Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)

2019-06-13 / 136. szám

www.ujszo.com | 2019. június 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Európai alkudozás Uniós posztok: egyelőre a felszín alatt zajlanak a játszmák Vajon miért akar egy eu­rópai parlamenti képvi­selő a brüsszeli Európai Bizottság élére állni? Miért éri meg Manfred Webemek a jelöltség, vagyis a demokrácia leté­teményesének számító Európai Par­lamentből távozva miért szeretne az Európai Bizottság bürokratáinak zászlóvivője lenni? Nem pont fordít­va szoktuk ezt látni, amikor sok év közigazgatási tapasztalattal végül valaki a politika világába lép? Az európai intézmények működése közti logika más, mint a hazai - állami - struktúráké. A bi­zottság hatalma kétségtelenül érez­hető és hagyományosan nagyobb, mint az elsőre látszik. Elég csak a jogalkotás folyamatát nézni: míg a tagállamban a parlamenti képviselők is benyújthatnak törvényjavaslatot, addig az Európai Parlament elé csak az kerül, amit a bizottság odatesz. A kizárólagos jogszabály-kezdeménye­zési jog őre, és emellett az uniós jog­szabályok végrehajtásának felügye­lője a Bizottság. Tehát a kimeneti és a bemeneti pontnál is ott áll. Ehhez képest az Európai Parlament társjog­alkotó az Európai Bizottság és az Európai Tanács mellett. A brüsszeli hierarchiában tehát érthető, ha valaki inkább a bizottsági elnöki székből szeretné nézni a játszmát. Másik aréna az Európai Tanács, ahol a tagállamok állam- és kor­mányfői kapnak helyet. Őket nemzeti szinten választják, és néha találkoz­nak Brüsszelben, de anemzeti poli­tikában számolnak el. A Bizottságot szánták az alapítók annak idején a szerződések őrének. „Guardian of the treaties” - ahogy néha ma is hivat­koznak rá. Ez viszont egy nehéz, kettős szereposztás: egyszerre kell ugyanis a biztosoknak a saját nem­zetállami érdekeik és a közösségi ér­dek mentén lavírozni. Hivatalosan kizárólag az utóbbi a feladatuk, a gyakorlatban azért látni, hogy ki honnan jött és miért dolgozik. Az Európai Bizottság vezetőit, a biztosokat ősszel fogja jelölni az Eu­rópai Tanács, majd meghallgatja őket és dönt az Európai Parlament. Az elvi és stratégiai döntéseket hozó bizto­sok a brüsszeli hétköznapok valódi urai, mivel az állam- és kormányfők ehhez túl ritkán találkoznak. Az ér­demi végrehajtás, a gyakorlatba ül­tetés azonban a bizottsággal kezdő­dik és vele is ér véget. Egyelőre még a felszín alatt zajla­nak a valódi játszmák, hogy ki legyen e nagyhatalmú testület vezetője. Manfred Weber néppárti német csúcsjelölt vagy valaki más. Ha né­met és férfi, akkor hol lesz francia vezető, hol lesz női vezető? Cso­magban születik meg a politikai alku, melyben benne lesz a bizottság elnö­ke, a parlament elnöke, a külügyi fő­képviselő és a tanács elnöke. Ezt kell úgy elosztania 27+1 tagállamnak, hogy mindenki elégedett legyen. Ránézésre szinte lehetetlen feladat: kis és nagy tagállamok, női és férfi vezetők, északiak és déliek, keletiek és nyugatiak, szakértők és politikusok... Számtalan törésvonal színezi a vitát. A jó hír, hogy egyelő­re reménykedhetünk abban, hogy a szakmaiság és az integritás nem lesz másodlagos szempont a döntésnél. SZÉGYENT HOZTAK OROSZORSZÁGRA! MIÓTA VAN AZ; HOGY NEM TUDNAK ELBÁNNI EGY FIRKÁSSZAL?! (Cartoonizer) A maffiózók paradicsoma ÉVA MIHOÖKOVÁ lovákia nem maffiaállam. Egyenesen a maffiózók paradi­csoma. Olasz maffia, szervezet nemzetközi vámcsalás kí­nai árukkal, vietnámi emberrablók. Csak úgy lubickoltak a Smer-korszakban. A rendőrség belső ellenőrző osztályának vizsgálódása megerősítette, hogy a szlovák rendőrök már 2013-ban tudtak arról, hogy Antonino Vada­­la,»kapcsolatban áll” az olasz maffiával, mégsem tettek semmit. Először Maria G. Mazzola olasz oknyomozó újságíró állt elő ezzel az információ­val, mára pedig már hivatalosan is megerősítették. Gyorsan el is kezdett mutogatni egymásra az előző meg a mostani országos