Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-20 / 115. szám
KULTÚRA 6 I 2019. május 20.1 www.ujszo.com Háromnapos holland hírnév A magyar induló, Pápai Joci nem jutott be az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjébe A holland Duncan Laurence győzött, jövőre tehát Hollandia ad otthont az összeurópai seregszemlének (Képarchívum) RÖVIDEN Díjat kapott Hodek Mária Dunatzsrdahsly. A Szlovákiai Magyar Néptáncmozgalom Díját vehette át Hodek Mária pedagógus, aki kimagasló szakmai tevékenységével az elmúlt évtizedekben nagyban hozzájárult a hazai magyar néptáncmozgalom sikeréhez. A Táncfórum díját a Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozón adták át. Hodek Mária 1970 és 1990 között, 20 éven keresztül 5 folklórcsoport és néptáncegyüttes művészeti vezetője volt. „Ennek eredményeként az ekeli Tátika gyermek néptáncegyüttes a szlovákiai magyar együttesek Zselízi Országos Népművészeti Fesztiváljának többszöri díjazottjaként rendszeres résztvevője volt a Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepségeknek. A szlovákiai Népművelési Intézet által szervezett össz-szlovákiai gyermek folklór együttesek versenyének kétszeres fődíjasaként a Tátika többször szerepelt Vychodnán és reprezentálta Szlovákiát Prágában, valamint a Stráznicei Nemzetközi Folklór Fesztivál Laureátusa minősítést kapta 1984-ben” - áll a méltatásban. (juk) A Napszállta nyerte a diákzsűri díját Cannes. Nemes Jeles László Napszállta című filmje nyerte a France Culture kulturális közrádió diákzsűrijének díját, amelyet Clara Royer társ-forgatókönyvíró vett át Cannes-ban. Az elismerést hatszáz francia diák ítélte oda a szakmai zsűri által kiválasztott öt, Franciaországban bemutatott alkotás közül a legjobbnak. (k) PUHAJÓZSEF Az Egyesült Királyság indulója, Michael Rice a Bigger than Us című felvétellel az utolsó, 26. lett, a a Németországot képviselő Sisters duó a Sister című számmal a 24. helyen végzett az Eurovíziós Dalfesztivál szombati döntőjében. Az eredmény nem meglepő, kontinensünk két vezető könnyűzenei nagyhatalma évek óta leszerepel itt. Nemrég egy zeneszakértő azt nyilatkozta, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál az európai zenepiac valós igényeit teljesen figyelmen kívül hagyó felesleges kirakatműsor, de a lebonyolítási rendszere vagy a puszta léte csak akkor lesz veszélyben, ha az Egyesült Királyság vagy Németország megunja a folyamatos kudarcokat, s bedobja a törülközőt. Azt azonban nem fogják! Mindkét országban a verseny csak minimális hírértékkel bű, sem a szakma, sem a közönség nem veszi komolyan, de nem is blokkolja, meghagyja azt a látszatot, hogy Európa könnyűzenéje nem csak róluk szól. Pedig mindkettő játszi könnyedséggel megnyerhetné, ha akarná. A dobogós hely idén garantált lett volna, ha a britek kiküldik 2019 nagy felfedezettjét, a skót Lewis Capaldit, aki a Someone You Loved című slágerével hét hétig vezette a dalok brit rangsorát, vagy a németek azt a Capital Bra rappert indítják (orosz és ukrán származású, tehát még „nemzetközi” is), aki tavaly április óta 12 felvétellel aratott rajt-cél győzelmet a német slágerlistán. Helyette évek, sőt évtizedek óta lasszóval fogják az indulókat a harmadvonalból. A 64. Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében az izraeli Tel-Avivban a hollandokat képviselő Duncan Laurence diadalmaskodott az angol nyelvű Arcade című számmal - 492 pontot gyűjtött össze. A végeredmény a nemzeti zsűrik pontszámának és a tévénézők szavazatainak összeadásával alakult ki. Az Arcadeot a zsűri a harmadik helyre sorolta 231 ponttal, a nézőknél a második helyen zárt 261-gyei. A „két csapat” korántsem volt egy hullámhosszon. A nézőknek a norvég KEiiNO zenekar dala, a Spirit in the Sky tetszett a legjobban, 291 ponttal jutalmazták, a zsűritől viszont csak 47 pontot kapott, ami a 15. helyre volt elég. A második helyen az olasz Mahmood olasz és arab nyelvű felvétele, a Soldi végzett 465 ponttal, a harmadik az orosz Sergey Lazarev angol nyelvű száma, a Scream lett 369 ponttal. A látványos show-műsorban több korábbi eurovíziós győztes is színpadra állt. A tavalyi Netta az új, Nana Banana