Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-01 / 126. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2019. JUNIUS 1. 17 B eregi az elején megmondta, hogy kár ebbe az egészbe belefognom. Mit vájkálsz, mit teregetsz? Előszeded a kölyökkorunkat... Aztán tudod mi lesz belőle? Egy közhelyparádé! Egy százhuszonötödik retró-kamaszkor, azzal a különbséggel, hogy ez nem a Kádár-korban játszódik, hanem néhány évvel utána. Nyilván igaza van. Vagy csak azért mondja, mert ő nem írta meg? Akarta, csak mégsem. Pedig mindenre jobban emlékszik nálam. Abban maradtunk, hogy besegít. Feltétel, hogy csak álnéven emlegethetem. Szóval Beregi. Chat Párizs és Pécs között. Qináltak akkoriban Bulcsúék mindenfélét. A világfát befejezték, de a városnak végül nem kellett, úgyhogy nevetséges összegért eladták Kunvadas vagy Kun-akármi önkormányzatának. Aztán elmentek Írországba fajátszóteret építeni. Baromi büszkék voltak magukra, útlevél valuta, Nyugat! Volt egy ötvenhatos dublini nagybátyja Bulcsúnak, az szerezte neki a játszóteres jnunkát. De annak se lett folytatása, piát loptak a boltban, elkapták őket. Nem loptak, csak botrányt csináltak. Nagyjából kész volt már a játszótér, amikor kijött két nő, valami ellenőrök, és mindenbe belekötöttek. Hogy nem kellene sörözniük a játszótéren. Hogy a mászóka nem felel meg a biztonsági előírásoknak. Bulcsúék meg csak félig-meddig értették, mit akarnak. De hát B jó volt angolból. Igen, de az ír angol azért nem ugyanaz, mint amit Surányiné óráin tanultunk. Ezeknél a nőknél volt mindenféle fiira holmi, amivel a biztonságot ellenőrizték. Például ilyen kis gumivirsliket dugdostak a deszkák közé, hogy lássák, be tud-e szorulni a gyerekek ujja. Elővettek a kocsiból egy gyerekméretű gumibabát, azzal próbálgatták, hogy beüti-e a fejét, meg hogy eléri-e a kezével a kapaszkodókat. Ezt persze Bulcsúék nem bírták röhögés nélkül, elkezdtek baromkodni. Hennessy mesterséges légzéssel élesztgette a lepotytyant babát, Bulcsú az orrába dugta a gumi-gyerekujjat, a farkához tette, meg hasonlók A két nőnek itt elfogyott a humora, úgyhogy ezért lett rövid a dublini karrierjük A pialopásos sztorit mesélték mindenkinek. Mert az jobban belefért a róluk élő képbe. B dúvad volt, de azt kínosnak érezte, hogy miatta bukták az ír melót. Nekem H mesélte ezt, tudod, mi jóba lettünk a végén. Persze, te beszéltél a temetésén is. Akkor volt az a versed, amiért Bulesú neked esett a Technikában. Mi is volt a címe? Na, azt inkább felejtsük el. Akkor megírom nélküled Csak mondd el mi volt a címe. Azon húzta fel magát Bulcsú, nem? Mondom, nem érdekel, hagyjuk Különben a szittya kálvária sokkal jobb sztori. Igen, a szittya kálvária!!! Az teljesen agyrém! Melyiknek jutott eszébe egyáltalán? Amikor hazajöttek Dublinből, először székely kapukra akartak ráállni, mert az akkor nagyon ment. Csak borzasztó anyag-, meg időigényes volt, Bulcsú erőltette, H viszont lázadozott. Aztán jött egy megrendelés egy kopjafás temetői emlékműre, de az is befuccsolt, hetekig nem vették fel nekik a telefont. Végül Szepezdről egy vállalkozó kálváriát rendelt a falunak, mire Hennessy a maga praktikusabb eszével azt találta ki, hogy a már kész tíz kopjafához csináljanak még Költők városa XVII. A magyar költők Párizs-élményének külön szegmense a távoli kultúrákkal (‘egzotikus’), a faji idegenséggel (‘néger’) való találkozás. Az 1931-es élmény meghatározó volt Radnóti, a Pogány köszöntő, az Ujmódi pásztorok dala költője számára: „Párisból egyeden élményem: a Gyarmatügyi Kiállítás” - írja naplójába három évvel a