Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

2019-05-27 / 121. szám

www.ujszo.com EGESZSEG ■ 2019. MÁJUS 27. EZ-AZ 11 Hullán Zsuzsa izomgörcstől omlott össze a színpadon Vészhelyzetben penge az agya Mintha egy nagy labda szorult volna a lengőbordája alá. Ezt érezte Hullán Zsuzsa, amikor John Cassavetes Premier című filmjének színpadi átiratában hirtelen összerántotta a görcs. Sem ilyen, sem hasonló helyzetbe nem került még a Vígszínház színpadán. Szeren­cséjére ez is egy próbán történt vele. • Színpadi partnerei gyorsan elsősegélyben részesítették. Lefektették, magasra rakták a lábát, és jegelni kezdték a homlokát és a halántékát. Mit érzett valójában? Hogy nem tudok kiegyenesedni. Beszorult a levegő a bordáim alatt. Talán a fáradtságtól, vagy kevés folyadékot ittam. De lehe­tett ez egy rossz mozdulattól is, amikor a történet szerint hirtelen felkapom az unokámat. Görcs esetén az segít, ha az ember ellen­kező irányba dolgozik. Tehát ha a görcs elöl áll be, akkor nem előre kell hajolni, hanem fordítva, hát­rafelé kell meghúzni a testet. A vádlit is ellenkező irányba feszít­jük, ha begörcsöl. Izomgörcs ál­talában akkor jelentkezik, ha va­lamiből hiány alakul ki a szerve­zetünkben. Olyankor görcshajla­mos lesz az izomzat. Mostanában keveset iszom, egyszerűen elfelej­tek vizet inni, s lehet, hogy ez okozta a bajt. A hátam már be­görcsölt párszor. Ha rögtön nincs kimasszírozva, nagyon csúnyán be tud állni. A stressztől pedig felhevül az ember. Azért kellett a jég. Gyorsan lehűtött. • Színpadon volt már komo­lyabb balesete? Kétszer is. Először elszakadt a bo­kaszalagom előadás közben. Ak­kor még Veszprémben játszottam Spiró György gyerekdarabjában, a Nincs többé iskolában. Én vol­tam Bagarol, a kövér egér, aki nem akar iskolába menni, ezért lenyeli az Időt. Imádtam a szere­pet, a kiskölykök meg engem sze­rettek, mert én voltam a negatív hős. Drukkoltak, hogy ne kerül­jön elő az Idő, talán mert ők sem szerettek iskolába járni. Egy va­sárnap délelőtti előadáson, a kez­dés után öt-hat perccel egy ki­sebb ugrás után reccsent a bal bo­kám. Balettnövendék koromban volt egyszer teljes bokaszalag-sza­­kadásom, aminek műtét lett a vé­ge, tehát nagyon ismerős volt a reccsenés. De nem állt le, ment tovább az előadás. Nem fájt azonnal, csak valami olyat érez­tem, mintha csípős paprika vagy egy népes hangyaboly dolgozna a bokámban. Aztán egyre erősebb lett a fájdalom. Egy adott pilla­natban ki is szóltam az ügyelő­nek, hogy hívjon orvost, baj van. Látta is, hogy furcsán lépdelek. A felvonás végén a nézőtéren ke­resztül kellett volna kiszaladnom a többiekkel, de azt már nem tudtam bevállalni. • Ott maradt a színpadon? Kibicegtem a takarásba, lecibál­­tam a cipőmet, a bokám már be volt dagadva, és úgy, ahogy vol­tam, jelmezben, bajusszal, paró­kában, kitömve bevittek az ügye­letre. Kövér egér a városi kórház­ban! Elhúzzuk a szünetet, ne félj, megvárunk, mondta az ügyelő. Siettem vissza, de az orvos figyel­meztetett: nem biztos, hogy ezzel jót teszek, ezt a bokát már nem lehet terhelni. Lerángatták rólam a jelmezt és megműtötték. A má­sodik felvonás aznap elmaradt. • A következő baleset milyen helyzet elé állította? Sünit játszottam A padlásban, ugyancsak Veszprémben. T. Mül­ler jött padlásellenőrzésre. Adott végszóra leugrottam a vasajtóról, mert addig azon álltam. De az­nap este szabályosan rám tolták, és úgy repültem be a színpadra, hogy húsz centi hosszan végigha­sította a sípcsontomat a csapóaj­tó széle. Valósággal szétnyílt a lá­bam. A szülésem is sok fájdalom­mal járt annak idején, de a bal­esetemnek