Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-28 / 149. szám
TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 10| 2019. június 28. lwww.ujszo.com A növényvilág különceiről - 1. rész A virágos növények kilenctizedé állatok: méhek, legyek, pillangók, bogarak, madarak, denevérek, egerek, gyíkok segédletével szaporodik (Fotó: Shutterstock) CSIBRÁNYI ZOLTÁN Annyi növényfaj létezik, hogy bemutatásukkal könyvek tömkelegét lehetne megtölteni. Pontos számuk nem ismert. Noha újabbnál újabb listák készülnek, lehetetlen feladat mindet összeszámolni, mindenesetre ma körülbelül 400 000 növényfajt ismerünk. E kétrészes írásban a különlegesebbjei közül következik egy pici válogatás. Vannak élősködők, mint a lombhullató sárga fakín és a ragadós levelével vadászó hízókákhoz hasonló húsevő gyilkosok. Manapság is mellettünk élnek több ezer éves kort megérő gigászi fák, mint a kaliforniai óriásfenyő. Az emberek számára elviselhetetlenül büdös virágokat hozó növények (ilyen a délafrikai dögvirág) egyes rovaroknak vonzók vagy szükségesek, a tájékozódásukat segíthetik. A virágos növények kilenctizedé állatok: méhek, legyek, pillangók, bogarak, madarak, denevérek, egerek, gyíkok segédletével szaporodik. Egyesek színezőanyagokkal szolgálnak: ilyeneket használ több indián törzs is színpompás textilanyagaik megfestésére. Az illatanyagokat hordozókat hasznosítja az ipar is, köztük a parfümkreátorok. Ilyen sajátos, olykor bizarr fajokról lesz szó alább, amelyek egyúttal a túlélésért vívott harc csodái. Jelen cikk célja kettős: rámutatni a teljes kiismerhetetlenségét óvó természet színességére, egyúttal felkelteni a figyelmet a fajgazdagság fontosságára, és a megőrzését célzó törekvésekre. Az ismert növényfajok mindegyike kis túlzással néhány ősi típustól származik. Többmilliárd éves „növényekről” is van fogalmunk, sokuknak maradtak meg kövületeik. Az elsők még szorosan a vízhez kötődtek. A kb. 590 millió éve kezdődött kambrium idejéből ezer körüli faj ismert. Moszatok, zuzmók, mohák, harasztok, magvaspáffányok nyomai is megmaradtak. Idővel a nyitva- és zárvatermők is megjelentek. A Föld egyes vidékein fennálló, akár szélsőséges időjárási változatosságához alkalmazkodva helyenként elképesztő növények váltak evolúciós valósággá. Kezdjük egy mindent pusztító zölddel: a foltos imola által kibocsátott katechin toxin hatására minden más növény gyökerein szabad gyökök képződnek, onnan egyre feljebb jutva totális sejtpusztulást okoznak. A vicsorgók egyes bokrok (pl. mogyoró) és fák (pl. éger) gyökerein élősködnek. Egyes papucsorchideák azzal vonzzák az ember kandi pillantását, hogy közel méteres virágszirmokkal tetszelegnek. Gyökérélősködő a világ leghatalmasabb átmérőjű hússzínü, majd 10 kilogrammos virágot hozó óriás bűzvirág is; orrfacsaró büdösségével - amit a megtévesztő nevű mézmirigye bocsát ki - a beporzását elvégző döglegyeket csábítja magához. A szimbioniták egymás közelségéből húznak hasznot, ilyen egyes gombák és moszatok együttese. A hüvelyesek, magasabb rendű növények a gyökérgümőikben levő baktériumok révén képesek megkötni a légkör nitrogénjét, így jól összedolgoznak. Ugyanakkor tudni kell, a nitrogénnel elégségesen ellátott növény gátolja ama vegyi anyag termelődését, amely révén a Rhizobium nemzetségbe tartozó baktérium felismerheti a hüvelyest. A lektin fehérjének termelődése a gyökérben köti össze a gyökér és a baktérium egyes cukormolekuláinak láncait. Vannak olyan egyoldalú kapcsolatot kialakító esetek, amikor kizárólag az egyik fél számára hasznos az együttélés, azonban ez a viszony nem árt a másik növénynek. Az epifiton növények, mint a bükkön megtelepedő zuzmók, csupán aljzatként vesznek igénybe egy másik növényt. Mikorrhizás társulás az, amikor valamely gomba zöld növényekkel alkot akár haszonnal szolgáló kapcsolatot: a barna érdestinóru gomba a nyírfával közösködik. Ektotróp mikorrhiza esetén a gomba a fa hajszálgyökerei köré telepszik, hozzá