Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
2019-04-01 / 77. szám
101 KULTÚRA 2019. április 1. I www.ujszo.com RÖVIDEN Orosz filmdíj az őrizetesnek Moszkva. Az egyik legjelentősebb orosz filmes elismerésnek számító Nyika-díjjal tüntették ki a Leto (Nyár) című alkotásért a házi őrizetben lévő Kirill Szerebrennyikov orosz rendezőt. A nyolcvanas években Leningrádban játszódó zenés életrajzi film tavaly Cannesban debütált, és a francia kritikusok kedvence lett. Szerebrennyikovot csaknem két éve, a forgatás befejezésének másnapján vették őrizetbe az orosz hatóságok azzal a váddal, hogy 133 millió rubel közpénzt sikkasztott el színházának költségvetéséből. A 49 éves rendező tagadja a vádat. Támogatói szerint az ügy mögött politikai indítékok állnak, a nyíltan ellenzéki Szerebrennyikovot így akarják elhallgattatni. (MTI, juk) Szász János kiszáll a Hunyadi-filmből Budapest. Mégsem rendezi meg a Hunyadi János koráról szóló filmet, Az utolsó bástyát Szász János. Az Indexhez eljuttatott közleménye szerint „leküzdhetetlen bizalmi válság alakult ki” közte és a film producere, Ferenczy Gábor között. „Mivel egy többmilliárdos mozit (persze bármilyen költség-vetésűt) csak bizalommal, közös gondolkodással, közös álommal és szoros együttmű-ködéssel lehet elkészíteni, számomra lehetetlen tovább vinni felelősséggel közös filmtervünket” - írta Szász. A nándorfehérvári csatára fókuszáló szuperprodukció útja eddig sem volt zökkenőmentes: tavaly év végén egy kiszivárgott, korai stádiumban lévő forgatókönyv alapján indult lejárató kampány ellene a kormánypárti sajtó egy részében— úgy vélték, a készülő film nem elég jól szolgálja a hazaszeretet erősítését. (juk) 1848/49-es múltidéző Ma 90 éves Milan Kundera író A szabadságharc pozsonyi kötődéseinek állít emléket a Brámer-kúriában látható kiállítás BALOGH MÁRTA A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának otthont adó Brümer-kúria galériájában látható az Itt az idő! 1848/49 Pozsony című kiállítás. A tárlat tárgyi emlókekkel - egyebek mellett festményekkel, fegyverekkel, egyenruhákkal - mutatja be, milyen szerepet játszott Pozsony a magyar történelem egyik legfontosabb időszakában. Pozsony az 1848/49-es események egyik központi helyszíne volt. Itt ülésezett az utolsó rendi országgyűlés, amelyen törvénybe iktatták a március 15-i pesti forradalommal elért eredményeket. Ezeket a kivívott törvényeket a magyarság kész volt akár fegyverrel is megvédeni a Habsburgokkal szemben. A szabadságharcban Pozsony is jelentős szerepet vállalt, viszont a forradalom leverése után számos kivégzés színhelyévé vált. Ennek az időszaknak állít emléket az Itt az idő! 1848/49 Pozsony című kiállítás a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában. A tárlat bemutatja a szabadságharc tárgyi emlékeit, végigvezet az események pozsonyi helyszínein. Megismerhetjük például a Zöld Fához címzett vendégfogadót - a mai Carlton Szálló - amely az 1848/49-es években fontos találkozóhely volt. Erkélyéről mondott beszédet 1848. március 17-én a Sétatéren (Hviezdoslav tér) összegyűlt tömegnek Kossuth Lajos, egyben bemutatta az első felelős magyar minisztérium leendő elnökét, Batthyány Lajost (aki nem mellesleg Pozsonyban született 1807-ben, és a szabadságharc leverése után a pozsonyi várban raboskodott). A kiállítást megtekintve megtudhatjuk azt is, kik azok a pozsonyi polgárok, akik óriási részt vállaltak a forradalomban - Römer Flóristól kezdve Batthyány Lajoson át egészen Aulich Lajosig. (Rómer Flóris mellszobrát egyébként az Óvárosháza udvarán tekinthetjük meg.) A tárlat nem utolsósorban emléket állít a mártíroknak, akik Pozsony szülöttei voltak vagy itt végezték ki őket. A korabeli metszetek, képzőművészeti alkotások, fegyverek, pénzérmék, könyvek és egyéb műtárgyak révén ízelítőt kapunk 1848 hangulatából, a márciusi pesti eseményektől kezdve az 1849-es fegyverletételig és kivégzésekig. A tárlat egyik legfigyelemfelkeltőbb festménye egy ismeretlen szerző Magyar nemes portréja című alkotása, mely feltehetően Kossuth Lajost ábrázolja. A látogatók a többi Kossuth-portré áttanulmányozásával akár maguk is eldönthetik, igazat adnak-e ennek a feltételezésnek. Szintén érdekesség, hogy a