Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
2019-04-10 / 85. szám
6 I SZUBKULTÚRA 2019. április 10. | www.ujszo.com Élt tizenkilenc évet Idén már nem lesz világzenei nagyszínpad a Sziget Fesztiválon, mert a közönség összetétele megváltozott (A szerző felvétele) JUHÁSZ KATALIN Ennyi volt, mese volt. Tizenkilenc év után megszűnik az egyik legprogresszívabb, legizgalmasabb programhelyszín Közép-Európa vezető fesztiválján, ahol az évek során a műfaj szinte valamennyi fontos képviselője megfordult. A Sziget világzenei nagyszínpada nálunk is megérdemel egy temetést, mert sokunknak kaput nyitott a világra. Nem lehetett nem észrevenni, hogy az egykor tízezreket vonzó világzenei koncerthelyszín iránt folyamatosan csökken az érdeklődés. Az utóbbi néhány évben már kínszenvedés volt látni a pangást: alig öt-hatszáz nézőt szórakoztattak olyan nevek, mint az afrikai zenét techno-ritmusokkal vegyítő brit Transglobal Underground, a legendás francia Les Négresses Vertes vagy a finnek rendszeresen visszajáró alternatív lányzenekara, a Värttinä. Mostanában mintha az összes látogatót csak a nagyszínpad sztárjai érdekelnék - akik közül egyébként a látott teljesítmény alapján nem mindenki érdemelte meg a kiemelt státuszt. Több mint hullámvölgy Kardos József, a Sziget programigazgatója tavaly a közönség összetételének változásával magyarázta lapunknak ezt a szomorú tendenciát. A középosztálybeli fiatalok egyértelműen a nagy nevekre kíváncsiak, illetve a partisátorban akarnak bulizni elektronikus zenére, és kevésbé érdekli őket a dzsessz vagy éppen a metál (ezért is szűnt meg mindkét koncerthelyszín már évekkel ezelőtt). De a világzenei színpaddal kapcsolatban akkor még optimista volt, csupán hullámvölgynek tartotta a pangást, és úgy látta, fel fog tápászkodni ez a műfaj, mert az emberek idővel ráunnak a felkapott sztárokra, és keresni így nézett ki tavaly a színpad előtti rét kezdik a különleges csemegéket. Nos, időközben kiderült, hogy erre a feltápászkodásra már nincs idő, illetve nem finanszíroznak egy újabb veszteséges hetet, annak reményében, hogy egyszer majd visszatér a nyitott, kíváncsi tizenöt-húszezres közönség. Az ízlósformáló színpad Biztos vagyok benne, hogy nem volt könnyű meghozni ezt a döntést. Magyarországon ugyanis ennek az emblematikus helyszínnek köszönhetően nyílt ki a kapu egy új világra, amely az átlagember számára elérhetetlen volt - itt, és csak itt találkozhattunk bátran és innovatív módon továbbgondolt hagyományőrzéssel, izgalmas crossover projektekkel, régi és új rockerek figyelmére is számot tartó autentikus népzenei előadókkal. Öröm volt nézni, hogyan pogóznak punkffizurás fiatalok az algériai tuareg Tinariwen zenekarra, vagy éppen a Boban Markovié Orchestar balkáni kocsmazenéjére (ők 2001 óta jártak vissza), hogyan vegyül az indiai zene az elektronikával Talvin Singh vagy Nitin Sawhney dalaiban, hogy a közép-afrikai, kubai vagy dél-amerikai felhozatalról ne is beszéljünk. De ezen a színpadon mutatkozott be a szigetelőknek a Csík zenekar, a Muzsikás (Alexander Balanescuval kiegészülve), Lajkó Félix, a PASO és a Besh o droM is, hogy most csak azokat említsük, akik a legtöbb külföldit vonzották. Nem titok - vagy ha igen, akkor elnézést, úgyis mindegy már - hogy azokban az időkben, amikor még a magyar hetijegyesek voltak többségben a Szigeten, itt tesztelték a koncertszervezők a világzenei előadókat. Azt, hogy kiknek van esélyük a későbbiekben megtölteni egy Akváriumot (akkor még Gödör Klub), vagy egy A38 Hajót. És a magyar közönség körében legsikeresebbeket tényleg meghívták később más helyekre, sőt más magyarországi fesztiválokra is. Vándorlás a túlélésért A világzenei színpad sokáig a Hajógyári-sziget legtávolabbi zugában, a sportpályákon is túl, a francia kemping mellett működött. Aztán amikor csappanni kezdett az érdeklődés, átköltöztették a múzeumnegyed elejére, a domb mellé (oda, ahol az 1994-es fesztiválon a Jethro Túlit lehetett megnézni 300 forintos napijeggyel). A szervezők azt remélték, a könnyebben megközelíthető, jobban szem előtt lévő helyszín több nézőt vonz majd, nem beszélve a domb nyújtotta lejtős nézőtér előnyeiről. Ez sem segített - az előadók ugyan azt hihették, komoly közönségük van, a dombon ücsörgők azonban inkább szundikáltak és beszélgettek, vagyis nem a zene vonzotta őket oda, hanem a kényelmi szempontok. Aztán újabb költözés következett, az egykori metálszínpad helyére, vagy idősebbeknek: a hajdani Bahia színpad helyére. Itt érte a kegyelemdöfés a világzenei helyszínt. A tavalyi fesztiválon fő műsoridőben sem nagyon voltak ezernél többen a színpad előtt. Pedig a programszervezők igazán kitettek magukért, a műfaj legnagyobb sztárjait vonultatták fel, illetve olyan megbízható neveket, akik ugyan túl vannak már sikereik csúcsán, de még mindig stabil, nívós produkciót hoznak, stadionokat töltenek meg jobb