Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
2019-04-20 / 93. szám
www.ujszo.com | 2019. április20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR r Uj forma, régi érzés Hogy mi a közös a finnországi és a spanyol választásban? A múlt héten Finnországban tartottak parlamenti választást, a jövő héten pedig a spanyol szavazók tízmillióit szólítják idő előtt az urnákhoz. Vajon mi a közös Európa e két távol eső országában? Mit mutatnak a politikai fejlemények számunkra Európa e két szegletéből? Úgy tűnik, a rendszerellenes szavazók vadonatúj pártokat támogatnak. A finn választás meglepetése az Igaz Finnek Pártja szétválásából megmaradt Finnek Pártja, alig néhány tizedszázalékkal lett második. Az eddig kormányzó párt visszaesett, összességében pedig azt látni, hogy nagyon nehéz és hosszú kormányalakítási tárgyalások várnak az országra, amelynek végén kis szerencsével egy sokszínű kormány tud felállni. A lényeg mégis az, hogy egy korábbi radikális párt 2017-ben kétfelé bomlott, és egyik fele támogatta a kormányt. Ezzel bekerült a politikai fősodorba, úgymond a rendszer részévé vált. És ezt nem díjazták a választói. A párt rebellis szárnya viszont új erőre kapott, és Finnek Pártja néven most hajszállal második lett a választáson. Spanyolországban előrehozott választást tartanak: tavaly bizalmatlansági indítvánnyal buktatták meg ä konzervatív Rajoy-kabinetet, majd az utána jövő kisebbségi szocialista kormány idén februárban feladta a küzdelmet, amikor a parlament nem szavazta meg a költségvetést. A bizalmatlansági indítvány azért lehetett sikeres, mert egy több évtizedes korrupciós hálózatot buktattak le 2018 nyarára, és kiderült, hogy a konzervatív párt egy komplett mögöttes intézményrendszert tartott fenn a közpénzek elszívására. De nem csak ezért érdekes most a spanyol választás. A Vox nevű, frissen alakult radikális jobboldali párt tavaly ősszel bukkant fel, egy regionális választáson aratott sikert, most pedig bőven 10 százalék felett mérik országosan. Abban a Spanyolországban, ahol a Podemos újbaloldali radikális mozgalom már lefelé ível, illetve a vele egy időben alakult liberálisjobboldali Polgárok párt szintén veszített lendületéből. A katalán válság - a spanyol egység veszélyeztetése - mégis a magasba röpítette az EU-kritikus (bár nem kilépéspárti, de ki is lenne az a brexit láttán), migrációellenes új populista erőt. A Vox fő szlogenje az újraközpontosítás. Az erős spanyol állam és kormányzat, nemcsak a katalánokkal, hanem általában az autonómia rendszerével szemben. Emellett antifeministák. Ugyanis óriási társadalmi vita zajlik a spanyolok közt évek óta a nők elleni erőszakról, miközben súlyos bűncselekmények kerültek napvilágra, melyeknél rendőrök, illetve katonák tettek erőszakot, és a csalá; dón belüli erőszak kérdése is előkerült. Mindez azt mutatja, hogy a szavazók továbbra is keresik a rendszerellenes pártokat. Azok, akik beléptek a rendszerbe, már nem jók: a Podemos kívülről támogatta a baloldali kormányt, a Polgárok korábban a konzervatívok mellé állt. A spanyolok a Voxban találták meg az új módját, hogy üzenjenek Madridnak: mást akarnak, radikálisan mást. Újat. Ez közel sem azt jelenti, hogy a szavazók mindenben egyetértenek a Finnek Pártjával vagy a Voxszal, de ezen az úton üzennek: új rendszert akarnak. Persze ezzel a kérdés még nyitott: a rendszereink rosszak, vagy csak rossz emberek működtetik a jó rendszereket. Bruce Willisnél nem kell jobb plakátfiú (Facebook) A cenzúra ellen tiltakoztak Budapesten A Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került Mahir Cityposter úgy döntött, hogy a HVG nem népszerűsítheti magát az általa bérelt utcai hirdetőoszlopokon, ahogy azt 1979 óta megtehette. A