Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
2019-04-13 / 88. szám
www.ujszo.com I 2019. április 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kotleba: oszolj után középre sorakozz! A gárdista egyenruhát zöld pólóra cserélték. Most jöhet az öltöny MÁRIUS KOPCSAY Nem lenne helyénvaló kinevetni Kotleba híveit, akiket módfelett idegesített, hogy nem tudnak rendesen tüntetni a pozsonyi Legfelsőbb Bíróság előtt, mert ötpercenként jön arra egy fránya villamos. Szabadságot vettek ki, vagy kiíratták magukat, hogy odakint zászlókat lengethessenek, amíg bent a bíróság a párt betiltásáról tárgyal. Nem volt nagy tömeg, de azt se mondhatjuk, hogy csupán egy maréknyi bőrfejü tüntetett, a szokásos zöld pólóban. Nem. Persze, ott voltak ők is, a mit sem sejtő járókelőkbe is belekötöttek időnként, de nem csak a kopasz fejek csillogtak a kora áprilisi napsütésben. Láthattuk, hogy Kotleba tábora már jóval sokrétűbb ennél. A legutóbbi parlamenti választáson meglepetésre 8 százalékot szerzett az ESNS, most 11 százalékot mérnek neki a közvélemény-kutatók. A pártelnök 10 százalékkal végzett az államföválasztás első fordulójában. Ez azért már jóval több annál, mint amit egy szélsőjobboldali, extrémista párttól „elvárnánk”. És nem sejthetjük, meddig fog még szép lassan felfelé kúszni a támogatottsága. Természetesen a Legfelsőbb Bíróság nem veheti figyelembe egy párt népszerűségét, amikor a feloszlatásáról kell ítéletet hoznia. Meg azokat a félelmeket sem, hogy a betiltás csak még népszerűbbé tenné Kotlebát. A kérdés az, hogy Kotlebáék megsértik-e a törvényeket vagy sem. A bíróság csakis tényeket vehet figyelembe, azok pedig önmagukért beszélnek. Fekete zászlót lengetnek a szlovák nemzeti felkelés kitörésének napján, a 14-es és 88-as szám náci szimbolikájába csomagolva jótékonykodnak . A fasiszta üzenetek, neonáci és rasszista gyökerek önmagukért beszélnek. És persze a más vallásúak vagy más fajhoz tartozók fenyegetése és megfélemlítése. Amikor a zöld pólós kopaszok a pozsonyi vasútállomáson üvöltenek a mit sem sejtő turistákra. Vagy rendezett, tömött sorokban masíroznak a poprádi állomáson. Ugyanakkor a tudatosan, hosszú távra megtervezett politikai karriert és politikai pályát is észre kell vennünk Kotlebáéknál. Ahogy egy maroknyi hőzöngő bőrfejű politikai erővé vált. Előbb megyei szinten, majd az országos politikában is. A fekete gárdista egyenruhát zöld pólókra cserélték, most meg már időnként öltönyt is hajlandók felvenni. Néhány tucatnyi zászlólengető mögé egy egész tömeg sodródott, amelynek nem csípi a szemét az extrémizmus, a fasiszta szlovák állammal való szimpatizálás, vagy a holokauszt iránti, nevezzük így, érzéketlenség. És ez a tömeg nem veszi észre azt sem, Kotlebáék nem is a kormány és a korrupció ellen küzdenek, hanem gyűlölködve rávetik magukat hol a romákra, hol a homoszexuálisokra, hol meg az Európai Unióra, mert ugye „ezek hárman” tehetnek mindenről. Ha a bíróság végül feloszlatja az ESNS-t, talán egy olyan folyamatot indít el, amely tovább „civilizálja” Kotlebáékat, ajobbszélről a politikai paletta közepe felé tolja őket. A politikai mainstream, a fősodor felé. Csakhogy ez a fősodor válik egyre radikálisabbá... A szerző a TASR hírügynökség munkatársa Mezcserés támadás (Lubomír Kotrha karikatúrája) A szivárgás kora SZÓ M BATH Y PÁL A Londonban letartóztatott WikiLeaks-szimbólum története hatalom és