Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)

2019-06-19 / 141. szám

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ww.ujszo.com I 2019. június 19. Kiska, az új bokszzsák \z SaS, az OLaNO és a KDH alig várja, hogy elővegye gumicsontjait Módfelett érdekes fej­leménye a szlovák belpolitika elmúlt heteinek, hogy talán tár nincs is ellenzéki sajtótermék agy elemző, aki még ne törölte vol­­a bele a lábát Andrej Kiskába. (A ormánypárti térfél most nem számít, isz eddig is ezt tette, váljon egész­égére.) Kiska maga sem tudja, hogy z ellenzék messiása vagy sírásója egyen - csak egy cím az enyhébbek őzül az exelnök új pártkezdemé­­lyéről. Egyesek azért vádolják, mert lem csatlakozott a Progresszív Szlo­­'ákia és az Együtt koalíciójához, nások azért küldik a süllyesztőbe, nert államfőként nem mindig a kö­zeledés és megegyezés útjait kereste, íanem néha bírált és véleményt nondott. Nyilván ha Kiska most nem párt­­ilapítással múlatná az időt, hanem elnöki mandátuma lejártával Rio de laneiróban vett volna magának villát látralevő éveire, azért kritizálnák, logy jól elhúz a fenébe a pénzével. Ha meg visszatért volna valamelyik korábbi cégéhez, most az lenne: nye­részkedésre használja népszerűségét ahelyett, hogy maradna a politikában és segítene kormányt váltani. Szá­mára és családja szempontjából nyilván a visszavonulás lenne a ké­nyelmesebb és kellemesebb. O vi­szont marad, és segít kormányt vál­tani. Robert Fico csak annyit mon­dott az új párt (Za l’udí) megalapítá­sához, hogy ő még nem foglalkozik ezzel, de ha a folyamatban levő vizs­gálatok bebizonyítják, hogy Kiska korábban csalt valamelyik cégével, az új pártnak nincs esélye megugrani az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Pedig Fico tudja, hogy egyik állítása sem igaz. Jelenleg semmi más nem érdekli őt jobban Kiskánál és új párt­jánál. Ezért nem is vesztegette ener­giáját az államfőválasztási kam­pányban Caputovára, mert látta, ez a hajó elment, de a másik, Kiskáé, még csak most érkezik. Ficónak semmi sem fáj jobban, mint hogy 2014-ben Kiska politikai amatőrként legyőzte őt az államföválasztáson. Most pedig látja, hogy közeleg a következő összecsapás, amely a Smert végleg szakadékba lökheti. Fico másik állí­tása Kiska cégének állítólagos múlt­béli törvényszegéséről... meglátjuk. A választókat viszont vélhetően ez sem tántorítaná el nagy százalékban Kiskátéi. Mégpedig azért, mert a vá­lasztó, bár előszeretettel nézik hü­lyének, mégsem teljesen hülye. A választó szintén keres pénzt, eseten­ként vállalkozik, és esetenként talán szintén csal, néha puszta tudatlan­ságból. És azt is tudja, hogy a világon létező bármelyik cég könyvelését át­vizsgálva találhatna a hatóság tör­vénytelenséget. Fico már évekkel ezelőtt ráállította az adóhatóságot Kiska korábbi cégeire, a smeres vezetésű rendőrség pedig egy ideje, láss csodát, vizsgálódik. Kiska a tavalyi tömegtüntetések idején államfőként nem simogatta meg a kormánypártok fejét, alkot­mányos feladatából kifolyólag kompromisszumra törekedve, hanem beszólt nekik, nem kicsit, nagyon. Lehet őt ezért bírálni, de lássuk be: más mércével méljük őt, mint anno Gasparovicot, aki egy szabályosan megválasztott főügyészt (Jozef Cen­test) nem volt hajlandó kinevezni, amivel nem hogy akadályozta az al­kotmányos rend működését, hanem még röhögött is egy jó nagyot, ami­kor évekkel később a bíróság megál­lapította, hogy hibázott. A választónak ezen kívül van egy másik kellemetlen tulajdonsága: szereti a változatosságot. Szereti el­küldeni korábbi kedvenceit a sül­lyesztőbe, ha úgy látja, van helyettük új vagy jobb. Ez egy hasznos tulaj­donság, lássuk be. Meg lássuk végre be azt is, hogy Kiska azért nem megy innen sehová, hogy hasznunkra le­gyen, ahogy hasznunkra volt eddig is. A PS—Spolu már most az