Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

2019-03-04 / 53. szám

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com I 2019. március 4. I 7 A választó lelke Ajánlhat-e maga helyett szlovák jelöltet a magyar jelölt? ogyan alakult a válasz­tók véleménye az 1940- es amerikai elnökvá­lasztási kampányban, s mi befolyásolta a végső szavazatu­kat? Erről szól a 75 éve megjelent The People’s Choice című könyv, amely azért is híres, mert ebben a kutatásban alkalmazták először a pa­nelmódszert. Vagyis volt a mintában 600 olyan személy, akiket a kampány alatt összesen hét alkalommal kér­deztek meg. így a kutatók pontosan látták, mi zajlik a választó lelkében. Ez főleg azoknál volt érdekes, akik az elején még nem tudták, kire fognak szavazni. Ilyen kutatás ma már el­képzelhetetlen. Mindent gyorsan kell csinálni, az ügynökségek és megren­delőik többségét nem a választók lelke, csak a szavazata érdekli. Pedig minden szavazatnak van oka, minden választói döntés mögött van egy fo­lyamat. Öt éve az első körben Bárdos Gyulára szavaztam. Örömmel. Pe­dig mint mindenki, én is tudtam, hogy a magyar Gyulából nem lesz elnök (egyesek szerint Szlovákiá­nak Schuster személyében már volt kisebbségi elnöke, merthogy ő kárpáti német, de ez nem igaz, mert Schuster hivatalosan szlovák). Bárdos is biztosan tudta, hogy nem jut be a második körbe, mégis tisz­tességgel végigcsinálta, amit most köszönök meg neki, mert csak most látom, hogy ez a végigcsinálás nem természetes. Persze, a politika olyan bonyolult, hogy nemcsak én, hanem sokszor némely politikus sem érti, mit csinál. Csak az a kér­dés, ha egy jelölt előre tudja, hogy nem lesz elnök, és ez baj, akkor egyáltalán miért indul. S hogy ajánlhat-e maga helyett szlovák je­löltet? Ha ilyen simán pótolhatók egy szlovák vegyésszel, akkor mi­nek vannak a magyar politikusok? Persze, tudom, hogy a legbarátibb szlovák politikus sem fog önként és dalolva magyar ügyekkel foglal­kozni. Ezért az első körben ezúttal is magyar jelöltre fogok szavazni. Nem izgat, hogy egyesek szerint ezt a jelöltet rendes magyar nem vá­lasztja. Akkor rendetlen magyar leszek. Egy rendetlen magyar, aki­nek az unokája is magyar. Öt éve a második körben Kiskát választottam. Nemcsak Fico ellen. Önmagáért is. És egy kicsit hittem a függetlenség-dumájában. Ma már egy kicsit sem hiszek benne. Kis­­kában pedig nagyot csalódtam. Azért benne, és nem másban, mert nem mást választottam, hanem őt, s csalódni abban lehet, akiben az ember bízik. Nem volt minden pol­gár elnöke, és nem volt független. Mint ahogyan nem független az sem, akit utódjaként ajánl, már csak azért sem, mert egy létező párt al­­elnöke. Ez a függetlenség? Az igazmondás? A tisztesség? Azt mondja, a Rossz ellen harcol. De ki a Rossz? Például a kormány, amelynek egyik pártját nagyrészt magyar szavazatok juttatták a par­lamentbe. Akkor ezek a magyarok is a Rossz részei? S az, aki még se­hol sincs, de már eleve Rosszakra és Jókra osztja a polgárokat, vajon hogyan akar mindenki elnök asszonya lenni? Nem biztos, hogy tudni akarom. (Lubomír Kotrha karikatúrája) Elítélte egy nagyimám a többnejűséget Persze rögtön nagy felzúdulás és kis visszakozás lett belőle. Igazságtalanság a nőkkel szem­ben a többnej üség, ráadásul nem is tartozik az iszlám normái közé. A meglepő kijelentést Ahmed et-Tajjíb sejk, a kairói székhelyű al-Azhár te­kintélyes szunnita iszlám központ nagyimámja tette közzé - méghozzá a Twitteren. A nagyimám már 2016-ban is fel­vetette a kérdést, amikor Abdel- Fattah esz-Szíszi elnök a vallásról folyó értekezés megújítását szorgal­mazta. Most nevezte azonban első ízben igazságtalannak a több­nejűséget, ha nem tartják tisztelet­ben a Korán által előírt méltányos­ság elvét. A nagyimám kijelentését a Nők Nemzeti Tanácsa azonnal üdvözöl­te. Maja Murszi, a szervezet elnöke azt is hangsúlyozta, hogy a „muzul­mán vallás tiszteli a nőt, igazságot szolgáltatott neki, és számos olyan jogot