Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
2019-04-08 / 83. szám
www.ujszo.com | 2019. április 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Fülkeforradalom Ukrajnában Precízen megtervezett politikai valóságshow az ukrán komikustól ~T" ugodtan abba le-I "W T hét hagyni a vic»/ celődést. Ukrajna -X- ^ ▼ legnépszerűbb %/ színészkomikusa, VolodimirZelenszkij április 21 -én megcsinálja az ország harmadik forradalmát: az ukrán fülkeforradalmat. Az első fordulóban majdnem kétszer annyi szavazatot kapott, mint a másodikként befutott Petro Porosenko jelenlegi elnök. Öt megyén kívül mindenhol nyert, az elnökválasztásból sikerült népszavazást csinálnia a Porosenko-kormányzásról. Az első fordulóban a részvétel volt a kulcsfontosságú. Az ország nyugati részén kevesebben mentek el, keleten lényegesen többen, mint öt éve. Ám Zelenszkij az ország közepén is mindenhol nyert, márpedig ajobbára két részre szakadt ukrán politikában az ország közepe dönt. A piszkos kampány után Ukrajna tiszta választásokkal kápráztatta el nemzetközi közönségét. És egy eredeti politikai projekttel, amelyre még sehol a világon nem volt példa. Mert Zelenszkijt nem lehet sem az olasz Péppé Grillóhoz, sem Trumphoz hasonlítani. Humorral, és nem haraggal mozgósít. Nem populista, nem ígérget. Nem Oroszország mellett, hanem a háború folytatása ellen, továbbá az erőltetett ukránosítás ellen emel szót. Mindezt úgy, hogy kampányt nem folytatott, programjáról vajmi keveset tudni. Tízmilliók nézik viszont az általa egy tévésorozatban alakított képzeletbeli ukrán elnököt, Holoborodkót. Ma már sejteni lehet, hogy a három évvel ezelőtt beindított tévéshow-t arra találta ki, hogy az életben megvalósítsa. Ebben az esetben nem egy színész véletlenszerű politikai szerepvállalását látjuk, hanem egy jó előre megtervezett, eddig precíz hatékonysággal működő politikai valóságshow-t. Sikeréhez az kellett, hogy a Majdan téri forradalmat is foglyul ejtsék az ukrán oligarchák. Bár Porosenko elnök minden elért a nyugati integráció terén, amit reálisan el lehetett érni, a gazdaság nem tért magához. A külföldi befektetések minimálisak, a nagyobb állami szerepvállalást az adósság, a gyenge központi hatalom, a korrupció, illetve az IMF-fel való egyezség is gátolja. A gazdaság stagnál, az alacsony bérek miatt hatmillió ukrán dolgozik külföldön. Közben a kormány a nyolcszorosára volt kénytelen emelni a gáz árát az elmúlt négy évben. Nincs az a demokrácia, ahol ezt a regnáló hatalom túléli. Ráadásul az orosz határ mentén tovább folyik a donbaszi háború. Éppen a béke reménye volt az, amiért Porosenkót öt éve már az első fordulóban megválasztották. A konfliktusnak már 13 ezer halálos áldozata van, az orosz agresszió orvén pedig egyre erősebb az ukránosítás, amit a kárpátaljai magyarok is jócskán éreznek. Az ukrán nyelv támogatásával senkinek nincs baja, ám ezt az orosz egyre erősebb korlátozásával érnék el. Porosenko a „hadsereg, egyház, nyelv” jelszóval már olyan nacionalista-patrióta vonalat képvisel, amely eddig kizárólag Nyugat- Ukrajnára volt jellemző. Persze Porosenko nem nacionalista, ő is szerepet játszik. Jobbra fordulásával és a patrióta szavazókkal most sikerült az ország messze legnépszerűtlenebb politikusaként bejutnia a második fordulóba. Viszont maga ellen fordította az ország többi részét, amelynek a Majdan után nem maradt politikai képviselete, és elege van a háborúból. Ámít az ukránok többsége logikusan összekapcsol a gazdasági helyzettel, az elmaradó befektetésekkel. Ha Zelenszkij nyer, mozgásterülete korlátozott íesz. Ukrajnában a hatalom megosztott, a parlament nélkül nem tud sokat tenni az elnök. A kampány végére mögéje