Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-11 / 108. szám
8 I KULTÚRA 2019. május 11. I www.ujszo.com Nagy üzlet a „sztársimogatás" Pozsonyt is útba ejti a tinikedvenc Bars & Melody, hasznos tudnivalók következnek, nem csak bambinóknak JUHÁSZ KATALIN A Bars & Melody neve vélhetően nem sokat mond a harmincon felülieknek, ezért a fiatalabbaktól elnézést kérünk, amiért a duó közelgő pozsonyi koncertjének beharangozását „a kályhától" kezdjük. A két srác a 2014-es Britain’s Got Talentben tűnt fel. Az akkor mindössze 13 éves Leondre Devries és a 15 éves Charlie Lenehan a válogatón olyannyira meggyőzte a zsűrit, hogy a szőrösszívű Simon Cowell megnyomta az aranygombot (Golden Buzzer), amivel rögtön az élő showba juttatta őket. A fiúk a hiphopot és a popot kombinálták a Hopeful című dalban, amely az iskolai bántalmazásról szólt, és a rapper Leondre saját tapasztalatain alapult. Arra azonban senki sem számított, hogy az új iskolába íratott srác ez után a szereplés után hanyagolni lesz kénytelen a sulit - a sztárság miatt. A Hopeful a hivatalos brit slágerlista ötödik helyéig kúszott, a tehetségkutatón végül harmadik helyezést elért duó népszerűsége pedig az egekbe szökött (csak a válogatóról készült videó YouTube-os nézettsége 200 millió körül mozog). Azt a korosztályt találták telibe, amely a tévé helyett a videómegosztót részesíti előnyben. Dalszövegeik a tiniknek szólnak, az ő napi problémáikat ejemzik megkapó őszinteséggel. És mindennek a tetejébe igazi poszterfiúk - nagyon cukik és jóképűek. Japánban a Beatles fénykorát idéző, sikoltozó tömeg fogadta őket első turnéjukon, és azóta meg sem álltak, kétszer körberepülték a Földet. Budapesten másfél év leforgása alatt háromszor léptek fel telt ház RÖVIDEN Charlie és Leo egy boldog rajongóval előtt, legutóbb kis híján elsüllyesztették az A38 Hajót. És Pozsonyba is másodszor érkeznek május 16-án. Nálunk a Randal klubot készülnek megtölteni, ahol a közönség átlagéletkora várhatóan alulról súrolja majd a 20 évet. A Bars & Melody, vagy röviden BAM „ultráit” szellemesen bambinóknak keresztelték, de mivel mára mindketten felnőttkorba léptek, lassan ezen is változtatni szeretnének, mint ahogy hamarosan megjelenő harmadik albumukon is érettebb dalokat ígérnek. Az alábbiakban a menedzsment utasításaiból idézünk, egyrészt azért, mert ritkán kerül a kezünkbe ilyen részletes „viselkedési kódex”, másrészt, mert érdekes jelenségre világít rá. Kezdjük is ezzel. A „Meet and Greet” ma már ismert szakkifejezés a tuméiparban. Azt az általában 15-20 percet jelenti, amikor a rajongók a koncert előtt találkozhatnak kedvenceikkel - kezet rázhatnak velük, autogramot kérhetnek bárhová, és közös fotóra is van lehetőségük. A dolog korántsem ingyenes: a normál belépőjegy sokszorosát elkérheti érte a menedzsment. A Bars & Melody pozsonyi koncertjére például 20 euróba kerül egy jegy, aki azonban hosszabb csevegésre vágyik a fiúkkal, 200 eurót készítsen elő. Ez az összeg egyórás találkát tesz lehetővé, közös pizzázással. Plusz megtekinthető a hangpróba is, a bambino kap egy dedikált posztert, egy karkötőt és egy nyakba akasztható laminált MOZIJEGY (Képarchívum) passzt. Hetven euróért ugyanezek a szuvenírek járnak (hangpróba nélkül), de jóval kevesebb időt tölthetnek kedvenceik társaságában a rajongók. Nemcsak az úgynevezett „fiúcsapatok” turnéin praktizálják nagy előszeretettel a pénzkeresésnek ezt a furcsa módját, hanem szinte valamennyi világsztár esetében. Ma már szinte az számít csodabogárnak, aki nem vállal Meet and Greet találkákat (például Taylor Swift, a módszer egyik leghangosabb bírálója). De olvassunk bele az útmutatóba: „Igen, szabad megölelni Charlie-t és Leót, de kérünk titeket, a sérülések elkerülése érdekében ne ugrándozzatok, rohangáljatok a művészek, illetve társaitok körül! ” Vagy: „Szüléitek, kísérőitek jelen lehetnek a Meet and Greeten, de rendelkezniük kell normál belépőjeggyel a koncertre”. Sőt: „Mindenkinek csak egy fotó készítésére van lehetősége a Bars & Melody tagjaival, hogy az összes érdeklődőre sor kerülhessen. Baráti társaságok gyakran együtt is szeretnének fényképezkedni velük, ami nem jelent problémát, ám ez esetben már nincs lehetőség egyéni fotók készítésére. A szabály tehát: egy személy/csoport - egy fotó”. Tudatják továbbá a bambinókkal, hogy hiába visznek apró ajándékokat kedvenceiknek, ezek átadására nincs lehetőség, úgyhogy ne költsék a pénzüket feleslegesen. „Ehelyett inkább írjatok egy levélben valami kedveset a Bars & Melody részére, amit a helyszínen átadhattok az asszisztensnek, és a fiúk később, kényelmes körülmények között, útközben örömmel elolvassák üzeneteiteket.” Azokra a rajongókra is gondoltak, akik hajlamosak „megőrülni” a fényképezőgép előtt, vagy fura pózokba vágni