Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
2019-04-12 / 87. szám
www.ujszo.com | 2019. április 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Husák és az állatkert Ki tud sorolni tíz érvet, amiért Husák lenne a legnagyobb szlovák? LAMPL ZSUZSANNA erda esténként mindig megnézem a legnagyobb szlovákról szóló tévéműsort. Mint ismeretes - vagy nem -, először az emberek által beküldött nevek alapján alakult ki egy lista. Ezután az első tíz személyről kisfilmek készültek, melyekben az őket bemutató „védőügyvéd“ felsorolja azt a tíz érvet, amely szerinte az adott személyt a legnagyobb szlovákká teszi. Az ezt követő stúdióbeszélgetésben szakemberek boncolgatják a felsorolt érveket. Hogy a tíz közül ki a legnagyobb szlovák, arról majd újfent az emberek dönthetnek a szavazataikkal. Eddig nyolc rész ment le, a stúdióbeszélgetések érdekesek és kultiváltak, egyedül Stefánikkal kapcsolatban alakult ki élesebb vita a jelenlevő két történész között. De most jön a java! Az utolsó két bemutatandó személy ugyanis Dubcek és Husák. Az előbbi a tízes lista első, az utóbbi a negyedik helyén végzett. Husák különösen érdekel, mert épp az ő szülőfaluja kertjein épült lakótelepen lakom. A szocializmus utolsó éveiben minden karácsony előtt eljött meglátogatni a testvérét. Persze nem egyedül és titokban, hanem a megfelelő kísérettel, hiszen ákkor már Csehszlovákia elnöke volt. A házban ma is az ő rokonai élnek, s egy időben volt róla szó, hogy emléktáblát helyezitek el rajta, de ezt a rokonok nem akarták. Nem mintha letagadnák őt, hiszen a rokonait és annak cselekedeteit nem választja meg az ember, akárcsak azok sem választhattak, akiket a szocializmus idején a nyugatra disszidált rokonaik miatt büntettek. Félelemből nem akarták a táblát, nehogy miatta valakik megrongálják a házukat. Nemrég részt vettem egy fiatal cseh történész, Michal Machácek Gustáv Husákról írott könyvének bemutatóján. Mondta, hogy hívták őt a tévések - gondolom, ő lesz az egyik történész a stúdióban -, és panaszkodtak, hogy nem találnak senkit, aki elvállalná Husák védőjének szerepét. A könyvbemutatót követő vitában valaki megkérdezte Machácektól, ő fel tudna-e sorolni tíz érvet Husák mellett. Azt mondta, csak kettőt tud. Az egyik, hogy Husák már fiatal korában megszervezte az antifasiszta ellenállást. A másik, hogy 1951 -ben koholt vádak alapján, úgynevezett burzsoá nacionalizmus miatt lecsukták és csaknem tíz évet ült nagyon kemény körülmények között. Egyébként magának a Machácek által írt könyvnek is van „pikantériája”. Milos Zeman is olvasta. Nem mindennel értett egyet, de alapjában véve dicséretre méltónak tartotta a fiatal történész munkáját. Néhány nappal később a Cseh Tudományos Akadémia - amelynek elnöke pont az a Jifí Drahos volt, akit az elnökválasztáskor Zeman legyőzött - nem hagyta jóvá Machácek újabb projektjét, amelyben a normalizáció időszakát akarta kutatni. Vagyis ezáltal megszüntette a történész munkahelyét. Machácek azóta a prágai állatkert munkatársa, és az állatkertek történetét kutatja... (Képarchívum) Mindent vissza! Sőt: mindent is! KERÉNYI GYÖRGY Budapestről vonatozom Kolozsvárra. A határon jön a román ka-' lauz, a mellettem ülő csíki melós az orra alatt dörmögi: szálltál volna föl az ezeréves határon! Vigyorgunk mind, magyarok: erre varrjál gombot, kutya Trianon! A magyar ember revizionista, no. Van ebben valami otthonosság, még a legliberálisabbaknak is. Én, anyásként, duplán derülhetek mem engem szivarnak 100 éve román, szlovák, szerb kalauzok. Idősödő utastársaim mindegyike a gyerekénél, unokáinál