Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

2019-04-10 / 85. szám

KÖZÉLET www.ujszo.com I 2019. április 10. I 3 Élményszerű tanulás: kis lemorzsolódás IBOS EMESE A társadalmi átalakulásokról ás a pedagógiai útkeresések­ről Olló János, a Pannon Egyetem oktatója tartott előadást a hétvégén az SZMPSZ 25. szakmai konfe­renciáján. Az előadót az információs forradalomról és annak az iskolakultúrára gyakorolt szsrepáről is kérdeztük. Felkészültek-e a pedagógusok és az iskolák az információs for­radalom által teremtett új helyze­tekre, kihívásokra? Nagy hiba lenne általánosítani, az iskolák és a pedagógusok között ha­talmas különbségek vannak. Van­nak olyan iskolák és pedagógusok, akik abszolút felkészültek és együtt élnek ezzel a gondolkodásmóddal, és vannak kevésbé aktívak. Olya­nok, akik passzívan állnak a válto­zásokhoz. Az elmúlt három évtized azt mutatja, hogy számos kihaszná­latlan lehetőség van. Hogyan reflektálhatna az okta­tás az információs forradalomra, s melyek azok a területek, ahol sürgősen lépni kellene ahhoz, hogy a diákok megfelelően tudjanak válogatni az információk között? Ez egy nagyon nehéz kérdés. Nem kell, hogy az iskola feladja a műveltség- vagy kultúraközvetítő szerepét, de egy ilyen mértékű in­formációrobbanásban egy egészen más szerepet kell saját maga számá­ra meghatároznia. Iskolakísérletek­kel, kísérleti projektekkel lehetne közelíteni ehhez. Erre a pedagógu­sok részéről lokálisan vannak pró­bálkozások. Azt gondolom, az ága­zatirányítás számára az lenne ko­moly kihívás, hogy tudományos alapú pedagógiai kísérleteket ké­szítsen elő, teremtse meg ezek hát­terét, és az egyes iskolákban, a kü­lönbségeket is figyelembe véve hajtsák végre a kísérleteket, és ezek eredményeit a többi iskola saját ma­ga számára is hasznosítani tudja majd. Ön szerint az elegendő, hogy az iskolákat felszerelték digitális eszközökkel, s ezeket jobbára a pedagógusok alkalmazzák is, vagy ez csupán az első lépés? Ha a technológiahasználat nem mutat túl a szemléltetésen, akkor igazából ott tartunk, ahol Comenius, aki azt mondta, hogy a szemléltetés hatékonyabbá teszi az oktatást. Ezek a technológiák már lehetőséget ad­nak az interaktivitásra, az informá­ció megosztására, és a tanulók saját anyagokat is készíthetnek segítsé­gükkel. Az információs társadalom az interaktivitásnál kezdődik. Meg kell teremteni azt a lehetőséget, hogy a tanuló saját termékeket állítson elő, hálózatban dolgozzon együtt, akár térben távoli tanulókkal. Az inter­aktivitás ott kezdődik, hogy az elő­adás előtt, alatt vagy utána megoszt­juk a tanulókkal, feladatot adunk nekik, s a munka menetét vala­mennyi tanuló követheti. Ha az in­teraktivitásnak nincs meg ez a szint­je, akkor ez egy nagyon költséges, látványos szemléltetés, de didakti­kai, pedagógiai funkciója nagyon kevés. Rengeteg lehetőség van, mely egészen más pedagógiai kultúrát feltételez. Felmérések alapján a diákok nem híroldalakról, hanem külön­böző blogokból tájékozódnak a világhálón, a forrás hitelességét nem ellenőrzik. Van-e mód arra, hogy az iskolában elsajátítsák a kritikus gondolkodást és az infor­mációk osztályozását? A világhálón rengeteg a torz, a té­ves információ, legyünk optimisták s tételezzük fel, hogy valamilyen hi­ba és nem szándékosság útján ke­rültek oda. Az egyik út valóban a ta­nulók kritikai gondolkodásának a fejlesztése, a másik viszont a minő­ségi információk megosztása. A ta­nuló úgy jut rossz tartalomhoz, hogy valaki azt feltölti, s nincs annyi jó minőségű tartalom, hogy inkább azt találja meg akár a keresőkön keresz­tül, akár tudatos kereséssel. Ebben a pedagógusoknak és a társadalom­nak is szerepe van. A rossz tarta­lomra panaszkodó pedagógusok te­gyék fel maguknak a kérdést, mennyi olyan tananyagot osztattok meg a diákokkal, kollégákkal, ame­lyet maguk készítettek, s minőségi, jó tartalom. Változtatni kellene az arányokon is. Előadásában beszélt a végzett­ség nélküli iskolaelhagyásról, ön szerint mit lehet ezzel kezdeni 2019-ben? Ennek társadalmi és pedagógiai tényezői vannak. A kettőt nem sza­bad összekeverni, ugyanakkor a pe­dagógiai tényezőnek nagy hatása le­het a társadalmi tényezőkre. A le­morzsolódás legegyszerűbb ellen­szere a bevonódási folyamat, az élményszerű tanulás növelése. Ez nem fog mindent megoldani, de egy élményszerű tanulás, ahol aktívan a közösség részeként saját kompeten­ciáit megélve részese lehet a tanuló, tud fejlődni, és jól érzi magát, lé­nyegesen ritkábban morzsolódnak le tanulók. A pedagógus az iskolakul­túrán belüli okokkal tud kezdeni va­lamit, hogy a diák aktív legyen, hogy élményszerű legyen számára a tanu­lás, hogy figyelembe vegyék az