Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)

2019-06-26 / 147. szám

írég ló: Kelet- és Közép-Szlovákia 2019. június 26., szerda, 13-15. oldal A sacai várat többször le akarták rombolni. Az első csapás 1445-ben érte, amikor az országgyűlés elrendelte, hogy Habsburg Albert uralkodása óta elteltzavaros időkben királyi engedély nélkül épült vá­rakat tulajdonosaik rombolják le. A vártulajdonos Semsey család ellenállt a rendeletnek, végül kassai lakosok bontották el. Pontos helyét máig sem sikerült megtalálni, de a kutatók szerint egykor a Sa­­cához közeli Viniöky dombon állhatott. A faluban megmaradt a Semsey család 1776-ban, rokokó stílusban épített kastélya, mely máig nagy látogatottságnak örvend. (Németi Róbert felvétele) Funkcionalitás és szépség SZASZI ZOLTÁN Volt egyszer a Bodrogközben is egy aranykor, azok a boldog békeidők, amikor a vasút­építéssel együtt elérkezett a fejlődés, a fellendülés, a modern gondolkodás ideje, és így néhány olyan műszaki vívmány, mint a víztorony használata. PERBENYIK Ékes példa erre a korra a perbe­­nyiki Mailáth-kastély része, a mű­szaki műemlékként is figyelemre­méltó, míves kiképzésű épület, a kas­tély melletti víztorony. Keveset tu­dunk róla. A kastély és urai Ez a vidék a magyarság betelepe­désekor, a honfoglalás első hullámá­val népesült be, de a folyókanyarula­tok, holtágak, mocsarak közt kiemel­kedő buckákon már az őskorban is él­tek. A Királyhelmectől délre, való­ban alig nyíllövésnyire elterülő Per­­benyik község is biztosan régebbi alapítású, mint első írásos emléke, amely 1323-ból származik. A Bod­rog partján levő falut az írások ne­mesi birtokként tartották számon, az évszázadok alatt igen sok birtokosa volt, gazdag, hasznot hozó, fontos hely volt ez már a régi időkben is. Fennmaradt a birtokosok neve: Nagytárkányi, Perényi, Agárdy, Vassay, Vékey, Palugyay családok. A Mikszáth Kálmán Különös házasság című regénye után eléggé ismertté vált Dőry bárócsaládnak ősei is bir­toktulajdonosok voltak itt, őket a Sennyey család követte a sorban. I. Mailáth József Sennyey Antóniával kötött házasságával lett végül Mailáth-birtok Perbenyik, s ennek a családnak köszönheti központi sze­repének megerősödését. Azt a fejlő­dést és fellendülést, amelyet a vasút nyomvonalának a faluhoz közeli ki­jelölése és a pálya megépítése hozott magával. I. Mailáth József és Sennyey Antónia fia, Mailáth Antal, a korabeli politikai életben igen magas, alkan­­cellári, majd főkancellári rangot be­töltő férfiú volt az, aki politikai pá­lyájáról visszavonulva zempléni bir­tokaira, Perbenyiken kezdett el épít­kezni. A 18. században még nem volt kastély ebben a faluban. Az építkezés kezdésének évét pontosan tudni le­het, a Perbenyiket birtokai központ­jává tévő I. Mailáth József 1798-ban kezdte el földszintes, három szárny­ból álló kastélyának építtetését, 1823- ban egy, a római katolikus híveket szolgáló kápolnával is bővítve az épületegyüttest. A víztornyos kastély A II. Mailáth József nevéhez Tájoló Perbenyik községbe a Tőke­­terebes és Tiszacsernyő közti 79-es úton lehet eljutni, a víz­torony a kastély kertjében a 48.390/22.006 GPS- koordinátáknál található, csak gyalog közelíthető meg. fűződő, klasszicista stílusú átalakítás és modernizálás ideje a 19. század vé­gén érkezett el. Mielőtt viszont ide jutunk, meg kell említeni az ő nagy­bácsija, a gyermektelenül elhunyt Mailáth Antal nevét, akit reformpo­litikusként, Kossuth Lajos és Szé­chenyi István jó barátjaként tartanak számon. Ő volt az, aki a Bodrogköz fellendítésén dolgozva kezdemé­nyezte a Tisza szabályozását, a vas­útépítést. Halála után a hitbizományi birtoka örökségként II. Mailáth Jó­zsefre szállt, aki eredetileg katonai pályán indult, majd 1885-ben főren­diházi tag lett, grófi címet kapott. A messzi dunántúli Pécs városában született úr az új birtoka miatt költö­zött ide. 1886-ban a Bodrogközi Tisza-szabályozó Társulat elnöke lett, még ebben évben feleségül vette Széchenyi Máriát. A grófi párra má­ig mint a vidék fellendítőjére emlé­keznek. Áldásos tevékenységükkel kórházat, hitel- és fogyasztási szö­vetkezetei, nőegyletet, szegény gye­rekek iskoláztatását támogató szer­vezetet támogattak. Negyvenhat évig éltek együtt, végső nyughelyük a kastély kápolnájához közel épített sírboltban volt, ez néhány évtizede beomlott, ma a helyén egy szerény síremlék őrzi emléküket. Az 1890-es évek végén nagyszabású moderni­zálást végeztetett el a lovassport iránt is élénken érdeklődő gróf. Részben a modem versenylótenyésztésre ki­alakított istállóknak az ellátására épült meg a remekbe szabott vízto­rony, amely az egész birtokon biz­tosította a vízellátást. Kissé leromlott állapotában is remekmű. Cap György helytörténész forrásai szerint a víz­torony két igen szépen kiképzett er­kély rácsozatát az 1896-os, millen­niumi országos kiállításon is bemu­tatták. A kastélyt már teljesen felújí­totta a benne oktatási intézményt fenntartó Kassa megye, de a vízto­rony még mindig kissé romos. Saj­nos eredeti teteje hiányzik, de a bal­konokat tartó pilléreket nemrég ki­cserélték, és szinte hiánytalanul megmaradt a díszes bádogosmunka is. Figyelemreméltó, szép és érdekes műszaki és építészeti emlék ez! Re­mélhetőleg megmenekül a pusztu­lástól. Kissé megkopottá n is figyelem reméltó a víztorony (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom