Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)

2019-06-18 / 140. szám

LIGUE 1 Továbbra is a Paris Saint-Germain ül a francia trónon 10-11. oldal 2019. június 18., kedd, XV. évfolyam, 24. szám Kiscsapatok nagy szezonja: a kiesés szele BL-helyig repítette a Valenciát az első tíz fordulóban pedig nyolc döntedent játszott. Féltávnál a tizedik helyen állt a csapat, 20 pontra az első helytől, tízre a Bajnokok Ligája-indulástól és mindössze négyre a kieséstől. Nem játszottak rosszul, egysze­rűen csak nem tudtak gólt lőni. „Tizenhét gólt lőttünk 263 hely­zetből” - sóhajtozott Marcelino. És valóban: a Valencia 51 góllal zárta az idényt, de az xG-mutató alapján - amely nem a helyzetek számát, hanem azok minőségét méri - tízzel több gólt kellett vol­na szerezniük, ráadásul ezeknek a góloknak a nagy része pontot vagy pontokat ért volna. Szigorú­an az xG-modell alapján, a Valen­ciának a 61 pont helyett 65 pon­tot kellett volna gyűjtenie, amivel- szintén xG alapján kalkulálva- a második helyen végzett volna a csapat, megelőzve a Reált és az Atléticót. De januárban még a 61 pont és a negyedik hely is nagyon távolinak tűnt. A rabszolgahajcsár újra naggyá tette a Valenciát 2017 nyarán a népharagot kivívó valenciai vezetőség kénytelen volt olyan megoldáshoz nyúlni, amely már nem haveri alapon működött. Egy Spanyolországban bejáratott név kellett a padra, erre a feladatra pedig Marcelino García Torainál jobbat nemigen találhattak volna. Marcelino korábban a felsőház­ba vezette a Recreativo Huelvát és a Racing Santandert, az újonc Villarrealból pedig fél év alatt top­csapatot csinált. Azt mondják róla, hogy őszinte, egyenes ember, aki Arrigo Sacchit és Rafa Benítezt tartja a mentorának. A Valencia brazil védője, Gabriel Paulisa a Kevin Gameiro az egész szezonban fontos gólokat lőtt - így a kupadöntőn is, összesen 12 találattal zárta a szezont A klubigazgató és a játékosok megmentették az edzőt A 19. fordulóban a Valencia 1-1- es döntetlent játszott hazai pályán a Valladoliddal. Marcelino nyaka körül ekkor szorult meg a leg­jobban a hurok. „Nem lenne he­lyes döntés edzőt váltani” - védte meg edzőjét Rodrigo, aki jelentős mértékben felelős volt a Valencia visszaeséséért: a spanyol csatár a 2017/2018-as szezonban 151 per­cenként rúgott gólt, idén viszont 23 forduló után csak két góllal állt. „Marcelino sem tud csodát ten­ni. Nem rohanhat be a pályára, és rúghat gólt helyettünk” - folytatta Rodrigo. A Valladolid elleni meccs másnapján Mateu Alemany és Anil Murthy Szingapúrba utaztak Peter Limhez. A téma természetesen az volt, hogy Marcelino folytassa-e a munkát, vagy sem. Alemany azonban ugyanazon az állásponton volt, mint Rodrigo. A játékosok és a klubigazgató tehát megmentet­ték Marcelinót. „Kizárt, hogy már januárban lemondok a szezonról. Hiszek ebben a csapatban” - írta Twitteren Parejo, aki az újságírók előtt is felszólalt. „Még öt hónap hátra van a szezonból, nem adhat­juk fel. Három-négy nehéz idősza­kot már megéltem Valenciában, tu­dom, hogy mit érez az edző, hogy min megy keresztül, és hogy mek­kora nyomás van rajta. Marcelino napi nyolc, kilenc, tíz órát dolgo­zik, és száz százalékig elkötelezett a munkája mellett. Hallottunk olyan pletykákat, hogy már nem húz­za sokáig, és ha nem nyeri meg a követkető meccset, akkor kirúgják. Nem ezt érdemli.” Marcelino viszont megnyerte a kö­vetkező meccset. És az azt követőt is. A Valladolid elleni dönteden, amiről mindenki azt gondolta, hogy a Marcelino-éra vége lesz, valami újnak a kezdetét jelentette. A Valencia 12 bajnokin át ma­radt vereden - minden sorozatot ügyeimbe véve pedig volt egy 17 meccses veredenségi sorozata -, a Király-kupában és az Európa-li­­gában is bejutott az elődöntőbe, a bajnokságban pedig hat helyet javított, és az utolsó előtti forduló­ban megelőzte a negyedik Getafét. Korábban soha egyeden csapat sem tudta megszerezni a BL-indulást je­lentő negyedik helyet, ha féltávnál tíz pontra volt tőle. A Valencia igen. „Amikor nyomás alatt vagy, mindig az edző a leggyengébb láncszem, de nekem szerencsém volt: a játékosok és a vezetők az én oldalamon álltak, és támogattak a nehéz időkben. Nagyon nehéz kijönni egy hul­lámvölgyből, de nekünk sikerült” - mondott köszönetét Marcelino. A formajavulás elsősorban a hely­zetkihasználásnak volt köszönhető. És itt még nem volt vége. 11 év után nyert trófeát a Valencia Május 25-én a sevillai Benito Villa­­marín-stadionban játszotta a Bar­celona és a Valencia a Király-kupa döntőjét. A