Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

2019-05-06 / 104. szám

6 I KULTÚRA 2019. május 6. | www.ujszo.com Samko Tálé nagy kirándulása Bíró Kriszta és az Örkény Színház Komáromba hozza Daniela Kapitáhová regényének színpadi változatát Samko Tálé hazamegy Komáromba (Fotó: Örkény Színház) SZABÓ G. LÁSZLÓ Kartonnal megrakott tolikocsijával járta Komárom utcáit Daniela Kapitáftová Könyv a temetőről című regényének (anti)hőse, akit városszerte Nokedlinak hívtak a Duna bal partján. A róla mintázott Samko Tálét Bíró Kriszta formálja meg az Örkény Színház Pionírszív című előadásában. A korlátoltság, a kirekesztés, a rosszindulat és a gyűlölködés ter­mészetrajzát bemutató darab 2018. március 4-én került közönség elé. Azóta több mint hússzor láthatták már az Örkény Színház nézői, de ahogy Bíró Kriszta mondja: még mindig vannak titkai a figurának, ki­­bányászatlan pontjai az előadásnak. „Ez így jó. Estéről estére újabb dolgokat fedezek fel a történetben. De szárnyakat ad az is, hogy a nézők arcán látom a felfokozott érdeklő­dést. Szenteczki Zita, az előadás rendezője most egy ideig nem tudott beülni a közönség körébe, mert pró­bált. De tegnap ott volt, és azt mond­ta: megint észrevett pár új mozza­natot, amit korábban nem látott. Pe­dig ő nem az az udvarlós fajta. Ha nem tetszik neki valami, azonnal szóvá teszi. Samko Tálé kapcsolat­­rendszerében valóban felsejlenek ilyen-olyan titkok. Vegyük csak azt a fura, ragacsos, kicsit perverz ba­rátságát Gunár Karollal, vagy a Da­­rinka Gunárová iránt táplált szerel­mét, illetve a Tomkóhoz fűződő vi­szonyát. Gondolatban már az is fog­lalkoztat, hogy a végén Samko azt mondja: nem érti, hogy Tomko ha­lála után miért nem akart vele barát­kozni Darinka Gunárová. Miközben elmondja, hogy miért nem. Izgat, hogyan lehet érzékeltetni, hogy nem igaz, hogy nem érti. Valójában ugyanis nem akarja érteni.” Monodrámát játszani mindig óri­ási kihívás a színész számára. Bíró Kriszta jól ismeri ezt az érzést. Ext­rém figurákból is többször vizsgá­zott már jelesre. Samko Tálé alakja azonban nem csak színészi eszköz­tárát gazdagítja. „Kezdem egy viccessel. Samko Tálé szavajárása, a Hát nem? Hát de! már szállóigévé vált a környezetem­ben. És nemcsak a családomban, ha­nem a baráti körömben is. Otthon na­ponta ötvenszer hallom, és még min­dig megnevettet ez a látszólag köz­helyes, semmitmondó fordulat. Mé­száros Tündének, a regény fordító­jának nagyon nagy leleménye ez. Hogy elmond valaki egy történetet, amiről rögtön véleménye is van, és azonnal hozzáteszi, hogy: Hát nem? Hát de! S azzal minden el van ren­dezve. Az már kikezdhetetlen. Ha municiózusan ki akarom kapargatni, hogy magánemberként mit kaptam ettől a történettől, akkor azt kell, hogy mondjam: a felismerés döbbenetét. A gondolkodás érzésekből táplálkozik. Itt áll előttünk egy értelmi fogyaté­kos, 44 éves, törpe növésű férfi, aki gyerekkora óta próbál megfelelni a normalitás szabályának, s ahogy ez ilyen esetekben általában lenni szo­kott, megejti a szívünket, egyszer csak kiderül róla, hogy sorra követi el a gazemberségeket. Hogy még akkor is lelkiismeretes besúgó, amikor a rendszer már nem is várja el tőle. Ez a vonása magánemberként is nagyon