információ bonyolult viszonyairól szól; arról, hogy közérdek, államtitok, és polgári kíváncsiság hogyan egyeztethetők össze. „Julian Assange vagyok, cégekről és kormányokról szivárogtatok információkat neked ingyen - a médiában bűnözőnek neveznek... Mark Zuckerberg vagyok, magánjellegű adatokat adok el rólad cégeknek és kormányoknak - a médiában az év emberének neveztek.” (internetes mém) Lehet demagógnak nevezni ezt a nagy sikerrel keringő karikatúrát, lehet akár telitalálatnak is: Assange, a nagypolitikába tenyerelő kiszivárogtató WikiLeaks-frontember megosztó személyiség, látják őt elektronikus kalóznak, kiberbűnözőnek, kalandor bajkeverőnek ugyanúgy, mint az információszabadság bajnokának, globális nagykutyákra vadászó civil hősnek. És igaz ez Zuckerbergre, a Facebook arcára is, aki egyfelől titkosszolgálati háttérrel megtámogatott üzletember, a Nagy Testvér előretolt helyőrsége, aki üveggyöngyért elveszi a magánéletünket és adathalmazzá fokozza le a fogyasztót, másfelől a világ legnagyobb demokratikus médiumának szabadságpárti alapítója, az információáramlás prófétája. Zuckerberget kormányok próbálják szorongatni, de a legális üzleti szféra nagypályás játékosa. Assange viszont hét évig Ecuador londoni nagykövetségének világpolitikai hajléktalanja volt - egészen mostani letartóztatásáig. „Senki sem áll a törvények felett.” (Theresa May brit miniszterelnök) Hét éve laza, fehéres-ezüstös ffizurájú trendi fickóként ment be a délamerikai ország londoni követségére Assange, hogy aztán most tolsztojánusnak is beillő, öreg hobó külsejű alakként rángassák ki onnan az angol rendőrök, miután Ecuador mostani államfőjének elege lett a politikailag kellemetlen kölöncből, s megvonta tőle a menedékjogot. Assange az Egyesült Államok hatóságainak célkeresztjében van, miután a WikiLeaks 700 ezer oldalnyi titkos információt szivárogtatott ki az iraki és az afganisztáni háborúval kapcsolatban a Bradlyből Chelsea Manninggá, férfiből nővé lett egykori katonával, így az USA kiadatását kérte. „Ez sötét nap a sajtószabadság történetében.” (Edward Snowden Oroszországba menekült korábbi CIA-alkalmazott) Van ennek az ügynek egy másik olvasata is, a nemhogy ártatlan, de a globális átláthatóságot és demokratikus nyilvánosságot nagyon is segítő pozitív hős Assange meghurcolása, elhallgattatása nagyhatalmak által, nagyhatalmak mocskos ügyeinek szőnyeg alá söprésével. Kinek van itt igaza? Nem hiszem, hogy jó ez a kérdés. Az igazság ezúttal sem fehérfekete, Assange nem feltétlenül hideg bűnöző és kalandor, ahogyan nem is posztmodem herceg, aki megtisztítja a világot a gonosztól. Assange leginkább egy zavaros hátterű bajkeverő lehet, akinek ettől lehet még a szerepe pozitív és negatív együtt és egyaránt. Gondoljunk csak bele, működhete egy államhatalom titkok és védett, kényes információk nélkül? Nem működhet, mert káosz lesz belőle. És érdemes-e demokráciát működtetni fontos közérdekű információk teljes elhallgatásával? Nem, mert a hatalom végzetesen elszigetelődhet a választópolgároktól, s elszökik a demokrácia, mint réseken a gáz. Egy ilyen bonyolult játszmában Assange inkább tünet, eszköz, mint szereplő. „Semmit sem tudok a WikiLeaksről, nem igazán az én területem ez.” (Donald Trump amerikai elnök, 2019 áprilisa) „Imádom a WikiLeakset!” (Donald Trump amerikai elnök, 2016-os kampányában) Hogy mennyire változatos ez az egész hercehurca, Donald