Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

2019-04-04 / 80. szám

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2019. április 4. I 7 E jelben veszteni fogsz Fico és a Smer elsüllyesztette Sefcovicot MARIÁN LEŐKO eljesen világos, hogy miért veszítette el Maros Sefcovic az elnökvá­lasztást. Annyira nyil­vánvaló, hogy nyolc betűvel is le lehet írni: Fico, Smer. Úgy mint öt évvel ezelőtt, a Smer elég erős volt ahhoz, hogy bejuttassa jelöltjét a fináléba, ott viszont már akkora hátrányt jelentett Sefeovic számára a Smer támogatása, hogy nem is gondolhatott komolyan a győzelemre. A Smer tizenegy éves kormány­zása már akkora ballaszt, ami őt is elsüllyesztette, bár nagyon határo­zottan igyekezett eljátszani, hogy ő aztán nem pártjelölt, hanem bizony független. Persze elég volt belenézni egyetlen tévévitába, meghallgatni, hogy hogyan kerüli meg a válasz­adást a Smerrel kapcsolatos kényes kérdésekre, és ezután még csak té­vedésből sem gondolhatta róla sen­ki, hogy független jelölt lenne. Min­dent megtett a kampány során, amit a Smer főnöke elvárt tőle, és ugyan nem váltotta be Fico reményeit, de így is biztos lehet abban, hogy a kényszerű pozsonyi menet után egy újabb brüsszeli kiküldetést kap. Csakhogy már egy kicsit más fo­gadtatásra számíthat, Sefcovicot ugyanis nem arról ismerték ott ed­dig, amit idehaza most előadott. Az sem megfejthetetlen rejtély, hogy miért nyert Zuzana Caputová. Fia Václav Havel megérte volna ezt a választást, örömmel jelentené ki, hogy Szlovákiában a polgári társa­dalomjelöltje győzött. Győzött a polgár. Aki figyelem­mel követi a politikát és a közéletet, de már nem mindig van kedve hoz­zászólni. De azt tudja, hogy amikor nagy és rendkívül komoly dolgokról van szó, akkor nem hagyhatja a döntést a politikusokra. Talán éve­kig hallgat, begubózik inkább, de ha ekkora a tét, feléled. A tavaly feb­ruári kettős gyilkosság utáni tünte­tések, polgári megmozdulások, a civil szervezetek, a sajtó felélesz­tették az elképzeléseinket arról, hogy mégis hogyan kellene működnie egy normális, tisztessé­ges országnak. Zuzana Caputovában a polgári társadalom megtalálta a maga je­löltjét, elhitte neki, hogy teljesíti az elvárásait azután, hogy júniusban leteszi az államfői esküt. De nemcsak az fontos, hogy miért nyert Caputová, hanem az is, hogy hogyan. Úgy, mint 2004-ben, most is kevesebben mentek el szavazni a második fordulóban. Tizenöt évvel ezelőtt sokan nem láttak akkora kü­lönbséget Ivan Gasparovic és Vla­dimír Meciar között, hogy vették volna a fáradságot és elmentek vol­na leadni a voksukat az egyikre vagy a másikra. Egykutya, nem? Most egyesek számára megismétlődött ez a helyzet. Sokan azért nem mentek el szavazni, mert nem volt nekik ki­re, nem volt „saját” jelöltjük. De a parlamenti választáson bizony bő­ven lesz ínyükre való választék a rendszerellenes jelöltekből. így az­tán megismétlődhet az, ami harminc évvel ezelőtt a lengyeleknél: a „mi államfőnk, a ti kormányfőtök” helyzet. A szerző a Trend hetilap kom­mentátora Orbánnét letaszították a trónról Elkészült a Forbes a legbefo­lyásosabb magyar nőket rang­soroló idei listája. Vannak visszatérők, de új nevek is: a mostani gyűjtésbe Mészáros Lőrinc felesége is bekerült. A magyar Forbes ötödször készí­tette el A legbefolyásosabb magyar nők listáját, ami azért is érdekes, mert a Közélet kategória első helyét idén először nem Orbán Viktor felesége szerezte meg. Lévai Anikó négy al­kalommal volt az első, idén viszont csak az ötödik, a helyét Bártfai-Máger Andrea, a nemzeti vagyonért