izgat. Volt egy előadás nemrég... megjelentem ezzel a különös fejjel, sminkben, jelmezben, elrajzolva... az első perctől fogva jöttek velem a nézők. Az elején még nagyokat rö­högtek, a végére azonban még a mo­soly is az arcukra fagyott. Rájöttek, hogy ki is ez az ember valójában, hogy mennyi bajt okoz másoknak. Nekem ez nagyon sok gondolkodni­­valót adott. Szakmailag pedig akkora kéj ennyire kibújni a bőrömből! Ennyire elrajzolt, csúf, különös, gro­teszk, nem teljesen evilági figurát játszani mindig izgalmasabb, mint mondjuk egy dívát, nem mintha az ember nem vágyna rá. Samko Tálé mögé nagyon jó elbújni, de soha nem azzal az érzéssel lépek ki a színpadra, hogy jaj, ez nem én vagyok! Nyilván bennem is van egy csomó árnyék vagy sötétség, mint minden ember­ben, amit kulturáltan sem élek ki, legfeljebb gondolok rá. De Samko Tálé kiéli. Es abban a nyolcvan perc­ben én is lehetek ilyen. Éz nagyon jó.” Bíró Kriszta nem először jön Ko­máromba. Már a darab próbái előtt bejárta a történet eredeti helyszíneit. Daniela Kapitánová kíséretében több helyen megfordult a városban, és most „visszahozza” a figurát oda, ahonnan elvitte. „Különös érzés lesz abban az épü­letben megszólalni, amelyet a sze­repem szerint is meg kell neveznem. Samko Tálé ugyanis azzal kezdi az egyik szövegét, hogy: Tegnap lát­tam Darinka Gunárovát a Szakszer­vezetek Háza előtt... Abban az épü­letben hangzik el ez a mondat, ahol ma a Matica slovenská székel. Az eredeti figurát, Nokedlit egyébként Ficza István színészkollégám is jól ismerte, és többször találkozott vele Komáromban.” Hogy milyen fokú Samko Tálé szellemi deficitje, azt sem az írónő, sem az előadás létrehozói nem ha­tározták meg. „Nem ez az érdekes - állapítja meg a színésznő. - Gondolkoztunk róla természetesen. Több szakkönyvet elolvastam, pszichiáterrel beszéltem, anyám pszichológus. Az ő vélemé­nye is az, hogy itt nem a szellemi sé­­rültség foka a mérvadó. Ez a figura attól izgalmas, hogy olyan összetett. Samko Tálé tizenkét éves korában megállt a fejlődésben. Pont annyira tud írni, pont annyira tud olvasni, pont olyan a gondolkodása, az érdeklődé­si köre, pont olyanok az érzelmei, pont annyira jelenik meg az életében a szerelem, mint egy tizenkét éves gyerek életében. Ettől iszonyúan ér­dekes, hiszen egy felnőtt ember tes­tébe van zárva. S ami ugyancsak fon­tos ebben a történetben, amit Samko folyton hajtogat: ő ugyanolyannak érzi magát, mint bárki más. Kétség­telen: vannak autisztikus vonásai. Mégis azt mondom: alapvetően nem az a lényeg, mi áll a kórlapján. In­kább a magatartását, a cselekedeteit ajánlom a nézők figyelmébe.” Bíró Kriszta nemcsak extrém fi­gurák bőrében, hanem férfiként is többször megmutatkozott már a színpadon. „Vannak kolléganőim, akik rette­géssel fogadják, ha férfiszerepet kapnak. Mert hogy az úgysem lesz olyan, mint amilyennek lennie kell. Én nagyon szeretek átjárni a két nem között. Az ilyen időnkénti kirándu­lás kimondottan isteni.” Samko Táléval mindenesetre ko­máromi „őslakossá” válhat, mon­dom neki. Mire ő, kacagva: „Várjuk meg, hogyan reagálnak majd a né­zők! Örülnék, ha elfogadnának.” A szerző a Vasárnap munkatársa Bővült a cannes-i döntnökök sora RÖVIDEN A színfalak mögötti