Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-09 / 106. szám
2019. május 9. | www.ujszo.com RÖVIDEN Izrael „megvédi" a dalfesztivált Modern kori rabszolgaság Tuza-Ritter Bernadett filmje, az Egy nő fogságban egyszerre szívszorító és dühítő Tel Aviv. A szervezők tüntetésektől tartanak a jövő héten kezdődő Eurovíziós Dalfesztivál döntőjén, ezért szigorú biztonsági intézkedések várhatók. Az izraeli külügyminisztérium azt ígéri, megakadályozzák, hogy olyan gyanús személyek lépjenek be az országba, akikről feltételezhető, hogy meg akarják zavarni a rendezvényt. A május 14. és 18. között zajló dalfesztivál egy, a palesztinok függetlenségi mozgalmát támogató csoport célkeresztjébe került. Szerintük Izrael „ a zenét használja fel, hogy tisztára mosakodjon a ciszjordániai és gázai palesztinokkal szembeni politikája miatt.” A tiltakozást növelte, hogy kiújult a konfliktus a Hamász és Izrael között, miután a terrorszervezet 650 rakétát lőtt ki az országra, Izrael pedig megtorló akciókkal válaszolt. A dalfesztiválon részt vevő 42 előadó közül senki nem mondta vissza a fellépését, a magyar színeket képviselő Pápai Joci is a helyszínen tartózkodik már. A versenyt a Duna TV közvetíti, ahol a május 14-i és 16-i elődöntők, illetve a 18-i döntő 21 órás kezdése előtt 20.30-tól Hangolódjunk az Eurovízióra címmel felvezető műsort is láthatnak az érdeklődők. (MTI, juk) Tavaszváró dalok cimbalomkísórettel Pozsony. Holnap, május 10-én Szúnyog Zsuzsa dalszerző-előadó és Balogh Kálmán cimbalomművész várja a közönséget első közös koncertjükre a pozsonypüspöki Vetvár Művelődési Házba, 19 órára. Az íróként is aktív hazai művésznő dalai leginkább a népzene és a kortárs komolyzene ötvözetei, itt-ott dzsesszes beütéssel. O maga így jellemezte a Tavasz virága című műsor dalait: „Mindenek árvasága, mindenek szerelme, megújulás”. A kíséretről az a Balogh Kálmán gondoskodik, aki több formáció tagja, és hosszú évek óta Magyarország egyik legelismertebb cimbalomművészének számít. Külföldön is népszerű, főleg a dzsessz és a népzene határmezsgyéjén mozgó Gipsy Cimbalom Band élén arat sikereket. Quk) Brian May újabb Live Aidet szeretne London. A Queen gitárosa, Brian May szerint a legnépszerűbb zenészeknek egy Live Aidhez hasonló méretű segélykoncerttel kellene felhívniuk a világ figyelmét a klímaváltozás veszélyeire és bolygónk aggasztó állapotára. A Daily Mirromak nyilatkozó legendás rockzenész azt is megjegyezte, hogy ma vélhetően kevesebb adományt tudnának ily módon gyűjteni környezetvédelemre, mint 1985-ben az afrikai éhezők számára, mert akkoriban a segélykoncertek műfaja újnak számított, mára viszont dömping van ilyen akciókból. Ügyes szervezéssel és nagy nevekkel azonban May szerint sikeres lehet egy újabb Live Aid. Quk) Egy kocka a felkavaró dokumentumfilmből (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Ki gondolná, hogy a 21. században, egy Ell-tagállam fővárosában is élnek rabszolgák? A rendőrség tud róla, de tehetetlen, mart jogi értelemben ezek az emberek szabad akaratukbál tartózkodnak „gazdáiknál", és dolgoznak nekik. Aki úgy érzi, nehéz az élete, nézze meg az Egy nő fogságban című dokumentumfilmet. Ez a felkavaró alkotás 2017-ben készült, mára végigtarolta a nemzetközi fesztiválokat, besöpört egy csomó díjat, és nem mellesleg ez volt az első egész estés magyar dokumentumfilm a Sundance fesztivál versenyprogramjában. Néhány