felelős tárca nélküli miniszter vette át. Bártfaihoz számos állami cég tar­tozik, miniszterként ő gyakorolja a tulajdonosi jogokat például a Magyar Villamos Művek, a regionális vízművek, a regionális közlekedési központok, valamint a Volánbusz, vagy a Szerencsejáték Zrt. fölött - ír­ta a lap. A listán szerepel a legidő­sebb Orbán-gyermek, Orbán Ráhel is, aki a negyedik, így megelőzte édes­anyját. Rajtuk kívül több új név is feltűnik a közélet és a politika területén: több év után visszakerült a listára a Ma­gyar Helsinki Bizottság társelnöke, Pardavi Márta. A F orbes szerint az Üzlet kategória élmezőnye is változott: a Volán és a DAICK élén álló Dávid Ilona nem­zetközi befolyása ugyan megmaradt, de Hegedűs Éva, a Gránit Bank tu­lajdonosa és elnöke nála is jelentő­sebb befolyást szerzett. Visszatért Heal Edina, a Google korábbi veze­tője, aki ma a Republic Group ope­ratív igazgatója, illetve Mészáros Lő­­rincné Kelemen Beatrix személyé­ben új szereplő is van: a felcsúti mil­liárdos felesége az Echo tévé élén volt aktív, ám onnan távozott, hamarosan a Life és az Ozone csatornák elnöke­ként folytatja. Kultúra kategóriában Havas Ág­nes (Nemzeti Filmalap) pozíciója megingathatatlannak látszik a lap szerint, és itt is van új szereplő: Ke­serű Ilona, aki a Magyarországon élő és alkotó festőművész nők között az elmúlt tíz év eladásait tekintve ki­emelkedő, 36,1 millió forintos auk­ciós bevételt tud felmutatni. A Média kategóriát Vidus Gabri­ella RTL-vezér nyerte. A Forbes lista elkészítéséhez idén is a Bisnode céginformációs rendsze­rét használta. (hvg) Itt az idő, válasszatok! DUDÁSTAMÁS F gy tűnik, most már tényleg közeleg az utolsó óraátállítás. Az Eu-U rópai Bizottság után az Európai Parlament is egyetértett azzal, hogy 2021 -ben véget vessünk a mutatók tologatásának, és min­den uniós tagország eldöntheti, hogy a nyári vagy a téli időszá­mítást használja-e majd. Ezzel a döntéssel az EU arra a közvélemény­kutatásra reagál, melyben a résztvevő 4,6 millió állampolgár döntő része az óraátállítás eltörlése mellett foglalt állást. így nem kétséges, hogy a lé­pésnek pozitív visszhangja lesz az egész EU-ban, de az ünneplés mellett érdemes a következményeken is elgondolkodni. Elméletileg minden tag­állam önállóan dönti el, melyik időszámítást választja, de most is érvényes lesz, hogy a nagyobb tagországok véleménye többet nyom a latban. Az igazság az, hogy az EU túl széles ahhoz, hogy egy időzóna minden tagországnak megfeleljen. Az egységes időzóna egyeseknek hajnali nap­fényt és korai naplementét, másoknak sötét reggeleket és hosszú, napfé­nyes estéket jelentene. Ezért valószínűleg az EU két nagy időzónára sza­kad, mivel a tagországok egyik csoportja a nyári időszámítást választja, a másik pedig a télit. Az egyes tagországok döntését még nem ismerjük, de szinte biztosan sok vitával fog járni. Mi például a téli időszámítás véglegesítésével búcsút mondanánk a hosszú nyári estéknek, ugyanis a naplemente még a nyári napfordulókor is este nyolc óra előtt lenne. Nyáron viszont a nap már hajnali négy előtt kel­ne, ami nem mondható túl hasznosnak. Nem meglepő ezért, hogy a szlo­vákiai lakosság nagy része a nyári időszámítás megtartását szeremé, még akkor is, ha ez sötét téli reggeleket eredményez. Hogy a téma mennyire érzékeny, azt jól szemlélteti a hazai közvéle­mény reakciója arra, hogy a munkaügyi tárca a téli időszámítás bevezeté­sét támogatja. A lakosság egy része azonnal hevesen tiltakozni kezdett a szociális hálókon, és online petíció indult a nyári időszámításért. Az ellen­állást