látogatás után, nagyjából francia szakdolgozatának befejezése körül. Első, magyar nyelvű fogalmazványát csak 1971-ben közölte Baróti Dezső Egzorizmus a háború utáni francia költészetben címmel. Világos megfogalmazását adja azoknak az ‘egzotikus’ kulturális javaknak, amelyek a koloniális világból áramoltak az európai kultúra fővárosába, hogy ott az új utakat kereső művészeket megtermékenyítsék. Tanulmányok sorát idézhetnénk arról, hogy - rút szavakkal - a koloniális kulturális javakból hogyan profitált például a szürrealizmus. Ez a kapcsolat a Párizst járt magyar költők közül egyedül Radnótira volt hatással. Mondhatni, elég összetett hatással, dolgozatában az avantgárd lélektanát adva (hagyományellenesség, kísérleti jelleg stb.) értelmezi az első világháború utáni költészet útját primitív esztétikai minőséghez, amely a régi egzorizmus pittoreszk finomkodó jellegét „az anyaggal szemben való brutalitás” nyersességével (nyers = brute) rendszerváltja. Az avantgárd és a primitív/törzsi művészet a halála évében megjelent Kagrua, a holtak ura című afrikai népek meséinek fordításgyűjteményében is összefonódik. A kötet versrészleteit Radnóti zömmel már korábban lefordította első párizsi útjának környékén, természetesen francia és német antológiákból, a tanulmányában az új egzorizmus képviselőiként idézett Apollinaire és Cendrars verseivel párhuzamosan. Hogy e fordítások fordításai, vagy átköltések átköltései milyen metamorfózisokon mentek keresztül, csak alapos filológiai feltárás során válhat világossá. Nézzük hát, jobb híján, csak az átköltéseket. A bahalolo Táncdal így kezdődik: „Láttam egy legényt, karcsú volt nagyon, / káulu hé / énekel a méh, hogy / Jololo / ágyam puha, mint a vidráé...” A szöveg hangzókká TARCA A SZALONBAN Szolláth Dávid Szittya Kálvária négyet, és azokra faragjanak domborműstációkat. Ne menjen az se kárba. A szepezdi fickónak nagyon tetszett az ötlet. O találta ki a szitytya kálvária nevet. Bulcsú tiltakozni akart, de Hennessy lehűtötte, hogy fogja be a száját, a megrendelőnek mindig igaza van. Azzal szórakoztak, hogy elrejtettek egy-egy oda nem illő részletet a domborműveken. Igen, az egyik Krisztust gyötrő katona elnyom egy ásítást, a másiknak meg virág van a zubbonyán. Leszállították őket, az atyák felszentelték, a falusiak büszkék voltak, örültek, itatták őket. Már az átadáson jelentkezett egy másik vállalkozóféleség, hogy ő is akar ilyet a falujába, de az egyenesen úgy képzelte, hogy Krisztus helyett a magyarság szenvedéstörténetét kellene stációkban ábrázolni. Szóval, úgy tűnt, beindult a bolt. Mígnem valaki rájött az egyházmegyén, hogy a szittyák pogányok voltak, szóval a szittya kálvária egy hatalmas hülyeség, úgyhogy végül nem ez lett a neve. Közben rákerestem, azt a másikat tényleg megcsinálták! Annak Szittya Golgota a neve. De azt már nem Bulcsúék követték el. Hagyjuk, színtiszta hülyeség. Amitől én azóta sem tudok szabadulni, az Hennessy halála. És nem is tudom a részleteket, meg ami utána történt. Én Bulcsúval azóta sem álltam szóba, szóval ez a te reszortod lesz elmondani. Ez a legrosszabb rész kösz De hát legyen. Hennessy egyedül volt a tanyán, dolgozott. Visszarúgott a láncfűrész és a nyakát kapta el. Ennyit tudsz Nem, mielőtt megkérdeznéd biztos nem volt részeg mert egyedül sosem ivott és nem is szívott. Munkahelyi baleset. Bulcsú találta meg és a karjában akarta bevinni a holttestet a városba. Nyilván elment az esze a látványtól Mire gondolhatott, hogy hazaviszi a Cédulaház utcába? Nem tudom. A tanyaszomszédok szóltak az apjának, aki érte