gyönyörű Kossuth-bankók hátoldalán öt nyelven figyelmeztetik a pénzhamisítókat: „Ezen jegyek hamisítói s utánzói tizenöt évre terjedhető börtönöztetéssel büntettetnek.” Néhány további tárgy, amelyeket a kiállításon megcsodálhatunk: a 12 pont és a Nemzeti dal egy-egy nyomtatott példánya; általános politikai polgár ABC; V. Ferdinánd lemondási nyilatkozata, valamint Ferenc József rendelete, melyben átveszi a trónt elődjétől. Szemügyre vehetjük, milyen fegyverekkel - szablyákkal, pisztolyokkal - harcoltak a szabadságharc ideje alatt, de korabeli festményeken azt is láthatjuk, milyen volt az akkori Pozsony. A tárlaton kiállított anyag egy része a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának tulajdonát képezi, viszont sok tárgy köszönhető a Pozsonyi Városi Galériának, az érsekújvári Thain János Múzeumnak, a Du(Fotó: SzMKM) na Menti Múzeumnak és a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A komáromi Az 1848^4-9-es Forradalom és Szabadságharc Hagyományőrző Közhasznú Egyesületnek köszönhetően megtekinthetjük, milyen volt a legénységi, tiszti, valamint a huszáregyenruha. A vállalkozóbb kedvű látogatók fel is próbálhatnak néhányat közülük. A megnyitón Kovács László történész elmondta: „Ez a kiállítás, melynek találó címet adott a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, méltó emléket állít annak a 171 évvel ezelőtt kezdődött másfél évnek, mellyel kivívtuk az emberiség jobbik felének csodálatát. Ennek tudatában tekintsék meg ezt a gazdag kiállítást.” Tegyünk hát így minél többen, a kiállítás szeptember 22-ig tekinthető meg. JUHÁSZ KATALIN Ma, április 1-ón ünnepli 90. születósnapját Milan Kundera, akit a csehek ós a franciák is magukénak tekintenek. Mi, magyarok sem maradtunk le a rajongásban: tizenhét műve olvasható magyarul, több kiadásban, némelyik két fordításban is. Tavaly novemberben a magyar sajtót is bejárta a hír, mely szerint Andrej Babis cseh miniszterelnök visszaadná a cseh állampolgárságot a 43 éve Franciaországba emigrált írónak. Kundera nem jelezte, hogy igényt tartana erre a kegyre, viszont köztudott, hogy utoljára huszonkét éve volt Csehországban - magánemberként, és máig minden hivatalos meghívást visszautasított abba az országba, amelyből annak idején szinte menekülnie kellett. Kundera élettörténete legalább olyan izgalmas, mint a regényei. Ő maga is szereplő lehetne egy igazi „kunderás”, példázatszerű műben, amelyben a karakterek és a cselekmény szinte csak a szerző eszmefuttatásának modellezésére szolgál. Talán csak azért nem lett filozófus, mert túlságosan vonzódott a művészetekhez. Zenetudós édesapja hatására először zongorázni kezdett, aztán egyszerre fertőzte meg az irodalom és a filmművészet — ez utóbbiból diplomázott, majd mégis világirodalmat kezdett tanítani az egyetemen, leendő filmeseknek. Az irodalmon belül is nehezen döntötte el, merre induljon. Költőként kezdte pályáját, első elbeszélését csak 1958-ban huszonkilenc évesen publikálta, első regénye pedig 1967-ben jelent meg. Ez volt a csavaros dramaturgiával megírt Tréfa, amely mély szippantást kínál a szocializmus tragikomikus ópiumából. A prágai tavasz idején film is készült belőle, a csehszlovák kultúrpolitika vezetői viszont hisz-Kundera kérdéseire nekünk kell válaszolnunk (Képarchívum) térikusan reagáltak rá: Kunderát kizárták a pártból (immár másodszor), elbocsájtották egyetemi állásából, a regényt természetesen betiltották, és azt is jelezték neki, hogy többé nem publikálhat Csehszlovákiában. Má-. sodik regénye, Az élet máshol van már Franciaországban jelent meg 1973-ban. A főhős tartalmatlan élete és szükségszerű halála egy boldogtalan generáció életútját példázza. Talán ez elől a sors elől menekült a szerző is: 1975-ben Franciaországba emigrált, hazát és nyelvet is váltva. Kundera regényeinek szinte minden szereplője belső és külső hazugságok, hamis értékek és megcsúfolt ideálok szövevényében vergődik, illetve múltbéli ballépéseit próbálja elemezni. A szerző, miközben széles ívű társadalmi tablót rajzol fel, saját gondolatfolyamait adja a karakterek szájába. Ezek a mély filozófiai kérdések szinte ránehezednek az olvasóra, hiszen Kundera nem ad válaszokat. Azokat nekünk kell megfogalmaznunk.