világ Kassa. Aki kíváncsi, mi történik egy színházban a színpadon kí­vül, mi a dolga a felvezetőnek, a művészeti titkárnak, mit csinál a műszak és mi mindenre kell fi­gyelnie a müszakvezetőnek, hol­nap este megtudhatja. A Csema­­dok helyi szervezete által meg­hirdetett beszélgetés címe A szín­falak mögött, az est házigazdája Köteles Szabolcs, beszélgető­­partnerei pedig a kassai Thália Színház munkatársai: Fehér An­na felvezető, Jakab Dóra műszak­vezető és Richtarcsík Mihály művészeti titkár. A helyszín a Csemadok Pinceklub (Kovács utca 38.), a kezdés időpontja 18.30. (juk) Kamara Virtuózok, idén csapatokkal Budapest. A Custos Consort for­máció esett ki a Virtuózok ko­molyzenei tehetségkutató ötödik, Kamara Virtuózok elnevezésű évadának első adásában péntek este. A Duna TV-ben és a Duna Worldön látható műsor zsűritagjai Miklósa Erika énekesnő, Batta András zenetörténész, Kesselyák Gergely karmester, Balázs János zongoraművész és Várdai István cselló- és gordonkaművész. Pén­teken nyolc formáció lépett szín­padra: az Aeris Brass Quintet, a Custos Consort, a Flautica, a Har­mónia utasok, a Pontasto gitár­kvartett, Sárközy Lajos és zene­kara, a Seven Sax és a TanBorEn Trió. A z adás végén a zsűri elbú­csúzott a Custos Consorttól, előtte Miklósa Erika átadta hegedűjét a neki legjobban tetsző TanBorEn Triónak. A győztesről a közönség dönthet, a nézők a döntőbejutó 3 formációra szavazhatnak. (MTI) Üdv a Wu-Tang kerületben! New York. A Wu-Tang Clan hip­­hop- csapatról neveztek el egy ke­rületet New Yorkban. A Staten Is­­landen található Park Hill környéke - ahonnét a tagok származnak, - a városi tanács jóváhagyását köve­tően ezentúl Wu-Tang District né­ven keresendő. A legendás csapat szombat este szabadtéri ingyen­koncerttel ünnepelt. (nme) Elle Fanning amerikai színész­nő, a görög Jorgosz Lanthi­­mosz, A kedvenc rendezője ős az Oscar-díjas Pawel Pawli­­kowski is az Alejandro Inárritu vezette zsűri tagja lesz a cannes-i filmfesztiválon. Cannes. Az Aranypálma díjról döntő zsűri munkájában Kelly Rei­­chardt, az Egyes nők rendezője, az olasz Alice Rohrwacher, akit a Cso­dák és A szent és a farkasok című filmjeiért is díjaztak Cannes-ban, valamint Robin Campillo francia rendező is részt vesz, aki két éve nyerte el a zsűri nagydíját a Cote d’Azur fesztiválján. A kilencfős zsűribe Enki Bilal francia forgatókönyvíró-rendezőt és Maimouna N’Diaye afrikai színész­nőt is meghívták. A cannes-i mustra versenyprog­ramjában mások mellett Pedro Al­modovar, Ken Loach, Terrence Ma­lik, Tarantino, AmaudDesplechin és a Dardenne fivérek új filmjét is be­mutatják. Jim Jarmusch legfrissebb munkája, a The Dead Don’t Die ugyancsak szerepel a versenyben, és nyitófilmként vetítik. A fesztivál Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) programjának zsűrijét Nadine Labaki libanoni ren­dező vezeti, akinek Kafamaum: A remény útja című filmjét idén Oscar­­díjra is jelölték. A rövidfilmes program zsűrijét Claire Denis francia rendező, a Kri­tikusok hete szekció filmjeinek zsűrijét pedig Ciro Guerra kolumbiai rendező irányítja. (MTI) Jorgosz Lanthimosz, Elle Fanning és Pawel Pawlikowski (Fotó: tasr/ap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom