Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-06 / 55. szám
6 I SZUBKULTÚRA 2019. március 6.1 www.ujszo.com Egy régi hangszer leporolása A pozsonyi Lotz Trió világszínvonalon népszerűsíti a basszetkürtöt, amelybe Mozart is beleszeretett JUHÁSZ KATALIN Ha önök esetleg nem tudnák, mi az a basszetkürt, egy percig se legyen szégyenérzetük. Ez a hangszer ugyanis csak viszonylag szűk körben ismert, igazi szubkulturális instrumentum. A leghíresebb rajongója W. A. Mozart volt, aki a Requiemben is szerepeltette, sőt annyira beleszeretett bizarr formájába és hangzásába, hogy képes volt az egész Varázsfuvolát átírni három basszetkürt re. Az alábbiakban főleg a pozsonyi Lotz Trio munkásságáról lesz szó, amely a hangszert tökéletesítő Theodor Lotz vagy Lotz Tivadar (1746-1792) nevét vette fel, és a koncertezés mellett lelkes edukatív tevékenységet is folytat annak érdekében, hogy minél többen ismerjék meg a basszetkürtöt. Róbert Sebesta, Ronald Sebesta és Igor Frantisák a Lotz mester műhelyéből származó hangszerek hiteles másolatain adnak elő 18. századi vagy éppen kortárs müveket, immár tíz éve. Van miből összeállítaniuk a repertoárt, hiszen az erre szakosodott intézmények Európa-szerte rendszeresen írnak ki versenypályázatokat zeneszerzők számára, kifejezetten basszetkürtre. Hazánkban is többen vállalták már a kihívást, a Lotz Trio számára is készültek darabok. Az egyiket, Marek Piacek Pustatina című művét azon a szombati pozsonyi koncerten is eljátszották, amelyről tévéfelvétel készült, azaz látható lesz az RTVS valamelyik csatornáján (időben szólunk majd). A CD-n is megjelent zeneművet a Lotz Trio szépen becsempészte az 1745-1819 között élt Juraj Druzecky (vagy Georg Druschetzky) és Mozart darabjai közé. Aki nem nézte meg a programot, talán észre sem vette, hogy kortárs művet hall. Piacekre amúgy is jellemző a hagyománytisztelet, a klasszikusok hagyatékénak újraélesztése, átértelmezése, és ezúttal nyilván a célhangszer is a barokk és a huszonegyedik századi harmóniák összekapcsolására inspirálta őt. A Szlovák Rádió kis koncerttermébe a megszállottak mellett óvatos érdeklődők is elmerészkedtek, az ő kedvükért, illetve a majdani tévénézők kedvéért Róbert Sebesta a darabok között kis ismeretterjesztést is végzett - pont annyit, amennyi még nem tűnt „hittérítésnek”. Elmondta például, hogy mivel Lotz Tivadar épp Pozsonyban élt, amikor sikerült tökélyre fejlesztenie a basszetkürtöt, a korabeli és a későbbi zenei enciklopédiákban a város neve összeforrt a hangszerével, ami máig jó reklám Pozsonynak. Azt is megtudhattuk, hogy Mozart lelkesen elkezdett írni egy többtételes koncertművet basszetkürtre, ám a zenész, akinek szánta, elköltözött Bécsből, így nem látta értelmét a projektnek, és gyorsan átírta a művet zongorára. A basszetkürt látványával nehéz betelni. Különleges, szögletesen meghajlított szarvszerű alakja és tölcséres végződése miatt nevezhetik kürtnek, mert egyébként a klarinétcsalád tenor fekvésű tagja. Kialakulása valószínűleg összefügg azzal a törekvéssel, hogy a klarinét hangzásbeli lehetőségeit kiszélesítsék. (A basszet szó a basszus kicsinyítőképzős változata, jelezve a hangszer hangfekvését.) A pozsonyi koncert Druzecky 32 darabból álló Divertissement-sorozatának négy darabjával kezdődött. Ezek a közönség szórakoztatására készültek, háttérzeneként akár órákig játszhatták őket annak idején nemesi családok vacsoráin és estélyein. (Olyan lehetett ez, mint amikor ma rákeresünk valamelyik kereskedelmi rádiócsatornára a pizza mellé.) Arra viszont kiválóan alkalmasak, hogy a három basszetkürt bemutatkozhasson a nagyérdeműnek. A szólamok szépen, plasztikusan épülnek, kiegészítik egymást, és