rendőrfőkapitány, hogy ki a felelős. Tragikomédia. Milan Lucansky, a jelenlegi rendőrfőnök mossa kezeit, arra hivatkozik, hogy most ő adott utasítást a belső ellenőrzésre, amit már elődjének el kel­lett volna végeztetnie, még 2013-ban. Tibor Gáspár erre azt mondja, bár ő volt a rendőrfőkapitány, de abban az időben épp Lucansky vezette a bűnügyi hírszerzési osztályt, amely az olasz szállal foglalkozott, vagy foglalkoznia kellett volna. Csata után mindenki okos - Gáspár most erre a mondásra hivatkozva akarja elhitetni, hogy ő nem hibázott. A Sme napilapnak nyilatkozta, hogy 2012-ben a Vadaláról kapott információk egyáltalán nem voltak különle­gesek, ezért az ügy aktája nem is került az asztalára, a beosztottjai nem tar­tották fontosnak, hogy tájékoztassák róla. Na tegyük félre a tréfát. Gondoljunk bármit is a rendőrök munkájáról vagy képességeiről, azt azért épeszű ember nem tudja elképzelni, hogy lé­tezik olyan rendőr, aki az olasz maffia itteni összekötőjéről szóló jelentést mint érdektelent beteszi a fiókjába. Tehát alighanem igaza van Maria G. Mazzola olasz újságírónőnek, amikor azt állítja, hogy a szlovák rendőrség meghiúsította a nyomozást ebben az ügyben. Vagy azért, mert gondos­kodtak erről a Vadala által pozícióba juttatott rendőrök (mint ahogy ezzel hencegett az olasz), vagy azért, mert a nyomozás „természetes módon el- , halt” amikor egyszercsak kiderült, hogy a szálak a Smer felső soraiba ve­zetnek. Antonino Vadala már 2012-ben mindenképpen, »kiérdemelte a rendőrség figyelmét”. Mögötte volt már a közös vállalkozás Mária Tros­­kovával, aki ezután első körben áthelyezte magát a smeres Viliam Jasan­­hoz képviselői asszisztensnek. Az olaszországi információk szerint Vada­la ekkor megkezdte a korrumpált szlovákiai hivatalnoki és hatósági háló­zatának kiépítését a kokaincsempészet biztosítására. Meglepődik valaki azon, hogy éppen ebben az időszakban az olasz források szerint állítólag baráti telefonbeszélgetést folytatott Robert Ficóval? Amit a volt kor­mányfő természetesen tagad. A Smer politikusai bármikor szívesen felháborodnak azon, hogy Andrej Kiska államfő maffiaállamot emlegetett. A belső rendőrségi ellenőrzés eredménye Vadala ügyében egy újabb darabka a kirakóból. Lassan össze­áll a kép. Hiszen a szlovák hatóságok nagyon is elnézőek voltak egy másik botrányos ügyben, a kínai árukkal folytatott óriási adócsalásokkal. A viet­námi elvtársaknak is Szlovákia jutott eszükbe „megbízható partnerként” egy emberrablás nyélbe ütéséhez, amikor ki akartak vinni egy vietnámi disszidenst a schengeni övezetből. Vadala pedig egyenesen azzal hencegett egy beépített olasz ügynök előtt, hogy már milliókat költött szlovák állami hivatalnokok megvásárlá­sára. Néhány nagy hatalmú itteni embernek csak az a szerencséje, hogy az olasz nyomozók nem jutottak hozzá Vadala mobiljához és nem törték fel a kódolt üzeneteket, mint az a szlovák nyomozóknak sikerült Marián Kocner mobiltelefonjával. A szerző a Trend hetilap kommentátora Orosz újságíró az úton se szaladna át, nemhogy drogot árulna Annyira átlátszó vádakkal tá­madták Ivan Golunovot, hogy ejteni kellett az ügyet, az ujjle­nyomata sem volt a drogon. Ezzel együtt hátborzongató az orosz állami masinéria. Moszkvában egy hete az utcán tar­tóztatták le Ivan Golunov oknyomo­zó ellenzéki újságírót. Két civil ruhás férfi lépett a háta mögé és közölték, hogy letartóztatják, amikor kérte, hogy azonosítsák magukat, annyit feleltek, hogy nyomozók és a kezét hátracsavarva megbilincselték. A rendőrség azt állította, mefed­­ront találtak nála, és el akarta adni a drogot. Letartóztatására 12 órával ké­sőbb derült fény, amikor egy nyomo­zó felhívta Szvetlána Reitert, a BBC orosz szolgálatának munkatársát. Reiter azt mondta, hallotta az újság­írót a háttérben, ahogy kimérten azt mondja: gratulálok, gyönyörűen mű­ködik a rendszer, két béna próbálko­zás, hogy drogot rejtsenek el