Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)

2019-06-15 / 138. szám

8 I KULTÚRA 2019. június 15. I www.ujszo.com Játékos ötletek, rovarok és semmi Az 56. Jókai Napokon a diákszínjátszók versenyének mezőnyében jó alapokkal bíró csapatokat láttunk LAKATOS KRISZTINA Komárom. Mára csak a felnőtt csoportok finise maradt az 56. Jókai Napok versenyprog­ramjából, a diákszínjátszók idei mezőnyáről kialakul­hatott az összkép. Az vitathatatlan, hogy jó alapok­kal bíró, sok mindenre képes csapa­tokat láttunk, még ha a fesztiválra elhozott produkciók vetettek is fel alapvető kérdéseket. Ez persze nem baj, az amatőr színjátszók szemléje legalább annyira a szakmai beszél­getésekről, a visszajelzésről, a to­vábbgondolásról szól, mint a meg­mutatás és a szereplés öröméről. A galántai Kodály Zoltán Gimná­zium bábcsoportja idén Arany János A fülemile című elbeszélő költemé­nye nyomán indult el, és bábos pro­dukciójában azzal a felvetéssel ját­szott, hogyan alakult volna Péter és Pál vitája Japánban, a Szovjetunió­ban, Szicíliában vagy a Vadnyuga­ton. Az alapvetően stílus- és műfajparódiaként olvasható előadás elsősorban a játékos ötletek töme­gével, a megmutatott bábtechnikák színeivel hatott, még akkor is, ha né­mi szelekció, tisztogatás ráfért volna a végeredményre. A szakmai be­szélgetés során az is felmerült, hogy a legáltalánosabb nemzeti sztereotí­piák meglovagolása, az egy-egy té­makörhöz köthető legismertebb po­puláris minták másolása nem feltét­lenül teremt jó lehetőséget a játszók­nak arra, hogy megfogalmazzák sa­ját viszonyukat a történettel, és en­nek nyomán belerakják a saját ér­telmezésüket, megfejtésüket. A komáromi ipari VISZTA cso­portja Vaszilij Szigarev Fekete tej című drámáját vitte színre. Minde­nekelőtt a két főszereplő - Bereczk Dóra és Nagy Ákos - színpadot be­töltő, erős alakításának köszönhető­en, nem mellesleg a többi játszó pontos jelenléte révén egy pillanatra sem éreztük túl nagynak a vállalást: szépen rajzolódott a nagy poszt­­szovjet nihilbe, az orosz tajgára pottyant simlis pár látszólag vulgá­ris és durva, mégis alapvető emberi vágyakat rejtő viszonyának a színe­változása, bár a kapcsolat mikrorez­­dülései még finomhangolást igé­nyelnének. A komáromi GIMISz Diákszín­­pad Mátyás, a szerelmes címmel ho­zott színpadi játékot a fesztiválra. Mátyás-mesékre és Vörösmarty Szép Ilonkájára építve az elsősorban igazságosként, nem annyira amoró­­zóként kanonizálódott uralkodó „nőügyei” — feleségei, romantikus fellobbanásai - köré építve egy-egy jelenetet. A remek csapatmunka, az ötletes képek ellenére most az volt az érzésünk, hogy a látott produkció inkább előtanulmány, bevezető egy később elkészülő Mátyás-játékhoz, amelynek majd meglehet az íve, a tétje is. Josef és Karel Capek A rovarok életéből című drámája alapján ké­szült az Édes álmok, a fuleki Apropó Kisszínpad idei bemutatója. Minden ember rovar, de nem minden rovar ember, szól az allegóriaként, szatíra­ként és groteszkként is értelmezett mű mottója, amelyet Szvorák Zsuzsa és csapata itt és most afféle darwinista rovarrevüként tálalta, az élet-halál egyszerre kisszerű és nagyszerű tob­zódásával. Aláhúzva egyebek mel­lett, hogy a fuleki szereplők milyen remek, testtudatos játékra képesek. Janne Teller Semmi című regénye 2000-ben jelent meg, és máig képes vitákat kiváltani - ahogy minden az­óta született feldolgozása is. Egye­bek mellett amiatt, mert nehéz el­lenszert találni a mű alapfelvetésére: „Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni.” És persze amiatt, hova is helyezi, hol is hagyja a Fontos Dol­gok Halmát építő gyerekeket adott esetben egy diákelőadás, mint ami­lyet a dunaszerdahelyi Fókusz ho­zott el a Jókai Napokra. A Kuklis Katalin és Hrapka Zsófia rendezte színpadi játék jó érzékkel kerülte el a moralizálás, a didaxis csapdáit, és pontosan érzékelte azokat a ponto­kat, ahol a kegyetlenkedés, a morbid felmutatás helyett a stilizált jelzések váltak szükségessé. Hogy kaptunk-e választ a semmire, abban nem va­gyok biztos, de van mit továbbgon­dolnunk a látottak