Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-14 / 110. szám
12| KULTÚRA 2019. május 14. | www.ujszo.com Színház a szobában Két előadással mutatkozott be Dunaszerdahelyen a budapesti Trainingspot Társulat RÖVIDEN A Nagy-Szín-Pad! döntősei Budapest. A Follow the Flow, a Bluebay Foxes és a Useme jutott be aNagy-Szín-Pad! idei döntőjébe. A VOLT Produkció és a Petőfi rádió tehetségmutatójának fináléját május 16-án rendezik az Akvárium Klubban. A három döntős zenekar közül a közönség dönti el, melyikük jut fel a legfontosabb magyarországi fesztiválok nagyszínpadaira. A négy elődöntőt május 8-tól 11 -ig rendezték, esténként két-két zenekar adott egy-egy órás koncertet az Akvárium Klubban, valamennyit közvetítette az M2 Petőfi TV. A szakmai zsűri mellett a közönség is voksolhatott az aznapi fellépőkre, a szavazatok összesítése alapján került ki a három döntős, akikre egészen a finálé végéig már csak a közönség voksol. (MTI) Somorjai művész New Yorkban New York. Május 23-ig látható a New York-i Cseh Centrumban a Reflect What You Are (Légy önmagad tükörképe) című csoportos kiállítás, amelyre hat képzőművész, köztük a somoijai Németh Krisztián is meghívást kapott. A pályázatra beküldött munkák közül szakavatott nemzetközi zsűri választotta ki azokat, amelyekből erősen tükröződik a művész személyisége, világnézete, a társadalomról alkotott véleménye. Németh Krisztián az elmúlt években sokat foglakozott a katolikus egyház kirekesztő, a másságot nem toleráló hozzáállásával, mostani munkája pedig a papok gyermekmolesztálási botrányaira reagál. (juk) Elhunyt Doris Day ónekes-színósznő Los Angolos. 97 éves korában meghalt Hollywood egyik legnagyobb musicalsztáija, Doris Day, aki világhírűvé tette a Que Sera Sera című számot. A dal magyarul is híres lett Ahogy lesz, úgy lesz címmel. Doris Day táncosnőnek készült, énekelni egy lábtörés után kezdett, 1946-ban már ő lett a legjobban fizetett énekesnő a világon. Filmes karrieije 1948-ban kezdődött, a High Seas című filmmel, amelybe szinte véletlenül, a terhes Betty Hutton helyett került be. Számos komédia és dráma fűződik a nevéhez, a Pámacsaták főszerepéért Oscarra is jelölték. (kui) Werner Herzog életműdíjat kap Boriin. Egyedülálló munkássága elismeréseként idén Werner Herzog kapja az Európai Filmakadémia életműdíját. A rendező a 32. Európai Filmdíj-gála díszvendége lesz december 7-én Berlinben. Herzog több mint 70 filmet készített producerként, íróként és rendezőként. A nevéhez fűződik egyebek mellett a Tanórák a sötétben, A kis Dieter repülni akar, A legyőzhetetlen, A grizzlyember, A találkozások a világ végén és A mocskos zsaru -New Orleans utcáin. (MTI, k) JUHÁSZ KATALIN Munkált bennem némi szégyenérzet, amikor vasárnap felfedeztem egy lassan tíz éve működő budapesti független színtársulatot. Két remek szobaszínházi előadást láttam tőlük a dunaszerdahelyi NFG klubban. Utána megnyugtattak, hogy kevés helyen olvashattam róluk, mert odahaza sem ajnározza őket agyon a sajtó. Eleve kevés a színházzal foglalkozó platform, a színikritikusok inkább a kőszínházakkal, illetve az állandó játszóhellyel rendelkező társulatokkal foglalkoznak, úgyhogy nem is igazán tudják, mi folyik néhány magánlakás nappalijában. Például a Trainingspot Társulat előadásai. Szó szerint meg lehet rendelni őket otthonra, de sokat lépnek fel osztálytermekben, kis klubokban is. Felmérik a helyszín adottságait, és mindig a körülményekhez igazítják az előadást. Alig használnak díszletet - az NFG-ben szinte csak egy asztalra és néhány székre volt szükségük -, a kellékek befértek a két előadás szinészgárdáját szállító autó csomagtartójába. A lakásszínház vagy szobaszínház tőlünk nyugatabbra rendkívül népszerű műfaj, de Magyarországon sem újdonság. Halász Péter és társulata már a hetvenes években játszott lakásokban, miután betiltották őket. Ez a fajta színház kimozdítja a közönséget a szokásos, steril színházi közegből. A játszók nagyon közel vannak a nézőkhöz, de ne olyasmire gondoljunk, mint mikor a kőszínházi színész „formabontó módon” lesétál a színpadról, hogy a közönség között mozogjon egy kicsit. Itt ugyanis nincs színpad, a nézők körülülik a játszókat, szinte össze vannak zárva velük egy történetben. Ezért hamarabb a magukénak érzik a darab cselekményét, a karakterek személyes isme-MOZIJEGY Krimi a pokémonokkal Nincs abban semmi meglepő, hogy elkészült a Pokémon - Pikachu, a detektív, elvégre a Japánból származó pokémonok itt vannak velünk cirka 25 éve, és egyáltalán nem úgy tűnik, hogy kimentek volna a divatból. Persze, ma elsősorban nem kártyákon és Game Boyokon, hanem okostelefonokon tűnnek fel, például a 2016-ban megjelent Pokémon