Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)

2019-06-19 / 141. szám

www.ujszo.com KÖNYVESPOLC ■ 2019. JUNIUS 19. XII 1984 - Figyelmeztetés akart lenni, nem útmutató Nagy Testvér, újbe­szél, duplagondol, gondolatbűn és Gondolatrendőrség. Hetven éve, 1949. június 8-án jelent meg George Or­well 1984 című kultuszregénye, amely túlélte a hidegháborút és az ezredfordulót is. Hatása töreden: a 20. században íródott ellenutópiák közül talán egyedüliként „men­tette át” magát a 21. századba. Egy-egy szállóigévé vált gondolata, szókreálmánya manapság is lép­­ten-nyomon felbukkan politikai elemzésekben, publicisztikákban, szépirodalmi művekben, filmek­ben, dalokban vagy éppen egy való­­ságshow címében. Az utóbbi évtizedben kétszer is az eladási I listák élére ugrott: először a I Snowden-ügy kapcsán, majd I pedig Donald Trump ameri- I kai elnök megválasztása után, amikor a közbeszéd részévé vált az „alternatív tények” kifejezés. OR WELL Olvasd újra! Egy korát megelőző antiutópia A popkulturális ikonná vált írót, George Orwellt Eric Arthur Blair (1903-1950), egy középosztálybe­li angol fiatalember találta ki, aki rövid, de annál eseménydúsabb élete során volt gyarmati rendőr Burmában, nagyvárosi csavargó Párizsban és Londonban, a spanyol polgárháború önkéntese Barcelo­nában és a második világháború haditudósítója is. Ez a kalandos életút, amely a 20. század első felén, vagyis az imperializmus hanyadá­­sának, a világháborúknak, a nagy gazdasági válságnak, a totalitárius diktatúrák születésének és pusztító orgiájának korán vezetett keresztül, nyersanyagként szolgált George Orwell életművéhez, amelynek minden darabját történelmi fordu­lópontok inspirálták. Közvetve te­hát Orwellt a történelem formálta ki, hogy aztán ő maga is formálja a történelmet. Utolsó és legjelen­tősebb művének, az 1984-nek a társadalmi és kulturális hatása, közvéleményformáló ereje megha­tározóvá vált Nyugaton a hideghá­ború évtizedeiben. Aztán a vasfüg­göny első repedésein átszivárgón Kelene is, hogy újabb szöget verjen a roskadozó rendszer koporsójába. A szóban forgó alkotás a kor európai társadalmának utópikus-totalitári­us tendenciáit állította pellengérre. Szerzője az utópiával takaródzó to­talitárius ideológiákról lehámozta a propaganda minden hazugságát, majd feltárta legbensőbb lényegü­ket, az embertelen hatalomimáda­tot, s ezáltal fogalmazott meg róluk megsemmisítő kritikát. Tette ezt Európában elsőként, akkor, amikor egyes kollégái még alig gyógyultak ki a Hider-kultuszból, és hagyták, hogy vörös köd homályosítsa to­vább látásukat. Az antiutópia mű­faját persze nem Orwell találta fel, az 1984 előfutárai között leggyak­rabban Jevgenyij Zamjatyin Mi és Aldous Huxley Szép új világ című regényét említik. De míg az elődök azt sugallták, hogy fiktív világuk vezetői bármilyen szörnyűségeket követnek is el, azt mindig az em­beriség iránt érzett paternalista, absztrakt szeretet nevében teszik, a jólét, egyenlőség és stabilitás bizto­sítása végett, addig az 1984 szerzője lerántotta a leplet a hatalom és az elnyomás rideg öncélúságáról. Or­well világában az élen állók célja nem az erőszakos üdvözítés, hanem csupán a gépesített társadalom és a terror örökös fenntartása, melynek keretei között korládanul kiélhetik hatalomvágyukat és szadista ösz­töneiket. A regény legfontosabb, korát megelőző üzenete tehát az, hogy a totalitárius rezsimek előbb­­utóbb szükségképpen átalakulnak a magasztos eszmék megvalósítására tett, a szent cél elérése érdekében erőszakos eszközöket sem mellőző radikális kísérletekből egy öncélú, emberellenes uralmi