontból, Harabin pedig egyelőre nem alapított pártot. A Smer vidéki káderei nem akarják, hogy Fico karrieijének vége az ő végüket is jelentse, ezért aztán még ijedtebben nézik a léket a süllyedő hajó oldalában. Többségük Peter Pellegriniben látja a megmentőt, ezt támasztják alá a belső használatra megrendelt közvélemény-kutatások eredményei is. Az elégedetlenkedők hangadója, Monika Smolková eddigi smeres EP-képviselő nem hazudik, amikor azt állítja, hogy a párt elnökségének írt, változást sürgető felszólító levelet a tagság nagy része támogatja. Hogy akkor miért hallgatnak? Smolková szerint a smeres polgármesterek attól félnek, ha beállnak a lázadók közé, oda a pénz, elkaszálják az uniós pályázataikat. Mert bár Fico a végét jálja, de az emberei még mindenhol ott vannak, mély gyökereket eresztett az államigazgatásba, mint egykor Stefan Harabin az egész igazságszolgáltatásba. A túlélési ösztön azonban mindennél erősebb, és a változások egyik motoija. A szerző a Trend hetilap kommentátora MESÉLJEN. BARÁTOM, MILYEN A DIKTATÚRA? ÉN ANNYIT MONDHA TOK. NAGYON VESZÉLYES ORSZÁG, AHOL VAN FACEBOOK ÉS SOK ^ PÁRT MŰKÖDIK. . Andrej Danko a Facebookról és a többpártrendszerről is tanakodott Európa utolsó diktátorával, Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnökkel (Cartoonizer) Mi a kínai FELEDY BOTOND Vámháború, Huawei-botrány, Kína és az Egyesült Államok szembenállása. Ahogy a 80-as években Japánról gondolták Washingtonban, hogy gond lehet a sziget felemelkedéséből és megerősödéséből, most Peking áll az amerikai közellenséglista első helyén. Ez a folyamat nem Trumppal indult. Az Obama-éra alatt szintén egyértelmű volt, hogy a Kínát körbevevő kereskedelmi szövetség építésével kívánják elejét venni a világ leghatalmasabb kommunista pártja terjeszkedésének. Ez volt a liberális-demokrata Fehér Ház stratégiája a csendes-óceáni térség szabadkereskedelmi megállapodásának tervével. Emellett már akkor javában zajlott a kiberháború. A világtörténelem első, nagyhatalmak közti tűzszüneti megállapodását kötötte meg Kínával Obama: a kibertérben egymás kárára elkövetett támadásokat igyekeztek korlátozni, de inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ebben a már eleve paprikás hangulatban jött a kínai fordulat: a korábban meghatározott időre választott pártvezetői státust Hszi Csin-ping korlátlan időre magára íratta. Látható módon egy másik generáció képviselője Hszi, sokkal konfrontativabb elődjeinél. Ehhez a fortyogó egyveleghez adjuk hozzá most Trumpot és az általa behozott Kína-héjákat a republikánus párt hátországából. Megválasztása pillanatától egyértelmű volt, hogy a Pekinggel szembeni határozott fellépés az egyik vezérfonala lesz. Ennek jegyében indtilt el a kereskedelmi háború, ahol az első kanyarokban még reménykedtek az elemzők és a gazdasági szereplők, hogy van kiút. De nincs. Hiszen Trump nem pusztán gazdasági célokat hajt a vámháborúval, ez hagyományosan egy politikai cél elérését szolgáló gazdasági eszköz. A politikai cél pedig a kínai felemelkedés késleltetése. Ez mindenkori euroatlanti érdek, akárhogy nézzük is. Nem tesz jót egyik világrendnek sem, amikor túl közeli kihívók vannak: ezek szoktak világháborúba, vagy szaknyelven szólva hegemóniáért vívott háborúba torkollni. Ezt Európa sehogy sem tudná jól átvészelni. A relatív béke fenntartása, az euroatlanti gazdasági és politikai érdekek érvényesíthetősége pedig most megköveteli, hogy Kínával szemben koalíció alakuljon az Atlanti-óceán két oldalán. Nem azért, mert a kínai néppel baj lenne. Sokkal inkább azért, mert egy teljhatalmú vezető, egy gátlástalan kommunista párt és egy egyre felszereltebb kínai néphadsereg valódi fenyegetést jelent. Miközben az euroatlanti világrend előnyeit