Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

2019-05-28 / 122. szám

www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2019. MÁJUS 28. INTERJÚ 13 bennem, bár eleinte talán furcsán néztek rám: mit akar itt ez a lökött fickó? Mára mindenki elfogad­ta ezt a stílust, de az elején voltak harcok. Macej kikerült a kapuból, Záhumensky, Ljubicic és Pacinda is kikerült a kezdőből, és a korábbi cserejátékosok kaptak lehetőséget. Az edzői stáb is nagyon sokat tett ezért a sikerért, mindannyian na­gyon közel állunk a játékosokhoz. Talán pont ez a titok: hogy nagyon közel állunk egymáshoz. Nem gon­dolom, hogy tipikus vezetőedző vagyok, nem vagyok távolságtartó. Inkább apa-fiú viszony van közöt­tünk. Ez egy nagyon fiatal, nem­zetközi csapat, néhány játékosnak honvágya van, és ezt is kezelni kell. Nem csak a futballról beszélgetünk. Többször említette, úgy érzi, mintha egy kicsit a játékosok apukája is lenne. Hogyan képzel­jük ezt a viszonyt? Egyrészt sokat nevetnek, másrészt azt is sokszor hallottuk már öntől, hogy a fél­időben agresszív is tud lenni. Szerintem nagyon agresszív edző vagyok, de tényleg sokat nevetünk. Ha viszont megyünk a pályára, vagy megbeszélést tartunk, akkor az nagyon komoly, fegyelmezett német meló. Nagyon mérges tudok lenni, ha edzésen elrontunk há­rom gegenpressing-megmozdulást. Akkor bemegyek a pályára. Az asszisztensem, Admir Kozlic nem annyira kemény, mint én, de ez is az edzői stáb titka, ő finomabban bánik a játékosokkal. Én agresszív vagyok, ami néha negatívum, néha pozitívum. Azt gondolom - és ez nem specifikusan szlovákiai vagy magyar probléma, hanem a fut­ballra általánosságban igaz -, hogy sört, de ennyi. Minden héten a já­tékosok felének frusztrációt okozok azzal, hogy megmondom nekik, nem fognak játszani, aztán utána vessem fel nekik, hogy menjünk együtt diszkóba? Ez nem működ­ne. Fiatalok, kísérleteznek min­denfélével, csak egy családos ember van közöttük, Eric Davis, de neki is távol van a családja. A fiatalságnak megvan az előnye és a hátránya. Az előnye az, hogy szabadok, kö­­tedenek, a hátránya meg az, hogy képesek éjjel kettőkor kitalálni, el­mennek diszkóba Pozsonyba. Ez a klub elkötelezte magát a fiatal játé­kosok mellett, és ez fuggeden attól, hogy az edzőt Hyballának hívják vagy sem. Fiatalság, támadófiitball, pressing, ezek a kulcsszavak. A fi­lozófiánkat most már az utánpót­lásban is igyekszünk érvényesíteni, már az U11-ben is tudják a játéko­sok, mi az a gegenpressing, hogy a területet védjék, ne emberfogással játsszanak, és így tovább. Világi Oszkár nagy álma, hogy az akadé­mia neveltjei minél előbb bekerül­jenek az A csapatba. A tavalyi évhez hasonlóan a DAC ismét Előselejtezőt fog játszani, de míg tavaly a bajnokság utolsó fordulójáig kellett várni, hogy ez biztos legyen, most már három fordulóval a bajnokság vége előtt megvolt a második hely. Utána kicsit leengedtünk, elfogyott az energia, mi is mérgesek voltunk a szakmai stábban, hogy kikaptunk otthon a szerediektől, és vesztettünk Rózsahegyen is. Főleg úgy, hogy me­zőnyben mindkét meccsen jobbak voltunk, csak nem voltunk elég ha­tékonyak a kapu előtt. De a zsolnai meccs utáni pillanatok nagyszerűek szőr krízisbe kerültünk ezeken a mérkőzéseken, volt egy hullám­völgyünk Nagymihályban, itthon a Slovan ellen lefújtak ellenünk egy tizenegyest... De nagyon éhe­sek voltunk a sikerre. Szerintem a játékosokat az is motiválta, hogy sokan itt voltak már tavaly is, ami­kor Marco