Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
2019-04-17 / 91. szám
www.ujszo.com | 2019. április 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Autópálya blues Egy gyorsforgalmi út többet ér száz kihelyezett kormányülésnél DUDÁS TAMÁS M ichael Ende A Végtelen Történet című világhírű regényében ugyan autópályák nincsenek, de a szlovák autópályák építését a könyv címe kitünően illusztrálja. Az elmúlt évtizedeket rendre jócskán túllépett határidők és hosszadalmas versenytárgyalások jellemezték, és a mai napig nem sikerült összekötni Szlovákia két legnépesebb városát, Pozsonyt és Kassát. Robert Fico ezt 2007-ben már 2010-re megígérte, ám az északi D1 -es autópálya máig sincs befejezve, több bonyolult szakasz hiányzik. A legnagyobb gondot a 7,5 kilométeres, a Visnovéalagutat magába foglaló szakasz jelenti, ahol a kormány szerződést bontott a kivitelezővel. E szakasz befejezésére 2023 előtt nincs remény, de egyes szakemberek még ezt a határidőt is túl optimistának tartják. Egyre valószínűbb, hogy Pozsony és Kassa Magyarországon keresztül hamarabb lesz autópályával összekapcsolva, mint Szlovákiában. De az sem old meg mindent, ha egyszer elkészül a D1 -es, hiszen továbbra is bőven lesznek olyan térségek, melyek még hosszú évekig nem látnak gyorsforgalmi utat. Különösen aggasztó a helyzet a déli régiókban, amelyeket a szlovák kormányok hosszú ideig elhanyagoltak. A helyzet csak az utóbbi években változott, amikor az Érsek Árpád által vezetett közlekedési tárca csaknem 200 kilométernyi projektdokumentációí rendelt meg a déli szakaszokra. Ez ugyan első hallásra jól hangzik, de a szakemberek szerint ezek a szakaszok építési költségei elérhetik a hárommilliárd eurót is, és erre jelenleg nincsenek sem költségvetési, sem uniós források. így azt sem lehet kizárni, hogy ha a szlovákiai magyarságnak nem lesz képviselője a következő kormányban, ezek az építési tervek hosszú időre fiókba kerülnek. Nagy kár lenne, ugyanis egyáltalán nem véletlen, hogy a legelmaradottabb és a legnagyobb munkanélküliséget jegyző régiók közös problémája a gyorsforgalmi utak hiánya. Ezek nélkül elmaradnak a jelentősebb külföldi befektetők, akiknek a gyorsforgalmi út létfontosságú. A romló gazdasági kilátások végső soron a képzett munkaerő fejlettebb régiókba való vándorlásához vezet, ez pedig még tovább gyorsítja az elmaradott vidékek leszakadását. Az ilyen régiók számára a gyorsforgalmi utak többet érnének, mint száz kihelyezett kormányülés és ugyanennyi régiófejlesztési akcióterv. Természetesen az autópálya sem jelent gyógyírt minden bajukra, de az elemzések szerint több százalékponttal járulna hozzá a regionális munkanélküliség csökkenéséhez. Ezért nem jogos az a kritika, hogy a Híd irányítása alá tartozó közlekedési minisztérium a déli régiókat helyezi előtérbe az új projektek kidolgozásánál. Igen, a párt támogatóinak nagy része itt él, de egyben ezek azok a régiók, melyek többsége magas munkanélküliséggel küzd. A szlovák kormányok az elmúlt évtizedekben az autópálya-építésre szánt források nagy részét az északi nyomvonalba öntötték, a délt mostohagyermekként kezelték. Ezért kívánatos, hogy mihamarabb elkezdődjön a déli szakaszok építése. Senki sem vonja kétségbe, hogy az autópálya-építés nagy kihívás. A kérdés azonban az, hogy mennyire volt effektiv maga az építés, és itt nemcsak a helyenként magas költségekről van szó, hanem a szakaszok kiválasztásáról