látva a minisztérium gyorsan visszavonulót fújt, mondván: a beje­lentést mindössze vitaindító javaslatnak szánta. Vitára szükség is van, de előbb vagy utóbb Szlovákiának le kell tennie a voksát valamelyik időszá­mítás mellett. És nem kizárt, hogy a kormány olyan döntést lesz kénytelen hozni, amely nem nyeri el a lakosság többségének tetszését. Ugyanis a gazdasági és társadalmi szempontok figyelembe vétele mel­lett a végső döntést koordinálni kell a szomszédos országokkal is. Nem lenne jó, ha például Csehországba lépve más időzónában találnánk ma­gunkat. Érdemes továbbá megfontolni a legfontosabb gazdasági partnerek választását is, főleg Németországét. A lakosság nagy része ott is nyári idő­számítást szeretne. Ha Németország tényleg ezt választja, Közép-Európa szívesen követni fogja. Nehezebb lenne a döntés akkor, ha Berlin a téli időszámítást véglegesítené, mert akkor a „német időzóna” sötét nyári es­téket és elégedetlen szlovák lakosságot jelentene. A gazdasági tényezők viszont azt diktálják, hogy egy időzónában maradjunk Németországgal. Egyelőre annyit tehetünk, hogy egyeztetünk szomszédainkkal és várjuk a német-francia tengely döntését. Reméljük, hogy végül nem bánjuk meg az óraátállítás eltörlését, és pár év múlva nem sírjuk vissza a régi szép idő­ket a kétféle időszámítással. FIGYELŐ Több millió dollárt ós házat kaptak Hasogdzsi gyerekei Házakat kaptak és havi járandósá­got is folyósítanak a meggyilkolt szaúdi újságíró, Dzsamál Hasog­dzsi négy gyerekének Szalmán szaúdi király döntése nyomán - írta a The Washington Post. Az amerikai lapot a család tájé­koztatta erről, az újságnak Hasog­dzsi is a munkatársa volt. Úgy tudni, az ingatlanok a Vörös­tenger partján fekvő Dzsidda vá­rosában találhatók, és egyenként csaknem négymillió dollárt érnek. Emellett az újságíró négy felnőtt korú gyerekének „öt számjegyű” összeget folyósítanak havi rend­szerességgel, ami tovább emel­kedhet a Hasogdzsi meggyilkolá­sával vádolt emberekjanuárban kezdődött és jelenleg is tartó bíró­sági pere alatt. Az újság úgy véli, a kompenzáci­óval Rijád igyekszik csillapítani Hasogdzsi családjának felháboro­dását. Tavaly október óta a csa­ládtagok valóban kerülik a feltűnést: Szaláh Hasogdzsi, a legidősebb fiú novemberben új­ságíróknak azt mondta, bízik a szaúdi igazságszolgáltatásban és Szalmán király ígéretében, hogy mindenkit, akinek köze volt a gyilkossághoz, bíróság elé állíta­nak. A lap értesülései szerint a há­rom, az Egyesült Államokban élő testvérével ellentétben Szaláh a királyságban szeretne maradni. A szaúdi vezetést élesen bíráló Hasogdzsi október 2-án tűnt el, miután bement Szaúd-Arábia isz­tambuli fókonzulátusára, hogy az esküvőjéhez szükséges dokumen­tumokat intézze. Török meny­asszonya az épületnél várta, de már nem jött ki. Hang- és videófelvé­telek alapján török sajtóbeszámo­lók, valamint nevük elhallgatását kérő török tisztségviselőktől szár­mazó amerikai értesülések szerint Hasogdzsit a főkonzulátuson bru­tálisan meggyilkolták és testét fel­darabolták. Rijád a gyilkosságot először tagadta, később azonban beismerte, hogy az újságíró „dula­kodás következtében” vesztette életét. A gyanúsítottak elleni per januárban kezdődött, azóta pedig a szaúdi kormány többször hangsú­lyozta, hogy belpolitikai ügynek tekinti a történteket. Sokan azon­ban, köztük az ügy kivizsgálásával megbízott ENSZ-jelentéstevő a szaúdi trónörököst, Mohamed bin Szalmánt tartja a felbujtónak. Hasogdzsi földi maradványai a mai napig nem kerültek elő. (MTI) Kikeresztelkedés

Next

/
Oldalképek
Tartalom