járt Magyarba’ - és azok bizony az én nyugdíjamat fogják fizetni. Magyarország demográfiai csökkenését ’90 óta határon túli véreink pótolták, ha nem is teljesen. Állítólag már az első Orbán-kormány háttéranyagaiban szerepelt, hogy évente 20 ezer plusz emberre lesz szükség a magyar gazdaságban, és nem nehezen integrálható kínaira, hanem rendes magyar emberekre. Eközben 30 éve az a kisebbségi magyaroknak szóló támogatások fedősztorija, hogy a szülőföldön maradást segítik. Néha valaki elszólja magát, mint jó évtizede Mikola István fideszes politikus, aki szerint a kettős állampolgársággal együtt adott szavazati joggal a Fidesz 20 évre bebetonozza a kormányzását (ami persze nem így van, de 1 -2 mandátumot hoznak a hálás határon túliak, ami kétharmadot is ért már). Kárpátalja és Vajdaság magyarsága épp most alakul diaszpórává (amiről persze nem csak a Fidesz nemzetiesítő politikája tehet, de a kettős állampolgárság visszafordíthatatlanná tette). Szlovákiában és Romániában a kisebbségi eliteknek egyelőre még vannak választóik - bár kíváncsi vagyok, hány romániai magyar szavaz inkább a Fideszre az RMDSZ helyett (uniós polgár elvileg csak egy országban szavazhat az EP-választáson). De már nemcsak itt, hanem Romániában is mind többen keresnek maguknak többségi pártot vagy a korrupcióellenesség nyugatos populistáit: Caputovát, Codruta-Kövesit. A kisebbségi elitet—amely működteti a párhuzamos kisebbségi társadalmakat - az legitimálja, ha forrásokat tud szállítani saját közösségének. A Híd a szlovák, az MKP a magyar kormány pénzével versenyez szavazóért. Előbbi, úgy néz ki, a Ficóékkal való boltolás miatt a semmibe vezető hidat épített, hiába vannak tényleges eredményei kisebbségi téren. Vetélytársa pedig, az eljelentéktelenedést megelőzendő, a Kárpát-medencei wannabe hegemón, Orbán Viktor szatellitjeként működik. Megyei képviselői magyarul teszik le az esküt, aztán a nagyszombati megyefönököt, V iskupicot elviszik Kövér házelnökhQZ. .Amikor a miniszterelnök úr megkérdezte, hogyan tudna segíteni a magyar állam Komáromnak és a régiónak, arról beszéltem, hogy itt van a volt mezőgazdasági iskola, amelyet éppen akkor ámít a megye, azt meg lehetne venni, és csinálni egy erős magyar mezőgazdasági szakközépiskolát, mert az nincs az országban, és Komárom a mezőgazdasági régió közepén helyezkedik el. (...) Orbán Viktor felvetette, mi lenne, ha épülne egy új stadion. Azt feleltem, miért ne, ha az egyéb fejlesztések mellett erre is jut” - mesélte az Átlátszónak egy komáromi politikus. Betonra, sajtóra bőven jut, tudástranszferre kevésbé - hogy ne legyen versenyhátrány, inkább fölszámolják a CEU-t is. (Hacsak a Néppártban maradásért nem lesznek kénytelenek mégis megtűrni.) Á Kárpát-medencében nem hogy a társnemzeti lét, hanem már az interetnikus alkuk is elfelejtődnek, nincs más, csak a budapesti geopolitikai építkezés. Kormánybiztos felügyeli Kárpátalját, a kormány ezután az uniós és magyar közpénzből felhizlalt magyar - egyébként piacképtelen - oligarchái régiós befektetéseihez tolja az ingyenpénzt, s az otthoni után a külhoni magyar sajtót is megvette a Fidesz. Élőbb Szlovéniában, majd Romániában, ahol Demeter Szilárd intézte a Fidesz sajtóbévásárlását, akit a párt most a magyar kultúra „rendbe tételére” helyezett át. (Egy szintén erdélyi magyar így kommentálta a Facebookon Demeter kinevezését a Petőfi Irodalmi Múzeum élére: „Olyanok vagyunk, mint a sonderesek a gázkamrák mellett.”). A Fidesz tagadhatatlanul működteti a kisebbségi magyar társadalmakat. Cserébe pártjaikat a NER részévé tette, és a magyar állam