is. Ezeket a döntéseket korábban alapos elemzések helyett gyakran politikai alapon hozták meg, ezzel csökkentve a befektetett pénz és a kapott érték arányát. Ezért lenne fontos egy racionális, adatokon alapuló befektetési terv kidolgozása, mely világosan deklarálná a prioritásokat, és tartalmazná a hosszú távú építési ütemtervet. Ennek köszönhetően átgondoltabb, gyorsabb és hatékonyabb lenne az autópálya-építés. Érsek Árpád (Cartoon ize r) Notre-Dame-ok földésze MÓZES SZABOLCS L eégett a Notre-Dame és majdnem összeomlott. A miért helyett fontosabb a mi égett le kérdésre választ adni. Ez szól ugyanis rólunk, nekünk. Lángoló tető, izzó gerendák, beomló mennyezet. A katasztrófák vonzzák az érdeklődést, a Notre-Dame pedig több egy gótikus templomnál. Egy világváros közepén, száz és százmillió turista fotóján és szívében, irodalmi művekben, műalkotásokon lelhető fel. Nem a legnagyobb, nem a legrégibb, nem a legdíszesebb katedrális, ám ikonikus. És szimbolikus. Egyszerre jelképezi a katolikus hitet és egyházat, a nyugati civilizációt, valamint Franciaországot-régi becenevén az Egyház legidősebb lányát. A lángoló katedrális látványa több szimbolikus interpretációt is kínál, melyek értelemszerűen a társadalmi valóságot érintik. Nem kapott címlapfotókat, a világlapok sokadik oldalán sem fért el, ettől még szomorú tény, hogy Franciaországban az utóbbi hónapokban több tucat katolikus templom égett le. Egy hónapja Párizs második legjelentősebb templomában volt gyújtogatás. Most a szándékosságot szerencsére kizárták, ám szomorú a veszteséglista. Ezzel párhuzamosan látni kell, hogy Franciaország már csak hagyományaiban keresztény, a francia katolicizmus kiüresedett, összeroppanóban van. Mint egy díszes, régi katedrális az összeomlás előtt. Kívülről gyújtogatják, belülről alig tartják. Újabb szimbolikus sík, ami kérdéseket is generál: a Notre-Dame nem roppant meg, nem szenvedett helyrehozhatatlan károkat, felújítják. Ebben eltökéltek a franciák. A lelkek, a közösség is „tatarozható”? Vagy csak díszletként marad meg a katedrális a szelfiző turistáknak? A kép pedig tovább szélesíthető újabb párhuzamokkal, amely Európa és a nyugati civilizáció tartalomnélküliségét és az üres, de díszes katedrális párosát kínálja továbbgondolásra. Emmanuel Macron szerint a Notre-Dame Franciaországot jelképezi, nemzeti szimbólum. Jó kérdés, hogy ha ez igaz, mit is jelképez? Miért szimbólum? Elválasztható a francia nemzettudattól a keresztény identitás? Létezhet Párizs a Notre-Dame nélkül? Európai dimenzióban ugyanez a kérdés: miközben aNotre-Dame-ot az európai identitás részének tekintjük, kihúzható az európai alkotmányból a keresztény identitásra történő hivatkozás? Nem a gyakorlati alkalmazása (rég nem ott tartunk), csupán a hivatkozás rá, mint identitásteremtő erőre? A tűzvész és az európai reakciók választ adtak e kérdésre: az öreg kontinens a Notre-Dame-ok földrésze, virágzó kultúrája, gazdagsága, ereje ebben az identitásban gyökerezik. A tüzet eloltották, az értékeket kimentették, a székesegyházat felújítják. Nem először. Ennél sokkal vadabb pusztítást is megélt már, amikor a francia forradalom által kiváltott „észkultusz” idején meggyalázták, kegytárgyait tönkretették, a szobrokat lefejezték, a templomot évekig raktárként használták. Kis francia paradoxon, hogy akkor a jelenlegi Francia Köztársaság által államalkotó alappillérnek tekintett forradalmi