HVG új címlapján ugyanis Rogán Antal felesége látható, és a következő cím: Mázliasszonyok - NER-feleségek közpénzesőben. A Mahir úgy döntött, ez a címlap már nem kerülhet ki a budapesti utcákra, és egyoldalúan szerződést bontott a lappal. Tiltakozásképpen villámcsődületet tartottak a Széli Kálmán téren csütörtökön a HVG munkatársai és a hozzájuk csatlakozók, plakátfiúként a magasba emelve a Rogán Antal feleségét ábrázoló címlapot. A tiltakozáson Jakus Ibolya, a HVG szerkesztője arról beszélt, a kiadó a szerződésbontást cenzúrának tartja, a hetilap címlapjai több évtizede ott voltak a hirdetőoszlopokon, függetlenül attól, épp milyen kormány vezette az országot és kié volt a Mahir. Ez a sajtószabadság elleni újabb támadás, pedig már így is csak mutatóban van sajtószabadság. „Hisz a sajtó nagy részét bekebelezték, felvásárolták, bezárták. A sajtószabadság kicsi szigetekbe szorult vissza, a hirdetési piacot teljes mértékben eltérítették a lakájmédia irányába, és most ezt a csatornát is el akaiják zárni” - mondta. „Pontosan emlékszünk, hogy az Origónál, a Népszabadságnál hol jött el az a töréspont, amikor úgy érezte a hatalom, hogy be tud avatkozni. A HVG-nél még csak a felszínt kapargatják, és nem is fogjuk hagyni, hogy beljebb jussanak - jelentette ki Gergely Márton, a lap vezető szerkesztője. A HVG azt reméli, van alternatív megoldás a plakátok kihelyezésére és igyekszik azt megtalálni. A lap szerint a szerződése úgynevezett nem felbontható típusú kontraktus volt. A lépést a hirdetőoszlopos kormányközeli cég azzal magyarázta, hogy nem tudja teljesíteni a vállalásait, azaz akkora darabszámban kiragasztani a plakátokat, mint a szerződés szerint kellene. Arra nem válaszolt, hogy a helyhiány átmeneti-e, más hirdetéseket is érint-e, vagy csak a HVG-t, és hogy miért nem akarja újratárgyalni a szerződést a kiadóval. A HVG jogi úton próbálja érvényesíteni a szerződésében foglaltakat. (úsz, hvg) I 7 Tűzimádók KERÉNYI GYÖRGY Két barátom egyszer régen egy budapesti éjszakai italozás során Ferencváros egyik vendéglátóipari egységében elfogadta két helyi arc felkérését biliárdozni. Az enyéim nyertek, de a két akváriumlakó meglepő módon magát jelölte meg győztesként. Sőt, annyira meggyőzően érveltek, hogy barátaim végül a karóráikat is átadták nekik. Ezzel a nem túl szofisztikáit érveléstechnikával dolgozik az Orbánkormány is (és a „davaj csaszi” is meghatározó eleme kormányzásuknak). Felel az EU a kormányzati kamukampányra, és sorra cáfolja annak állításait? Válasz: beismerő vallomást tett az EU a TITKOS TERVRŐL! Gerinctelen propagandisták adóforintokból hazudoznak? Válasz: nincs is független újságírás, a kritikai sajtó az ellenzék propagandistája. Néha a bírói ítélet nyomán éjfél körül pár percre kiteszik az oldalra a helyreigazítást. Egy sajtótörténeti beismerés az Örigótól: „Valótlanul állítottuk továbbá, hogy olyan hangfelvétel került a birtokunkba...”. Vagyis egyszerűen azt hazudták, hogy van egy hangfelvételük. De nemcsak újságok, hanem a minisztériumok, közigazgatási intézmények, hivatalok is hazug adatokat, tényeket adnak ki: a közigazgatási ethosz nem létezik pártállamban, mert az állam nem a polgáraié, hanem egy párté. De hogyan lehet úgy megvitatni a közügyeket és felelős döntést hozni a szavazófülkében, ha az egyik fél, az információk birtokosa, tudatosan hazug tényeket terjeszt? A választásokat számtalan módon csalják el (nemrég megszüntettek Miskolcon egy választási körzetet, melyet mindig balos jelölt vitt el - a bíróság végül közbelépett), köztük a mindennapos kormányzati tájékoztatással. A potenciális váltópártok üzeneteit sem engedik eljutni a választókhoz: a fideszes (kereskedelminek hívott, valójában közpénzmilliárdokból