Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-07 / 105. szám
www.ujszo.com | 2019. május 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Fogyásunk okai Az asszimiláció mellett alig esik szó az elvándorlásról MÓZES -3 SZABOLCS Fogy a magyar, mutatta ki a Statisztikai Hivatal. Nem meglepő, évek óta ez a tendencia, ám messze nem csak az asszimiláció miatt. Vegyes házasságok, szlovák iskolába íratott magyar gyerekek, asszimiláció, elszlovákosodás. Évtizedek óta nagyjából ezek a kulcsszavak jutnak eszünkbe, ha a szlovákiai magyarság fogyásáról olvasunk, hallunk. A magyar gyerekek hatoda-ötöde valóban szlovák iskolábajár, jelentős részük pedig felnőttkorára identitást vált. A vegyes házasságokban nevelkedő gyerekek túlnyomó többsége szlovák nemzetiségű, nem elhanyagolható részük nem is tud magyarul. Ám a valóságnak csak egy szeletét neveznénk meg, ha a fogyással kapcsolatban csak erről beszélnénk. Az utóbbi harminc évben kinyílt a világ, változott a gazdasági-szociális helyzet, és változóban az értékrend is, ez pedig egyre jelentősebb mértékben járul hozzá a felvidéki magyarság fogyásához. Ezt viszont még mindig kevéssé tudatosítjuk, nemcsak a megszokás miatt, talán azért is, mert itt nem lehet csak a szlovákokra mutogatni. A magyarság természetes szaporulata hozzávetőlegesen a 80-as évek óta nem elégséges, magyarán kevesebb gyerek születik, mint amennyi egy közösség reprodukciójához, számbeli fenntartásához szükséges. Tudjuk, ez a bűvös 2,1 -es szám, nagyon leegyszerűsítve családonként két gyerek. Egy kisebbségi közösség számát pedig úgy bűvészet szinten tartani, ha a kelleténél kevesebb gyermek születik. A többségi szlovák társadalmat is érinti ez a probléma, ám azt két tényező pozitív irányba löki: az egyik a kisebbségek (elsősorban a magyarság) asszimilációja, a másik a bevándorlási többlet: a külföldről érkezők, ha integrálódnak és asszimilálódnak, általában a többségi társadalomba olvadnak be, nem egy kisebbségibe. Sokszor még abban az esetben is, ha a kisebbségi közösség helyben valójában többségetjelent. Á demográfia az utóbbi években a szociológusok szótárából kiszabadulva a politikusok beszédébe is belopózott. Nem véletlenül: az egyik legsúlyosabb társadalmi problémáról van szó, aminek viszont egy kormányzati ciklusnál sokkal hosszabb távú hatásai vannak, ezért nehezebben találja meg az őt megillető helyet a közbeszédben. Asszimiláció, demográfia és elvándorlás. 1989-ig ez utóbbi jelenség is minimálisan érintette a kommunista barakkba zárt magyar közösséget, ám az utóbbi harminc évben jelentősen hozzájárult a fogyásunkhoz. Hatásai pedig leginkább hosszabb távon fognak sújtani minket. Az idősebb és a középgeneráció ugyanis ritkán távozik, a fiatalok, akik elmennek - takarítani, felszolgálni, menedzserkedni, egyetemen tanulni - és nem térnek haza, gyermekeiket is külföldön fogják felnevelni. A jövőben tehát nemcsak ők, de az általuk felnevelt generáció is hiányozni fog a hazai magyar társadalomból. Az utóbbi évtizedekben már megszoktuk, hogy a beiratkozásnál kampányolni kell, a magyar identitás vállalására buzdítani, ám meg kell tanulnunk a több gyermek vállalása mellett, továbbá az elvándorlás csökkentése ellen is kampányolni. Megsínylették az ázsiai tőzsdék Donald Trump fenyegetését, hogy megemeli a kínai termékek vámtarifáit (Lubomír Kotrha karikatúrája) Kulturális veszteségeink 39. JUHÁSZ KATALIN Veszteséglistánk múlt heti része hatalmas hullámokat kavart az interneten, ezért visszatérünk rá. ízlések és pofonok nagyon is különbözhetnek, és nem elég, hogy a zenében vannak bizonyos műfaji alapkövetelmények, melyek