Rossival a harmadik he­lyen végzett a csapat, és most meg akarták dönteni a szerzett pontok rekordját, ezüstérmesek akartak lenni. Lehet, hogy a következő száz évben a DAC 27-szer ezüstérmes lesz, de mindig van egy első alka­lom. És ha ez a csapat együtt ma­rad, akkor jövőre talán a bajnoki címért harcolhatunk, ami szintén klubtörténeti jelentőségű lenne. A zsolnai győzelem után kezdőd­hetett az ünneplés - hogyan telt a 205 km-es út Dunaszerdahelyig? Fáradtak voltunk, de boldogok Mindenki nagyon megkönnyeb­bült. Óriási nyomás volt rajtunk, amit mi helyeztünk saját magunk­ra, és ez nagyon sok energiát kivett belőlünk. Hazafelé megálltunk egy Slovnaft-kúton, került egy üveg whiskey, vettünk sört... Mi nem vagyunk egy szokványos csapat, ez tényleg egy család. Amikor megér­keztünk a MÓL Arénához, láttam, mennyire büszke Világi Oszkár... Végigfutottak az agyamon az el­múlt év eseményei. Megtörténhe­tett volna, hogy hat hét után ki­rúgnak Nagy kockázatot vállaltam azzal, hogy otthagytam a biztos állásomat a Német Labdarúgó­szövetségnél, eljöttem Szlovákiába, ahol senki nem ismer, és ahol én sem ismertem a környezetet, most pedig itt ünnepelünk... Kicsit szentimentális pillanat volt. a játékosokban nincs meg mindig az az elégséges belülről jövő erő, energia, és akkor nekem kintről kell adnom nekik az energiát. Mert ha az edzéseken csak állok, nem szólok semmit, akkor néha hajlamosak az öreguras tempóra. De ha odame­gyek „bumm, gyerünk, öt másod­perc, bumm, bamm, bufF, akkor felpörögnek Ez stresszt jelent, de számomra a stressz pozitív szó. A hétköznapi életben sokan inkább lazulni szeretnek de én szeretem a stresszt. A gegenpressing stresz­­szel jár! Sok arcom van, de mindig őszinte vagyok a játékosokkal. Ez néha kemény. Ha azt mondod va­lakinek, hogy már nem számítasz rá, vagy a következő meccsen nem fog játszani, akkor nem csókolgat össze örömében. De ez is része a melónak A DAC-nak nagyon fiatal csapata van. A pályán vagy a pályán kívül nehezebb velük? A pályán kívül nincs velük sok dolgom, szerintem ott nem is kell beleártanotn magunkat az éle­tükbe. Nem vágyom rá, hogy a játékosaimmal partizzak, és ők se akarnak bulizni velem. Nyilván a nagymihályi vagy a zsolnai győztes meccsek után megittunk együtt egy voltak, amikor a második helyet ün­nepeltük A zsolnaiak arra a mérkő­zésre csupa saját nevelésű játékossal álltak ki, amit részben értek, részben nem. Egy kicsit a nemzetiségi ügy is benne volt abban a meccsben... Ez egy érdekes tapasztalat számomra ebben az országban: nem vagyok válogatott edző, de minden héten hallom a himnuszt. A második helyet egy fantaszti­kus ötmeccses győztes sorozattal biztosították be, amikor előbb legyőzték itthon a zsolnaiakat, idegenben a szeredieket, nyer­tek Nagymihályban, legyőzték a Slovant, végül nyertek Zsolnán is. Ebben az időszakban a csapat elképesztően erősnek tűnt fizi­kailag és mentálisan is - hogyan sikerült ezt elérni? Ugyanúgy edzettünk, mint más­kor, de egy kicsit olyan volt az egész, mint a Tour de France. Az egyik nehéz meccs után jött a má­sik. Azzal tudnám ezt szemléltetni, hogy ha Kalmár az edzéseken gólt rúg, akkor mindig ünnepel, de én ilyenkor mindig azt mondom: „Nagyszerű, Zsolti, de most jöjjön a következő!” Ez is valami hasonló volt. Mindig meg akartuk nyerni a következő meccset is. Pedig több­Ax ünneplésről készült videókon ön is teljes erőbedobással éne­kel - megtanulta már a magyar DAC-os rigmusokat? Nem, csak