Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
2019-04-09 / 84. szám
www.ujszo.com I 2019. április 9. KÖZÉLET I 3 Hiányzó szakmai munka IBOS EMESE Rozsnyó. Hétvégén került sor a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének immár 25. szakmai konferenciájára, melyet idén az elmúlt időszak összegzésének, illetve a jövőbetekintésnek szenteltek. A találkozó résztvevői számos előadást halhattak a szlovákiai magyar oktatás múltjáról és jövőjéről. A konferencia pódiumbeszélgetésének a szlovákiai magyar oktatás jövője volt a témája, mely múltidézéssel indult. A résztvevők abban egyetértettek, hogy a nyári egyetemek, a szakmai konferenciáknak köszönhetően a pedagógusok hozzáférnek az új tapasztalatokhoz, ugyanakkor nagyon nehéz az implementáció, a gyakorlatba való átültetés. Tímár Lívia, az Állami Pedagógiai Intézet tudományos munkatársa arról beszélt, hogy változás nélkül nem tud létezni a pedagógus. „Ha én hatékony akarok lenni, egyénileg kell megtalálni az utat az adott osztályhoz” - mondta Tímár Lívia, azzal, hogy a múltból meg kell őrizni a ma is működő módszereket, de nyitni kell az innovatív dolgok felé. Kosár Mónika tanfelügyelő szerint a gondok egy része az iskolák jogalanyiságánál és az önkormányzatiságnál keresendő, mást vártak ugyanis az új rendszertől. „Frontálisan oktatnak a pedagógusok, sokszor nem változtatnak, nem igyekeznek megtölteni az órák tartalmát, célját olyan emberi értékekkel, lehetőségekkel, hogy a tanulók véleményt alkossanak, véleményt ütköztessenek” - mondta Kosár Mónika. Kifogásolta azt is, hogy A pódiumbeszélgetés témája a hazai oktatásügy volt (SZMPSZ felvétele) a magyar iskolákban általában nincs kiépítve a középvezetők rétege. „Az iskolákban hiányzik a szakmai munka, nincs egységesítés, nincs megbeszélés, s ezáltal nincs stratégia. Nem elemzik az oktatói-nevelői munka során felmerülő hiányosságokat, saját intézményeiken belül nem keresnek rájuk megoldásokat, melyeket alkalmazhatnának” - összegezte tapasztalatait a tanfelügyelő. Prékop Mária, az oktatási tárca Nemzetiségi és Inkluzív Oktatásért Felelős Főigazgatóságának vezetője szerint alig van hajlandóság a pedagógusok körében arra, hogy változtassanak a bevett gyakorlatokon, miközben ma sokkal nagyobbak a lehetőségeik. Beszélt arról is, hogy ha az osztály kérdőívet küld ki az iskoláknak, sokszor válaszra sem méltatják. Közben a főosztály nyitott lenne a szakmai együttműködésre. Szabó Edit, a Selye János Egyetem oktatója egyebek mellett arról is beszélt, hogy míg korábban olyan diákok jelentkeztek, akik valóban pedagógusok akartak lenni, ma már több pusztán egyetemi végzettséget szeretnének. Terítékre kerültek továbbá a pedagógiai programok, illetve azok kidolgozása és alkalmazása. Tímár Lívia szerint a pedagógusok nem jól értelmezik a dokumentumot. A díjazottak ► Felvidéki Magyar Pedagógus díj: Jókai Tibor, posztumusz ► A tehetségek felkarolásáért és gondozásáért díj: Kulcsár Mónika, MagyarTannyelvű Alapiskola és Gimnázium, Pozsony Marafkó Klór Ildikó, Corvin Mátyás Alapiskola, Gúta Kekenák Szilvia, Márai Sándor MagyarTanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola, Kassa ► Kiváló módszertani, nevelési, szakmai és tudományos eredményekért díjak: Kulik Szilvia, Dénes György Alapiskola, Pelsőc Bodon Sándor, Speciális Alapiskola, Rimaszécs Papp Andrea, Alapiskola, Szepsi ► Pedagógus-életpálya díj: Forró László, JedlikÁnyos Elektrotechnikai Szakközépiskola és Kereskedelmi Akadémia, Érsekújvár Komjáti Attila, Alapiskola, Torna ► Óvodapedagógusok részére, kiváló módszertani és nevelési eredményekért díjak: Michaö Szilvia, Víz Utcai MagyarTanítási Nyelvű Óvoda, Komárom Flarangozó Katalin, MagyarTanítási Nyelvű Óvoda, Kassa ► A szlovákiai magyar nyelvű oktatást támogató tevékenységárt díjak díjazottjai: Kozma Szabolcs, Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Pannonhalmi Tagintézménye, Magyarország Győző Andrea, Katona Mihály Alapiskola, Búcs A 2019-ben díjazott pedagógusok (Fotó: szmpsz) Setényi: Az iskolahálózat szűkítése idővel elkerülhetetlen lesz IBOS EMESE A pedagógusszövetség hétvégi szakmai konferenciáján Setényi János oktatáskutató összegezte a szlovákiai magyar oktatás elmúlt negyed évszázadát. Mit emelne ki a szlovákiai magyar oktatással kapcsolatban? Az intézményi hálózat teljes, óvodától a