fennhatósága megjelent a határon túl is. A virtuális nemzetegyesítés intézményesedik. Ki így detrianonizál, ki úgy, mint mi a vonaton. A harmadik út eltűnt. A kitelepítettekre emlékezve 1947. április 12-én indultak az első vagonok, megkezdődött a csehszlovákiai magyarok kitelepításe. A második világháború után az újjáalakult Csehszlovákiában az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektíván tette felelőssé az ország „felbomlasztásáért”. Az Eduard Benes államfő által életbe léptetett dekrétumok közül 33 közvetlenül vagy közvetve e két nemzetiség alapvető jogait korlátozta, a 33. számú dekrétum pedig megfosztotta őket állampolgárságuktól. Deportálás, földelkobzás A 88. számú rendelet lehetővé tette a közmunkaszolgálatot, így 1945A6 telén mintegy 40 ezer felvidéki magyart deportáltak fütetlen marhavagonokban a csehországi Szudétavidékre. A rendeletek emellett lehetővé tették a magyarok földjeinek elkobzását, elbocsátásukat állásukból, hivatalos nyelvhasználatuk és kulturális egyesületeik betiltását. Reszlovakizáció A dekrétumok kiadásában nagy szerepet játszott, hogy az 1945. júniusi potsdami konferencián a nagyhatalmak nem engedélyezték a magyarság kitelepítését, csak lakosságcserét. A tiszta szláv állam megteremtésén fáradozó csehszlovák kormánynak ezért más módszereket kellett találnia a magyar kisebbség felszámolására. Kiűztek 36 ezer, 1938 előtt magyar állampolgárságú személyt, internálták a pozsonyi, a kassai, a komáromi magyarokat, lakásaikat elkobozták. Beindult a reszlovakizáció, ami lehetőséget adott „az évszázadok során elmagyarosodott szlovákoknak az anyanemzethez való visszatérésre”, gyakorlatilag a vagyonelkobzástól és a kitelepítéstől való megmenekülésre, az állampolgári jogok megszerzésére. Az akció során 423 ezer megfélemlített, fenyegetett magyar adta be kérvényét, és a hatóságok 327 ezret nyilvánítottak szlováknak. A prágai kormánynak sikerült a magyar kormányt megegyezésre kényszerítenie a határmódosítás nélküli lakosságcseréről, 1946 februárjában aláírták a lakosságcsereegyezményt. A csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthettek át Magyarországra, amennyi szlovák önként távozik onnan. Prága várakozásával ellentétben - hiába folyt szabályos toborzás a magyarországi szlovákok körében mindössze 59 774-en jelentkeztek áttelepülésre, míg Szlovákiából 76 616 magyart szállítottak Magyarországra. Naponta indult szerelvény Az első szerelvény 1947. április 12- én, az utolsó 1949. június 5-én indult, ezalatt szinte naponta vitték a kijelölt családokat ingóságaikkal együtt Magyarországra. A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián még azt is el akarta érni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt mintegy 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthesse, de ezt az amerikaiak megvétózták. Az 1948. februári kommunista hatalomátvétel után enyhülés jött. Az 1948. október 25-ei törvény hűségeskü letétele után visszaadta a magyar nemzetiségűek állampolgárságát, a kényszer szülte reszlovakizációs nyilatkozatokat azonban csak 1954-ben érvénytelenítették. A két ország 1949. július 25- ei megállapodása értelmében az áttelepített magyarok vagyona fejében Csehszlovákia elengedte a Magyarország által fizetendő 30 millió dollárnyi háborús jóvátétel hátralévő részét. Ugyanakkor a benesi dekrétumok hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok visszaadását a kommunizmus összeomlása után sem Csehszlovákia, sem Szlovákia nem tűzte napirendre. A magyar Országgyűlés 2012-ben április 12-ét emléknappá nyilvánította. (MTI)