GO formájában, ami néhány hónapig rendesen felkavarta a videójátékos állóvizet. A most elkészült Pokémon-film azonban aligha lesz képes ilyenre, merthogy nem újít meg semmilyen műfajt, nem áll elő semmi váratlannal, egyszerűen csak elmond egy bűnügyi történetet. Mondjuk, ennél azért többről van szó, lévén kapunk egy világot, melyben az emberek és a pokémonok egymás mellett élnek, bár hogy ez miért alakult így, arról szinte semmit nem tudunk meg. És ez szinte érvényes az egész filmre, amely alapvetésnek veszi, hogy a nézők ismerik a pokémonok világát, Egy körbeülhető előadás rőseikké válnak. Előadás után pedig együtt lehet cigizni velük (ami persze káros az egészségre, úgyhogy soha ne csinálják!) De nézzük, mit láttunk Dunaszerdahelyen. A Helyettem élsz egy ötvenperces monodráma. Nehéz műfaj, igazi próbatétel színésznek, rendezőnek, szerzőnek és dramaturgnak egyaránt, az átlagnézők pedig húzódozni szokott tőle, mondván, hogy mit nézzen egyetlen színészen ilyen sokáig. A jó monodráma eleve fordulatosán van megírva, sokféle játszási lehetőséggel, izgalmas helyzetekkel, humorral és drámával, a végén csattanóval. Csemus János„Janox” darabja, a Helyettem élsz pont ilyen. Manyasz Erika pedig alaposan kiaknázza a szöveg nyújtotta lehetőségeket, a minimál díszletről nem is beszélve. Az asztalnál ülve úgy társalog három székkel, mintha tényleg ülnének rajtuk. És úgy változik át főszereplőből az általa mesélt történet mellékszereplőivé, úgy viezért nem kell nekik semmit magyarázni. Rajongók készítettek filmet rajongóknak - mondaná az ember, ám szerencsére ez nem teljesen igaz, mert a Pokémon részben mégiscsak tázik, veszekszik saját magával, hogy a tér megtelik élettel—csak úgy szikráznak az indulatok. Végig ébren tartja a nézők figyelmét, én legalábbis egyszer sem néztem az órámra. Bora Levente rendezőt is elismerés illeti a sok apró ötletért, nüanszért, amelyek szinte észrevétlenül fokozzák a hatást és előkészítik a terepet a végső nagy meglepetésre. Félórás szünet után következett a második, háromszereplős előadás, a Replay. Ez eredetileg egy kortárs amerikai szerző, Stephen Belber műve, de alaposan aktualizálták, hazai körülményekhez igazították, és még a konkrét helyszínt is bevonták a játékba, hiszen a történet az egyik szereplő bátyjának üres kocsmájában játszódik, ahová az illető meghívja rég nem látott gimnáziumi osztálytársát. Azt hisszük, első blikkre „belőttük” mindkettejük jellemét, természetét, aztán szépen, fokozatosan kiderül, miért is beszélt meg találkát krimi, annak pedig annyira nem is rossz. Nem Agatha Christie- vagy David Fincher-féle színvonalra kell persze gondolni, de az eddig is családi és animációs filmekben utazó Rob Letterman elő tud állni pár okos a lúzer teremőr Tibi az egyre menőbb filmrendező Viktorral, és miért hívta oda Zsuzsit is, aki sikeres jogász Pozsonyban. Érezhető, hogy ez az előadás pszichológiai alapossággal elvégzett, hosszas elemzések eredménye. És az is, hogy mindenki beleépítette a saját ötleteit. Nem is szerepel a „színlapon” konkrét rendező neve - a hiedelmekkel ellentétben így sokkal nehezebb színre vinni egy darabot, mint rendezővel. Ezt a pörgős, energiákkal teli, elgondolkodtató előadást Boros Adám, Boda Tibor és Jobbágy Kata játszotta Dunaszerdahelyen, olyan természetességgel, amely mögött komoly „szaktudás” lapul. A Trainingspot Társulat ráadásul rendkívül sokoldalú, nemcsak a nyitott, kíváncsi felnőttekre gondolnak, hanem a gyerekekre is. Alig egy hónap múlva nekik hoznak el egy előadást Dunaszerdahelyre. Ha engem is beengednek, ott leszek... bonyodalommal. A film ugyanis ügyesen kanyaritja az alaphelyzetet (ami nagyjából annyi, hogy a Tim nevű srác Pikachuval együtt nyomoz, és keresi az eltűnt édesapját), és közben olykor-olykor még humoros is tud lenni. Nem azt akarom mondani, hogy a Pokémon tele lenne okosabbnál okosabb poénokkal, de á Pikachu hangját adó Ryan Reynolds (illetve a magyar szinkronban Nagy Ervin) csak beszél és beszél a film során, helyenként pedig olyanokat is mond, amivel a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt megnevetteti. Ezek a jelenetek és a bűnügyi szál viszi előre a mozit, amely vélhetőleg még ennél is jobban működne, ha a készítők nem gondolták volna azt, hogy mindenki betéve tudja a pokémonuniverzumot. Gera Márton Pokémon - Pikachu, a detektív (Pokémon Detective Pikachu). Amerikai-angol-japán kalandfilm, 2019,104 perc. Rendezte: Rob Letterman. A szereplők hangja: Ryan Reynolds, Justice Smith, Kathryn Newton, Bill Nighy. Kapunk egy világot, melyben az emberek és a pokémonok egymás mellett élnek, bár hogy ez miért alakult így, arról szinte semmit nem tudunk meg