napja a magyarországi mozikban is látható. Rendezője, Tuza-Ritter Bernadett a véletlennek köszönhetően találkozott egy asszonnyal, Etával, aki azzal dicsekedett, hogy neki szolgálója van, aki ingyen elvégzi helyette az összes házimunkát. A fiatal filmes másfél éven át j árt látogatóba Marishoz, az 5 2 éves, legalább tízzel többnek kinéző nőhöz, aki gyakorlatilag rabszolgaként élt - takarított, főzött, felszolgált, mosogatott, éjszakánként pedig egy gyárban dolgozott. Szerény fizetését az utolsó fillérig leadta gazdasszonyának. Tuza-Ritter Bernadett szigorúan csak Eta beleegyezésével találkozhatott Marissal, mert Maris nem léphetett ki a házból, csak bevásárolni járhatott. A kamera többször rögzíti, ahogy a családtagok megalázzák, gúnyt űznek belőle, csicskáztatják, miközben ő édes szívemnek szólítja Etát és tizenéves fiait. Ha elront valamit, vagy nem elég gyors, néha verést is kap - ezt nem látjuk, csak megemlíti Maris, suttogva, nehogy valaki meghallja, hogy panaszkodik. Lassan, fokozatosan ébred rá helyzetére, illetve az egyszemélyes stáb ébreszti őt öntudatra. Maris nehezen nyílik meg, mert élete során megtanulta, hogy senkiben sem bízhat. Retteg attól, hogy kiderül, nem érzi jól magát Etáéknál, ahol már tíz éve „szolgál”. Állandóan azt hallja, hogy hálásnak kell lennie, amiért ott lakhat. Mert azelőtt még rosszabb helyen volt, ahol naponta ütötték, a fogait is kiverték. Fokozatosan tudunk meg róla egyre többet - például azt, hogy tizenhat éves lánya inkább az intézeti elhelyezést választotta, csak ne kelljen a családnál laknia és néznie, mit művelnek az anyjával. Aztán szép lassan olyannyira bizalmába avatja a kedves, érdeklődő filmes lányt, hogy elárulja neki: nem is Marisnak hívják, az csak a szolgálóneve, amit Eta adott neki. Mostantól szólíthatja őt Editnek. És Tuza-Ritter Bernadett már Editnek segít megszökni, hogy új életet kezdhessen, és végre lányával együtt lakhasson albérletben. Remek a film dramaturgiai íve, jók a szikár párbeszédek, az elkapott telefonbeszélgetések, kiváló a képkomponálás, a minimalista ábrázolásmód, a sokatmondó premier plánok. A kamera néha hosszan elidőzik a rabszolganő kezén, arcán, úgy, hogy az ablakon át érkező fény kiemeli a mély ráncokat. Etának csak a kézfeje szerepel, a hosszú, vörösre festett körmökkel, a szőke, kibodorított haja és a hangja - kifejti például, hogy szerinte teljesen normális, ha valaki megdolgozik a kosztértkvártélyért, hiszen a szánalmas fizetése egyébként nem lenne elég erre. A kamera eközben a kávét kavargató, ápolt kézfejet veszi, és a giccses asztalterítőt. A kamera többször rögzíti, ahogy a családtagok megalázzák, gúnyt űznek belőle, csicskáztatják, miközben ő édes szívemnek szólítja Etát és tizenéves fia it. Csupa profi filmes húzás - amelyeket szinte szégyellek felsorolni, hiszen a hangsúly a már-már játékfilmbe illő történeten van. Azon, hogy ilyesmi megtörténhet ma Magyarországon. A rendező szerint legalább 22 ezer ember él az országban hasonló rabszolgasorsban. Az uniós becslés 450 ezer fő, ha jól emlékszem. Nem jegyeztem fel, mert szinte mozdulatlanul, teljesen letaglózva ültem másfél órán át egy budapesti moziban, ahol aznap délután rajtam kívül ketten voltak még kíváncsiak erre a filmre - hat nappal a bemutató után. Ha tehetném, kötelezően beterelnék rá mindenkit az utcáról. A végét nem árulom el, pedig igazi slusszpoént is tartogatott az élet