felsőoktatásig kiépült, a jövőben ez már jelentősen nem bővül, talán csökkeni fog, de az elkövetkező tíz évben számolhatunk vele. Vagyis érdemes tervezni és munkát fektetni a javításába. Melyek a legkritikusabb pontjai, melyek azok a területei, ahol lépni keil a fejlődés érdekében? Több ilyen van, csak egy párat emelnék ki, melyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A szlovák iskolákkal szembeni versenyképesség kulcsa a szlováknyelvoktatás. Ez egy nyögvenyelős ügy, amelyen az elkövetkező öt évben át kell lendülni. Láthatóan érzelmi problémával állunk szemben. A szlovák nyelvet oktató pedagógusok általában maguk sem szeretik, a friss tanárerők minősége egyenetlen, nem tudják ezt a kommunikációs közeget megteremteni. Az egész magyar oktatási rendszer általános problémája a nyitás és a zárás. Ez egy érthető felvidéki dilemma. Vagy nagyon nyitunk, mint a hidasok, s ebbe bele is omlunk. Vagy nagyon zárunk, mint az MKP-sok, ami érthető a gyökerekre hivatkozva, de akkor nem jut be az új, friss energia a rendszerbe. Meg kellene tanulni úgy nyitottnak lenni, hogy az alapértékekben rendíthetetlenek vagyunk. Ez egy nagyon komoly kihívás, s ehhez egy oktatásügyi, nemzetpolitikai elit kellene, amely ezt az élettechnikát árasztja, s melyet követhetnek a pedagógusok és az egyszerű polgárok. A két csoport harcban van egymással. Hogyan képzeljük el ezt az oktatásügyi elitet? Ezt nemcsak pedagógusok alkotják, hanem iskolaigazgatókból, polgármesterekből, oktatásügyi szakemberekből, gazdasági szakemberekből, vállalkozókból, településfejlesztőkből és egyházi emberekből kellene összeállítani azt a csapatot, akik a helyszínen tudnak rugalmasan nyitni és zárni. Tárgyalásképesek, de szilárdan, illetve vörös vonalak mentén őrzik a magyarság pozícióit. Kinek a feladata egy ilyen csapatot kiépíteni? A pedagógusszövetség jó úton jár a rozsnyói konferenciákkal. Huszonöt év alatt arra volt mód, hogy külön-külön üljenek le velük. Egyeztettek polgármesterekkel, szakközépiskolák igazgatóival, alapiskolák igazgatóival, az óvónőknek külön munkaközössége dolgozik, vannak településfejlesztők és bekapcsolódtak a civil szervezetek is. Az egyházi személyek hiányoznak. A teljes összefogás szerintem azért nem tud megtörténni, mert ha lenne egy ilyen konferencia, ott mutatni kellene egy pozitív jövőképet, amiért együtt vagyunk. S így a felvidéki magyarság számára még nem vázolódott fel, hogy milyenek leszünk a 21. században. Ä pozitív jövőképből felvázolhatnának egy cselekvési stratégiát, amellyel már dolgozhatná-Setényi János oktatáskutató nak. S ezek után még felmerül két kérdés: mit szól ehhez a szlovák állam - ez a kevésbé lényeges -, s mit szól ehhez a két párt. A politikai elit, akiknek ezzel kihúzzák a szőnyeget a lábuk alól, mert kiket képviselnek, ha születik egy új stratégia, s az emberek helyben dolgoznak vele. S ki lesz ennek az arca, kik lesznek a 2020-as évek szlovákiai magyar közösség arcai, azok a sikeres, erős (SZMPSZ-felvételei) emberek, akikre hallgatnak, akik tudnak tárgyalni egymás között is, s nyelvileg tudnak tárgyalni a szlovákokkal is? Lesz egy generációváltás, az a kérdés, hogy az új 30-as, 40- es generáció kap-e szót, levegőt és pénzt, hogy ezt összerakják. Nyilván ennek az oktatásügyi elitnek lehetne a dolga az is, hogy felvesse a kulcsproblémákat és megoldási javaslatokkal álljon elő például a szlovákiai magyar iskolahálózat racionalizációjának kérdésében. Időközben a racionalizáció alapjául szolgáló elemzések, statisztikák elkészültek, a pedagógusszövetségnél vannak. Azért nem nyilvánosak, mert amíg lehet, szeretnék elkerülni a racionalizációt, s amíg a polgármesterek szövetségesek az iskolafenntartásban, addig ez így is marad. Sajnos idővel elkerülhetetlen lesz a hálózat racionalizálása, szűkítése. A probléma nem az, hogy nem tudjuk, mit kell tenni a racionalizáció érdekében, hanem az, hogy nem csatlakozik hozzá egy pozitív jövőkép. Az embereknek azt kell üzenni, hogy másképpen lesz, hogy itt most ez az iskola ebben a formában megszűnik, de te és a gyerekek mennek tovább egy következőbe, s ott jobb lesz. Jobb feltételek lesznek a diákoknak, a tanárok állása megmarad. Abban nem vagyok biztos, hogy ez a pozitív jövőkép elkészült, s ezen nagyon intenzíven dolgozni kell. Van, hogy az ember úgy húzódik össze, hogy nyer.