egyéniségét, hogy szakemberek fog­lalkozzanak vele, hogy érezze, ré­szese a folyamatnak. Nagyon sok­szor elkövetjük azt a hibát, hogy va­lamilyen varázsszert keresünk a le­morzsolódás megállítására, egysze­rit és mellékhatások nélkülit. Ilyen sajnos nincs. A lemorzsolódás ellen lehet tenni, de teljesen nem lehet megszüntetni. Sikerorientált a peda­gógusok gondolkodása, s alacsony a kudarctűrésük, illetve rosszul hatá­rozzák meg a viszonyítási pontokat. Ha minden tanulóból tökéletes, si­keres, minden szempontból fejlett tanulót szeretnénk, akkor nagyon sok gyermekkel kapcsolatban csa­lódni fogunk. Ha viszont azt nézzük meg, hogy mihez képest és mennyit tudtuk fejleszteni a gyermeket, ak­kor sok helyzetben elégedettek le­hetünk magunkkal. A fejlesztés sokszor nem egy ideális optimum elérése, hanem a tanulónak saját magához történő továbbfejlesztése. Az ügyész szerint az ESNS totalitárius rendszert építene CZÍMER GÁBOR Kezdetét vette a Legfelsőbb Bíróságon a szélsőséges LSNS betiltásáról szólá tárgyalás. A párt kápviselői szerint a vádirat politikai megrendelésre készült. Pozsony. Ivan Minár, a vádat kép­viselő ügyész kiemelte, a párt prog­ramjában egy olyan társadalmi be­rendezkedést hirdet, amely diszkri­minálja a kisebbségi állampolgáro­kat, elsősorban a romákat. Idézte, hogy a párt a programjában a romá­kat parazitáknak nevezi. „Ez pedig a rasszizmus” - mondta az ügyész, és hozzátette, hogy a párt dokumentu­maiban, propagandaanyagaiban és tagjainak megnyilvánulásaiban a rasszista beszéd rendszeresen visszatérő elem. Az ügyész szerint a párt megsérti a romák alkotmányos jogait és az emberi jogok nemzetközi egyezményét. A vádiratban az is el­hangzott, hogy az ESNS megsérti azt az elvet, amely szerint a fegyveres biztonsági szervek létrehozására csak az államnak van joga. A párt programjában ugyanis az szerepel, hogy honvédelmi egységeket szeret­nének alapítani és működtetni. Az ügyész szerint az ilyen milíciák a pártvezetők parancsait követnék. „Fegyveres pártalakulatról van szó, amely egy demokratikus államban megengedhetetlen” - mondta az ügyész, majd az ESNS ezen törek­vését a náci SA és SS létrehozásához hasonlította. A vád szerint az ESNS- nek az is célja, hogy a jelenlegi be­rendezkedést leváltsa. Az ügyész úgy véli, a párt egy totalitárius rendszert állítana a helyébe. Minár emlékez­tetett, hogy az ESNS és tagjai a náci szlovák bábállamot és annak elnö­két, Jozef Tisót éltetik. Az ügyész a vád ismertetését azzal zárta, a de­mokráciának nemcsak joga, de kö­telessége is, hogy megvédje magát attól a párttól, amely fel akarja őt szá­molni. A szélsőséges párt védelemének képviseletében Radovan Hrádek el­mondta, szerinte a vád politikai meg­rendelésre készült és az állampolgári jogok elnyomását jelenti. Szerinte a vád többek közt arra épít, hogy az ESNS a jövőben milyen választási eredményt érhet el. Hrádek ezzel igyekezett alátámasztani, hogy a vád nem független és a vádiratot politikai célok mentén fogalmazták meg. A jogász idézte Stefan Harabinnak, a Legfelsőbb Bíróság bírójának, szél­sőséges köztársaságielnök-jelöltnek a szavait, aki helytelenítette az ESNS feloszlatására tett indítványt. A vé­delem szerint Andrej Danko (SNS) házelnök és Andrej Kiska államfő megnyilatkozásai is azt bizonyítják, hogy a vád politikailag motivált. A közjogi méltóságok nem zárkóztak el az ESNS feloszlatásától. Danko ko­rábban azt mondta: „Mindent meg­teszek azért, hogy a Kotlebáéhoz ha­sonló párttok ne működhessenek.” A védelem szerint az ilyen megnyilvá­nulások a képviseleti demokrácia el­veivel szemben állnak, hiszen a párt parlamenti képviselői a néptől kap­ták a mandátumukat. Hrádek mind a kormánypárti, mind az ellenzéki po­litikusok nyilatkozatainak idézésé­vel igyekezett bizonyítani, hogy a vádat politikai befolyás alatt hozták létre. A védelem azt javasolja, hogy az ügyben hallgassák ki Andrej Dan­ko (SNS) házelnököt, Andrej Kiska államfőt, Jaromír Ciznár főügyészt, Tibor Gáspár volt rendőr­főkapitányt, de Robert Fico korábbi miniszterelnököt, a Smer elnökét is. Hrádek szerint az ESNS programja és működése nem rasszista, hiszen a ro­mák nem alkotnak külön rasszt. A beszédében a „cigány” szót többször is a roma szinonimájaként használta és azzal igyekezett védekezni, hogy a Smer képviselői is használták a „cigánybűnözés” kifejezést. A párt programjában egyébként önálló pontként szerepel a „telepeken élő paraziták” elleni fellépés. A fejezet­ben „cigány terrorról” és „cigány szélsőségesekről” írnak. Marian Kotleba és ügyvédei a tárgyaláson (TASR-feivétei) Öllé János egyetemi oktató, Pannon Egyetem (SZMPSZ-felvétei

Next

/
Oldalképek
Tartalom