ország fejlődésének garanciája, reméljük, sikerül nekik „minden, mint a Pataky Attilának”. De nincs vezéregyénisé­gük, és ősztől minden a kampányról fog szólni, márciusban választás, ad­dig nem tudnak felépíteni senkit. Az SaS, az OEaNO és a KDH pedig már alig várja, hogy gumicsontjaikkal a következő koalíciós tárgyalásokon kizsarolják az új kormányalakítóból a maximumot. Ézért van szükség Kiskára. Hogy ott legyen. Hogy ad­dig ütik? Edződjön csak, szüksége lesz rá. Meg nekünk is őrá. A szerző a Vasárnap munkatársa (Lubomír Kotrha karikatúrája) Zsugorodó szociális csomag DUDÁSTAMÁS Nemrég még bombasztikusnak ígérkezett a kormánykoalí­ció legújabb szociális csomagja. A Smer és az SNS egy­mást túllicitálva ígért kedvezményeket nyugdíjasnak, vál­lalkozónak és kismamának egyaránt, és természetesen a Híd is előterjesztette saját ötleteit. A folyamatosan dagadó szociális csomag költségvetési hatásait az elemzők már körülbelül 1,2 milliárd euróra becsülték 2020-ban, és a Költségvetési Tanács is elkezdte kon­gatni a vészharangot. Az elmúlt hetekben aztán elkezdtek változni a dolgok, amit világo­san bizonyít az is, hogy a szociális csomaggal kapcsolatban beterjesz­tett törvénytervezetek lekerültek a parlament májusi ülésének prog­ramjáról. Ébből már sejthető volt, hogy a háttérben komoly alkudozás folyik, melynek a végén a kormánypártok egy szerényebb szociális csomagot ismretetnek. Ez így is történt, a koalíciós tanács által elfoga­dott intézkedések költségvetési hatását már csak 500 millió euróra be­csülik. Persze ez sem elhanyagolható összeg, de a költségvetés terhe­lése várhatóan nem fogja meghaladni a GDP fél százalékát. Hogy mi az oka a szociális csomag megnyirbálásának, nem tudjuk pontosan. Valószínű, hogy a kormánykoalíció döntésében nagy szere­pet játszott a szlovák gazdaság növekedésének lassulása. A jegybank legújabb elemzése szerint a szlovák gazdaság a várt 4 százalék helyett csak 3,3 százalékkal növekszik az idei évben, és a növekedés a követ­kező években tovább lassul. Ez az adóbevételek lassabb növekedését eredményezi, ezért a költségvetési kiadások növelése a hiány növeke­déséhez vezetne. Ez pedig főleg a Smer számára lenne kellemetlen, ugyanis a 2019-es kiegyensúlyozott állami költségvetés a párt fontos marketingprojektje volt. Itt érdemes megjegyezni, hogy Peter Kazimir, a jegybank elnöke, aki nemrég még pénzügyminiszter volt, ma már nem hisz abban, hogy a 2019-es állami költségvetés kiegyensúlyozott lesz, holott nemrég miniszterként ezt ő maga jelentette be. A kormánykoalíció pártjainak tehát vissza kellett fogniuk magukat a szociális intézkedések terén, de azt látni, hogy a három párt nem egy­forma áldozatokat hozott. A Smer szinte az összes fontos tervét át tudta ültetni, és az SNS javaslatai lettek a legjobban megnyirbálva. Persze ennek az az egyik oka, hogy Andrej Danko ötletei voltak a legköltsé­gesebbek, és eredeti formájukban nagyon megterhelték volna a költ­ségvetést. Az SNS-nek így az ígért általános társasági nyereségadó­csökkentés helyett meg kell elégednie a 100 000 eurós forgalmat nem meghaladó vállalatok és vállalkozók adójának csökkentésével. Ha­sonlóképpen az élelmiszerek általános hozzáadottérték-adójának csökkentése is elmarad, és leszűkül bizonyos élelmiszerfajtákra, me­lyeket még nem konkretizáltak. Nem kétséges azonhan, hogy Andrej Danko ezt is pártja győzelmeként fogja elkönyvelni, és javaslatai megnyirbálásáért a koalíciós partnereket fogja okolni. Ami pedig Bugárékat illeti, eleve józanabb javaslatokkal álltak elő, ezért a legfontosabbakat sikerült is átültetniük. A Híd javaslatainak fő pillére a jövedelem adómentes alapjának emelése, ami nem rossz gon­dolat, ugyanis ez az alap már évek óta nem emelkedett, ami a bérek növekedése mellett de facto adóemelést jelent. Ennek