Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)

2019-06-17 / 139. szám

6 KULTÚRA 2019. június 17.1 www.ujszo.com Pár szó a Jókai Napokról és a felnőttekről LAKATOS KRISZTINA Komárom. Az 56. Jókai Napok (számomra) azzal a megér­zéssel ért véget, milyen kegyelmi állapot lehet nánai színjátszónak lenni. Ez a benyomás nem feltétlenül a fődíjnak szól, nem is a maximálisan dicsérő szakmai értékelésnek. Valószínűleg sokan ültünk nevet­ve, röhögve, kacagva, vinnyogva rángatózva - közben pedig teljesen ellazulva - a nézőtéren, miközben Danaosz király ötven lányából negy­venkilenc a nászéjszakáján éppen le­döfte a hitvesét, majd az az utolsó, Hüpermnésztra csillaggá változott a szívébe fogadott (és nem szíven szűrt) Lürkeosszal. Szóval, Gora Ró­bert és Piski Erik szerelmesen egy­más szemébe nézett, oldalt a bájosan finom női vonósnégyes játéka szé­pen keretbe illesztette a záróképet, és valami helyrezökkent a világban. A Lengyelfalusy Juhász Mária rendezte Nánai Színjátszócsoport Gyárfás Miklós Játék a csillagokkal című „páros komédiájának” első ré­széből készített egészen különleges előadást, amelyben látszólag ellent­mondó minőségek álltak össze szer­ves egységgé: ahogy azt az értéke­lők is kiemelték, már-már paródiába hajló játékstílus találkozott lélekta­nilag hiteles pillanatokkal, a (nem csak a cselekmény szintjén) gátlás­talan, szabadjára engedett őrület­ként felálló világ a nagyon jó érzés-A POSZT-on a Woyzeck lett a legjobb előadás Pécs. A Nemzeti Színház Woyzeck című darabja lett a leg­jobb előadás a 19. Pécsi Orszá­gos Színházi Találkozón (POSZT), amelynek díjait szom­baton adták át. A szakmai zsűri összesen ti­zennégy díjat ítélt oda. A legjobb rendezésért járó di­jat Sebestyén Aba, a budapesti Radnóti Színház 10 című darab­jának rendezője kapta, a legjobb színházi zene díját szintén e da­rab kapcsán kapta Cári Tibor. A legjobb női főszereplő díját Szirtes Ági érdemelte ki a buda­pesti Katona József Színház Rozsdatemető 2.0 című darabjá­ban nyújtott teljesítményéért; a produkció érdemelte ki a legjobb díszlet díját is, amelyet Cziegler Balázsnak ítéltek oda. A legjobb férfi főszereplő dí­ját Horváth Lajos Ottó és Trill Zsolt a Caligula helytartója című darabban mutatott játékáért kapta meg; az előadás a Nemzeti Színház és Gyulai Várszínház koprodukciójában valósult meg. Ä legjobb női mellékszereplő elismerést Csákányi Eszter kap­ta, aki a budapesti Örkény Szín­ház Secondhand című produkci­ójában állt közönség elé. A darab a legjobb dramaturgiai munkáért járó díjat is kiérdemelte, Gábor Sárát vehette át a kitüntetést. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Egy zabigyerek kék háttér előtt történetet mesél című darabjának művészét, Erdei Gá­bort a legjobb férfi mellékszerep­lő díjával jutalmazták. (MTI) sei, ízléssel megvont határokkal és persze remek színészi alakításokkal. Az eredmény pedig egy olyan pro­dukció, amelynek a humora, az em­beri tartalma, a formája is megérint minden nézőt, korra vagy „előkép­zettségre” való tekintet nélkül. Egyébként azt gondolom, lévai színjátszónak lenni sem rossz dolog. Az utóbbi időkben a Jókai Napokon látottak alapján a Garamvölgyi Szinpad pontos őrzője a klasszikus, kisrealista amatőr színházi hagyo­mánynak - ami hol finom, érzékeny szövetet teremtve találkozik a vá­lasztott művel (például amikor há­rom éve Gárdonyi A bor című falusi színjátékát láthattuk tőlük), hol né­miképpen laposkásabb eredményt hoz (mint idén, amikor Gogol, konkrétan a Háztűznéző alapvetően groteszkebb, karikírozottabb világa volt a tét). De elnézve az együtt dol­gozni képes, népes, széles generá­ciós merítésű csapatot, az biztos, hogy a szereplők alkatának, termé­szetesjátékstílusának megfelelő da­rabbal nem csak a saját szűkebb ré­giójukban érdemes megmutatniuk magukat a színpadon. Kassán - legalábbis a Pinceszín­ház történetéből ez derült ki - egy­szerre hálás és hálátlan feladat ama­tőr színházat csinálni. Hálás, mivel van érdeklődő közeg, hálátlan, mert mindenkinek van véleménye, és adott esetben akár előzetesen is fura kér­dések érkezhetnek, mihez is akar kezdeni az erotikus versekkel a tár­sulat. A Megőrült a sátán című vers­színházi válogatásnak - a Jókai Na­pok tükrében - meglehetősen sokféle hatása van. A szakmai értékelés so­rán például az merült fel, milyen jó, hogy ezen szövegek által is épülhet, gyarapodhat a testiséghez, érzéki­séghez kapcsolódó szókészletünk, mivel magyarul alapvetően prűdén vagy vaskosan fogalmazunk e tárgy­ban. A diáknézőket, akik a kassaiak által elmondott szerelmes és erotikus versek egy részével talán először ta­lálkoztak, a merészséget, a színes öl­tözékek sorát dicsérték, és rácsodál­koztak az előadásba beillesztett ál­lóképekre. Aztán