alapján... a 90. Ünnepi Könyvhét RÖVIDEN Prikler Mátyás ősszel kezd forgatni Budapest. Prikler Mátyás no­vembertől forgatja Hatalom című, szlovák-magyar koprodukcióban készülő krimijét, amelyre 59,5 millió forint gyártási támogatást szavazott meg a Magyar Nemzeti Filmalap filmszakmai döntőbi­zottsága - közölte tegnap a fil­malap. A Hatalom egy képzelet­beli Kelet-Európábán játszódik. A krimiben, amelynek kiinduló­pontja egy halálos kimenetelű va­dászbaleset, egy szlovák miniszter - egy brüsszeli poszt legesélye­sebb várományosa -, egy nyugdíj előtt álló egykori titkosszolgálati ügynök és egy oknyomozó újság­író sorsa fonódik össze. A film operatőre Pálos Gergely. A for­gatás novemberben kezdődik, a stáb Szlovákiában és Bécsben is dolgozik majd, az utómunka Ma­gyarországon készül. A játékfilm a Proton Cinema részvételével születik, magyar koproducere Petrányi Viktória. (MTI) Velencei életműdíj Pedro Almodóvarnak Velence. Pedro Almodovar spa­nyol filmrendezőt Aranyoroszlán életműdíjjal tüntetik ki az idei ve­lencei filmfesztiválon — j elentet­­ték be tegnap a szervezők. Alberto Barbera fesztiváligazgató közle­ményében méltatta Almodóvart, aki „a legsokoldalúbb, legellent­mondásosabb és legprovokálóbb portrékat vázolta fel filmjeivel a Almodóvarnak az Aranyoroszlán az egyik házi kedvence lesz két vele élő macskája mellett (Fotó: tasr/ap) Franco-korszak utáni Spanyolor­szágból”. Filmjei „a bűn, a vágy és az identitás” kérdéseit feszegetik „maró humorral és vizuális ra­gyogással” - fűzte hozzá Barbera. Almodovar a bejelentésre reagál­va úgy fogalmazott; az Aranyo­­roszlán az egyik házi kedvence lesz két vele élő macskája mellett. „Szívem mélyéből köszönöm!” - mondta. A 69 éves spanyol ren­dező az 1980-as években kezdte pályafutását. Legismertebb film­jeiközött szerepel az Asszonyok az idegösszeomlás szélén, a Min­dent anyámról és a Volver. Leg­utóbbi, Fájdalom és dicsőség című filmjét a cannes-i filmfesz­tiválon mutatták be. A produkció főszerepét alakító Antonio Ban­deras a legjobb színész díját kapta. A velencei filmfesztivált augusz­tus 28. és szeptember 7. között rendezik meg. (MTI) Hétfőig tart A 90. Ünnepi Könyvhét és 18. Gyermekkönyvnapok hétfőig 168 kiadó és könyvesműhely kínálatával, több mint 300 új kötettel várja a közönséget Budapesten, a Duna-korzón, a Vigadó tér és a Március 15. tér közötti területen. Budapest. A magyar irodalom pótolhatatlan veszteséget szenvedett az elmúlt egy évben többek között Kányádi Sándor, Grendel Lajos, Tandori Dezső és Térey János halá­lával - mondta az esemény megnyi­tóján Gál Katalin, a Magyar Könyv­kiadók és Könyvterjesztők Egyesü­lése (MKKE) elnöke. A múltra visszapillantva felidézte, hogy a Könyvhét elődje, a Könyvnapok gondolatát 1927-ben Miskolcon ve­tette fel Supka Géza. Az elsőt két év­vel később, 1929-ben rendezték meg, azóta csak egyetlen évben, 1957-ben nem volt könyvünnep Bu­dapesten. Simon Márton költő a rendez­vényt megnyitó ünnepi beszédében egyebek mellett kiemelte, hogy ma a jó irodalom presztízse megingatha­tatlannak tűnik, tízezrek olvasnak verseket, persze főleg online. Hagyományosan a megnyitó után a Petőfi Irodalmi Múzeumban adták át a Szép Magyar Könyv 2018 ver­seny díjait. A szépirodalmi művek kategóriájában Esterházy Péter és Nádler István kötete, a Hét utolsó szó nyert (Corvina Kiadó). A gyermek- és ifjúsági könyvek kategóriájában Dániel András Ä nyúl formájú kutya (Pozsonyi Pagony) című kötete ka­pott díjat. A könyvsorozatok között a Helikon Zsebkönyvek, az ismeret­­terjesztő könyveknél a Kék könyv - A kék vércse ökológiája és megőr­zése (Magyar Madártani és Termé­szetvédelmi Egyesület), valamint az Isten/nő (Szépművészeti Múzeum, Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum) című kötet kapta az elismerést. Az év illusztrátora kategóriát Rofusz Kin­ga nyerte az Otthon című kötetért (Vivandra). (MTI) A Duna-korzón több mint 300 új kötet várja a közönséget (Fotó: MTI) Afüleki Apropó Kisszínpad Édes álmok című bemutatójának egyik jelenete (Pálinkás Eszter felvétele) j

Next

/
Oldalképek
Tartalom