Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

2019-05-13 / 109. szám

6 KULTÚRA 2019. május 13. | www.ujszo.com A megszínezett igazság bajnoka Sose halok meg? - kérdezi könyve címében Koltai Róbert, élete első hetvenöt éve és számtalan sikere után SZABÓ G. LÁSZLÓ Élete legfontosabb partnerének a közönséget tartja Koltai Róbert. Nemrég megjelent Sose halok meg? Az első 75 című könyvében a nézőknek köszöni, hogy folyamatos támogatásukkal erőt és hitet adnak neki ingoványos, kemény pályáján. Legsikeresebb filmje, a Sose ha­lunk meg forgatókönyvírója, Nóg­rádi Gábor írja a kötet első oldalain, hogy: „Koltai Róbert szenvedélyes létezési formája, színészi zsenialitá­sa és a többi szereplő átlényegülése kamasszá, ügynökké, debillé Robi rendezői érzékenységének, szerete­­tének (minek lehet ezt még nevez­ni?) jóvoltából az Oscar-díj előszo­bájáig repítette filmünket. Persze ennél ezerszer fontosabb volt, hogy a magyar közönség szerette, és idézi mind a mai napig.” De ugyanígy érez a közönség a film főszerepét, a vásározó vállfaárus Gyuri bácsit alakító Koltai Róbert iránt is. Szereti, ha játszik, szereti, ha verset mond, szereti, ha énekel, sze­reti, ha parodizál, szereti, ha törté­netet mesél. Koltai minden műfajban kiváló, de sztorizásban, élettel átita­tott meséinek megelevenítésében le­­körözhetetlen. Nincs a napnak olyan szakasza, amikor ne tudna belevág­ni. Hajnalban ugyanúgy, mint késő éjjel. Még ha holtfáradt, akkor is. Esőben, hóban, fagyban, szélvihar­ban folyamatosan forrponton a hu­mora. Nem kell őt biztatni, noszo­gatni, könyörögni meg végképp nem kell neki, ő mindig formában van, minden zsebe történettel van tele. Iz­zik, sistereg, szikrázik, ha mesél. Lételeme mások szórakoztatása. Egyik sztoriból vág át a másikba, szünet nélkül nyomja. Hogy egyva­lakinek, százfős közönségnek vagy ezreknek, neki teljesen mindegy. Csak lássa, hogy hallgatják, élvezik a szövegét. Lehet bárhol, bármilyen helyzetben, a végén győzni fog. Po­­entírozásban verhetetlen. Ötven éve van a színpadon. Otven év alatt mindent megtanult, amit szí­nész megtanulhat. Ahogy a könyv első fejezetében, rövid, szaggatott életrajzában írja: két csúfos bukására emlékezik. Az elsőt végzős főiskolás korában, Lőrinc barát szerepében él­te meg a Rómeó és Júliában, a má­sodikat egy cseh musicalben, a Gent­lemanekben, mint javítóintézetbeli nevelőtanár. Mindaz, ami ezek után jött: a legteljesebb színészi felemel­kedés. A 21. oldaltól pedig a törté­netek tömkelegét kapjuk. Rögtön az első: ötéves korában beleesett egy vászonnal letakart zenekari árokba. Ha igaz. Mert egy sorral lejjebb már azt úja: lehet, hogy csak álmodta. Koltai Róbert a könyv lapjain is játszik velünk. Színesen mesél. Duplán színesen. Színre hozza sportvezető édesapját, aki szomorú bohóc szeretett volna lenni, de nem úgy alakult az élete, mert jött a há­ború, a munkaszolgálat. Megismer­jük két húgát, Verát és Juditot is, az­tán első szerelmét, akit ugyancsak Verának hívtak, a kaposvári fejezet­ben pedig feltűnik a másik Judit is, a Pogány, aki a felesége lett. És jön­nek a szomszédok a Hutyra Ferenc utcából. Haraszti Mici, a híres film­színésznő a harmadik