működő) médiumok már fizetős választási hirdetéseket sem hajlandók közölni. A Fidesznek nincs rá szüksége, az ő propagandája a médium saját tartalmaként fut, az ellenzék pedig, bár fizetne, akkor sem kap felületet. A Notre-Dame leégése kapcsán csak a fideszes biogokon, Facebook-csoportokban pörög a direkt hazudozás (pl. az égő folyosón átsétáló musz-limról szóló kamuvideó), de megy a borongás a francia (sőt, az európai) kereszténység megroppanásáról, apokalipszisről, amit ugye az égő katedrális jelképezne. Az orbáni narratíva dolgos terjesztői (hiszen az aktuális politikai termék a keresztény Európa megvédése - ó, amikor a Fidesz-kép-viselők még ironikusan, „Térdre, imához!” bekiabálással fogadták a konzervatív felszólalásokat a parlamentben!) azt természetesen nem említik, hogy a „migránssimogató” Franciaország 2011 -ben az elsők között tiltotta be az egész testet és az arcot is elfedő burka közterületen való viselését. Azt sem hangoztatják, hogy a strasbourgi embeijogi bíróság sem adott igazat egy pakisztáni nőnek, aki a burkaviselés tilalma miatt fordult hozzá. A Notre-Dame leégését a Fidesz/MKP-kampány részévé tevő politikai keresztények azt is elhallgatják, hogy - a Cl A World Factbook szerint - a franciák 80 százalékát katolikusnak keresztelték, és közülük 2 százalék a „lehető leggyakrabban”, 5 százalék pedig hetente jár templomba. A magyarországi katolikusoknak is csak a 12 százaléka teszi ezt. Öt százaléknyi különbség azért nem olyan nagy Mária országa (ahol a papok rendszeresen a Fidesz győzelméért imádkoznak a szószékről) és az államot és az egyházat a legszigorúbban elválasztó Franciaország között. Az ő politikai nemzetfelfogásuk nem ismer el nemzeti kisebbségeket sem, és semmilyen vallás megjelenítését nem tűri állami intézményekben, iskolákban. Franciaország persze küzd a maga jelentős muszlint kisebbségének integrációjával. Folytathatnának vallásháborút is (úgy biztos kevesebb terrorista lenne), de inkább a köztársasági nemzeteszmével és különböző társadalmi integrációs programokkal próbálkoznak. Eközben a migrációellenesség fedésében a bevándorlást csöndesen menedzselő uniós latorállam (20 ezer, akár nemzetbiztonsági kockázatot is jelentő magyar letelepedési kötvényes jutott be ellenőrzés nélkül magyar papírokkal az EU-ba; több tízezer ukrán kapott munkavállalási engedélyt; éppen 3000 török (muszlint, halló!) vendégmunkást hoz be a MÓL) tovább kábítja a népet. Szomorú látni, ahogy a magyar média hazugsággyárai a szlovákiai magyarok egy részét sem kímélik. Az európai hagyománynak nemcsak a zsidó-keresztény vallások, egyházak, hanem az egyházi preferenciák nélküli semleges állam is a része. A vallásosság társadalmi megerősítését csak az egyházak végezhetik el. Tudják ezt ők is, csak hallgatnak. A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró FIGYELŐ marad. Addig a Smerben nem merik felvetni a pártelnökcserét azok sem, akik látják, hogy Fico már csak a politika szemétdombjára képes eljuttatni a tömörülést. A Smer mindig gondoskodott a saját bukott embereiről, éppen Ficónak ne járna ez? „Ezért aztán senki nem meri felverni a személycserét, a Smer pedig kiürül. Fico mellett azok a pártkatonák maradnak, akik nem gondolkodnak, hanem feltétel nélkül teljesítik egy fáradt és dühös főnök akaratát, aki kész tönkretenni saját pártját is.” (úsz) Fico mór menne. De hova? Robert Ficónak már elege van a pártpolitikából, a parlamenti padsor megalázó neki, és már az sem szórakoztatja, hogy eljátssza: nagy tervei vannak. Menne, de hova? - teszi fel a kérdést a Sme kommentálja. Államfő akart lenni, de még az alkotmánybírói talárt sem sikerül magára húznia. Amíg a Smer nem talál neki olyan pozíciót, amellyel elégedett lenne, pártelnök