sorakoztak fel a reformisták, de az oligarchák többsége is, és ennek vélhetőleg meglesz az ára. Ám ma mégis Zelenszkij jelenti a reményt, hogy Ukrajna sorsa valahogy jobbá tehető. Porosenko-portré csokipapírokból és töltényhüvelyekből, amelyek a keletukrajnai frontról származnak. A csokikirályként is emlegetett ukrán elnöknek több édességgyára van, ezért használt mintegy húsz kiló csokipapírt Dása Marcsenko ukrán képzőművész a portré elkészítéséhez. (TASR/AP-feivétei) I 7 Alá kell dúcolni a nyugdíjpillért SIDÓH. ZOLTÁN Látszólag jót akart, ám csak az uralkodó közhangulat hullámát lovagolta meg a Smer meg néhány kormánypárti képviselő, amikor keresztülerőltette a nyugdíjkorhatár 64 évben történő befagyasztását. A kétharmados törvényt olyan kapkodással fogadták el, hogy máris további csiszolásra szorul - de ez nem csoda, hiszen a politikai populizmus és egymásra licitálás jegyében született. Mint ahogy a további, népboldogítónak szánt, futószalagon születő és a jövő évi parlamenti választást szem előtt tartó jóléti intézkedések is. A Smer úgy gondolja, hogy az állami költségvetést megbillentő többletjuttatással teheti jóvá azt a rombolást, amit az általa eltűrt gazdasági maffia, a gusztustalan uram-bátyám kapcsolatrendszer okozott Szlovákiában. Maradva a nyugdíjaknál, a pénzügyminisztérium józan javaslattal javítana ajövőbeni juttatásokon. Konkrétan azzal rukkolt elő, hogy a második nyugdíjpillérbe belépő új tagok ne a garantált alapokban fialtassák a pénzüket, hanem a takarékossági ciklus első felében a részvényalapokba fektessenek. Persze, ezzel is a Smer egyik korábbi vétkét próbálják orvosolni, mivel hét éve (a pénzpiacok működését félreértve) szinte minden klienst bezsuppoltak a garantált, vagyis veszteséget még rövidebb távon sem megengedő alapokba. Mondani sem kell, hogy a garancia egyben jóval alacsonyabb hozamokat eredményez, márpedig közel másfél millió ember 8,5 milliárd eurónyi megtakarításánál már minden tizedszázalék számít. Ha minden maradt volna a régiben, ha a Smer nem avatkozik be művileg a tőzsdei folyamatokba, akkor napjainkban legalább 1 milliárd euróval lenne több a második pillért választók számláján. Tény, hogy a piacok hullámoznak, hogy a fellendülést, a részvények szárnyalását visszaesés követi, azonban hosszú időtávot figyelembe véve összességében a részvények világa jobban teljesít a garantált hozamú befektetési formáknál. Napjainkban az a furcsa helyzet állt elő, hogy a némi önállósággal bíró, a munkáját az adott körülmények között tisztességgel elvégző, ám leköszönő Peter Kazimir után nem tudjuk, ki veszi át a jóléti ötletrohamok miatt kifosztásra ítélt államkassza kulcsát. Bárki is lesz az új pénzügyminiszter, némi időbe telik, hogy átlássa a tárca helyzetét (ha pártkatona jön, akkor erre nem is fog törekedni). Vagyis egyelőre nem tudni, mikor szökken szárba a pénzügyminisztérium józan javaslata. Pedig volna még min dolgozni, hiszen aki az állami mellett a magán nyugdíjpillért is igénybe veszi, az nemhogy svájci nyugdíjban (pedig micsoda ütős reklámszlogen volt), hanem átlagos nyugellátásban sem reménykedhet. Aki a 15 éve működő második pillérbe a kezdetekkor belépett, és keresete folyamatosan elérte a mindenkori átlagbért, ha napjainkban vonult nyugdíjba, a két forrásból is együttesen mintegy 25 euróval kevesebbet kap, mint ha maradt volna csak az állami Szociális Biztosítóban. Ez a rendszer torzító hatásaira világít rá, például a második pillérből származó pénzt folyósító biztosítók magas kezelési költségére. Ezeken kellene változtatni, csak éppen a finomhangolás soha nem olyan látványos, nem hoz akkora publicitást, mint az, amikor a megsebzett, ám annál harciasabb Robert Fico - háta mögött a hálás témát kiaknázó szakszervezeti vezérekkel - kiáll, és világgá kürtöli: a nyugdíjplafonnal megvédi a munkában megfáradt embereket... FIGYELŐ A magyar himnusz a liturgia része A szlovákiai református egyház nyilatkozatot tett közzé, melyben emlékeztet, hogy a magyar himnusz az egyházi liturgia része.