kihasználják - lásd kereskedelem, hajózási biztonság, a kibertér szabadsága nálunk -, addig házon belül mindezekkel azonnal visszaélnek: államilag agyontámogatott vállalatok, kínai kibertér lezárása nyugati cégek előtt, tőkeáramlás és tulajdon korlátozása Kínán belül. A mi érdekünk, hogy a játéktér hasonló legyen: vagy az atlanti szövetség is korlátozza a kínai jelenlétet a saját területén, vagy a kínaiak is beengedik a mieinket korlátozás nélkül. Erről szól a Huawei-történet és minden más. Csakhogy - ahogy az lenni szokott - a szalámi taktika megint csak a demokratikus országokból álló atlanti szövetséggel szemben működik jobban, ezért fontos, hogy beszéljünk a teljes képről és a valódi, hosszú távú fenyegetésről. fenyegetés? FIGYELŐ Kim Dzsong unta a műsort Bizonytalan időre felfüggesztették Eszak-Koreában az idei tömegjátékok fesztiváljának rendezvényeit, miután Kim Dzsong Un élesen bírálta a nyitóelőadást. Külföldi utazási irodák számoltak be róla, hogy a rendkívül látványos rendezvényeket felfüggesztették arra az időre, ameddig kijavítják a vezér által észrevett hibákat. Az észak-koreai állami hírügynökség szerint Kim a szervezők munkamorálját bírálta, továbbá az előadás „nem megfelelő szellemiségét”, a műsor irodalmi és művészeti stílusa nem volt összhangban az állampárt előírásaival. A külföldön is egyre nagyobb médianyilvánosságot kapó tömegjátékok fesztiválja egyre több, elsősorban kínai turistát vonz az elzárt országba, s az újabban ismét élelmiszerválsággal küzdő Eszak-Koreának nagy szüksége van valutára. A tavaly szeptemberi fesztiválról szakértők úgy vélték, hogy azok részei a vezetés gondosan megtervezett, az ország gazdasági fellendülése érdekében hozott diplomáciai erőfeszítéseknek. A tömegjátékokat ugyanakkor több nemzetközi gyermekjogi szervezet is bírálja, mert az előadásokon sok gyerek is fellép, akiknek a hallatlanul szigorú felkészítése felér a gyerekmunka gyötrelmeivel. (MTI) Ez már Zemannak is sok, bírálja Oroszországot Miloi Zeman cseh államfő elítélte azt az orosz törvényjavaslatot, amely háborús veteránoknak nyilvánítaná azokat az orosz katonákat, akik 1968 augusztusában részt vettek Csehszlovákia megszállásában. Ezt Jifí Ovcácek, a cseh elnök szóvivője közölte Prágában. A szóvivő szerint Zeman június 13-ra hivatalába kérette a prágai orosz nagykövetet, hogy magyarázatot kéijen tőle a törvényjavaslatra. A cseh külügyminisztérium szerint egyebek között az áll a tervezetben, hogy a szovjet katonák államcsínyt hiúsítottak meg Csehszlovákiában, ami elfogadhatatlan. A cseh és a szlovák külügyminisztérium már élesen bírálta az orosz kezdeményezést, Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszter úgy véli, azt végül nem fogja megszavazni az orosz törvényhozás. Tomás Petrícek külügyminiszter a Twitteren azt írta, Csehszlovákia megszállása a Varsói Szerződés öt tagállama által sértette a nemzetközi jogot. A kérdést a cseh parlamenti alsóház is napirendre tűzte, s várható, hogy szintén elítéli az orosz kezdeményezést. A Varsói Szerződés öt tagállamának (Szovjetunió, Bulgária, Lengyelország, Magyarország, NDK) hadseregei 1968. augusztus 20-án azért vonultak be a szövetséges Csehszlovákiába, hogy erővel elfojtsák az Alexander Dubcek kommunista pártfötitkár nevével fémjelzett reformmozgalmat, az úgynevezett prágai tavaszt. „Az elnök határozottan elítéli” - jelentette ki Ovcácek arra a kérdésre, mi Zeman véleménye az orosz törvényjavaslatról. Az orosz kezdeményezést már korábban bírálta Peter Pellegrini szlovák miniszterelnök, aki éppen Oroszországban tartózkodik. Az 1968-as szovjet beavatkozást az 1993-ban aláírt cseh-orosz és szlovák-orosz barátsági és együttműködési szerződés is megszállásnak minősítette. (MTI)
