Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)

2019-06-13 / 136. szám

ISKOLA UTCA 241 2019. június 13.1 www.ujszo.com Selyés diák a Szent Korona vetélkedőn Adunaszerdahelyi diákok Janus Pannonius szobránál a pécsi Barbakán kertben (Fotó: dvsz) Bejárták Tolnát, Baranyát A közelmúltban a budapesti Történeti Múzeum gótikus termé­ben került sor a Szent Korona és a magyar királyi koronázási jelvé­nyek című történelmi vetélkedő döntőjére. A magyar Oktatási Hivatal által szervezett, középiskolások törté­nelmi vetélkedője a tanév egyik legnagyobb megmérettetése volt a történelmet kedvelő diákjaink ré­szére. Nem kisebb feladattal kellett megbirkózniuk, mint feltárni és el­sajátítani a nemzeti egységünket szimbolizáló Szent Korona és ko­ronázásijelvények történetét, köz­jogi jelentését, regényes utazásait, helytörténeti vonatkozásait. Kováé Szilárd és tanára, Dr. Deák Irén (Fotó: SJG) A verseny jelentőségét emeli, hogy több mint 600 Kárpát-me­dencei magyar középiskolás kap­csolódott be a megmérettetésbe. A két internetes forduló után 11 diák jutott az országos döntőbe, közöt­tük Kovác Szilárd, a Selye János Gimnázium III. A osztályos tanu­lója. A nemzeti történelmünk iránt elkötelezett 18 éves gimnazista nagy odaadással vetette magát a koronatörténet kutatásába. Kü­lönleges feladat volt a döntőre el­készíteni egy kreatív videót a „Szülőföldem és a Szent Korona” címmel, melyben egy saját mottón keresztül arra is választ kellett ad­ni, hogyan és miért jó kötődni a Szent Koronához helyi emléke­ken, történeteken keresztül is. Szilárdnak könnyű dolga volt, hiszen ki ne ismerné a híres koro­narablás és V. László születésének komáromi történetét?! Vagy épp ezért volt nagy kihívás? Németh Csaba III. A osztályos tanuló tech­nikai segítségével végül egy lát­ványos kisfilm készült, melyben meginterjúvolták Mácza Mihály és Elek József történészt, koronát ra­boltak a várban, s ezt rímekbe fog­lalva versbe mondták: „Orszá­gunk jelképe, nemzetünk egysége e büszke Korona, keresztény mi­voltunk ősi alapja. Sem csel, sem erő nem gyengíti nagyságát, mint ahogy a Kőszűz védi Komárom várát!” - fejezi ki érzéseit Szilárd a film végén. A zsűri elismerését is kivívta, oly mértékben, hogy a „házi készítésű” koronánkat a döntőben bemutatásra kérték. A komoly szakmai zsűri előtt zajló többórás döntőben Szilárd sikere­sen helytállt, és az előkelő 5. he­lyezést érte el. Jutalma, a döntő résztvevőivel együtt, az Oktatási Hivatal pénzjutalma mellett egy szakmai tanulmányút a nagybecsű zsűri kíséretével a Szent Korona nyomában. Gratulálunk Szilárdnak, és to­vábbi történelemtanulmányaihoz sok sikert kívánunk! Jó érzés tud­ni, hogy diákjaink, követve taní­tásunkat, kellő magyarságtudattal bírnak, és készek nemzeti értéke­ink továbbvitelére. Dr. Deák Irén történelemtanár Bejárták Tolnát, Baranyát - ez a mondás valóban érvényes a du naszerda helyi Vidék­­fejlesztési Szakközépiskola vendéglátéipari tanulmányi szakon tanúié első és negyed­éves diákjaira, hiszen sokfelé megfordultak kétnapos osztálykirándulásuk során. Útjuk első állomása a Kelet- Mecsek legszebb völgye, a magyar Svájcként is emlegetett Obánya volt. Természetjárásuk során a folyama­tosan összeszűkülő völgy mélyén egymást váltották a zúgok, a kis víz­esések, csobogók. Sűrű, magas, egyenes törzsű, árnyékot adó bükk­­erdőben jutottak el az izgalmas, vadregényes túraút „látványossága­ihoz”, a csepegő sziklákhoz és a kré­takori vulkanikus mozgások követ­keztében ferdén zubogó vízeséshez. Az Öreg-patak partján kellemes időjárási körülmények közt megtett többórás gyaloglás után szálláshe­lyüket Orfíín foglalták el. Bár csak egyetlen éjszakát töltöt­tek a festői környezetben elterülő te­lepülésen, egy esti séta és egy reg­geli tókerülő túra keretében némileg fel tudták