Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

2019-03-30 / 76. szám

Sajó László tárcája a Szalonban 2019. március 30., szombat, 13. évfolyam, 13. szám JÉ úgy volt, hogy /I _____ éppen Nujork-LA i W ban jártam. 1 M És ha egyszer Te JL \ M J is Nujorkban jártál, tutitütkó, hogy lehettél te eb­ben a Big Almában akárhol, me­sélhetnél akár a Brooklyn hídról, a Brodwayről, a dilinyós dzsessz­­lebujokról, a Central Parkról, a múzeumok végtelen világáról, a nujorki metróról, telenyomhat­nád a népek fejét mindenről, ami nujorki, hablatyolhatnál bármit Manhattenről egészen a Szabad­ság-szoborig, de a végén csak rá­kérdeznének, hogy akkor tényleg, milyenek is azok a föl-hőőőőő­karcolók? Tényleg, milyenek is akkor azok a föl-hő-karcolók? Ha Nujorkban jársz, és persze, amikor majd visszatérsz ide a nor­mális világba, mármint Európába, nos, biztosíthadak, az első, ami újra és újra az eszedbe fog jutni erről a Nujorkról, hogy igen, azok a „mén­kű” nagy fölhőkarcolók, na, azok aztán, tényleg, de tényleg. És elmeséled, mit láttál, s ezzel most már sommásan el is mondtál mindent Nujorkról. Mert Nujorkban járva-kelve, először megpillantva a pompáza­tos fényekben a város döbbenetes sziluettjét, s feldolgozva az első sokkot, bevallom, kihevertem azonnal. Persze, könnyedén azt gondoltam, hogy akkor most már minden rendben van, készen állok, -jöhet a város, ez a Nujork, s igen nagy kaland lesz, mondhatom, ez a felhőkarcolósdi móka! Gyerünk, A-ME-RI-KA! A végére meg majd úgy fogok Nujorkban lebzselni egy-egy DOG fölhőkarcoló mellett, mint ahogy a csallóközi népség teszi a dolgát a szalmabálák mellett, mert hát nyá­ron azokból is „ménkű sok” van, s mitől legyenek az ilyesmitől oda meg vissza? De mégsem. Ahogy lenyűgözve néztem a pi­ramisok isteni megnyilvánulását, az emberi lét, a gondolat, az akarat, a munka, a gyötrelem, a kitartás oltárán felemelt csodát, ahogy el­ájultam Rómában, s rácsodálkoz­tam a Colosseumra, kiakadtam a szemet gyönyörködtető évszázados kutakon, ahogy képes voltam órá­kon át bámulni Párizsban egy-egy reneszánsz döbbenetét, lefagytam Londonban a frappáns építésze­ti csalafintaságokat látva, nos, ez a Nujork megfogott, a földbe döngölt, nem engedett, a föl-hő­­karcolók látványa pedig valósággal megbabonázott. Azt hiszi bárki is, hogy immunis lehet erre a NUJORK-vírusra? Mekkora döbbenettel veszi az ember tudomásul, amikor föl­buggyan a valóság, a saját emberi törpesége, kitekert nyakkal bámul fölfelé az égbe, s nézi ezeket a bru­tális, égbe meredő, ágaskodó föl­­hő-karcolókat. Talán majd az eszébe fog jumi neki is a bölcs mondása, vajon az ember miért az égbe tekint, ha nagy dolgokra kíváncsi. Nujorkban járva, az a legegy­szerűbb, ha rögtön a privát föl-hő­­karcoló túrád első állomásaként meghajtod a fejed, a két nagy öreg IKERtorony-démon maradványai előtt, amelyeket manapság a 9/11- es helyrajzi számmal ellátott dupla mega-föl-hő- karcoló síremlékének neveznek. Viszont jó, ha tudod, az ikrek helyére azóta épült egy újabb, va­gányabb, dizájnos ficsúr, az egyik legfőbb attrakció ebben a város-cir­kuszban, amit a cirkusz dizőze csak így mutathatna be:- Az egyetlen, a legszebb, a legcsodálatosabb, csak ma, csak Önöknek, azaz a One World Trade Center! És láss csodát, akárcsak a néhai ikertornyoknak, úgy ennek a pöpec, csillogósra suvickolt ficsúmak is lett kilátója, méghozzá Nujork legmo­dernebbje, ami létezik, s a legmaga­­sabbja, rátettek egy lapáttal, nesztek csúnya terroristák. Hát azt hittétek, füle lett a tepsinek? Nos, kegyeletből úgy döntöt­tem, hogy mégsem megyünk fel ennek a WTC nevű torony 102-ik emeletére, s nem akarunk majd lenézni akkor sem a majdnem 400 méteres magasságból, nem akarunk semmi maradandó élményt, di­lit, gyorsliftezést, se panorámát, se ajándékot, semmit, mert kömény gyerökök vagyunk. Na jó, egyszerűen nem volt be­lépőjegyünk. Nagy, azaz veri, veri BIG FATAL FAMILY ERROR-t fogtunk ki, s ezzel a valósággal szembesültünk, s igen, tudomásul vettük, hogy a to­vábbiakban így kell majd leélnünk az életünket, nuku WTC. De menjünk csak tovább. Van itt egy újabb jómadár, ami­re mindenki rákérdez, ha erről a Nujorkról mesélsz:- És az izét, azt láttad? Hát igen. Barkóbázzunk? Igen. Magas? Igen. Nagyon magas? Igen. Rákér­dezhetek? Az Empire State Buildingre gon­doltál? Aha. Ez az a DÖG, amelyik több mint nyolcvan éve meghatározó­ja, amolyan maffiózó-karcolója Nujorknak, s ezt látod mindenhol, Bronxban, Brooklynban, akárhol, ezt látod kitűnni a város igazi szi­luettjében is, ez a BOSS a többi nagymenő cirkáló között. Ez a capo di tutti capi, a főnökök főnöke - minden értelemben - ki­­hagyhatadan bámészkodós turista dilinek számító, igazi cirkáló celeb, mert ez, maga az IKON, bárhol is vagy Nujorkban, bármilyen messze vagy, ezt látni fogod a maga kis 381 méterével, az utcaszintek fölé ma­gasodik. Persze, ezzel a teljesítményével hosszú ideig, talán 1972-ig a világ legmagasabb cirkálójának számított, aztán persze letaszították a trónról, de a Boss, az Empire State Building megmaradt nujorki legendának. Ha megfigyeled, rájössz, talán nem véletlenül. Ha már ott voltunk a tövében, mert ugye jó előre vettünk belé­pőjegyeket, hát akkor szépen föl­nyomattuk magunkat a hiperliftek egyikével. Egészen a csúcsig tekertünk, föl a 102-ik emeletre. Estére jutottunk csak fel a tetőre. Nujorkban jártam, „föl-hő-kar-co-ló-kat” láttam

Next

/
Oldalképek
Tartalom