Barcelona 17 nappal korábban szenvedett 4-0-s veresé­get a Liverpooltól a Bajnokok Li­gája elődöntőjében. A tét Ernesto Valverde állása (azóta eldőlt, hogy marad) és a szezon megmentése volt katalán részről. A Valencia mindössze 23 százalékban birto­kolta a labdát, de egy pillanatig sem lehetett azt érezni, hogy alárendelt szerepet játszik a csapat, amely a Marcelino-fotball minden erényét megvillantotta, és végül 2-1-re legyőzte a címvédő Barcelonát. A Valencia 2008 után nyert ismét trófeát. A meccs után csak annyit kérdeztek a négy hónapja még a kirúgás határán lévő Marcelinótól, hogy szerinte ez-e a karrierje legbol­dogabb napja. „Igen” - jött a válasz. Aligha túlzott. Kovács Gábor A Valencia teljesen megérdemelten harcolta ki a BL-indulást és a Király-kupa-győzelmet (Fotók: TASR/AP) A 2018/2019-es szezon felénél a Valencia 20 pontra volt az első helytől, tízre a Baj­nokok Ligája-indulástól, és mindössze négyre a kieső zónától. Az elnök már épp megköszönte volna Marcelino Garda Torai munkáját, amikor a klubigazgató egészen Szingapúrig repült, hogy meggyőzze Peter Limet, nincs szükség edzőváltásra. Négy hónappal később a Valencia véghezvitte a lehetetlent, és megszerezte a BL-indulást érő negyedik helyet, majd a május 25-ei ku­padöntőben 2-1-re legyőzte a Barcelonát, és megnyerte az első trófeáját 2008 óta. Furcsa paradoxon, de a Valencia akkor indult lejtmenetnek, amikor pénz állt a házhoz. Peter Lim szingapúri milliárdos 2014 októberében vet­te át a klubot, majd a következő két nyári átigazolási időszakban összesen 200 millió eurót költött igazolásokra. Csakhogy a pénz jelentős része Lim nagy barát­jának, a futballvilág egyik leg­­dörzsöltebb ügynökének, Jorge Mendesnek a zsebébe vándorolt, akinek ügyfelei ellepték a Valen­cia keretét. Eleinte úgy tűnt, hogy a projekt működni fog. A portu­gál - szintén Mendes-kuncsaft - Nuno Espirito Santo vezeté­sével a Valencia negyedik lett a bajnokságban, és bejutott a Baj­nokok Ligája főtáblájára. 2015 őszén azonban minden elromlott, ami csak elromolhat egy klubnál: a menedzsment összevissza ha­­zudozott, az edzők kis túlzással havonta váltották egymást, a já­tékosok pedig annyifelé húztak, ahányan voltak. Ez másfél évig ment, és ezalatt az idő alatt a Va­lencia megszűnt nagycsapat lenni. „pesado” szót használta vele kap­csolatban, ami magyarul annyit tesz, hogy kemény, szívós, erőtel­jes. Marcelino pontosan ilyen csa­patot akart magának. Az előzmények ismeretében kissé meglepő, de Valenciában meg is kapta, köszönhetően a klubvezetés­ben bekövetkezett személyi válto­zásoknak: a korábbi diploma­ta és West Ham-szurkoló Anil Murthy került az elnöki székbe, a klub igazgatója pe­dig Mateu Alemany lett. Marcelino ki­irtotta a csapatból Mendes csőcselékét, és olyan játékosokkal vette magát körbe, akik vakon megbíznak benne. A Valencia átala­kulását talán Dani Parejo esete példázza a legjobban: a Real Madridot is megjárt közép­pályást a 2016/2017-es szezonban részegen, cigivel a kezében fotózták le a paparazzik egy szórakozóhe­lyen - ma ő a üga egyik legjobb középpályása, a Valencia csapat­­kapitánya, a spanyol válogatott motorja. Marcelino a fizikai futball megszállottja, egy rabszolgahajcsár, aki a maximumnál is többet vár el a játékosoktól. Ha például valaki­nek a testzsírszázaléka meghaladja a 9,5-öt, nem játszik a meccsen. Merthogy Marcelino stílusa a gyor­saságon és az erőnléten alapszik. A 4-4-2 minden erényét kihasznál­ja, azaz az erős tengelyt, a terület­felosztást és a többszörös védelmi vonalat. A labdát szereti, de nem ragaszkodik hozzá. „Untat a célta­lan labdázgatás” - mondja. A 2017/2018-as idényben az ismét nagycsapatra hasonlító Valencia megszerezte a negyedik helyet, és elindulhatott a Bajnokok Ligájá­ban. Marcelinónak és a proü szak­mai munkának hála úgy tűnt, hogy a Valencia idén beleszólhat az évek óta tartó Barca-Real-Adético vi­­askodásba, de a dolgok máshogy alakultak. Gól nélkül Tavaly nyáron a klub főleg csa­tárokat' igazolt: érkezett Michy Batshuayi a Chelsea-től (kölcsön), Kévin Gameiro az Atléticótól és Gyenyisz Cserisev a Villarreal tói (kölcsön). Ez elsősorban nem azért érdekes, mert támadófronton amúgy is bőven megvolt a Valencia, hanem mert pont a megerősített csapat­rész mondott csődöt az idény első felében. A Valencia szeptember 29-én, azaz egy hónappal a bajnoki rajt után aratta az első őzeimét a bajnokságban (az első győzelemre három hónapot várniuk a szurkolóknak),

Next

/
Oldalképek
Tartalom