jött a kocsival és a földúton talált rá a delíriumos Bulcsúra meg a holttestre. Akkor még az a kombi Ladájuk volt. Berakták Hennessyt a csomagtérbe. Nyilván a reflex, hogy ne vérezze össze a huzatot. Vagy nem tudom. Először a döbbenet, aztán a döntés, hogy ez FELJEGYZÉSEK ÚTKÖZBEN redukálása egyaránt primitív és dadaista vonás, de a nyersessége a leírás keresett finomságával (éneklő méh, karcsú legény) szinte diszharmonikus. És az idillköltészetet újraíró poétára emlékeztet inkább. A refrének, repetíciók rendje, amely a szöveget szervezi, egyszerre éppúgy törzsi, mint avantgárd. A halál éneke című vers az apa halálát és a vérbosszú igényét jelenti be, a folytatásban azonban olyan kifinomult szürrealista költői kép tolakszik, amelyet inkább a város dzsungeléhez szokott elme szüleménye: „Világos lett az ég, a szemre homály szállt, / Csöppenként hull le a fáról a víz, odúját elhagyja a patkány.” — Hiszen Párizs a patkányság fővárosa. Radnóti dolgozatának nagy felismerését, amely tulajdonképpen poétánk költői fejlődésében is kitapintható, az Ikrek havában foglalja össze tömören: „...milyen romantikus a nyugtalanság szülte utazás. Londonnál, Párizsnál, Berlinnél jobban érdekelte őket Budapest, Belgrád, Harkov vagy Bukarest. S mit törődtek ők a »couleur locale«lal! Nem a táj kell nekik, inkább a tudat, az utazás, pontosabban a szabadság tudata. Úgy dolgoztak az idegen helyeken, akár otthon a könyveik között, s otthon úgy, akár az őserdő mély bozótjai közt. A lélek valóságát mondom — s kijavítom a szót: mondják, mely független már minden más valóságtól.” Tanulságok levonása helyett azonban inkább térjünk vissza az új egzorizmus Radnóti dolgozatának végén említett vonásához: „Nem az egzotikus élményen van a hangsúly, hanem a már említett »inquiétude«-ön, amely utazni készteti az írót. Természetes hát, hogy e könyvekben teljesen új motívum lesz többek között a kizsákmányolt négerek problémája, ugyanakkor ez természetesen következik az új szemléletből.” Ezt a motívumot pedig éppen Radnóti honosította a koloniális tapasztalattal nem bíró magyar irodalomba, amelyben a ‘néger’ addig a költők Párizs-verseinek ornamentumaként vagy frivol költői kísérlet tárgyaként szerepelt. A kolonializálttal való szolidaritás már a gyarmati kiállításról írott cikkében megjelenik, s mintha már ebben megsejtené az európai műveltségű, ffankofón gyarmati már nem ember, hanem rakomány. Vissza vitték a tanyára, menet közben megálltak a telefonfülkénél hogy kihívják a rendőrséget. De ott volt még az a probléma is, hogy Hennessy jugoszláv állampolgár volt, papírok nélkül Mondjuk azt nem értem, hogy a fenébe repülhetett Írországba, ha nem volt útlevele. Ezt viszont én tudom. Egyszer vagy kétszer visszament Vajdaságba, ami teljes öngyilkosság volt egy katonaszökevénytől. A papírjait ilyenkor a motor vázába rejtette, valahogy az ülés alá. Amikor aztán részegen eladta a motort, benne maradtak a papírok De ez már Írország után volt. Aztán nem tett erőfeszítéseket, hogy törvényesítse az ittlétét. Na jó, akkor ez így összeálL A lényeg az hogy Bulcsú meg az apja gyanús lett. Mit keres a tanyájukon ez a hulla, akit nem lehet beazonosítani.7 Mért nem hagyták a holttestet a baleset helyszínén? És miért vérfoltos a Lada csomagtartója.? Végül mégsem lett belőle ügy Bulcsú apja a hatalmas váltóval és a nagy ősz hajával olyan istenszerű jelenség volt, elképesztően szuggesztív tudott lenni. Én ezt úgy képzelem, hogy volt hatása még a rendőrökre is. Igen, volt fellépése az öregnek, de azért nem kell misztifikálni. Ez az egész