lalaláztam! Amikor a szakmai stábbal értékeltük az el­múlt évet, az egyik negatívum az volt, hogy egyikünk sem tanult meg semmit sem magyarul, sem szlovákul. Nyáron szeretnénk vala­mit megtanulni, legalább száz szót. Ahhoz, hogy folyékonyan beszéljek magyarul, szerintem 25 évig kelle­ne itt élnem, de néhány alapkifeje­zést meg kell tanulnom. Néhány szót azért csak ismer már... „Köszönöm...” Nagyjából ennyi. Nem vagyok egy lusta ember, de ehhez valahogy lusta voltam. És egyáltalán nem is érzem ezt a két nyelvet. Pedig néhányan szlovákul beszélnek körülöttem, a magyar beszédet meg egész nap hallom, mégsem tudok ráérezni. Ehhez képest Rózsahegyen a saj­tótájékoztatón mindenkit sok­kolt, amikor magyarul bevágta: „Hajrá, Ruzomberokl” Arrafelé nem szeretik olyan nagyon a ma­gyarokat... Szerintem azért is ismernek el eb­ben az országban, mert ilyen vicces típus vagyok. Félig német, félig hol­land vagyok, egyszóval más, mint az itteniek, és ezért is engedhetem meg magamnak az ilyen vicceket. Min­denki iránt óriási tisztelettel vagyok itt, respektálom az ellenfeleket, az ellenfelek edzőit és a bírókat, de sze­retek viccelni is. Szerintem az embe­rek már úgy veszik, ez Hyballa. Ha visszatekint a szezonra, me­lyek azok a kulcsmomentumok, amelyek ön szerint meghatároz­ták az idényt és megalapozták a sikert? Az egyik ilyen Pacinda és Ljubicic A DAC 2018/19-es bajnoki idénye Alapszikasz 1. forduló Podbrezová-DAC 1-2 ® 50. Mikus, ill. 29. Pacinda, 90+1. Vida K. 2. forduló DAC-Michalovce 4-1 © 27. Bayo, 31. Bayo, 32. Kalmár, 72. Vida K, ill. 88. Kurminowski 3. forduló Nitra-DAC 2-3 ® 44. Simonäc, 58. Vestenicky, ill. 65. Pacinda, 69. Bayo, 90+4. Bayo. 4. forduló DAC-Ruzomberok 2-2 ©42. Vida K., 59. Paända (11-es), ill. 17 Tandir, 72. Qose. 5. forduló Trencín-DAC 3-3 ® 51. Mance, 56. Mance, 81. Ubbink, ill. 30. Huk, 70. Here, 87 Bayo 6. forduló DAC—Zilina 0-0 7. forduló DAC-Sered' 5-0 © 14. Vida K, 23. Vida K, 42. Adekuoroye (öngól), 58. Kalmár, 87. Tretyakov 8. forduló Slovan-DAC 3-2 ® 15. Moha, 19. Sporar, 74. Sporar, ill. 76. Bayo, 80. Here 9. forduló DAC-Trnava 3-2 © 7. Divkovic, 76. Divkovic, 90+1. Paända, ill. 29. Ghorbani, 62. Ghorbani 10. forduló Senica-DAC 1-2 © 61. Deretö, ill. 56. Kalmár (11-es), 85. Vida K. 11. forduló DAC-Zlaté Moravce 3-1 © 25. Satka, 45. Here, 72. Bayo, ill. 40. Richtárech 12. forduló DAC-Podbrezová 3-2 © 4. Bayo, 49. Bayo, 85. Kalmár, ill. 13. Obrocník, 21. Breznaník 13. forduló Michalovce-DAC 2-1 © 67. Tünk, 86. P. Kolesár, ill. 61. Davis 14. forduló DAC-Nitra 1-0 © 30. Vida K. 15. forduló Ruzomberok-DAC 0-1 © 55. Bayo 16. forduló DAC-Trenön 0-0 17. forduló Zilina—DAC 2-2 © 43. Skvarka, 90+4. Balaj, ill. 40. Bayo, 54. Vida K. 18. forduló Seretf-DAC 0-1 ©90. Satka 19. forduló DAC-Slovan 0-1 © 79. Sporar (11-es) 20. forduló Tmava-DAC 3-1 © 35. Yilmaz, 48. Markoski, 68. Yilmaz, ill. 38. Taiwo 21. forduló DAC-Senica 1-0 © 90+7. Kalmár 22. forduló Zlaté Moravce-DAC 1-2 © 43. Dubek, ill. 56. Davis (11-es), 69. Divkovic Rájátszás 1. forduló DAC-Ruzomberok 1-1 © 73. Taiwo, ill. 18. Gál-Andrezly 2. forduló Slovan-DAC 3-1 © 47. Csavrics, 62. Drazsics, 90+1. Sporar, ill. 51. Davis (11-es) 3. forduló DAC—Zilina 1-0 © 15. Ronan 4. forduló Sererf-DAC 0-5 © 7. Divkovic, 13. Divkovic, 45+3. Kalmár (11-es), 66. Davis, 76. Cmelík 5. forduló Michalovce-DAC 0-2 © 56. Davis, 78. Vida K. 6. forduló DAC-Slovan 1-0 ©55. VidaK. 