alapján egy produkció jónak vagy rossznak tekinthető. Mert a néző gyakran azt hall (meg), amit szeretne, és azt is rendben találja, amit egy másik esetleg nem élvez annyira. Nos, ez itt a bocsánatkérés helye: ezennel megkövetem azt a Kossuth-díjas, Magyarországon is komoly karriert befutott zenészünket, aki egy rendezvényen való szereplése során alaposan megosztotta a nézőket. Sokan azt kezdték firtatni a közösségi oldalakon, vajon használt-e valamilyen tudatmódosító szert, vagy alapból volt érthetetlen, amit például a dalok között mondott. Erről nekem eszembe jutott egy csomó híres rockzenész, akikről tudni lehet, hogy gyakran „feltuningolják magukat” koncert előtt. Emberünk azonban - mint azt több forrásból is volt szerencsém megtudni - nem tartozik közéjük, sőt inkább a másik végletet képviseli: szökőévente egyszer iszik alkoholt, máshoz pedig sosem nyúlna. Példás hozzáállás ez, kívánok neki még sok-sok sikeres koncertet, annál az ominózusnál sikeresebbet. Hogy ha majd húsz év múlva visszanézi a felvételeket, ugyanolyan elégedett legyen, mint a rajongói. Ez a „visszanézés” már átkötés, első májusi veszteségünk ugyanis az M3 eltűnése. Hiába keresik, akik szerették, nem találják, legalábbis a távirányító segítségével már nem lehet hozzáférni. Április óta sejteni lehetett, hogy leáll az M3, mert csak májusig szerepelt a televíziós csatomakiosztásokban. Az MTVA sajtóosztálya igazi sikertörténetként kommunikálta a dolgot: „Tovább erősödik a szabad, személyre szabott műsorválasztás lehetősége azzal, hogy a közmédia klasszikus tartalmait sugárzó csatornáját, az M3-at május elsejétől az m3.hu honlapon ingyenesen lehet elérni”. Vagyis az öt és fél éve működő retrótévét már csak online lehet elérni. A címre kattintva majdhogynem egy klasszikus „tévét” találunk, egymás után mennek a műsorok, nem lehet válogatni az archívumból, viszont az adást követően 8 órán át visszajátszható, illetve adás előtt két órával már indítható a választott műsorszám, mondjuk a Família Kft. soros epizódja, A Tenkes kapitánya, vagy éppen a Csepü, lapu, gongyola. És büszkén hirdetik, hogy 2020-ban nyit a mozgóképarchívum, ahol elérhetővé válnak hírműsorok, sport-, oktató, gyerek- és ifjúsági műsorok, vetélkedők, tehetségkutatók, színházi előadások, dokufilmek, sorozatok, egész estés filmek. Pozitívum, hogy ezzel az M3 kikerült a fizetős csomagból, azaz valóban ingyenessé vált, viszont gyanítjuk, hogy elveszíti nézőinek legalább felét. Ez azért is szomorú, mert népszerű csatorna volt. Az a korosztály nézte, amelynek nem tetszenek a mai műsorok, a sok villogás, az idegesen rángatózó kamerák, a harsány műsorvezetők és a villalakók. Akik nyugodt bambulásra vágynak, táncdalfesztiválokra, lassú tempójú tévéjátékokra, régi magyar filmekre. Ezek a nézők kevésbé mozognak otthonosan az online világban, azaz nem valószínű, hogy mindenki tudja nézni interneten az „adást”. Az M3 Facebook-oldalát ellepték a sajnálkozó és dühös kommentek. Sokan szüleik, nagyszüleik nevében írtak, a legtöbb lájkot az a fiatalember kapta, aki 93 éves nagymamájának próbálta megmagyarázni, mi is az az internet. A néni ezt az egy csatornát nézte egész nap. A retrótévék ráadásul a legtöbb országban népszerűek, ezért nem igazán értem ezt az egészet. De nem is akarom érteni, nehogy úgy járjak, mint a múlt héten... Orbán: Fennáll a kockázata, hogy szakítunk a néppárttal Európának át kellene vennie az osztrák modellt, amelyben a jobbközép a jobboldallal működik együtt - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Kleine Zeitung című osztrák lapnak adott interjúban. A kormányfő szerint Budapestről nézve