emeletről, aki Kabos Gyula felesége volt az ős- Hyppolitban. A filmrendező Sas Tamás nagypapája, sőt az egész Sas család. Tizenhárom-tizennégy éve­sen már a Vasas kölyökcsapatában látjuk, majd a sztálinvárosi úttörők sakkbajnokságán, ahol rögtön az el­ső napon mindenkitől kikapott, mind a hat meccsén, a második napon pe­dig már meg sem jelent. Másodikos gimnazista korában beáll az amatőr színjátszók közé, és gyorsan kitűnt versmondásával. A színművészeti főiskolára mégis csak a második ne­kifutásra vették fel. De a tanárok csak a két lány, Molnár Piroska és Ven­­czel Vera teljesítményével voltak elégedettek. Benne egyedül Pártos Géza bízott. Nem is volt más szá­mára a főiskola, mint négy év szen­vedés. Negyedikben Harold Pinter darabja, A gondnok hozta meg szá­mára az igazi színészetet. Pályáját 1968 őszén Kaposváron kezdte el. A János vitéz egyik próbá­ján szívet tépő zokogást hallott. Egy kislány süt a színpadon, úja. Moz­dulni sem tudott. Pogány Judit, vagy­is a kislány teljesen megbabonázta. Két évvel később már a felesége volt. És sorra jönnek a nagy szerepek. Willy Loman Az ügynök halálában, Cipolla a Mario és a varázslóban, Truffaldino a Két úr szolgájában. Koltai mindenre pontosan emléke­zik. Helyzetekre, kétségbeesésekre, gyötrődésekre. Csendekre, szövegek mágiájára, lassú szülésekre. Közelebb kerülünk az utóbbi negyven év egyik legsikeresebb té­véfilmjéhez, az Indul a bakterház­­hoz és a Regős Bendegúz szerepét alakító Olvasztó Imréhez is, aki ön­kezével vetett véget az életének. Forgatási sztoriként pedig megkap­juk a kőkemény gombócról és a bak­­terház idő előtti felrobbantásáról szóló történetet. Könnyezve neve­tünk, mert Koltai Róbertnek ez az erőssége. Úgy szórakoztatni, még leírt szöveggel is, hogy azt testünkben-lelkünkben érezzük. A rögtönzésnek is utánozhatatlan mestere. Kollégáit előadás közben is könnyen zavarba hozza. Változtat a szövegen, hogy a helyzet még vic­cesebb legyen. „Gyakran volt lehe­tőségem arra, hogy a csapat húzó­embereként irányítsam a játékot - írja. - Arra viszont Kaposvár óta rit­kán, hogy olyan csapatjátékos le­gyek, aki egyszerre ad és kap, mi­képp a többiek is, és ebből az össz­­játékból szülessen egy olyan közös eufória, ami több, sokkal több, mint az egymás mellé rakott egyéni tel­jesítmények összessége.” Kollégáiról, szívéhez közel álló pályatársairól is oldalak szólnak. A két Lászlóról, Vajdáról és Helyey­­ről, Verebes Istvánról, Kern And­rásról, Dés Lászlóról, Bodrogi Gyu­láról, és jut egy rövidke bekezdés Jirí Menzelnek is, aki a Világszámban játszott Koltainál. A könyv utolsó fejezete egy rend­hagyó megszelídítésről szól. Egy spicces személy megszelídítéséről, akit egy szép vers józanított ki, mert ha egy dal vagy egy sztori eléri az ember lelkét, akkor egy vers is képes megszelídíteni. Ha pedig egy ilyen könyvet ol­vas, minden vihar elcsendesedik a lelkében. A szerző a Vasárnap munkatársa A biennálé azeri pavilonjában Kanan Alijev és Ulvija Alijeva mutatkozik be közös installációval, melynek címe: The Slinky Effect (Fotó MTi) Penélope Cruz életműdíja A litvánoké Velence. A litván nemzeti pa­vilon Sun & Sea (Marina) című projektje nyerte el