Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-30 / 124. szám
Európa k UTAZZ.UJSZO.COM ■ UTAZAS(®UJSZO.COM MILÁN* a kellemes meglepetés Be kell vallanom, bármennyire is imádom Olaszországot, Milánó nem volt szerelem első látásra, sőt! Az első milánói látogatásom után mindenkinek ennyit mondtam csak: Jó, jó, értem én, hogy Milánó, de elég rá fél nap, még az is sok. Szóval, elég nyögvenyelősen indult ez a barátkozás Olaszország második legnagyobb városával, de a mostanra kellemes meglepetés lett belőle. Ez a változás pedig az alapos felkészülésnek, kutatásnak és a rejtett kincsek listázásának köszönhető. Ezért is érdemes utazás előtt kicsit felkészülnünk a következő úti célunkból. A mai napig emlékszem a csalódásra, amit akkor éreztem, amikor első alkalommal Milánóban jártam, hiszen a város szürkének, az emberek sietősnek, és még az olyan épületek is, mint a Scala, semmitmondónak tűntek. Igaz, a dóm (Duomo di Milano) és a Vittorio Emanuele Galéria látványa lenyűgözött, de végig csak az járt az eszemben: ennyi az egész? Szerencsére azóta sok év telt el, és sikerült kicsit szakmailag és az olaszok elmondásaiból is megismernem a várost, amit a legkreatívabb olasz városnak vagy az olasz divat és Észak-Olaszország fővárosának is neveznek. A ma már közel másfél milliósra nőtt várost érdekes módon maguk az olaszok is kicsit megosztónak tartják. Sokuk szerint létezik egy mesterségesen gerjesztett ellentét Róma és Milánó között, ahol az északi város a „bezzeg" hely, míg Rómának a maga kuszaságában és összevisszaságában rejlik a bája. Róma az Róma, hangzik el sokszor ez az örökérvényű mondat, míg Milánó a működő és tiszta város marad az olasz mindennapokban. Innen indult az újbóli ismerkedésem Milánóval, és a mára már sokszor bevált módszerrel: a helyi rejtett kincsek felkutatásával készültem fel a következő utazásra. Számomra is meglepő módon sok-sok rejtett kincsre bukkantam a kutatásaim során, ennek köszönhetően könnyű volt egy személyre szabott listát készítenem belőlük. így nem maradt más hátra, minthogy egy újabb esélyt adjak ennek a szürke városnak azokon a kötelező körökön túl, mint a dóm, a galéria, a Scala vagy Az utolsó vacsora megtekintése. MILÁNÓI KERTEK ÉS PARKOK Szerencsére Milánóban is nagyon sok kis kert, park és zöld terület van. Az egyik legérdekesebb köztük talán a Via Cappuccini 7. szám alatt található Villa Invernizzi kertje, ami bár magántulajdoni státusza miatt n'em látogatható, mégis érdemes belesnünk a bokrokon át. És hogy miért is? Ahogy közelítünk majd, már hallani fogjuk az okot: a boldogan hangoskodó flamingókat. Romeo Invernizzi, a flamingóőrület úttörője, 1970- ben szállította a rózsaszín madarakat Dél-Amerikából Milánóba. Azóta úgy tűnik, hogy tökéletesen alkalmazkodtak, és annyira jól érzik magukat itt, hogy nem akarnak elrepülni. Milánó egyik legkisebb és legrégebbi parkja, a Giardini della Guastalla kert a San Babila a Porta Romana és a Missori között terül el, egyenesen a város szívében bújik meg. Ez a kert régebben egy kollégium helyszíne volt, és nem volt látogatható. Most viszont már nyitva áll, és békés pihenőhelyként szolgál az idelátogatók számára. A kert nem vesztette el az eredeti arisztokratikus báját: a középpontjában egy figyelemre méltó barokk módon kialakított tavacskát látunk. De találunk itt még elegáns, klasszikus szobrokat is, de főleg békét és nyugalmat. A Via Corso Magenta 65-ös szám alatt egy újabb csodára bukkanhatunk, mégpedig Leonardo da Vinci udvarára és szőlőültetvényére (La Vigna di Leonardo). A ház és a kert a nagy művész lakhelyéül szolgált, amíg Az utolsó vacsorán dolgozott, amit pontosan az utca túloldalán nézhetünk meg. A ház és a kert magántulajdon, viszont megnyitották a látogatók részére, így semmiképp ne hagyják ki ezt a látnivalót, amikor erre járnak. Főleg EXTRA 2019. május