című dalát mutatta be. A legnagyobb sikere az „eurovíziófüggetlen” Madonnának volt, aki a harmincéves Like a Prayer című slágerét adta elő, a június 14-én megjelenő Madame X című 14. stúdiólemezéről pedig a Future című újdonságot énekelte el a Migos trióból ismert rapper, Quavo társaságában. Az Eurovíziós Dalfesztivál szombati műsorának - nyolc év döntőbeli szereplés után - ezúttal nem volt magyar képviselője. Az MTVA által rendezett A Dal 2019 győztese, Pápai Joci - aki tavalyelőtt Kijevben az Origóval az előkelő 8. helyen zárt — Az én apám című felvétellel elvérzett az első elődöntőben, ahonnan tíz produkció kvalifikálta magát a döntőbe. Kilencvenhét ponttal a 12. helyen végzett. Érdekesség, hogy ennyivel a második elődöntőből továbbjutott volna. éjszakája, avagy turistaként Pozsonyban Múzeumok Nagyszüleink játékai - „gumizás" a Prlmási palota előtti téren (A szerző felvételei) Hazánk idén 15. alkalommal kapcsolódott be a múzeumi világnap alkalmából megrendezett Múzeumok és galériák éjszakája rendezvénysorozatba. Hatalmas szerencsénk volt az időjárással: szombaton a hét első meleg, tavaszi napját élvezhettük. A fővárosban néztünk szét. A jó kedvű svájci és svéd hokiszurkolók, akik kis csapatokban sétáltak a napsütötte utcákon, nem igazán tudták, mi zajlik. Nagyjából azzal találkoztak, ami minden valamúe való európai nagyvárosban hétköznapinak számít: térzenével, gyerekprogramokkal, kirakodóvásárokkal, mutatványosokkal, kiállítások szórólapjait osztogató népviseletes vagy középkori ruhákban feszítő fiatalokkal. Talán nem túlzás, hogy idén először virult ki Pozsony - és nem csak a hokivébének köszönhetően teltek meg a kiülős kávézók. Egy 3 eurós jeggyel végig lehetett járni a kiállítóhelyeket, amelyek örömmel kapcsolódnak be ebbe a kezdeményezésbe. Ilyenkor ugyanis megugrik a látogatóik száma, olyanok is betévednek, akik egyébként soha. Rengeteg pozsonyi „turistát” figyelhettünk meg, és az elcsípett beszélgetésekből kiderült, hogy legtöbben nem is a pénzt sajnálják belépőre, egyszerűen nincs idejük ilyesmüe a szürke hétköznapokon. És ha már ezt a szombatot rászánták a nézelődésre, minél többet szeretnének látni. A Nedbalka galériában kezdtük a napot 13 órakor, mert a programfüzet azt ígérte, ünnepélyesen megnyitják ott az Esernyők utcáját. Pár éve a pozsonyiak is felfedezték ezt a másutt már megszokott díszítési módot. Itt a Mednyánszky-kiállításra hivatott csalogatni a dekoráció, az esernyőkre a festő egyik tájképét nyomtatták. Ebbe még bele is nyugodnánk, hiszen a múzeumi ajándékboltokat Európa-szerte ellepik az ilyesfajta giccsek. Ám azt a néhány (szám szerint 77 darab) ernyőt nagy merészség Esernyők utcájaként hirdetni. Csalódottságunkat a Funny Fellows fellépése oszlatta el, ez a pozsonyi ragtime-zenekar a maga műfajában világszínvonalú. A Prímási palota előtti téren Nagyszüleinek játékai címmel rendeztek foglalkozást, ahol a gyerekek olyan furcsaságokat próbálhattak ki, mint az ugróiskola, a golyózás vagy a „gumizás”, ami a rendszerváltás Esernyők utcája után teljesen eltűnt ajátszóterekről és iskolaudvarokból. De nemcsak itt érezhettük magunkat öregnek. A Kollár tér sarkán megbúvó Dizájnmúzeumban a szocialista formatervezés remekei láthatók, köztük azok a rádiók, orsós és kazettás magnók, tárcsázós és nyomógombos telefonok, amelyek a 70-80-as években a legmenőbbeknek számítottak, a mai fiatalok viszont úgy bámulják őket, mint az ókori leleteket. Akinek van a pincében ilyesmije, ki ne dobja, mert már most sokat érhet. A muzeológusok meghívták az egykori pozsonyi Tesla gyár dizájnereit Ki ne dobják! egy beszélgetésre, és a hetvenes bácsik érdekes dolgokat meséltek - például azt, hogy hiába terveztek egy csomó új terméket, sehol sem szerepelt a nevük, hiszen egy szocialista gyárban közös volt minden érdem. Természetesen nem is dizájnereknek hívták őket, úgyhogy most láthatóan élvezték ezt a besorolást. Részt vettünk néhány tárlatvezetésen, előadáson, és beléphettünk „titkos” helyekre is, például egy légópincébe, amely egész évben remek kiállítóhely lehetne, de másnap már be is zárták, úgyhogy nem fájdítom a szívüket a részletekkel.