magukat., JCéijük, kerüljétek az emberi piramisokat, a puszilkodást, a szökdécselést és hasonlókat. Ha (biztonságos) pózt szeretnének felvenni, kérjük, próbáljátok ki azt, mielőtt találkoznátok Charlie-val és Lee-vel”. Akinek ezek után még van kérdése, írhat egy megadott e-mail-címre, kizárólag angolul, és kizárólag a tervezett találka ügyében, mivel egyéb jellegű megjegyzésekkel, a fiúknak szánt üzenetekkel nem szabad zavarni az illetékeseket. Nos, szívesen végignéznénk egyszer egy ilyen Meet and Greetet, mert ezek a kötelmek és intelmek nyilván hosszú évek tapasztalatain alapulnak, és a megfogalmazásból ítélve több tinikedvenc popsztár „kísérőlevelében” is szereplenek. Kérdés, lesz-e valaha annyi pénzünk, hogy ki tudjuk fizetni a „VTP-megfigyelő szuperpasszt”. Ma este Szíjjártó Jenő Kórusfesztivál Zsalíz. Ma 18 órakor kezdődik a Zselízi Művelődési Otthon nagytermében a Szíjjártó Jenő Kórusfesztivál, melyet Szíjjártó Jenő zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából rendeznek meg. Az est folyamán fellép a Zselízi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Franz Schubert Gyermekkara, a Peredi Női Kar, a zselízi Franz Schubert Vegyes Kar, a komáromi Concordia Vegyes Kar, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa. (kul) Újra teljes a Svéd Akadémia Stockholm. Új tagot választott Asa Wikforss író és filozófus személyében a Svéd Akadémia, és ezzel hosszú évek után újra teljes az irodalmi Nobel-díjat odaítélő 18 fős testület. Az 57 éves filozófiaprofesszor december 20-án foglalja el helyét, Tua Forsström költőnővel, valamint Ellen Mattson és Anne Swärd írónőkkel együtt. Wikforssé a 7-es szék, amelyet a közelmúlt botrányaiba belebukott Sara Danius, az 1786-ban alapított akadémia első női vezetője (állandó titkár) foglalt el. A botrányok szétzilálta Svéd Akadémia súlyos válságot élt át tavaly, több tagja évek óta bojkottálta a testület munkáját, 2018-ra nem is hirdettek irodalmi Nobel-díjast. Az idei - és visszamenőleg a tavalyi - győztest október 10-én nevezik meg. Az akadémia tagsága valójában nem a friss szexuális és összeférhetetlenségi botrányok óta volt hiányos, egyes tagjai már az 1989-es Salman Rushdie-ügy óta távol maradtak az érdemi munkától. (MTI) Párizs továbbra is a világ filmes fővárosa Párizs. Megerősítette pozícióját a világ filmes fővárosaként Párizs: 2018-ban több mint ezer filmet forgattak itt, ami két év alatt 12 százalékos növekedést jelent. Tavaly Párizsban 1062 forgatás zajlott, ami összesítve 4095 forgatási napot tesz ki. Összehasonlításként: 2016-ban 885 film készült a francia fővárosban. A tavalyi produkciók között 76 játékfilm és sorozat volt. Párizsban 170 nemzetközi produkciót, köztük 16 játékfilmet is forgattak. (MTI) Nem mese ez Látszólag végtelenül egyszerű film a Manta Ray, de a látszat most is csal. Phuttiphong Aroonpheng Velencében bemutatkozott drámája ugyanis nem tesz mást, mint száz percen keresztül mond el egy meseszerü történet, ám ez a történet tele van szimbólummal és csupa olyan utalással, ami egyértelművé teszi, hogy a rendező az üldözött rohingjákról szeretne beszélni. Bár ezt már nyilvánvalóvá teszi filmje elején is, amikor kiírják, hogy a Manta Rayt a rohingjáknak ajánlják, vagyis annak a népcsoportnak, melyet évtizedek óta üldöznek Mianmarban, 2017 óta pedig elkezdték legyilkolni őket. A Manta Rayben ugyanakkor nincsenek katonák elől menekülő rohingják, nem látjuk, hogyan reagál a világ az üldöztetésükre, csak azt látjuk, hogyan alakul egy thai halász és egy sebesült ember kapcsolata. Épp úgy, mint egy mesében, a halász megtalálja a sérült férfit, gondozni kezdi, tanítja, és közben már pontosan tudja a néző, hogy a thai férfi egy rohingja menekültet istápol. Itt akár véget is érhetne a történet, ám Aroonpheng a film egy pontján valami váratlannal áll elő, hogy bemutassa: ebben a világban egy rohingja kénytelen lemondani az identitásáról, ha élni szeretne. Költői és sok szempontból valóban szép film a Manta Ray, viszont pont ez is a gond vele. Hogy a líraiság, a dialógusok hiánya a cselekmény rovására megy. Nem azt akarom mondani, hogy ne tudnám még egyszer végignézni a Nawarophaat Rungphiboonsophit operatőr által kreált csodálatos jeleneteket, ám rendre érezni a film közben, hogy a rendező tudott volna még mit mondani erről a témáról, de a szerzői film műfaja keretek közé szorítja. Mindezek ellenére a néző mégiscsak azzal a gondolattal megy haza, hogy bár elsőre annak tűnhet, sajnos egyáltalán nem mese ez. Hanem maga a valóság, tőlünk néhány ezer kilométerre. Gera Márton Manta Ray (Kraben rahu). Thaiföldi-francia-kínai dráma, 2018,105 perc. Rendezte: Phuttiphong Aroonpheng. Szereplők: Aphisit Hama, W’anlop Rungkumjad, Rasmee Wayrana. Athai férfi egy rohingja menekültet istápol (Fotó: magyarhangya)