helyeken, és a huszonéves nemzedék még nem láthatta őket élőben errefelé. Csak átalakul? Ezek után nyilván senkit sem lep meg a radikális döntés. A helyszín megszüntetésével kapcsolatban a szervezők fontosnak tartották elmondani, hogy egyáltalán nem szeretnék száműzni magát a műfajt a Szigetről. Ráadásul szerintük a világzene már annyira beleivódott szinte minden műfajba, hogy akár egy nagyszínpados fellépőnél is erősen jelen lehet a hatása. Nos, hiába böngésszük az idei névsort, eddig senkinél sem fedeztünk fel világzenei hatást, ha csak a Ed Sheeran, a Foo Fighters, a Twenty One Pilots vagy a Franz Ferdinand tagjai nem hallgatnak odahaza népzenei ihletésű lemezeket. Búcsúzunk hát ettől a páratlan helyszíntől. Szép kort ért meg, sokunk zenei ízlésére volt komoly hatással. Mi, akik ismertük és szerettük, számos nagy felfedezést, meghatározó találkozást köszönhetünk neki. És tudjuk, hogy itt Közép-Európában soha ennél közelebb nem juthatunk már a world music szcéna csúcsragadozóihoz. Operák nem csak hívőknek az új évadban Erwin Schrott, Peter Seiffert, Ferruccio Furlanetto és Komlóéi Ildikó is fellép a Magyar Állami Operaház 2019/20-as évadában, melynek központi témája a kereszténység lesz. Budapest. Az évad 21 premieije között 13 opera, 7 balett és 1 prózai mű, 6 ős- és 5 magyarországi bemutató szerepel - közölte sajtótájékoztatón az Operaház főigazgatója. Ókovács Szilveszter emlékeztetett arra, hogy az Andrássy úti dalszínház átfogó rekonstrukciója még zajlik, ezért a közönség az Erkel Színházban és a frissen megnyílt Eiffel Műhelyházban találkozhat az Operaház produkcióival. Számos világsztár érkezik a következő évadban: Erwin Schrott például a Figaro házassága két szerepét is elénekli, Peter Seiffert egy koncertszerű Tannháuser-előadásban lép fel, de a budapesti közönség mások mellett Ferruccio Furlanettót, Nino Machaidzét, Michael Vollét, Komlósi Ildikót és Kálmándy Mihályt is hallhatja. A programban ismét szerepel új magyar premier, Gyöngyösi Levente Mester és Margaritája, de az operairodalom „másik végére” is kitekintenek Monteverdi Poppea megkoronázása című remekművével. Uj színrevitelben, Almási-Tóth András rendezésében tér vissza Wagner Parsifalja, Verdi Don Carlosát pedig Frank Hilbrich értelmezi újra. Mozartpremier is szerepel a tervekben: a Szöktetés a szerájból új verziója Vecsei H. Miklós operarendezői debütálása lesz. Szörényi Levente 75. születésnapja előtt tiszteleg az István, a király operaváltozata, melyet előbb koncertszerűén, majd a trianoni centenárium estéjén színpadi produkcióként is bemutatnak operaénekesekkel, Gyöngyösi Levente szimfonikus hangszerelésében. Ókovács Szilveszter elmondása szerint műsorra tűzik Giampaolo Testoni kortárs olasz szerző két egyfelvonásosát, a Fortuniót és a Fantasiót; Hindemith Magyarországon ed-Vecsei H. Miklós színész Mozartoperát rendez (Képarchívum) dig mindössze egyszer bemutatott, Mathis, a festő című operáját, valamint az Egyesült Államok jelenleg legkedveltebb kortárs operáját, Jake Heggie Ments meg, uram! című munkáját is. Dohnányi Ernő Simona néni és Hubay Jenő A cremonai hegedűs című egyfelvonásosa együtt kerül színpadra, Karol Wojtyla (a későbbi II. János Pál pápa) Az aranyműves boltja című verses párbeszédét pedig a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal együttműködésben mutatja be az Operaház a lengyel Krzysztof Penderecki zenéjével. Händel Messiása újszerű módon, színpadi előadásként kerül a nézők elé Mozart hangszerelésében, míg Bach basszushangra írt Krisztus-kantátáiból Keresztkantáták címmel Horváth Csaba rendez monodramatikus színpadi változatot. Az új évadban várható balettek közül Michael Messerer átdolgozásában kerül színre Chabukiani Laurenciája és visszakerül az Operaház repertoárjába Ashton A rosszul őrzött lány és Eifman Karamazov testvérek című koreográfiája is. Ezek mellett olyan kortárs darabok lesznek láthatók Magyarországon először, mint Wayne McGregor a The White Stripes rockegyüttes zenéjére készített munkája, a Chroma vagy Alexander Ekman alkotása, az Episode 31. Venekei Marianna Tűzmadarak címmel jelentkezik új koreográfiával Sztravinszkij zenéjére, majd a keresztény évad tematikájához a Kreol, kreál című kísérleti est kapcsolódik három egyfelvonásossal, melyek az amerikai kontinens latin és afrikai gyökerű keresztény közösségeinek hitélményéből táplálkoznak. Ariel Ramirez argentin zeneszerző Kreol miséjére és A mi karácsonyunk című kantátájára Velekei László és Vincze Balázs, a Győri és a Pécsi Balett művészeti vezetői készítenek egy-egy koreográfiát, míg a Joyful! című darab az északamerikai fekete közösségek spirituális világára reflektál a gospelen keresztül. Az előadást Sarkissova Karina, a Magyar Nemzeti Balett első magántáncosa állítja színpadra, a zenei megvalósításban pedig a veterán magyar rapduó, az Animal Cannibals működik közre. (MTI)