van egy olyan ol­vasat is, amely szerint ez a produkció ebben a formában - a nem tetten ér­hető dramaturgiával, az eldöntetlen előadói formával, a hol tomaszerkó­­ba, hol teátrális jelmezekbe öltözte­tett szereplőkkel, a ki- és felgöngyölt szőnyeggel, a ki-, majd leakasztott művirág girlanddal stb. - a kínálkozó popkulturális párhuzamok közül, mondjuk, Tommy Wiseau A szoba című elhíresült filmklasszikusának a hatásmechanizmusát idézi. De bárhogy is legyen: jó az a fesz­tivál, ahonnan mindenki hazaviheti a maga élményeit, gondolatait és kér­déseit. Elhunyt Franco Zeffirelli olasz rendező TALLÓSIBÉLA Életének 97. évében szombaton elhunyt Franco Zeffirelli olasz rendező. Sokoldalú, termékeny alkotó volt: már életében klasszi­kussá vélt elbeszélő filmjei mellett rendezett drámai szín­házban, de az opera világában (színpadon és filmen) is maradandót alkotott. A legtöbben izgalmas stílusban és látványos képi világgal tálalt Shakespeare-adaptációiról ismerik. Bennük bizonyára a világhírű mes­ternek ez a mosolygós, letisztult, elegáns arcképe él: ilyen volt, mo­solygós, elegáns olasz úr, aki egész pályafutása alatt a klasszikus szép­séget, azt az esszenciát kereste, ami kultúrává teszi a kultúrát, művé­szetté a művészetet, ami örök érté­ket ad a megalkotott alkotásnak. Ezt mozgóképeinek zömével el is érte. A mosolygós, elegáns fekete-fehér arckép abban az időben készült róla, amikor Shakespeare-filmjei közül az egyik legszebbet, a Rómeó és Júliát forgatta. Azt a csöndes mederben fo­lyó testi vágytól is izzó szerelemmel megtöltött, egyben gyűlölettől feszü­lő történetet, amelyet a mai napig a legtöbbször tűznek műsorra a televí­ziók. Shakespeare műveinek megfil­mesítéséért Zeffirellit egyetlen olaszként a brit uralkodó nemesi rangra emelte. Ez az elegáns arckép még akkor készült, amikor alkotónemzedéké­nek, vagyis a híres moziváros, a Ci­­necitta nagyjai (akik már nincsenek közöttünk) - Pier Paolo Pasolini, Fe­derico Fellini, Luchino Visconti, Michelangelo Antonioni, Vittorio De Sica - mégj avában alkottak, és az európai mozi akkori fellegvárából vitték az olasz film jó hírét a világba. Zeffirelli hosszú ideje beteg volt, kerekesszékbe kényszerült. Ám a munkát illetően ő is olyan szívós volt, mint rendezőtársa, Antonioni, aki beszédkészségét elvesztve is rendezett még. Zeffirelli is mindvé­gig dolgozott, meggyengült egész­ségi állapota ellenére is: tavaly még egy Rigoletto-előadás megrendezé­sére készült, melynek bemutatóját jövőre tervezték. Franco Zeffirelli sose próbált va­lamiféle divatot követni: egyfajta klasszikus filmkép szerint alkotott, amibe az is beletartozott, hogy koc­káit, képeit, történeteit megtöltötte érzelemmel. De az is hozzátartozott az ő filmes közlés- és elbeszélés­módjához, hogy olyan pozitív hőst állított a középpontba, akivel a néző érzelmileg kapcsolatot alakított ki. Ezek a szeretett Zeffirelli-figurák ugyanis közel álltak hozzánk, né­zőkhöz, mert a boldogulás módját és a boldogságot keresték, ki akartak tömi a rájuk kényszerített korlátok közül, kiutat kerestek a vallási és a társadalmi bezártságból. Erre tipi­kus példa az Assisi Szent Ferenc éle­téről készült gyönyörűséges Napfi­vér, Holdnővér, amely karácsony táján szinte elmaradhatatlanul beke­rül a tévék ünnepi műsorkínálatába. Főhőse Francesco, a gazdag ke­reskedőcsalád sarja, aki a 12. szá­zadi Itáliában Assissi városában él. A Pemgia ellen vívott háborúban megsérül, sebesülten tér haza, s mi­után felépül, teljesen megváltozik. Felfedezi az élet apró örömeit, a ma­darak énekét, ami elvezeti őt Isten­hez: a fiú megtisztulásának legszebb- egyben a film egyik legfényesebb- pillanata, amikor hátrahagyva ad­digi életét, hátat fordítva a vagyon­nak, kilép a családi porta kapuján. Zeffirellire jellemző volt, hogy filmjei főszerepét — a már említett Rómeót és Francescót is például - teljesen ismeretlen, mondhatni, ama­tőr színészekre bízta; a veronai sze­relmeseket tinédzserekkel játszatta el, és ez annak idején nagy merészség, hatalmas újítás volt részéről. Nem akarta, hogy a nézőknek a szereppel való azonosulását ismert színészek személyisége befolyásolja. Ugyan­akkor dolgozott neves sztárszíné­szekkel is. Néhány név közülük: Eli­zabeth Taylor, Richard Burton, Lau­rence Olivier, Faye Dunaway, Jon Voight. A világhírű rendező a politikába is „kirándult”: 1994 és 2001 között az olasz szenátus tagja volt Berlusconi pártja, a Forza Italia képviseletében. 2017 őszén szülővárosában, Fi­renzében megnyílt a nevét viselő kulturális központ. A mosolygós, elegáns Zeffirelli A Nánai Színjátszócsoportjáték a csillagokkal című előadása nyerte el az 56. Jókai Napok fődíját (Fóti Dávid felvétel Franco Zeffirelli (1923-20191

Next

/
Oldalképek
Tartalom