7. forduló Zilina-DAC 1-2 © 90+3. Skvarka, ill. 13. Kalmár, 57. Kalmár 8. forduló DAC-Sererf 3-4 © 18. Vida K, 56. Davis (11-es), 90+3. Bilenkij, ill. 1. Spehar, 13. Spehar, 43. Laöiy, 90+2. Ulrich 9. forduló Ruzomberok-DAC 1-0 © 6. Mustedanagic 10. forduló DAC-Michalovce 5-0 © 18. Kostma (11-es), 23. Koné, 41. Taiwo (11-es), 52. Taiwo, 69. Koné kirúgása volt. Érdekes helyzet volt, hogyan fognak reagálni a játéko­sok, a klubban dolgozók és a szur­kolók. Mert az tényleg nem volt egyértelmű szituáció, nem rázogat­­ták a kezem, hogy „Peter, köszön­jük”. A másik kulcsmomentum az volt, hogy Macejt Jedlicka váltotta a kapuban. Azt is nagy vita előzte meg, a szakmai stáb inkább Macej mellett foglalt állást, Jedlicka az én döntésem volt. A harmadik fontos momentum pedig az volt, hogy sok meccset az utolsó percben nyertünk meg. Nyitrán, otthon a nagyszom­batiak ellen, idegenben a szerediek ellen, otthon a Senica ellen... Ilyenkor a játékosok azt érzik: fizi­kailag a topon vagyunk, ez az edző nagyon jó, olyan fitt a csapat, hogy bárkit legyőzhet az utolsó percben. Ezek a győzelmek nagyon megerő­sítették a csapat bizalmát bennem. Ha 4-0-ra nyerünk, annak nincs ilyen összekovácsoló ereje. Ha pe­dig túl sok a dönteden, akkor a játékosok bizalma kezd megingani az edzőben. Amikor a Manchester United mindig a meccsek végén lőtte a győztes gólt, a hosszabbítást el­nevezték „Ferguson time”-nak Ezek szerint a DAC-ban lehet­ne ez a „Hyballa time”? Ahhoz, hogy egy csapat az utolsó per­cekben nyerje meg a meccseit, nemcsak fizikai, hanem mentális felkészültség is kell... Ez így van, de ez is az edzésen dől el. Az edzés utolsó tíz percében lehet lazsálni, és lehet teljes erő­bedobással játszani. Nálunk edzé­sen sincs dönteden. Soha. Győzz vagy veszíts! Ha mégis dönteden az állás, tizenegyesek jönnek. Van egy Grand Slam-listánk is, ahol a játékosok pontokat gyűjtenek, és a szezon végén látni lehet, melyik játékos hány meccset nyert meg, hány gyakorlatban végzett az élen. A dönteden a lúzereknek való. Ná­lam valami vagy fehér, vagy fekete. Holott néha a szürke lenne az in­telligensebb választás. Eddig tizenöt klubban fordultam meg. Talán már Bundesliga-edző lennék, ha bizo­nyos helyzetekben befogtam volna a nagy pofámat, de egyszerűen nem tudom. Szereti, ha Jürgen Klopphoz ha­sonlítják? Tíz éve együtt dolgoztunk, amikor ő a Borussia Dortmund felnőtt­­csapatát edzette, én pedig az U19- et. Sokszor edzettünk az egymás melletti pályákon, sokat is beszél­gettünk. Én ajánlottam be neki Mario Götzét az első csapatba. Lenyűgözött a totális pressingje. Én akkor már néhány éve a Dort­mund utánpótlásedzője voltam, és mindig a támadófoci híve voltam, de amit ő csinált, az elképesztő volt. Ráadásul megbízott a fiatal játéko­sokban. Emlékszem, hogy kidobta a szupersztár Alexander Freit, és 19 éves játékosokkal játszott, például Hummelsszel. Nem érdekelte, mit szólnak mások. Ez is a Klopp-stílus. Sok edző ugyanis fél megbontani a csapatot, Klopp viszont nem. Sokat beszélgettünk, és nem mindig ér­tettünk egyet, de szerintem tetszett neki bennem, hogy meg mertem neki mondani a véleményemet. Az az érzelemdús edzői stílus, amit Klopp is képvisel, nem normális, de a nagy edzők ezt csinálják. Ezt csi­nálja Simeone, Guardiola... Ha egy játékosom fejel, néha én is felugrok fejelni a pálya szélén. Hollandiában például minden edző rettentő nyu­godt, én viszont nem. Klopp sem. Ebben tényleg nagyon hasonlítunk egymásra. Bődlitanilla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom