Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

2019-04-27 / 98. szám

8 KULTÚRA 2019. április 27. I www.ujszo.com PENGE Kihalni Esélyes Margaret Atwood VadÁdám­­trilógiájának harmadik része (a Guvat és Gazella és Az Özönvíz éve után) végre magyarul is ol­vasható. A disztópia első két könyvében egy olyan társadalom víziója és elpusztítása tárult fel, amelyben a biotechnológia bipo­láris szerkezetű világot eredmé­nyezett: a hipermodern, elszigetelt Kampuszokon élő kiváltságos tu­dósok csoportja, valamint a „plebsztelepeket” benépesítő tár­sadalmi periféria opponálódott egymással. Ezenkívül kétféle kö­zösségről kaptunk képet: a civili-NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA zációtól, a fogyasztói társadalom­­' tói elhatárolódó Kertészekről; va­lamint a tudósokból álló, a Kihalni Esélyes című, online szerepjáték tagjaiból szerveződő ökoterrorista csoportról, a MaddAddamről. Az utóbbiak vezetője, Guvat geneti­kai kísérletek során egyrészt új emberfajt alkotott (a guvatkák különböző állatfajok evolúciós stratégiáit „átöröklő” humanoid lények), másrészt - néhány túl­élőtől eltekintve - a Száraz Özön­víznek nevezett biokatasztrófa eredményeként kiirtotta az embe­riséget. A harmadik könyv cselekménye azt beszéli el, hogy a guvatkák, a MaddAddam és a Kertészek túl­élői hogyan képesek együttműködni az új világ felépí­tésében, vannak-e stratégiáik a néhány, még élő plebsztelepi bűnöző, valamint a génmódosított állatok ellen. Atwood kérdései súlyosak. Rákérdez egyrészt a humánum kategóriájára, arra, hogy a jelenlegi emberfogal­munkkal harmóniába hozhatóak-e a teremtmények, amelyek nem rendelkeznek tudással az emberi társadalom és kultúra milyensé­géről. Egyféle válaszlehetőséget kínál a vallás és a mitológia: a túl­élők guvatkáknak szóló elbeszé­léseiből a Száraz Özönvíz előtti, letűnt világ mitológiája épül fel, amelynek szereplői istenfigura­ként értelmeződnek - a kultúra és a tudás átörökítésének jelzése, hogy a történetet végül az egyik guvatka folytatja. Másrészt a re­gény arra is rákérdez, az evolúciós hierarchia az emberi beavatkozás hatására hogyan alakul át. Mert bár a guvatkák változatos geneti­kai állományt hordoznak, szapo­rodási stratégiájuk evolúciós elő­nyökhöz juttatja őket, és a vegeta­tív működéseik nem igénylik a fehérjebevitelt; túlélésük és pozí­ciójuk mégis kérdéses, hiszen ter­mészetük nélkülözi az agressziót, és korlátozottan rendelkeznek a szimbolikus és kauzális gondol­kodás képességével. Ezzel szem­ben a gömböcök - megörökölve a régi emberfaj agyi kapacitását­­képesek az együttműködésre, a tervezésre, a döntésre; de eszköz­­használatra, a környezet alakítá­sára nem. Bár Atwood válasza az együttműködés (nemcsak a régi és az új emberfaj közös utódai, ha­nem az állatok és emberek össze­fogása is lehetőséget jelent az új kezdetre), a harmónia törékeny. Úgy tűnik, kihalni esélyes. Margaret Atwood: MaddAd­dam. Ford. Csonka Ágnes. Bp., Jelenkor, 2019,650 oldal. Értékelés: 9/10 Jön a musztángszelídítő TALLÓSI BÉLA Az utóbbi évek egyik legfelkapottabb európai színésze a belga Matthias Schoenaerts. A múlt évben a hazai mozikban a Kurszk című belga-luxemburgi drámában és a Vörös veréb (Red Spar­row) című amerikai thrillerben láthattuk. Legközelebb a The Mustang című, a Focus Features műhelyében készült dráma főszerepében jelenik meg a vásznon. Az egyik vonzó ereje a The Mus­tang című új mozinak (rendezte La­­ure de Clermont-Tonnerre), hogy a főszerepét az eddig minden alakítá­sával remek teljesítményt nyújtó Matthias Schoenaerts alakítja - egy elítélt személyében itt ismét új arcát mutathatja meg. A másik vonzó ér­dekessége a filmnek, hogy Robert Redford a producere. Az Oscar-díjas színész tavaly 81 évesen a Torontói Filmfesztiválon bejelentette: az Old Man and the Gun című, megtörtént események alapján készült bűnügyi vigj átékkal - melynek főszereplője - búcsút int a színészetnek. A törté­netben Forrest Tuckert kelti életre, akit 17-szer kaptak el bankrablásért, minden alkalommal bebörtönözték, ám neki sikerült megszöknie. A musztángsztori - ebből ítélve - azért is állhat közel a producer sze­repét elvállaló Redford szívéhez, mert a főhőse hasonló figura; Ro­man Coleman erőszakos elítélt (őt alakítja Matthias Schoenaerts), aki lehetőséget kap, hogy részt vegyen egy rehabilitációs programban, amelyben vadon élő musztángokkal foglalkozhat. Ez is tetszetős lehet Redfordnak: A suttogó című, 1998- as romantikus drámában ő alakítja a suttogót, akinek különleges képes­sége van a lovak gyógyításához. Roman Coleman kemény bűnö­zőként éli börtönéletét, de a lovak, különösen egy ló társaságában meg­szelídül. A hivatalos trailer alapján egy szívfacsaró történetre számítha­tunk arról, milyen mély érzelmeket képes kiváltani egy ló barátsága, ra­gaszkodása a legdurvább, börtönvi­selt férfiból is, rádöbbentve őt arra, A belga Matthias Schoenaerts új filmjében erőszakos elítéltet alakít, aki egy musztáng betörésével maga is megszelídül (Fotó: tasr/ap) hogy személyiségének van értékes oldala - Matthias Schoenaerts igaz könnyei ezúttal is megindítóak. S hogy mit láthattunk eddig a 42 éves színésztől, aki nemcsak európai, hanem tengerentúli produkciókban is komoly feladatokat kapott, s minden egyes alakításával - általában pozitív hősök bőrében — emlékezetes színe­ket, szerethető érzéseket varázsolt vászonra. A kétezres évek elején kez­dett filmezni. Korai munkái közül a Szellemház című 2008-as belga thril­ler tűnhet többeknek ismerősnek: eb­ben egy íjászt alakít, aki a múltjából fakadóan különleges hatással van új barátnőjére. Schoenaerts a Bikanyak című, 2011-ben forgatott belga kri­mivel hívta fel magára a figyelmet egy jól menő gazdaság bivalyerős mar­­hatenyésztőjeként. A népszerűséget és a szakmai sikert a 2012-es Rozsda és csont című belga-francia roman­tikus dráma hozta meg. Szívhez szó­ló történet ez egy apa-fia kapcsolat­ról. A sztori biztosan ismerős: Ali - aki kényszerűségből illegális utcai harcból tartja fenn magát - magára marad ötéves kisfiával, közben rá­döbben, hogy szinte nem is ismeri. Nem véletlen, hogy ezután Matthias Schoenaerts 2013-ban Párizsban megkapta a legjobb fiatal színésznek járó César-díjat. Nagy kilépés volt számára a világ­ba A dán lány című, 2015-ös életrajzi dráma, amely amerikai-angol ko­produkcióban készül. A filmben Schoenaerts a művész Einar Wege­ner (Eddie Redmayne) gyerekkori barátját alakítja, aki felnőttként meg­értőn támogatja a férfi nővé válásá­nak kemény és kockázatos folyama­tát. Szintén amerikai-angol produk­ció a Thomas Hardy irodalmi klasszi­kusa alapján 2015-ben forgatott Tá­vol a világ zajától című dráma. Eb­ben az emberséges, jó szívű birka­­pásztort játssza, akinek nyáját egyik éjszaka szakadékba kergeti a kutyája. A Kurszk című mozi az azonos nevű, 2000-ben elsüllyedt tenger­alattjáró katasztrófáját eleveníti fel. Ebben Schoenaerts a tengerészek parancsnokát kelti életre, aki elke­seredett, de heroikus küzdelmet folytat a legénység megmentéséért. Matthias Schoenaerts eddigi pá­lyáján kemény fiúkat formált meg, de lényéből fakadóan mindegyikbe érző szívet csempészett bele, amivel - filmenként - érzékeny kapcsolatot alakított ki a nézővel. Előre kijelent­hető: nem lesz ez másképpen a musztángsztoriban sem, bár megle­hetősen durva bűnözővé maszkíroz­ták (tegyük hozzá: arcban és külső­ben hihetetlenül képlékeny színész). Durvaságából azonban megváltja megszelídített lova barátsága. A valóságra törekvés tükröződik a könyvfesztivál kínálatában A 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál csütörtökön nyílt meg a fővárosi Millenáris parkban. Romsics Ignác Széchenyi-díjas történész a könyvfesztivált megnyi­tó beszédében a 19. századi erdélyi grófot, Mikó Imrét idézve kiemelte: a nemzetnek a tudományban, műveltségben és társadalmi életben egyaránt a valóságra kell törekednie. A könyvfesztivál idei kínálata bő­velkedik olyan müvekben, amelyek megfelelnek ennek az elvárásnak, köztük az idei díszvendég, Kari Öve Knausgard könyvei is - tette hozzá. A könyvfesztivál díszvendég or­szága idén Norvégia. Frank Rossa­­vik norvég író, újságíró, a Fritt Ord Alapítvány kuratóriumi tagja a megnyitón hangsúlyozta: ma túl so­kan alapozzák hatalmukat hazugsá­gokra, ellenségképek fabrikálására, arra, hogy az emberek ne tegyenek fel kérdéseket. A jó irodalom ezzel szemben arra bátorít, hogy az olva­sók kérdéseket tegyenek fel maguk­nak és másoknak - tette hozzá. A megnyitó után vehette át a Bu­dapest Nagydíjat Kari Öve Knaus­gard, a fesztivál díszvendég írója. A norvég írót Tóth Krisztina lau­­dálta, aki kiemelte: Kari Öve Knausgard hatkötetes Harcom című önéletrajzi regényfolyamának fel­ütése olyan, mint a zene, amely kér­lelhetetlen erővel ránt magával, le­hengerel, foglyul ejt. Nem akar pro­vokálni, hatást gyakorolni, sem meghatni vagy elképeszteni. Csak figyel rögzít, komponál, koncentrál a szavakra és a ritmusra. A regény által gondolkodik önmagáról - mondta. Tóth Krisztina úgy fogalmazott: a regényfolyam legfőbb kérdése, hogy „legyőzhető-e a szégyen, amelyet autoriter apáink ránk hagytak, van-e kiút az életünkből, amelynek kere­teit ők teremtették meg”. Kari Öve Knausgard felidézte: sose gondolta volna, hogy sikeres lesz az önéletrajzi regénysorozata, Kari Öve Knausgard, a fesztivál díszvendég írója vehette át a Budapest Nagy­díjat (Fotó: MTI) túlságosan a saját életéről szól, el­képzelhetetlen volt, hogy bárki mást is érdekelni fog. Miután a sorozat el­ső része megjelent, tudatosan el kel­lett határoznia, hogy nem állhat meg, ugyanolyan kíméletlenséggel kell folytatnia az írást, ahogyan meg­kezdte, függetlenül a közvetlen kör­nyezete, családja, ismerősei reakci­ójától. A döntésnek a hátteréről Kari Öve Knausgard elmondta: előtte negy­ven évig próbált megfelelni mások­nak, negyven évig azt csinálta, ami­ről azt gondolta, hogy mások elvár­ják tőle. Kitért arra is: a siker ne­hézsége, hogy mindig újra és újra meg kell lepni az olvasót, mert az irodalom halálát jelenti, ha csak a már meglévő elvárásoknak próbál egy író eleget tenni. Amikor a magyar irodalomhoz fűződő viszonyáról kérdezték, Kari Öve Knausgard elmondta, nagy ha­tást gyakoroltak rá Márai Sándor utolsó éveiben, az emigrációban írt fantasztikus naplói. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom