Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-04 / 128. szám
www.ujszo.com | 2019. június 4. SPORT 113 „Egy döntőben nem lehet így játszani" Nagy László pályafutása egyik utolsó lövése (TASR/AP-felvételek) Nincs happy end BŐDTITANILLA Az első félidő gyenge védekezését emlegették a veszprémi kézilabdázók a Vardar Szkopje elleni elvesztett Bajnokok Ligája-döntő után, amikor a vereség okait próbálták megfogalmazni. Nagy csalódott Nagy László a Barcelonával már kétszer is magasba emelhette a BL- trófeát, s pályafutását egy újabb BL- győzelemmel szerette volna megkoronázni. Nem jött össze, a kiváló átlövő az elődöntőben megsérült, s bár a döntőn bevethető volt, végül csak egy gólt lőtt. „Óriási a csalódottság, hiszen többet szerettünk volna elérni. Az első félidőben katasztrofálisan védekeztünk, nem volt kapusteljesítményünk, és a szünet után hiába rohantunk, nem értük utol az ellenfelet. Talán a legrosszabb első félidőt produkáltuk, amióta David Davis itt van” - mondta a Veszprém kapitánya, aki ezután sportigazgatóként folytatja a klubban. Nagy László elismerte, fáj az elszalasztott lehetőség, de az, hogy csapata BL-döntőt játszott, büszkeséggel tölti el: „Ha valaki októberben ezt mondja, hülyének néztem volna.” Davis szomorú A Veszprém ugyanis turbulens szezonon van túl, szeptemberben még Ljubomir Vranjes irányítása alatt kétszer is kikapott a BL-ben a csapat, és elég reménytelennek nézett ki a helyzete. Az edzőváltás azonban jó hatással volt az együttesre, Davisszel végül 12 meccses győztes sorozatuk volt a veszprémieknek a BL-ben. Igaz, ez pont a legfájdalmasabb módon, a döntőben szakadt meg. „Szomorú vagyok, nem csalódott, ez két különböző dolog - mondta a sajtótájékoztatón a veszprémiek vezetőedzője. -Az első félidő nem volt jó. A Vardar végig nagyon kényelmesen játszhatott, nekünk pedig már nehéz volt visszajönni a meccsbe.” Sterbik sajnálja A kapus Sterbik Árpád ötödször nyerhetett volna BL-t. Az elődöntőben megsérült, amikor Momics rátaposott a lábára, de másnapra ő is játékra készen állt. A szünet után állt be, és hozta a tőle megszokott Sterbik-féle bravúrokat, de a győzelemhez most ez is kevés volt. A vajdasági születésű kapus kendőzetlen őszinteséggel beszélt a döntő után: „Nem jól kezdtük a meccset, egy döntőben nem így kell játszani. Könnyű gólokat kaptunk az elején, beállóból, hat méterről, a védelem nem működött. Roli tűzpárbajban volt, egy-két labdába belekapott, de nagyon nehéz dolga volt. Támadásban eladogattuk a labdát, így nem lehet játszani. A döntőben úgy kell kézilabdázni, mint ha az lenne az utolsó mérkőzésed a karrieredben!” Sterbik nem tagadta, komoly fájdalmai voltak. „Törésem nincs, de fáj minden porcikám. Reggel még gyalogolni, sétálni sem tudtam rendesen, de mindent megpróbáltunk, hogy pályán legyek - mondta a 39 éves kapus. — Sajnálom, ami történt, és nem csak azért, mert több van ebben a csapatban. Laci miatt, Momo miatt, meg egyes játékosok miatt, mert szerintem fel se fogják, hogy talán soha az életben nem fognak ide még egyszer bekerülni. Minden alkalmat ki kell használni.” Lókai maga alatt van A veszprémi játékosok közül talán Lékai Máté volt a leginkább összetörve. „A védekezésünk nem volt olyan kemény, mint kellett volna, támadásban pedig elhamarkodott helyzeteket lőttünk el. Sajnos nem úgy kézilabdáztunk, ahogy eddig. Borzalmasan hosszan támadott a Vardar minden egyes alkalommal, s bár a második félidőben feljöttünk, de ellenfelünk mindig talált egy rést. A Szkopje célja az volt, hogy lassítsa a játékot, nekünk pedig muszáj volt rohanni. Vége a szezonnak, nagyon magam alatt vagyok. Szeptemberben nyilván nekifutunk még egyszer, újra, ám az most még nagyon távoli számomra” - nyilatkozta az irányító. A döntő előtt még többféle történetet el lehet képzelni. S nyilván mindenki a szívének kedvesebb történeteket képzeli el. A Vardar-drukkerek azt, hogy egy olyan szezon végén, ami talán az utolsó a szkopjei férfikézilabdaklub történetében - mert a csapat szétesőfélben, és a főszponzor is visszakozik, hol van fizetés, hol nincs - ismét meg tudják szerezni a vágyott Bajnokok Ligája-trófeát. A Veszprém-drukkerek meg azt, hogy három elvesztett döntő után a negyedik lesz a kárpótlás, ami már nagyon kijár ennek a klubnak. És megérdemelné ezt a trófeát a visszavonuló Nagy Laci, a szintén visszavonuló Momir Ilics, a kapuban 39 évesen is varázsló Sterbik Árpád vagy a Star Wars-rajongó, elnyűhetetlen irányító, Lékai Máté is. Lékai Skywalker - próbálgatjuk az egyik főszereplő nevét ebben a történetben, és jelzőket keresünk Sterbikre, aki a mi sztorinkban az ötödik BL-trófeáját nyeri. Úgy, hogy az elődöntőben elszenvedett ; sérülése miatt alig bír járni, de ; amikor a kapuba áll, akkor ; működik a Sterbik-mágia, ott ; vannak a spárgák, és