formává. Orwell további fontos újítása az volt, hogy friss, eredeti nyelvet teremtett a diktatúrák minél pon­tosabb, politikai sallangtól mentes leírására. Ezt a célt elsősorban a szóalkotás szolgálta. A totalitárius rezsimekre jellemző, tipikus jelen­ségek, fogalmak megnevezésére újszerű, erőteljesebb kifejezéseket alkotott (például a ‘likvidál’ helyett elgőzösít, a ‘titkosrendőrség’ helyett Gondolatrendőrség, az ‘elhajlás’ he­lyett gondolatbűn), illetve ismert, de addig csak körülírással kifejez­hető fogalmaknak is nevet adott (például valóságszabályozás vagy duplagondol). Mint ismeretes, re­gényében a totalitárius diktatúrák igényeinek megfelelő, kizárólag a párthű gondolatok kifejezésére alkalmas új nyelv körvonalait is felvázolta. Az elképzelt újbeszél (newspeak) jó alkalmat kínált to­vábbi szavak, szófordulatok szer­kesztésére, melyek egyike-másika már a feketehumor kategóriájába esik: az újbeszélben a kényszermun­katáborból például gyönyörtábor lesz, a Gondolatrendőrség rettegett székhelyéből, a szögesdrótokkal és géppuskafészkekkel védett ablakta­lan betontömbből pedig Miniszer, vagyis Szeretet-minisztérium. A lehetséges világok legjobbika! Az utóbbi időben terjed a világhá­lón egy mém, angolról fordítva a következő felirattal: 1984 - Figyel­meztetés akart lenni, nem útmutató. Leggyakrabban Trump és az alter­natív tények, valamint a Facebook kapcsán bukkan fel. Utóbbira divat úgy tekinteni, mint a telekép megfelelőjére. Ennek az adó-vevő készüléknek a regényben kettős funkciója van: egyrészt a Gondolat­­rendőrség ezen keresztül folyamatos megfigyelés alatt tarthatja Óceánia polgárait, köztük a lázadó főhőst, Winston Smitht, másrészt éjjel­nappal sugározza a propagandát, sulykolja az „alternatív tényeket”. Az, hogy a közösségi média min­den, virtuális térben tett lépésünket leköveti, köztudott. A való világban a térfigyelő kamerák, arcfelismerő berendezések töltik be ezt a sze­repet. A kínai kormányzat az így nyert adatokat ma már központi­lag ellenőrzi, és az állampolgárokat magatartásuk alapján osztályozza egy társadalmi kreditrendszer alap­ján. A hasznosnak ítélt, „hazafias” polgárok több pontot kapnak, és így jóval előnyösebb helyzetbe ke­rülnek kevésbé hasznosnak tartott társaikkal szemben. Talán ennél is riasztóbb, hogy a közösségi média hogyan képes befolyásolni, illetve beszűkíteni az emberek gondolko­dását. A Facebook ugyanis a fel­használó hírfogyasztási szokásainak megfelelően az idővonalán auto­matikusan szelektálja a híreket, így jobbára csak olyan információkat kínál fel, amelyek az illető világké­pét támasztják alá, az ezzel ellen­téteseket pedig láthatadanná teszi. Ezáltal nagyon könnyű bekerülni az álhírek körforgásába, és végleg elveszni az alternatív tények sötét erdejében. Persze nem feltédenül kell fel­mennünk a Facebookra, sőt még Eszak-Koreáig vagy Kínáig sem kell utaznunk ahhoz, hogy megtapasz­taljunk valami igazán „orwellit”. A történelemhamisítás, a valóságsza­bályozás (a tények jól megfontolt politikai érdekből való szembeköpé­­se), a gyűlöletkeltés és a bűnbakállí­tás jól bevált gyakorlatát előszeretet­tel alkalmazzák szűkebb és tágabb pátriánk politikusai is. Részben nekik köszönhető, hogy hetven év­vel a regény megjelenése és harminc évvel a vasfüggöny leomlása után az 1984 fikarcnyit sem veszített aktu­alitásából. Ez pedig nem a legjobb hír a világunkra nézve. Kacsinecz Krisztián „Ezek nem emberek!" „Ezek nem emberek1” Ha ez a gyűlölettel átitatott mondat egy állam ideológiájává válik, az minden esetben világméretű tragédiához vezet. A náci Né­metországban a goebbelsi pro­paganda