nálam. Ügyvéddel csak őrizetbe vétele után 14 órával beszélhetett: védője szerint Golunovot megverték, és el­utasították, hogy látleletet vetessenek sérüléseiről. Megtagadták tőle a te­lefonálást, és azt a kérését is elutasí­tották, hogy mintát vegyenek háti­zsákjáról, kezéről, körmeiről, hogy valóban érintkezett-e a kábítószerrel. A rendőrség szerint Golunov utasí­totta el, hogy mintát vegyenek tőle, ez azért gyanús állítás, mert az őrizetes­nek nincs lehetősége megtagadni ezt, a nyomozók erőszakkal is begyűjt­­hetik a bizonyítékot. A vádemelés sem lehetséges vér-, vizelet-, haj- és körömminta nélkül. A vád szerint Golunov meghatá­rozatlan időpontban, meghatározat­lan helyen, meghatározatlan sze­mélytől öt csomag kábítószert vett át. A lakásán tartott házkutatás után a rendőrség olyan fotókat tett közzé, amelyeken egy nagy zsák por volt lát­ható, noha a közlemény nem tért ki arra, hogy ilyet találtak Golunovnál. Később a belügyminiszter volt kény­telen elismerni: egy kivételével min­den kép más drogteijesztők elleni raj­taütéskor készült, nem Golunovnál. Nála állítólag három csomag ká­bítószert és mérleget találtak. Az új­ságíró azt állítja: elfogásakor elvették tőle a kulcsait, és amikor a házkutatás miatt lakásához vitték, 20-30 percig nem szállhatott ki a rendőrautóból. A rendőrök így bemehettek, és azt he­lyezhettek el, amit akartak. A férfi ügyvédjének nem adták ki a házku­tatási jegyzőkönyvet sem. Golunov az egyik legelismertebb oknyomozó orosz újságíró. Feltárta, hogyan vették el uzsorások több száz ember ingatlanját, hogyan tették rá bűnözők és kormányzati körök a ke­züket a temetkezési üzletágra, és ho­gyan vásároltak a moszkvai polgármester-helyettes rokonai egy nap alatt kilenc luxuslakást. Golunov letartóztatása után egy­személyes tüntetések kezdődtek a belügy moszkvai székháza előtt és más városokban. Az orosz törvények szerint 50 méteren belül egynél több ember csak engedéllyel tüntethet, így az emberek órákat álltak sorban, hogy magasba emelhessék transzparense­iket, a rendőrök pedig mérőszalaggal mérték, megvan-e a távolság, majd több demonstrálót előállítottak. Szergej Szobjanyin moszkvai pol­gármester külön kérte a belügymi­nisztert, személyesen vegye át Golu­nov ügyét — így akarta jeleznie, hogy nem a városvezetés áll bosszút a fel­tárt korrupt ügyek miatt. Szombaton Golunov őrizetbe vé­tele meghaladta a megszabott 48 órát, amikor bíróság elé akarták állítani, rosszul lett. A mentősök megállapí­tották: agyrázkódása, zúzódásai, vér­­aláfútásai vannak, és két bordája el­törhetett. Golunovot végül a moszkvai 71. számú kórházba szállították, nem vé­letlenül oda. A főorvos, Alekszander Mjasnyikov annyit mondott, egy vér­­aláfútás van a bal arccsontján, noha a férfit korábban megvizsgáló orvosok súlyosabb sérüléseket állapítottak meg. Mjasnyikovnak műsora van az orosz állami tévében, és közeli kap­csolatban áll Putyin udvari újságíró­jával, Vlagyimir Szolovjowal. Golunov számos kollégája egybe­hangzóan állította: Golunov nem hogy nem drogozott, de még csak nem is ivott soha. Szvetlána Reiter azt írta, az oknyomozó újságírók rendkívül óvatosak, hiszen bármit felhasznál­hatnak ellenük. Még az úton sem sza­ladnak át, nemhogy drogot áruljanak. Ilja Rozsgyesztvenszkij, a Proekt munkatársa emlékeztetett: millió cikk jelent meg arról, hogyan rejtettek el a rendőrök kábítószert valakinél, hogy letartóztassák. Az elmúlt évtizedben legalább nyolc ellenzéki, vagy em­beri jogi aktivista járt így. A Novaja Gazeta azt írta: ha ezt meg merik ten­ni egy ismert újságíróval, mit mond­­j anak a pályakezdő kollégáknak, vagy azoknak, akik kis lapnál dolgoznak? Hírességek is felemelték szavukat, Andrej Makarevics, az ismert Vre­­menyi rockzenekar alapítója egy vi­deóüzenetben. A zenekar a Vörös té­ren lépett volna fel, de a szervezők ez­után lemondták a koncertet. (24 hu) FELEDY BOTOND

Next

/
Oldalképek
Tartalom