fedezni annak természeti kincseit. A kirándulás következő célállo­mása Baranya megye központja, Pécs volt. Az idő rövidsége ellenére is sikerült a gyönyörű mediterrán város jó néhány nevezetességét megismerni. Jártak a kivételes, kör­alapú erődítménynél, a Barbakán­­nál, megcsodálták a monumentális Székesegyházat és a páratlan, török kori Dzsámit. Felfedezték Janus Pannonius, Liszt Ferenc, Babits Mi­hály, Csontváry Kosztka Tivadar szobrát, megtekintették a lakatfala­kat, sétáltak a város legimpozánsabb utcájában, a Király utcában, felfe­dezték az egykori pécsi villamos­­közlekedés emlékeit, megcsodálták az esti fényekben pompázó vízjáté­kot a Széchenyi téren. A kétnapos csapatépítés utolsó helyszíne a Tolna megyei Pörböly volt, ahol Magyarország egyetlen ár­téri erdészeti kisvasútjára szálltak fel. A természetvédelmi oltalom alatt ál­ló Gemenci erdőben haladó vonatról vaddisznócsaládokat, szarvasokat és erdei madarakat láthattak, a Malom­telelő megállónál levő megfigyelő­toronyból pedig a mocsárréten élő vízimadarakat figyelhették meg. A kirándulás résztvevői rengeteg élménnyel és ismeretanyaggal gaz­dagodva tértek haza. ( ki ) Őrvidéken j ártunk - Wir waren im Burgenland A komáromi Selye János Gimnázium németül tanuló diákjainak az idei iskolaévben is lehetőségük nyílt eltölteni egy napot az ausztriai Burgenland tartományban a „Német nap" nevű program keretében. A tanulmányi kirándulásra május végén került sor. A 80 diák reggel két autóbusszal indult úrnak. A csapat két részre osztódott, a programokon fel­váltva vettünk részt. Az első megálló Mönchhof volt, ahol megtekintettük a falumúzeumot, így visszacsöppen­tünk a múltba, és átélhettük az oszt­rák falusi emberek sok évtizeddel ez­előtti mindennapjait. Láttunk kora­beli cipészműhelyt, pékséget, fodrá­szatot, hentesboltot, vendéglőt, isko­lát, postahivatalt, sőt benézhettünk néhány autentikusan berendezett családi házba is. Megismerkedtünk a kukoricaszárító, a tejcsamok, a csendőrség, a szérű, a cséplőgép fo­galmával is. Érdekes volt megta­pasztalni az azóta beállt változásokat a világban, amelyek kihatnak a mi életünkre is. A csoport egyik felét né­met, míg a másik felét magyar nyelvű idegenvezető kalauzolta végig ebben a száz évvel ezelőtt még Magyaror­szághoz tartozó falucskában. A program második helyszíne Ei-1 DÍÉSE WOClíff É KONZERT A kismartoni Esterházy-kastély előtt senstadt, azaz Kismarton volt. Itt elénk tárult egy gyönyörű, klasszi­cista épület, az Esterházy-kastély. Mikor beléptünk, elállt a lélegze­tünk a csodás bálteremtől, amelyet ma a nagy zeneszerző tiszteletére Haydn-teremnek neveznek. Sok ér­dekességet megtudtunk a történelmi családról és az ott zenekari vezető­ként és zeneszerzőként tevékenyke­dő Joseph Haydnról is. Bejártuk a kastély sok termét, a pompás háló­szobáktól a tetőtéri eldugott szo­­bácskákon át egészen a barokk ká­polnáig. Megtudtuk, hogy az Ester­házyak számára mindig fontos volt magyarságuk, és ápolták is. Az ide­genvezetés itt is két nyelven folyt, németül és magyarul. Ezután következett az ebédszü­net, amikor mindenki kamatoztat­hatta a nyelvtudását az osztrák ét­termekben. Utunk ezután a rendezett, gyö­nyörűen karbantartott Schlosspark­­ba vezetett, ahol mindenki kicsit megpihenhetett, élvezhette a termé­szet közelségét vagy épp fényké­­pezkedhetett. Végül egy különleges építésű és külsejű templomba, a Bergkirchébe néztünk be, ahol a Haydn-mauzó­­leum is található. Útközben persze rengeteg ötletet merítettünk: szívesen megnéznénk egyszer a Fertő-tó közelében levő legnagyobb osztrák szabadidőpar­kot, esetleg egy kerékpártúrán fel­fedeznénk a tó természeti szépsége­it. Talán jövőre? Köszönjük a tanárnőknek a szer­vezést, nagyon jól éreztük magun­kat! Juhász Eszter, III.D

Next

/
Oldalképek
Tartalom