elhitette az emberekkel, hogy bizonyos embertársaik alsóbbrendűek, akiket el kell pusztítani. E szörnyűséges, egész Európát érintő történelmi bűn­tett áldozatainak állít emléket Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregénye, a Maus. A szereplők antropomorf állatok: egérfejű zsidók, macskafejű németek és kutyafejű amerikaiak Az ő sorsukon keresztül ismerjük meg a holokauszt megrázó eseményeit és következményeit. A történet gerincét Spiegelman lengyel származású apjának magnószalagra rögzített visszaemlékezései alkotják, így a Maus fikciós, önéletrajzi és dokumentumkötet egyben. Műfajteremtő, egye­temes érvényű irodalmi alkotás. Eredetileg folytatásokban jelent meg az Art Spiegelman által alapított Raw magazinban. Bár munkásságát a képregényes közösség már jóval előbb elismerte, a neve azután vált világszerte ismertté, hogy a Maus 1992-ben - a képregény-iroda­lomban elsőként - Pulitzer-díjat kapott. Az eredetileg két kötetben, majd gyűjteményes formában is megjelent művet azóta több mint 30 nyelvre fordították le. A teljes Maus magyarul 2005-ben jelent meg először, és elég hamar beszerezhetedenné vált, tehát a friss kiadás hiánypódó vállalkozás. Art Spiegelman: A teljes Maus, Libri Könyvkiadó, 2019, 296oldal Jövőre jön A Dűne Frank Herbert mára kultikus­sá vált sci-fi sorozatának első kötete, A Dűne 1965-ben jelent meg, és további folytatások kö­vették A Nebula- és Hugo-dí­­jas regény koncepciója, gondo­latainak mélysége és sokrétűsége komolyan átformálta az olvasók sci-fivel szemben támasztott igényeit: A Dűne a jövőbelátás korlátáival, az emberiség mani­pulálásának morális kérdéseivel, a messiáslét útvesztőjével, a bolygószintű környezetformá­lással és sok mással foglalkozik, mindezt megindító emberi érzések, egzotikus világok és izgalmas cselekmény köntösében tárva elénk Most már biztosnak mondható, hogy 2020-ban megérkezik a mozikba az új adaptáció, amelyet már csak azért is várhatunk, mert Denis Villeneuve részben Budapesten forgatta a filmet. Sőt, a The Hollywood Reporter a napokban bedobta a hírt, mely szerint az Érkezés, a Szárnyas fejvadász 2049 és a Fogságban direktora egy sorozatra is felkérést kapott. A Dune: The Sisterhood egy női fókuszú spin-off sorozatnak mutatkozik, és a Bene Gesserit rend történetét vinné a tévéképernyőkre. Aki eddig csak hallomásból ismerte Frank Herbert univerzumát, most hozza be a lemaradást! Frank Herbert teljes sciencefiction univerzuma I. (A Dűne -A Dűne messiása -A Dűne gyermekei), Szűkíts Kiadó, 2013,910 oldal FRANK D HERBERT TELJES SCIENCE FICTION UNIVERZUMA A doktor neve: Frankenstein Mary Shelley tizennyolc évesen, egy lidércnyomás hatására találta ki rémtörténetét egy barátí köl­tői versenyre. A versenyt meg­nyerte, ezzel pedig teremtménye elindult világhódító útjára. A hátborzongató, mára már ikonikus történet szerint Victor Frankenstein életet lehel a holt anyagba, ám később megtagadja teremtményét, s ezért a szörny rettentő bosszút esküszik. A két­száz évvel ezelőtt született mű - amelyet mindenki ismer, de csak kevesen olvastak - rákérdez a tu­domány hatalmára, az emberek természetére, céljaira, a világban betöltött helyére, s magára a létezésre is. Bűnhődhet helyettünk más? Az emberiség védelmében sem? Mennyit bír el a lelkiismeret? Vajon ki az igazi rém: a teremtmény vagy teremtője? A kétszáz éves regény most új köntösben, a Göncz Árpád fordításából kimaradt részekkel, valamint a szerző legendás előszavával kiegészülve jelenik meg a Móra Kiadó gondozásában. Mary Shelley: Frankenstein, avagy a modem Prométheusz

Next

/
Oldalképek
Tartalom