azóta is megvan a nyoma a lábamon. Ott a forra­dás. Ordítani tudtam volna a fáj­dalomtól. Van egy alapszabály a színházban: beteg színész nincs, csak halott. Akármilyen nagy a baj, akkor is végig kell csinálnod. Egyszerűen ki kell bírnod. Sikol­tozás helyett lejátszottam a felvo­nást. Amikor az orvos megnézte a nyílt sebet, csak annyit mon­dott: Uramisten, ez borzalmas! Két hónap kell a gyógyuláshoz. Mondtam, jó, de most jön a má­sodik felvonás! Nekem folytat­nom kell az előadást! • Mire ő? Meg lehet próbálni, mondta. Bekötözött, és kaptam egy erős fájdalomcsillapítót. Igen ám, de a második felvonáshan létrán kellett felmennem a tetőre úgy, hogy nem tudtam kapaszkodni. Ugyanis hegedültem közben, és a sípcsontommal támasztottam meg magam. De már az első lépcsőfoknál kiderült, hogy nem tudok felmenni. Olyan fájdalmaim voltak, hogy az or­vos fájdalomcsillapítót adott. Égy gerendán kellett volna sza­ladgálnom a magasban, csak a második felvonás elmaradt. Rettenetes érzés volt. • És azon a bizonyos főpró­bán, amikor hirtelen össze­rántotta a görcs, nehéz volt talpra állnia? Nagyon durva fájdalom volt. Szerencsére eléggé testtudatos ember vagyok, ami nyilván a ba­lettnek köszönhető. Rögtön fi­gyelni kezdtem, hogy mi zajlik bennem, honnan jön a fájdalom, és hogyan lehetne kiküszöbölni. Nem szoktam bepánikolni. Azért is vagyok jó beugró színész. Vész­helyzetben penge az agyam. Nem adom fel. Nem az a típus vagyok. Szabó G. László A szerző a Vasárnap munkatársa Tudta? A zene Egy érdekes vizsgálat kimutatta, hogy az emberi agy a zenére majdnem úgy reagál, mint a gyógyszer­re. A zene a kutatás szerint képes szabályozni egyes testi funkciókat, összhangot teremteni a mozgás­készségek terén, valamint stimulálni az agytevé­kenységet. Mi tehet értünk? Klinikai vizsgálatok és ze­neterapeuták elbeszélésein alapuló bizonyítékok sze­rint a zene: csillapítja a fájdalmat javítja a hangulatot oldja a szorongást csökkenti a vérnyomást enyhíti a depressziót feleslegessé teszi a nyug­tátokat és fájdalomcsilla­pítókat műtét alatt és után csökkenti a kemoterápia alatt a hányingert fokozza az összpontosí­tást és a kreativitást. A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy nincs sem­miféle megkötés vagy elő­írás, nincs olyan zenei stí­lus, még kevésbé egy adott mű, amely mindenkire jó hatással lenne. Az a fontos, hogy a hallgatóban milyen emlékeket, érzéseket, asszo­ciációkat idéz fel a hallga­tott zene. Depresszió ellen legjobb az élénk, energi­kus, ritmusos zene. Jó, ha hallgatás közben a fittségi szintünknek megfelelő la­za testgyakorlatokat vég­zünk. Hagyjuk, hogy a zene irányítsa mozgásun­kat. A stressz csökkentésére Arra kell figyelni, hogy el­halványuljanak a napköz­ben előjött aggodalmak, gondok. Az a jó zene, amely magához vonzza a fi­gyelmünket, ugyanakkor meg is nyugtat. Keressünk egy helyet, ahol lehetőleg senki nem zavar. Pár perces zenehallgatás után végez­zünk lazító gyakorlatokat, lazítsuk el az egész testün­ket. Már 10 perces gyakor­lás is meglepő eredményt hozhat. Altatónak halk, dallamos, lassú dara­bokat válasszunk. Már va­csora után kapcsoljunk las­sabb sebességbe, ne igyunk kávét, kapcsoljuk ki a tele­font és a tévét. A megkez­dett zenehallgatást folytas­suk az ágyban is, feküd­jünk nyugodtan, lélegez­zünk mélyeket. Fájdalomcsillapításra legalkalmasabbak a halk, lágy, egyenletesen lassú rit­musú zenei összeállítások. Koncentráljunk legalább 15 percen át egy csendes, nyugodt helyen a zenére, figyeljünk oda, ne csupán háttérzeneként alkalmaz­zuk. (Health.com)

Next

/
Oldalképek
Tartalom