„A Szlovákiai Református Keresztyén Egyháznak a lelkiismereti és vallásszabadságból adódóan elidegeníthetetlen joga, hogy a magyar himnuszt mint nemzeti imádságunkat és liturgiánk egy elemét, hittel énekelhesse. Ha az állam az egyház számára biztosított szabadságjognak e lelkiismereti tartalmát akadályozza, az a nyilvános vallásgyakorlásba való súlyos beavatkozás. Biztatjuk gyülekezeteinket, hogy nemzeti imádságunkat az eddig megszokott módon továbbra is énekeljék” - áll a nyilatkozatban. Ruandában a 25 évvel ezelőtti népirtás áldozataira emlékeznek Tegnap egyhetes megemlékezés-sorozat kezdődött a 25 évvel ezelőtti népirtás áldozatainak emlékére. A megemlékezésen Paul Kagame ruandai elnök megkoszorúzza a népirtás Gisoziban álló emlékművét, ahol negyedmillió embert helyeztek örök nyugalomra. „Emlékezni kell, mert így tudjuk biztosítani, hogy ami a múltban történt, nem ismétlődik meg” - mondta a 26 éves Olive Muhorakeye, egy túlélő. Vezető politikusok is csatlakoznak a parlamenttől a nemzeti labdarúgó-stadionhoz tartó emlékmenethez, ez utóbbi helyszínen fáklyás virrasztást tartottak. A megemlékezésekre legalább tíz államfőt, valamint Julie Payette kanadai főkormányzót és Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét is váiják. Az egykori kelet-afrikai belga gyarmaton 1994. április 6-án kezdődött tömegmészárlás száz napja alatt 800 ezer, többségükben a kisebbségi tuszi népcsoporthoz tartozó, valamint a hutu törzs mérsékelt tagjait mészárolták le, miután a hutu kisebbséghez tartozó Juvénal Habyarimana elnök és vetélytársa, Cyprien Ntaryamira repülőgépét lelőtték a főváros felett. A támadás elkövetőit azóta sem nevezték meg. A merénylet mozgósította a hutu kormánykatonákat és a szövetséges szélsőséges milíciákat, amelyek a tuszi kisebbség kiirtására indított mészárlást megszervezték. Az áldozatokkal machetékkel vagy lőfegyverrel végeztek, ha templomokba vagy iskolákba menekültek, az épületeket rájuk robbantották, a nőket kivégzésük előtt megerőszakolták. Naponta legalább 10 ezer embert gyilkoltak meg. A tuszi kisebbség 70, a ruandai lakosság több mint 10 százaléka halt meg. A harcok 1994 júliusában értek véget, amikor a Paul Kagame vezette, tuszi lázadó Ruandai Hazafias Front Ugandából benyomult az országba és átvette az országban az ellenőrzést. Ellenzéki vezetők diktatúrára való törekvéssel vádolják a kormánypártot, de Kagame a 2017. évi választásokon 96 százalékos részvétellel elért 99 százalékos győzelmére, valamint az erőteljes gazdasági növekedésére és a viszonylagos békére hivatkozva elutasítja a bírálatot - emlékeztetett a Reuters brit hírügynökség. Emmanuel Macron francia elnök a ruandai népirtás emléknapjává kívánja nyilvánítani április 7-ét - közölte Párizsban a francia elnöki hivatal. Macront is meghívták a Kigaliban tartott megemlékezésre, de maga helyett személyes képviselőjeként Hervé Berville nemzetgyűlési képviselőt, az 1994-ben Franciaországban örökbefogadott tuszi árvát küldte Ruandába. A francia elnök szolidaritását fejezte ki a ruandai néppel, és együttérzését tolmácsolta az áldozatoknak és családtagjaiknak - áll az elnöki hivatal közleményében. Franciaország szerepe a történtekben - így a Habryarimana elnöknek 1990 és 1994 között nyújtott katonai támogatás mértéke és a népirtást kiváltó merénylet körülményei - máig vitatottak. (MTI)
