Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-08 / 132. szám
www.ujszo.com I 2019. június 8. KÖZÉLET I 3 Szlovák-magyar kapcsolatok: etnikai feszültség tömegsírok nélkül Simon Attila és Peter Zajac (Somogyi Tibor felvétele) SÁNTA SZILÁRD Somorja. A szlovák-magyar kapcsolatok alakulásáról a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intózetben június 6-án rendeztek konferenciát, amely a 100 óv után - Helyzetjelentés a szlovákiai magyar közösségről program keretében valósult meg. A konferenciáról tegnap közöltünk egy tudósítást. Most, a teljesség igénye nélkül, néhány problémakört emelünk ki; olyan kérdésekre fókuszálunk, amelyek a szlovák-magyar kapcsolatok statikus értelmezésének új dinamikát adhatnak. A konferencia gazdag kínálatából ragadunk ki olyan témákat, amelyek tovább rezonálhatnak a szlovákiai magyar közösségben, valamint továbbgondolásra ösztönzik a közösség tagjait. Simon Attila történész nem osztja a szlovák és a magyar kormány vezetőinek nézetét, hogy a szlovákok és a magyarok kapcsolata kimagaslóan jó lenne. Úgy látja, bizonyos értelemben párhuzamos társadalmakat építünk: a magyar téma kiszorult a közbeszédből, a szlovák médiából, ezért nem is jut el a szlovákokhoz. A magyar társadalom is ludas ebben, mivel a legtöbb esetben elzárkózik olyan témáktól, ügyektől, melyeket szlováknak tart, a Kuciak-ügyet hozta fel példaként az előadó. Bár a pozsonyi tüntetéseken számos magyar vett részt, a dél-szlovákiai magyar városokban nem szerveztek tüntetéseket. Simon szerint a Híd és az MKP viselkedése is kiábrándító volt. Éppen ezért úgy gondolja, van miről beszélni a szlovák-magyar kapcsolatok témában. Kulturális közelség A korábbi szlovák-magyar kapcsolatok disszonanciái visszaköszönnek ma is, véli a történész. A két világháború közti korszakot tárgyalta, mivel ebben az időszakban volt plurális demokrácia és többpártrendszer, amely lehetővé teszi az összehasonlítást a jelennel. A szlovákok és a magyarok sok százéves egymás mellett élése azt eredményezte, hogy a kulturális távolság a két nemzet között minimális, ha az egyes kultúraelemeket (vallás, ünnepek, öltözködés, gasztronómia stb.) vizsgáljuk, az azonosság nyilvánvaló. A legnagyobb különbség a nyelv. Egyebek mellett a kulturális közelség miatt asszimilálódtak könnyen 1918 előtt a szlovákok, és ma ezért asszimilálódnak könnyen a magyarok a szlovák társadalomba. És talán ennek a kulturális közelségnek tudható be az is, hogy a két nemzet közös történelmében nincsenek balkáni típusú véres leszámolások - ezt nagy pozitívumként könyveli el Simon, aki kiemelte, bármelyik nemzet került hatalmi pozícióba, nemzetállamot próbált építeni. Ha egy szlovák 1918 előtt karrierre, társadalmi presztízsre vágyott, meg kellett tanulnia magyarul, és magyarként kellett megjelennie, egy magyar „álarcot” vett fel. Ez nem jelentett teljes asszimilációt, hiszen a későbbi népszámlálási adatok bizonyítják, hogy statisztikai magyarosodás történt, viszonylag problémamentes volt a visszaút. Már a két világháború között is sokféle volt a (cseh)szlovákiai magyarság, ezért kerüli Simon a megosztottság kifejezést, mert ma sem megosztott a magyarság, hanem sokféle. Abban az időben sem szavazott a magyarok egyharmada etnikai pártokra. A szlovákokban pedig akkor erősebb volt a hajlam a két nemzet közti kiegyezésre, kompromisszumra, egyebek mellett azért is, mert a magyarok nagyobb erőt képviseltek, valamint a megismeréséhez szükséges nyelvi kompetencia sem hiányzott. Liberális konszenzus Michal Vasecka szociológus szerint megszűnt Közép-Európában a liberális demokrácia konszenzusa, a régióra az autokrácia, a hibrid rezsimek, illiberális demokrácia stb. felé fordulás jellemző. A választói mintázatok is átalakulnak: a szélsőséges, rendszerellenes pártok választói közt is egyre több a müveit és iskolázott. Az előadó az etnikai feszültségek okait gyűjtötte össze, rendszerezte. A prezentáció kimondatlanul is fölvetette azt a kérdést, hogy milyen új helyzetben találhatják magukat a szlovákiai magyarok, ha a Nyugat-párti, liberális demokrácia támogatói szereznek többséget Szlovákiában, Magyarországon pedig az illiberális demokrácia építése és ajogállam lebontása folytatódik. Petőcz Kálmán azt javasolta, hogy a kisebbségi vagy nemzetpolitika kereteiből kilépve, az egyetemes emberi jogok felől kellene újragondolni a szlovák—magyar viszonyt. A nemzetpolitikai keret nem lehet fontosabb, mint a demokratikus értékrend. Egy középiskolások körében végzett kutatás eredményeire hivatkozva állította, a zöld és a liberális témák érdeklik a leginkább a fiatalokat. A jelenlegi állás szerint könnyen előfordulhat, hogy 2020-ban a szlovákiai magyar pártok nem jutnak be a parlamentbe, mutatott rá Peter