kapcsolódik, szétterjed a földben; ezzel nő a fa tápanyaggyűjtő területe. Endotróf mikorrhizának nevezik, ha a gomba például egy orchidea sejtjeiben növekszik, majd amikor kifejlődve már képes fotoszintetizálni, szénhidrátot juttat a gombának. A békalencsepáfrány egyik kedvező tulajdonsága a manapság milliónyi embert érintő ínséges időkben különösen jól jöhet a mezőgazdaságnak, nitrogénnel táplálja a rizs vetést: amikor a rizs növekedésnek indul, a magasodó növény árnyékot vet a békalencsepáfrányra, ami így elpusztul, és a földbe jutva elérhetővé válik a rizs számára az addig kötött nitrogén (20-22%-kal is nőhet a terméshozam). A világ számos pontján a vízben, pontosabban tavak, lassú folyású patakok felszínén élnek a csak levélből álló, gyökér és szár nélküli, milliméternél kisebb vízidara nemzetség tagjai. A 2-3 méter átmérőjű, 35 kilogrammos súlyt elbíró leveleket növesztő amazonasi óriástündérrózsa 6-7 méteres vízmederbe is legyökerezik. A füles rucaöröm segíthet az embernek, ha ezt betakarítva hasznosítható a lebomlásakor fölszabaduló metángáz. A Szibéria, Eszak-Afrika, Eszak- Amerika és Európa egyes csatornáiban és mocsaraiban is élő közönséges rence a vízfelszín alatt táplálkozik: emésztését fehérjebontó enzimje és bizonyos baktériumok segítik. Szintén a felszín alatt „vadászik” a Darwin által is vizsgált Aldrovanda vesiculosa. Az óceánok növényfajai közül meglepők a telepes moszatok, mint a naponta akár fél métert is tenyésző Macrocystis pyrifera, amely, ha idejében partra nem sodorja az ár, megérheti a 80 méteres nagyságot. Több mint 50 tóra bukkantak a grönlandi jégmező alatt MTI-HÍR Brit és amerikai kutatók 56 eddig ismeretlen tóra bukkantak a grönlandi jégtakaró alatt. Eddig csak négy ilyen tó volt ismert a térségben. Bár ezek a tavak kisebbek, mint az Antarktiszon talált hasonló, jégtakaró alatti tavak, felfedezésük azt mutatja, hogy az eddig véltnél jóval több a tó a grönlandi jégtakaró alatt — olvasható a Lancasteri Egyetem közleményében. A grönlandi jégtakaró nagyjából hétszer akkora, mint Nagy- Britannia területe, egyes helyeken több mint három kilométer vastag, és jelenleg fontos szerepet játszik a globális tengerszint-növekedésben. A jég alatti tavak olyan vízformák, amelyek a jégtömeg alatt keletkeznek. A grönlandi és antarktiszi jég alatti tavakban édesvíz van, amely a jég aljának olvadásából keletkezik. A geotermikus hő felszáll az alul lévő kőzetből, a felülről határoló vastag jég azonban bezárja. Ezeknek a tavaknak az ismerete segít kialakítani egy jóval teljesebb képet arról, hol keletkezik víz, és az, hogyan áramlik a jégtakaró alatt, ami hatással van arra, hogyan reagál a jégtakaró a növekvő hőmérsékletre. A Nature Communications című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányukban a Lancasteri Egyetem, a Sheffieldi Egyetem és az amerikai Stanford Egyetem kutatói először adtak átfogó képet a grönlandi jégtakaró alatti tavakról. A kutatók több mint 500 ezer négyzetkilométernyi területről gyűjtött radarfelvételt elemeztek, amelyek képet alkottak a grönlandi jégtakaró mélyéről. „A kutatók jól ismerik az antarktiszi jégmező alatti tavakat, de eddig keveset tudtak a grönlandi jégtakaró alatti tavak eloszlásáról és viselkedéséről” - idézte Jade Bowlingot, a Lancasteri Egyetem kutatóját, a tanulmány vezető szerzőjét az EurekAlert tudományos hírportálon közzétett közlemény. A grönlandi jégtakaró alatti tavak azonosítása azért fontos, mert meghatározhatjuk azt, miként hatnak a jég alatti szélesebb hidroló-A grönlandi jégtakaró nagyjából hétszer akkora, mint Nagy-Britannia területe, méter vastag giai rendszerre és a gleccserek dinamikájára - tette hozzá. Az újonnan felfedezett tavak 0,2-5,9 kilométer kiterjedésűek, többségüket viszonylag lassan mozgó jég alatt találták, távol a jégegyes helyeken több mint három kilo(Fotó: Shutterstock) takaró fagyott talapzatától, és ezek a tavak viszonylag stabilnak mutatkoznak.