az 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Bi­ennálé legjobb nemzeti kiállítás­nak járó Arany oroszlán díjat a szombati eredményhirdetésen, a főkurátori válogatás legjobb mű­vésze pedig az amerikai Arthur Ja­­fa lett. A Sun & Sea (Marina) című kiállítás alkotói egy tengerparti strandot jelenítenek meg: a láto­gatók hallhatják a hullámok és a az oroszlán motorcsónakok hangját, a strando­­; lók zsivaját, miközben egy kórus énekel. A nemzeti pavilonok közül Belgium Mondo Cane (Kutyavi­lág) című kiállítását jutalmazták : különdíjjal. A rangos seregszemle életműdíjat idén az amerikai Jim­­; mié Durham kapta meg. A nagyközönség előtt szomba­­; ton megnyílt Velencei Biennále a kiállítások mellett számos kísérő­­: programmal, vezetéssel várja a lá­togatókat november 24-ig. (MTI, k) San Sebastián. Az eddigi legfi­atalabb kitüntetettként Penélope Cruz spanyol színésznő vehet át életműdíjat az idei San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztiválon. A 45 éves, világhírű Oscar-díjas spanyol művész ráadásul ebben az évben a fesztivál arca is; fekete-fehér port­réja díszíti az esemény hivatalos plakátját, amelyet a kitüntetés beje­lentésével egy időben mutattak be. A Donostia-díjat az elmúlt évek­ben olyan kiváló, nemzetközileg is elismert filmes alkotók kapták meg, mint például Judi Dench, Monica Bellucci, Antonio Banderas és Ro­bert De Niro. Cruz az elismerést hatalmas meg­tiszteltetésnek nevezte a döntést kö­vetően kiadott közleményében, amelyben meghatottságát és köszö­netét tolmácsolta az „ország legfon­tosabb filmfesztiválja” szervezőinek. A baszk tengerparti városban szeptember 20. és 28. között rendezik meg immár 67. alkalommal a filmes seregszemlét, amely a cannes-i, a ve­lencei és a berlini mustrával együtt Európa négy legjelentősebb nemzet­közi filmfesztiválja közé tartozik. A versenyprogram összeállítása még nem zárult le. Komoly esélyek­kel indul Pedro Almodovar Fájdalom és dicsőség című alkotása is, amely Cannes-ban versenyez a most kezdő­dő fesztiválon, és amelyben Penélope Cruz is szerepel. (MTI) Penélope Cruz lesz a San Sebastián- i szemle eddigi legfiatalabb kitünte­tettje (Fotó: TASR/AP) r Elhunyt Vass Éva Budapest. Nyolcvanöt éves korában elhunyt Vass Éva két­szeres Jászai Mari-díjas szí­nésznő, érdemes és kiváló művész — adta hírül a szin­­haz.org színházi portál. Vass Éva 1933-ban született Budapesten. 1957-ben szerző­dött a budapesti Madách Szín­házhoz, ahol 1975-ig volt tag. 1975-1978 között a Katona Jó­zsef Színházban játszott. 1978-1983 között a Várszínház, 1983-1991 között pedig a Nem­zeti Színház tagja volt. Pár éva­don át a Független Színpad, majd a Budapesti Kamaraszínház művésze volt. Vass Éva filmszí­nészként először a Rákóczi had­nagya című filmben lépett ka­mera elé 1953-ban. Később olyan híres filmekben játszott, mint a Két emelet boldogság (1960), a Hideg napok (1966), a Hangyaboly (1971), de több té­véjátékban is láthatták a nézők, köztük az 1979-ben készült Rab ember fiaiban. Első férje Bán Frigyes filmrendező, második férje Gábor Miklós színművész volt. Vass Éva 2000-ben alapí­totta a Gábor Miklós-díjat. (kul)

Next

/
Oldalképek
Tartalom