nem nehéz felismerni a rondót, a menüettet - bevezetésnek tökéletes választás. A már említett Piacek-mü után egy hosszabb Mozart-blokk következett, ízelítőt kaptunk ama bizonyos befejezetlen koncertműből, valamint a Varázsfuvola legnagyobb „slágereiből”. És megfigyelhettük, hogyan működik egy ilyen trió. A „basszetkürt I.”, azaz Róbért Sebesta a fő dallamot játssza, a „basszetkürt II.” (Ronald Sebesta) általában egy oktávval feljebb ffazíroz, Igor Frantisák (talán kitalálják: basszetkürt III.) pedig az alapritmusért felel, amellyel nagyon szépen, kreatívan lehet játszadozni. Fontos adalék, hogy mindhárman virtuóz zenészek, nem elégszenek meg a hangszer nyújtotta vizuális és akusztikus élmény puszta prezentálásával. Néha úgy játszanak, hogy az ember elképzeli, milyen lenne, ha kirándulnának a dzsessz világába. A Lotz Trio koncertnaptára szépen telik: április 25-26-án Füleken és Losoncon játszanak, májusban a New York-i Metropolitan Múzeumban, júniusban pedig Stockholmban, egy régi zenei fesztiválon. Avilágtalán legbizarrabbfúvós hangszere (Képarchívum) David Lynch fotói a Műcsarnokban Az 55 fotóból álló válogatás 2013- ban született, a kiállítás sorozatokból és egyedi képekből áll. A Small Stories-sorozat a 2014-es párizsi fotóhónapra készült, és eddig mindössze három alkalommal volt látható. Az amerikai független film legendás alkotója fiatalon festőnek készült, és azóta is folyamatosan fest, több könyvet írt, zenei projektekben vesz részt, fesztivált szervez, és alkalomszerűen dizájnerként is alkot. Elmondása szerint a különböző ötletek különféle vizuális művészeti ágakhoz vezetik. „Bizonyos szabályok ugyanúgy érvényesek a filmben, a festészetben és a fotográfiában is. A folyamat lényege az akció és reakció, és az intuíció titokzatos képessége” - fogalmazott Lynch. Az alkotó egyébként nem tartja fontosnak, hogy kiállításait elsősorban filmjeinek rajongói látogatják, vagy új közönséget tud velük megszólítani. „Azokat a fotográfiákat mutatom meg, amelyeket szeretek, és remélem, hogy a másik oldalon is lesznek olyanok, akik szeretik őket” - jelentette ki. A Műcsarnokban két termet elfoglaló Small Stories című sorozat június 2-ig tekinthető meg. (MTI) Megnyílt David Lynch amerikai filmrendező, zenész, vizuális művész Small Stories/Kis történetek című fotékiéllítása a Műcsarnokban. A tárlat a 3. Budapest FotóFesztivál legnagyobb érdeklődésre számot tartó eseménye. Budapest. A Lynch filmjeire jellemző képi világ ezen a kiállításon is megjelenik. Török Ferenc filmrendező a megnyitón kiemelte: David Lynch ikonikus művész, olyan független és szabad ember, aki sohasem adta el magát. Mint mondta, az alkotó minden projektje szürreális utazásra hív, útvesztőkbe visz, zavarba ejt, goromba és kemény szituációkat ad a nézőnek. A kiállításon látható fotói, kollázsai a korai filmjeinek világát idézik, bár pár évvel ezelőtt készültek. Szegő György, a Műcsarnok igazgatója elmondta: az intézmény „legjobb külföldi kurátorának” díjat alapítottak, amelyet egyhangú szavazással a David Lynch-kiállítás kurátorának, Szarka Klára fotótörténésznek ítéltek oda. A kiállítás ismertetője szerint David Lynch tárlatának hangulatát a láthatatlan összefüggé-A budapesti kiállításon látható fotók, kollázsok David Lynch korai filmjeinek világát idézik (Fotó MTI) sek izzása, a kimondhatatlan érzések felszínre hozása és a felszabadított fantázia kiteljesedése adja. Lynch egész munkásságára, így erre a sorozatára is meghatározó módon volt hatással a szürrealizmus, az ezotéria, a szorongás és az erőszak művészi és populáris megjelenítésének speciálisan amerikai tradíciója. ut kamerával vettek tel a pozsonyi koncertet (Fotó rtvs)