hagyomány végzett a mai korban felfoghatatlan, az afgán tálibokat idéző barbár pusztítást az ódon katedrális falai között, olyat, amihez képest a mostani tűzvész közepesnél nem nagyobb„kalandnak” tűnik csupán. A katedrálist felújítják, a Nyugat alkonyát jövendölő korban a nagy kérdés inkább az: renoválható, megújítható az is, amit a Notre-Dame szimbolizál Franciaország és a nyugati civilizáció számára? FIGYELŐ „Mintha valaki meghalna" így reagált Ken Follett brit regényíró, A katedrális című bestseller szerzője, amikor a lángok martalékául esett párizsi Notre-Dameról kérdezték. Follett 1989-ben írt világhírű regénye egy 12. századi gótikus katedrális építéséről szól, egyik ihletője a Notre-Dame volt. „Amikor egy ilyen monumentális műemlék a szemünk láttára omlik össze, az olyan, mintha egy ember meghalna” - mondta el a 69 éves író. Follett a regényhez két folytatást írt, a trilógia harmadik kötetének címe A tűzoszlop, melynek egyik jelenete a párizsi katedrálisban játszódik. „A tévét nézve rémület kerített a hatalmába, pontosan tudtam, mi történik odabent” - magyarázta. Follett ugyanis a regényben maga is leírta egy katedrális égését, ehhez kutatómunkát végzett, és most azt hitte, semmi sem marad a Notre-Dame-ból, mert a tűzoltók órákon át nem voltak urai a helyzetnek.,,A középkori építőmesterek még jobbak voltak, mint gondoltuk” - mondta. (MTI) Notre Drame - a mi tragédiánk, parázs és könnyek Ezzel a címmel jelent meg a Libóration című francia baloldali lap, a lángoló Notre- Dame fotójával a címlapján. „Egy ilyen teljesen szekularizált, a kereszténységtől elfordult országban, mint a miénk, hirtelen mindenkinek összeszorult a szíve egy lángokban álló templom láttán” - írta a katolikus francia lap, a La Croix vezércikkírója. A jobboldali Le Figaro A szomorúság Notre-Dame-ja című vezércikkében emlékeztetett: hívők és nem hívők szívét egyaránt elszorította hétfőn a rémület. „A Notre-Dame elválaszthatatlan Franciaország történelmétől. A kollektív emlékezet megőrizte a nemzet nagy pillanatait, amelyeknek a helyszíne volt: a királyi esküvőket, nagy beszédeket, Napóleon császár megkoronázását, az 1945-ös győzelem alkalmából tartott Te Deumot. Elég látni nap mint nap az oda siető turistákat és a hívőket, akik pénteken Krisztus töviskoszorúja előtt tisztelegnek. Az épület lábánál megcsodáljuk a kőfaragók és építőmesterek zsenialitását, bent az égi fény előképének tűnő csodálatos üvegablakok előtt imádkozunk” - írta a lap a veszteségről beszámolva. A Ées Échos című gazdasági napilap Párizs tragédiája című írásában azt írta, az EDF francia áramszolgáltatójelentette be elsőként, hogy hozzájárul a helyreállítási munkálatokhoz. A cég az igazgatótanács, a vezetők és a szakszervezetek közreműködésével dolgozza ki a finanszírozás tervét. A Le Párisién című párizsi napilap Könnyező Miasszonyunk című írásában számol be a párizsiak és a külföld megindultságáról. A külföldiek közül valamennyi jelentős brit napilap első oldalon emlékezett meg a tragédiáról. A The Guardian és a The Times című angol napilap Pokol pusztít a Notre-Dameban, illetve Harc a Notre-Dame megmentéséért című írásában számolt be a tűzvészről. A Daily Mail Kilenc évszázadnyi történelem veszett oda a gonosz pokolban címmel mutatta be a lángokban álló tetőzetről készült képet, a The Sun című bulvárlap pedig Notre Doom (A végzetünk) címmel közölt beszámolót. (MTI) A KÖRGYŰRŰk URA