Trump elnök két nyilatkozata mutatja: 2016-ban igencsak élvezte, hogy előkerült a WikiLeaksen egy halom belső e-mail a Clinton-kampányból, hogy aztán mostanra ne nagyon tudjon mit kezdeni ezzel a nyakába szakadó üggyel. A politikusok ezekben a kellemetlen helyzetekben gyakran próbálnak meg ártatlan, tájékozatlan, semleges civilt alakítani, miközben arról szól az életük, hogy egyébként mindenhez értenek naprakészen. Assange hét év után életre kelve leginkább a forró krumplira emlékeztet, amit mindenki igyekszik a leggyorsabban továbbadni. 1,50 eurós órabért a menekültnek Herbert Kickl osztrák szabadságpárti (FPÖ) belügyminiszterjavaslata szerint egységesen 1 euró 50 centes órabért kellene fizetni a menedékkérőknek Ausztriában, ha munkát vállalnak. A miniszter elsősorban azt kifogásolja, hogy a menedékkérők helyenként túl magas órabért kapnak, többnyire kisegítő jellegű munkáért. Azt is nehezményezte, hogy többet kaphatnak, mint a katonai, illetve civil szolgálatot teljesítő osztrákok: varnak olyan megbízók, akik öt eurónál is többet fizetnek nekik óránként. Javaslata szerint egységesen 1,50 eurós órabért kell bevezetni menedékkérőknek, és egy centtel sem többet. Ausztriában a menedékkérők a településeken működő intézményekben, kerti vagy háztáji gazdaságban, szállítmányozó cégeknél dolgozhatnak kisegítő munkásként. A menedékkérőnekjáró alapellátást továbbra is kapják, munkájukért pedig órabért, amelyet a munkaadó állapít meg. Egy menedékkérő, ha meg akarta tartani a nekijáró alapellátást, havonta legfeljebb 110 eurót kereshetett, családtagjai után pedig további 80 eurót. Sebastian Kurz kancellár, a fő koalíciós erő, az Osztrák Néppárt (ÖVP) elnöke azt mondta, támogatja a kezdeményezést. Emlékeztetett, hogy 2016-ban integrációs miniszterként ő is tett ilyen javaslatot, de a kormány nem fogadta el. Kurz akkor a kötelező közhasznú munka, úgynevezett egy eurós munka bevezetését javasolta. Az ellenzék bírálja a mostani javaslatot, szerintük nehezítené a menedékkérők integrációját. (MTI) FIGYELŐ Pápai elmélkedés a papi pedoffliéról A katolikus egyházon belüli szexuális visszaélések gyökereiről elmélkedik XVI. Benedek egykori pápa. A 18 oldalas dokumentum a Klerusblatt című bajor keresztény folyóiratban jelenik meg, de tartalmát már ismertették. A volt katolikus egyházfő szerint az egyházi pedofília oka a társadalom erkölcsi összeomlása. Azért tette közzé elmélkedését, hogy segítse a katolikus egyházat e nehéz időszakban, erről Ferenc pápával is egyeztetett. XVI. Benedek arra hivatkozik, hogy az 1960-as évektől a szexualitásra vonatkozó korábbi társadalmi korlátok semmivé lettek, az egyház pedig képtelen volt megfelelő választ adni a változásokra. Leüja, hogy több német papneveldében homoszexuális csoportok létesültek, amelyek többé-kevésbé nyíltan működtek. Egy dél-németországi szemináriumban előfordult, hogy a papi hivatásra készülő fiatalok, illetve a világi, ám egyházközeli hivatásra készülők együtt éltek barátnőjükkel vagy egyes esetekben akár feleségükkel és gyerekeikkel. Arra is rámutat: az egyház túlságosan védte a gyanúba keveredettekjogait, sokszor egészen odáig, hogy a bűnöket teljesen meg lehetett úszni nagyobb büntetés nélkül. Ez a gyakorlat II. János Pál pápasága alatt kezdett lassan változni, és ekkor vált lehetővé legsúlyosabb büntetésként az egyházból való kizárás - írta a 2013- ban lemondott pápa. (MTI)