a javaslatnak is vannak azonban bírálói, legfőképpen a megyei és helyi önkormányza­tok, amelyeknek adóbevétel-kiesést jelentene a jövedelem adómentes részének növelése. Mindent összevetve örülhetünk, hogy a tervezett szociális csomag szerényebb lett. Természetesen a gazdaságilag sikeres években gon­dolni kell az állampolgárokra is, de érdemes józannak maradni, mert a világgazdasági kockázatok továbbra is jelentősek. A szociális csomagok egész sora sem tudja azonban elfeledtetni azt, hogy a fontos strukturális reformok az oktatásban, a kutatás-fejlesztés támogatásában és az egészségügyben ebben a kormányzati ciklusban sem indultak be igazán. A parlamenti képviselők majdnem fele bűnöző Indiában Az indiai parlamenti választás után minden eddiginél nyilvánvalóbbá vált, hogy a pénz, a hatalom és megkérdőjelezhető erkölcsök számítanak egyes jelöltek győzelménél. A héten először ült össze az újdelhi alsóház, és az összegzés után kide­rült, hogy megválasztott képviselői­nek 43 százaléka annak ellenére győ­zött a körzetében, hogy büntetőeljá­rás folyik ellene. Nem is akármilyen bűncselek­mények elkövetése'miatt: az új kép­viselők több mint negyedét ember­öléssel, emberölési kísérlettel, illetve nemi erőszakkal gyanúsítják vagy már meg is vádolták a hatóságok. Az összegzést a Demokratikus Refor­mok Szövetsége (ADR) nevű indiai civil szervezet tette közzé. Ez úgy le­hetséges, hogy még nem ítélte el őket a bíróság, illetve ha elítélte is, akkor nem kaptak két évet elérő börtönbün­tetést. Évtizedekig tartó perek Az indiai igazságszolgáltatásban óriási a lemaradás, 30 millió bűnügy van folyamatban, egy-egy per pedig akár évtizedekig is elhúzódik. A meggyanúsított vagy eljárás alá vont képviselők pedig egytől egyik azt ál­lítják, politikai ügyről van szó és va­lamelyik riválisuk jelentette fel őket, természetesen hamisan. Lényegében ezt mondják a politi­kai pártok is: mivel a politikai rivali­zálás gyakran vezet feljelentéshez, arra hivatkoznak, hogy nem volna igazságos eltiltani az eljárás alá von­takat a jelöltségtől, hacsak nem ítélte el már őket a bíróság hosszabb bör­tönbüntetésre. Nem új jelenség, hogy az indiai parlamentben bűncselekménnyel gyanúsítottak ülnek, de a helyzet egyre romlik, pedig Narendra Modi miniszterelnök (akinek pártja, az In­diai Néppárt nagy fölénnyel nyerte a parlamenti választást) már a 2014-es győzelmet hozó kampányában is azt ígérte, hogy fellép a korrupció és a pénz hatalma ellen a politikában. „Ma már egyetlen párt sem kivétel az alól, hogy sok bűncselekménnyel gyanú­sított van a képviselői között. Meg kell tanítanunk a szavazókat arra, hogy ilyen embereket nem szabad megválasztani” - jelentette ki Dzsagdip Cshokar, az ADR civil szervezet alapítója. „Amit az indiai állam nem képes megadni az embereknek, azt a helyi hatalmasságok megígérik, és ha szükséges, ennek fegyverrel vagy pénzzel szereznek nyomatékot” - mondta Lennin Raszghuvansi, a Pol­gári Szabadságjogok Népi Uniója nevű szervezet koordinátora. Alvilági megvilágosodás A folyamat úgy kezdődött, hogy egyes politikusok a hatvanas­hetvenes években az alvilágtól kértek készpénzt a szavazatszerzéshez. „Egy idő után az alvilág rájött, hogy nem a politikusoknak kell adni a pénzt, ha­nem saját maguknak kell elindulniuk a választáson, így nem kell bujkálni­uk a rendőrség elől. Megválasztásuk esetén majd maga a korrupt rendőr­ség védi meg őket” — mondta Saha­­buddin Kurajsi volt központi válasz­tási bizottsági vezető. A mostani választási kampány ide­jén az elrendelt hatósági razziák so­rán hatalmas mennyiségű készpénzt, szeszes italt, arany- és ezüsttárgya; kát, értékes órákat találtak a pártiro­dákban végrehajtott házkutatásaik során, amelyek mind a szavazatvá­sárlást szolgálták volna. (MTI) ERES ítvAn

Next

/
Oldalképek
Tartalom