Zajac. Ez oda vezethet, hogy a közösség még zártabb lesz, befelé fordul, illetve Budapest felé orientálódik, akár a szlovákiai magyar politizálás radikalizálódásához is vezethet a választási kudarc. Román-magyar „háború" katonasírok miatt BALÁZS BENCE, KÓSA ANDRÁS Több ezer román necionelista betolt be erőszakkal e magyarok által élőlánccal védett úzvölgyi katonatemetőbe, a komolyabb incidens kialakulását csak a rendőrök akadályozták meg. Az eset diplomáciai vihart kavart Románia és Magyarország között. Románia jelenleg az EU soros elnöke, és néhány napja Ferenc pápát fogadta háromnapos látogatásán. A román hősök temetője egyébként mindössze néhány kilométerrel arrébb található a völgyben. Barbár rongálás A történteket azonnal elítélte a romániai magyarság mindhárom pártja, az RMDSZ, az EMNP és az MPP is, amelyek büntetőfeljelentéseket tesznek a rongálások miatt, továbbá a belügyminiszter, valamint a megye prefektusának lemondását kérik - a román pártok és politikusok közül viszont még 24 órával a történtek után sem reagált senki, ideértve a „német” államfőt, Klaus Iohannist is. „Felszólítjuk a hatóságokat, hogy azonnal állítsák elő azokat, akik fizikai agresszióhoz folyamodtak, akik barbár módon rongáltak, hogy megfélemlítsék közösségünket! A temetőt élőlánccal védő magyarok nem szítanak feszültséget, hanem őseik emlékének meggyalázása ellen tiltakoznak. Felkéijük ugyanakkor a román hírtelevíziókat, hogy vessenek véget a félretájékoztatásnak és uszításnak, mert az csak a konfliktus fokozódásához vezet!” - olvasható a parlamenti képviselettel rendelkező RMDSZ csütörtöki közleményében. Elsődleges érdeke A történtek kapcsán tegnap bekérették a budapesti Külgazdasági és Külügyminisztériumba a román nagykövetet, de ő a diplomáciában példátlan módon megtagadta a párbeszédet. Főleg, hogy Szijjártó Péter magyar és Teodor Melescanu román külügyminiszter csütörtök este telefonon tárgyaltak egymással a kedélyek lecsillapítása érdekében. Ezek után pénteken Magyar Levente külügyminiszter-helyettes sajtótájékoztatót tartott, amin arról beszélt: bár a magyar kormány az elmúlt években „komoly kompromisszumokat kötött” a jó kétoldalú kapcsolatok fenntartása érdekében, most megkérdőjeleződik a jó szándék Románia részéről a történtek tükrében. Ugyanakkor igyekezett békülékeny is lenni, mint mondta az MTI szerint, Magyarországnak továbbra is elsődleges érdeke a korrekt és jó viszony Romániával. A román külügy ugyanakkor a magyar kormányt kérte arra, hogy tegyen lépéseket a kedélyek lecsillapítása érdekében. A tárca arra kérte a magyar kormányt, hogy ,küldjenek világos üzenetet a magyar közösségnek a feszültség és konfrontáció további fokozódásának elkerülése érdekében”, ugyanakkor azt hangsúlyozták, hogy minden állam joga, hogy halottairól megemlékezzen. Zavaros helyzet Az erdélyi magyarság néhány hete szembesült azzal, hogy a közeli Dormánfalva önkormányzata önkényesen román parcellát alakított ki az úzvölgyi első világháborús sírkertben, 52 betonkeresztet és egy emlékművet felállítva ott. A település közigazgatásilag a székely Csíkszentmártonhoz tartozik, de Hargita és Bákó (Bacáu) megye kataszteri hivatala 2001-ben a település területét a szomszédos Dormánfalvának juttatta, majd a kisváros polgármestere ennek alapján a moldvai településre telekkönyveztette és a közvagyonba sorolta be a katonai temetőt. A nem teljesen tisztázott tulajdonviszonyok miatt Bákó megye prefektusa felszólította, hogy vonja vissza a határozatot június 25-ig - különben közigazgatási bírósághoz fordul. Törvénytelen eljárás Ezt követően gyorsultak fel az események, és kezdett körvonalazódni a román parcella annak ellenére, hogy a bukaresti védelmi minisztérium közölte: az idegen háborús emlékhelyek átalakítása csakis a minisztérium illetékes hivatalának előzetes hozzájárulásával végezhető el, ez azonban nem járult hozzá a katonatemető átalakításához. A kulturális minisztérium és az Állami Építkezési Felügyelőség is azt közölte, hogy az önkormányzat törvénytelenül állított ki magának építési engedélyt. „Túlbuzgó" magyarok Közben, a már felállított kereszteket „túlbuzgó” magyarok fekete szemeteszsákokkal vonták be, arra hivatkozva, hogy konzerválják azokat a helyzet tisztázásáig, de ez sajnos sokak szerint csak olaj volt a tűzre - a rendőrség sírgyalázás címszó alatt később házkutatásokat végzett, négy személyt előállítottak. A temetőt a múlt héten Csíkszentmárton község 30 napra lezárta, de az erről szóló határozatot Hargita megye román prefektusa megtámadta a közigazgatási bíróságon, és ezzel automatikusan felfüggesztette a hatályát - ezért volt szükség az élőláncra. A katonatemetőbe erőszakkal bejutott románok ortodox szertartással felszentelték a román emlékművet