még a kapufák is a kapussal vannak. Bizonyos pontokon az elképzelt történetek találkoznak a valósággal. Sterbik a kölni Final Four döntőjének második félidejében tényleg varázsolt. De előtte volt egy első félidő is, amelyben a Veszprém nem védekezett jól, amelyben hat góllal elhúzott a Vardar, és próbálhatunk kitalálni egy olyan történetet, amelyben egy kézilabdacsapat mínusz hatról áll fel, de ezeket a sztorikat jellemzően nem a magyar csapatok írják. (Hanem például a Vardar, amelyik az elődöntőben mínusz hétről állt fel a Barcelona ellen.) S bár végig megvan az esély, a Veszprém többször is feljön egy gólra, de hiába képzeljük el többször is, milyen lesz ünnepelni az egyenlítést, ez a történetszál végül nem bontakozhat ki. Bármilyen változatos sztorik lehetőségét is kínálja egy-egy döntő a kezdő sípszó előtt, a happy end a végén csak az egyik csapaté lehet. 2019-ben, Kölnben a We are the Championst megint az ellenfélnek játszották le. A Veszprém öröme ismét fikció maradt. Lékai volt a döntő után a leginkább összetörve a veszprémiek közül Köln megérdemelten a klubkézilabda fővárosa A férfikézilabda Bajnokok Ligája négyes döntője idén jubileumot ünnepelt - ez volt a tizedik alkalom, hogy a szezon végén Kölnben egy kétnapos csúcstornán találkozott Európa négy legjobb csapata. A Final Four végérvényesen otthonra talált a Rajna menti városban, tavaly decemberben újra meghosszabbították az együttműködést, vagyis 2024-ig biztosan ezen a helyszínen marad a négyes döntő. „Nagyon jó rendezvény a Final Four - hangsúlyozta a döntő után a győztes Vardar spanyol vezetőedzője, Roberto Garcia Parrondo. - A kézilabdának több ilyen tornára lenne szüksége, mint ez.” Nem véletlen, hogy bár a játékosok korábban tiltakoztak az egyre fokozódó terhelés miatt (főleg a válogatott világversenyek programjával elégedetlenek), a négyes döntő formátumát nem kritizálják, bár 24 óra leforgása alatt kétszer kell csúcsteljesítményt nyújtaniuk. A Final Four csúcsélményt nyújt a nézőknek, a csaknem húszezres befogadóképességű Lanxess Aréna pedig tökéletes helyszínnek bizonyult. Évről évre telt ház fogadja a csapatokat, még olyankor is, amikor nincs német résztvevő. A németek imádják a sportágat, az idei Veszprém-Kielce elődöntő egyik félidei szurkolói játékában például a stuttgarti Charlie nyerte meg kedvenc csapata - vagyis a Veszprém - mezét. De a kölni metróban is láttunk Kiel-mezes fiatalokat összekapaszkodva énekelni: „Hajrá Veszprém, hajrá Veszprém, hajrá Veszprém, é-á-ó!” A Final Four-hétvége sokak számára immár hagyományos időtöltése a sorban állás, ilyenkor kezdődik ugyanis a jövő évi négyes döntőre szóló belépők árusítása. Érdemes jó előre bebiztosítani a jegyeket, mert aki elbambul, úgy járhat, mint az a két Kielce-drukker, aki a szemünk előtt próbált egy jegyüzértől belépőt szerezni az elődöntő előtt. Az eredetileg kb. 200 eurós kétnapos jegyért 500 eurót kellett volna leperkálnia, s mikor alkudozni próbált, a jegyüzér egyszerűen faképnél hagyta. Ez is mutatja, Köln erre a hétvégére a kézilabda-fanatikusok városává vált, s biztos akadt közöttük olyan, aki nem sajnálta az 500 eurót az élményért. Mert az élmény megfizethetetlen - a kölni csarnokban fülsiketítőén visszhangzanak a szurkolói nóták, a pályán a sportág legjobbjai produkálják magukat, és minden gól és kivédett ziccer kisebb hangrobbanással jár. A szurkolók a meccsek előtt és között számtalan szórakozási lehetőség közül is választhatnak - lehet a kinti színpadon zajló koncerteket hallgatni, kapura lőni (ennek idén többféle változata is volt, az egyik kézilabdakapuban például a biatlonos lőtérre emlékeztető módon egy sorban volt öt célpont, amit el kellett találni a labdával), szelfit készíteni a szurkolói falra, a rendezvény applikációjában pedig a legkülönfélébb statisztikákat böngészni. A szervezők egészen szimpatikus módon nem kizárni akarják a modem technológiát, hanem úgy alkalmazni, hogy ne zavaróan hasson, hanem érdekes kiegészítésként szolgáljon - az említett statisztikákból például kiderül, a döntőben Lékai Máté jegyezte a magyar bajnok legkeményebb lövését (136,5 km/óra), a leggyorsabb sprintet pedig Marguc Gasper vágta ki (29,41 km/óra). A Final Four évről évre érdekes panelbeszélgetéseknek is otthont ad - az idei témája a kézilabda marketingjének jövője volt, s egyik érdekes megállapítása az, hogy a sportág nézőinek aránya immár 9:1 azok javára, akik interneten követik a sportot, szemben a hagyományos tévéközvetítést figyelőkkel. S bár a tartalomfogyasztási szokások változnak, egy dolog biztos: a kézilabda népszerűsége töretlen. Kölnben kiváltképp. (bt) Az idei négyes döntő keretében leleplezték a kölni csarnok mellett a Hírességek labdáját, amely az eddigi győzteseknek állít emléket (A szerző felvétele) BŐD TITANILU