rohadt sokba került neki. Nemcsak a két kiérkező rendőrt kellett lefizetnie, hanem még vagy hatnyolc embert, mire el tudták temetni Hennessyt. Bulcsúék nem ismertek senkit Hennessy öccsén kívül, de az akkor már fél éve eltűnt Svédországban. Végül utolérték Antát, Hennessy excsaját. Tőle tudták meg hogy a különböző beceneveken ismert srácot („Hennessy”, „Radován”, „Őszi”, „Oszipovics” stb.) eredetileg nem Oszip Andrásnak hívták, ahogy Bulcsúék hitték, hanem Sinkó Róbertnek. intelligencia szellemi potenicálját: ,Az, hogy oly nagy bizalmadansággal és kritikával szívják ma már a fehér kultúrát, hiteti, hogy nem teszi tönkre őket a gyarmatosítás. És hatalmas, friss szellemiség az, amit magukkal hoznak” Mintha csak a következő világháború után kibontakozó dekolonizációt, vagy a nigritude mozgalmat jövendölné, Aimé Césairé költészetét, aki ma már a Panteonban nyugszik, akárcsak Voltaire vagy Rousseau. A Kangrua, a holtak uraban Ezt nekem sem mondta el. Mi a fenének titkolta a nevét? Ama megadott nekik két vajdasági címet is, úgyhogy Bulcsú meg az apja elhatározták, hogy átmennek a Ladával. Ezt jó sokáig tervezték, aztán Bulcsú szólt nekem is, hogy elvisznek. Még Hennessytöl tudták, mit pakoljanak, minek van jó csereértéke. Tórökkanizsán egy elhagyott, félig már széthordott házat találtunk, aminek a konyhájában szederbokor virágzott, Zentán meg egy kilencven körüli nénit, akiről nem tudtuk eldönteni, hogy csak siket vagy demens. Mosolyogott, enyhén remegett a feje, és olyan arckifejezése volt, mint aki mindent jobban tud. A konyhában ültetett le minket. Hengermintás fal, libazöld kredenc, sparhelt. Valami erős szagú fűszert morzsolgatott egy apró, gyógyszertári kerámiamozsárban. A gyászhírre nem reagált, mosolygott tovább, mint aki jobban tudja ezt is. .„A Robika barátai”, mondta, és kihozott a szobából egy fényképalbumot: Robika pelenkában, Robika begipszelt karral Robika pionírnyakkendőben a Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársaság iskolai térképe előtt, Robika farmerben, kismotoron. Almás pitét meg három üveg bodzaszörpöt küldött Hennessynek, mit tehettünk, elhoztuk. Miért nem árulod el mi volt a versed címe, amit Hennessy halálára írtál? Légzőgyakorlat haldoklóknak Aha, akkor már értem, mért vert meg Bulcsú. Nem vert meg. Csak lekevert egy hatalmas pofont, amikor meghallotta a címet. Aztán elviharzott a Technikából. Igaza volt. Pedig nem volt rossz vers. Megvan még? Természetesen nincs. szereplő, ismédésekre épülő Pygmeusok dalának utolsó versszaka így szól: ,A fehérek a jó fehérek eléggé / régen vannak itt már! / - Ki táncol még nekik? - Nkű az. / - És a dohányt ki szívja el? - Szegény Nkű! /térj észre végre és szorítsd ökölbe a kezed!” Ha az alárendeltség faji megkülönböztetését osztályellentétre cseréljük, a kor proletárlírájára ismerhetnénk benne. Mondjuk egy korai József Attilára. Radnóti azonban a faji alárendeltséget verseli meg. Még akkor is, ha a fekete-fehér viszony az Ének a négerről, aki a városban ment végén „megindúlnak a néger proletárok!” A Férfinapló tizenegy nappal ez utáni, 1932. április 24. darabja az újságcikket mottóként idéző feji alapú gyilkosság áldozatának állít emléket, „John Love, testvérem”-nek, a New York-i fekete költőt miközben felolvasta költeményét a King White moziban, a Ku-Klux-Któn tagjai agyonverik. A kutatóknak nemhogy az újságcikkre, még John Love költőre sem sikerült rábukkanniuk - vélhetőleg költői fikció, lásd a beszélő neveket. De igaz is lehetne. Száz Pál A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