ennek a porig alázott, szabadságától, önbecsülésétől, sőt a nevétől is megfosztott nőnek, aki egész eddigi felnőtt élete során másokat szolgált ki. A film hangvétele végig nyers marad, nem kertel, mindent a néző arcába vág. Egyszerre szívszorító és dühítő, hogy a valóságot látjuk, nem megrendezett jeleneteket. Ezúttal azt a szakmai kérdést sem tenném fel, hogy joga van-e beleavatkozni egy dokumentumfilmesnek az általa „megfigyelt” alany életébe, átveheti-e az irányítást egy kritikus ponton. Mert a válasz ugyanaz lenne, mint amikor az afrikai éhínséget dokumentáló fotóriportertől megkérdezik, vitt-e ennivalót a csontsovány gyerekeknek, vagy elzavarta-e a természetfilmes a védtelen fiókák körül ólálkodó vadállatot. Uj média művészet a velencei magyar pavilonban Az emberi látás, e képrögzítés lehetőségeit vizsgálja virtuális képeken és animációkon keresztül Waliczky Tamás Képzelt kamerák című kiállítása, amely május 11. és november 24. között lesz látható az 58. Velencei Képzőművészeti Biennálé magyar pavilonjában. Budapest. Waliczky Tamás kiállítása egyszerre merít inspirációt a fotótörténeti múltból és használja a képalkotás legmodernebb technikáit - méltatta a nemzetközileg is elismert képzőművész anyagát Fekete Péter kulturális államtitkár a tárlatot ismertető sajtótájékoztatón. A világ legnagyobb múltú és egyik legrangosabb képzőművészeti seregszemléjén Magyarország a kezdetektől képviselteti magát, a magyar részvételt pedig 2015 óta koordinálja a Ludwig Múzeum. Fabényi Julia, a Velencei Biennálé Waliczky Tamás a budapesti sajtótájékoztatón elmondta, 1982 óta használja a számítógépet művészi alkotóeszközként (Fotó: mti) magyar pavilonjának nemzeti biztosa, a Ludwig Múzeum igazgatója a tájékoztatón emlékeztetett arra, hogy idén lesz 110 éves a Maróthy Géza tervezte, szecessziós magyar pavilon. Magyarország a második külföldi nemzetként kapta meg az engedélyt, hogy nemzeti pavilont emeljen a Giardini kertben - jegyezte meg. Elmondta továbbá, hogy ezúttal 16 művész nyújtott be pályázatot a magyar kiállításra, közülük Waliczky Tamás és Szegedy-Maszák Zsuzsanna kurátor Képzelt kamerák című projektjét választotta a szakmai zsűri. Waliczky Tamás lesz az első olyan kiállító, aki önállóan képviseli az újmédia művészetet az olaszországi seregszemlén - hívta fel a figyelmet Fabényi Julia. Szegedy-Maszák Zsuzsanna elmondta: Waliczky Tamás a kortárs újmédia művészet egyik legismertebb és legkiválóbb képviselője, aki számos nagy nemzetközi művészeti seregszemlén állított már ki. Munkái túlnyomórészt animációk, interaktív mozgóképek, a Velencébe megálmodott projekt azonban elsősorban statikus képekből áll majd - fűzte hozzá. Waliczky Tamás felidézte, hogy 1982 óta használja a számítógépet művészi alkotóeszközként. Munkái az emberi látás megértéséről szólnak, kamerái és optikai eszközei a látás és az ábrázolás kulturális és technikai meghatározottságára, manipulálhatóságára hívják fel a figyelmet. Hiszen a fotográfia nem a valóságot mutatja, csupán leképezi a világot. Ezt a vizuális nyelvet az emberi agy értelmezi és megalkotja magának a valóság képét - jegyezte meg a művész, aki velencei kiállítására újfajta kameratípusokat gondolt ki és épített meg virtuálisan, grafikai tervezőszoftverek segítségével. Waliczky Tamás velencei kiállítását bővített formában 2020. február 13-tól a budapesti Ludwig Múzeum közönsége is láthatja. (MTI)