sikeresnek tűnik ez az együttműködés, stabilitás van, úgy tűnik, hogy Ausztriában jó dolgok történnek - mondta. Orbán a szabadságpárti alkancellárról kijelentette, hogy kitűnik a dekadens európai politikai mezőnyből. Ez a dekadencia abban nyilvánul meg, hogy az elit nem hisz a politikai cselekvés erejében, és „egyszerűen tovább akar tekemi, ahogy eddig, és ellenáll, ha jön valami új”—tette hozzá. Az európai eliteknek az a problémája, hogy nem hisznek a személy, a vezető személyiség erejében. Veszélyesnek tartják azokat a vezető személyiségeket, akik képesek lelkesíteni az embereket - mondta Orbán. A Fidesz európai néppárti tagságát firtató kérdésre közölte, fennáll a kockázata a végleges szakításnak, de ezt nem akarják. Szerinte a kereszténydemokraták Európában, különösen Németországban, balra tolódnak. Ha ez így megy tovább, és folyamatosan a baloldallal, a szocialistákkal kötnek koalíciót, akkor kompromisszumokat kell vállalniuk, és elveszítik identitásukat, értékeiket - közölte Orbán. Le Pen dicsérete „Az új pártokban, amelyek, ahogy önök mondják, a széleken erősödnek, nagy lehetőségeket látok. Ok ugyanis keresztény értékeket képviselnek, noha nem nevezik magukat kereszténydemokratának” - mondta. Ezzel összefüggésben beszélt Marine Le Pennek, a francia jobboldali Nemzeti Összefogás vezetőjének politikájáról is. „Nem akaiják, hogy előretörjön az iszlám. Prioritást látnak a keresztény kultúrában, védik a családot és a nemzetállamot. Én ezzel szimpatizálok, de a néppártban ez kritikát vált ki, mert az ÉPP balra szeretne menni. Ennek két következménye lesz: először is az identitás elvesztése, másodszor pedig adóemelések, túlszabályozás, az adósságok közösségivé tétele. Az osztrákok és a németek fogják ennek az árát megfizetni” - figyelmeztetett Orbán Viktor. Háttérhatalom A miniszterelnök az egész Európát átszövő liberális hálózatról beszélt, civil szervezetekből, a médiából, baloldali értelmiségiekből, egyetemekből és politikusokból álló hálózatról. „A jobboldali politikusok egy része mindig ügyel arra, hogy ne váltsa ki ennek a hálózatnak az ellenszenvét. Az ilyen taktikázás miatt tűnt el az európai politikából az a képesség, hogy szívből beszéljenek” - vélekedett. Illiberélis keresztény Orbán az illiberális demokráciát firtató kérdésre kifejtette: a liberális demokraták a bevándorlás mellett vannak. Mi, illiberálisok a bevándorlás ellen vagyunk. Az illiberálisokat kereszténydemokratának is lehetne nevezni” - mondta. Az Európa jövőjéről azt mondta: ha nem vigyázunk, akkor elválhat egymástól Nyugat- és Közép- Európa sorsa a migráció következményei miatt, hiszen azok a gyerekek - keresztények vagy muzulmánok -, akik most jönnek a világra, 18 év múlva felnőttek lesznek, és a nyugatiak akkorra már nem olyanok lesznek, mint mi. Ezek nem egyszerűen politikai, hanem civilizációs különbségek lesznek - állapította meg Orbán, aki szerint így nagyon nehéz lesz Európát egyben tartani. Európa-párti magyarok Beszélt arról is, hogy az EU a legnagyobb támogatottságot élvezi Magyarországon, aminek szerinte nem gazdasági, hanem lelki természetű okai vannak. „Amikor beléptünk, mindenki azt gondolta, hogy ismét otthon vagyunk, a családban. Magyarországon ez nagyon erős lelki elköteleződés. A magyarok gyógyíthatatlanul Európapártiak” - mondta. De szerinte a magyarok ugyanakkor különbséget tesznek Európa és a brüsszeli eurokraták között, és nem kedvelik az EU-t vezető politikusokat, mert úgy érzik, Brüsszel nem adja meg a tiszteletet a nemzetállamoknak; látják, hogy a brüsszeli migrációs politika elpusztítja azt az Európát, amelybe beleszerettek. (MTI)