biztosít számára, amelyek ko­rábban nem léteztek”. Ahmed et-Tajjíb sejk kijelentése azonnal heves vitát váltott ki a kö­zösségi portálokon, ezért az al-Azhár iszlám központ internetes oldalán az állásfoglalást úgy pontosította, hogy a nagyimám „nem beszélt a többnejűség tilalmáról”, viszont „megújulásra van szükség a nőkkel kapcsolatos kérdésekben”. „A nők alkotják a társadalom felét, ha nem törődünk velük, olyan, mintha fél lá­bon járnánk, a többnejűség gyakran igazságtalanság a nővel és a gyer­mekekkel szemben, és a Korán, va­lamint a próféta hagyományának félreértése.” A nagyimám ezután egy országos műholdas televízióban is kijelentet­te, hogy „tévednek azok, akik sze­rint a házasságnak többnejűnek kell lennie”. A muzulmánok szent köny­vét idézve emlékeztetett, hogy a többnejűségnek a feleségek egyen­jogúságával kell együtt járnia, kü­lönben nem szabad több nőt is fele­ségül venni. (MTI) Kifelé az úri huncutságból? BOLEMANT LILLA A nagypolitikából már nagyon régóta hiányzott egy olyan em­ber, aki egyenesen beszél, és a kérdésekre válaszol. Nem ad kitérő választ, nem a körülmények aktuális voltával próbálja mentegetni a döntéseik sohasem mondja azt, hogy: „nem kommentálom”, vagy „nincs hozzáfűznivalóm”, vagy a kedvencemet: „ez úgy van, ahogy van”. Szóval végre egy ember, akinek határozott véleménye van, és nem fél azt kimondani. Aki nem támad, nem veszi fel a kesztyűt, hanem ténysze­rűen vitatkozik. Akinek az egész eddigi élete és szakmai munkássága erő­síti meg azt, amit mond. Egyszóval hiteles. És ráadásul nő! Ami azért is fontos, mert az utóbbi években elkeseredve láttam, hogy néhány (nagyon kevés) pozitív példától eltekintve olyan politikus nők kerülnek pozícióba, akik csak rontani tudnak a nők egyenrangúként való elfogadásában. Lucia Zitnanskát leszámítva nem láttam például olyan miniszter asszonyt, akire fel tudnék nézni, vagy egyáltalán el tudnám fogadni, hogy egy ilyen ma­gas posztra kerülhetett. Persze azt is tudom, hogy amíg a nők képviselete egy adott közegben nem éri el a 30 százalékot, nem tudják képviselni saját érdekeiket, vagyis ők ugyanazokat a feladatokat valósítják meg, mint férfi elődeik. És hát ugyanazt a politikai véleményt képviselik, mint párttársaik. Tudom, az elnöki poszton nem egy politikai pártot kell irányítani, meg­győzni, egyértelmű döntéseket hozni közösen a vezetéssel, megbeszélni és megerősíttetni a tagsággal. Mégis azt gondolom, hogy ez a tendencia az utóbbi években nagyon is láthatóvá kezd válni. Hiszen Andrej Kiska, vagy Ivó Nesrovnal és legutóbb Matús Vallo pozsonyi főpolgármesterek is ha­sonló okokból nyertek. Az átláthatóság, a hitelesség, a politikai önkény és arrogancia elutasítása az, ami győztessé tette őket. Visszatérve az elnökjelölt Zuzana Caputovához, merthogy vele kap­csolatban vetődtek fel bennem ezek a gondolatok, úgy látszik, elérkezett az az idő, amikor végre kicsit fellélegezhetünk (de csak óvatosan), hogy talán őt most az egyszer nem tudják majd elgáncsolni azzal az egyszerű „érvvel”, hogy nő! Bár tényleg óvatos lennék még ezzel akijelentéssel, és csak a második fordulóban fog kiderülni, felhasználja-e valaki ezt a kár­tyát. A politika vagy a média. Reménykedjünk abban, hogy a médiának most talán fontosabb lesz Caputová személye, egy független és jobb Szlovákiáért küzdő elnökjelölt személye annál, hogy a hagyományos női szerepek, sztereotípiák, lejáratási módszerek felhasználásával hozzájá­ruljon esélyei csökkentéséhez. Sőt, én inkább abban szeretnék remény­kedni, hogy pozitívan értékelik őt, mint az egyetlen olyan személyt, aki (annak ellenére, vagy azzal együtt, hogy nő - de itt már túl sokat vámék el, ha azt szeretném, emeljék ki, hogy nőként máshogy látja a világot, és ezért nagyobb az esélye, hogy elnöki munkája is sikeres lesz!) hitelesen tudja képviselni önmagát, életszemléletét, munkája eredményeit és elnökként Szlovákiát is. Hogy a politika ne csak úri huncutság legyen! FIGYELŐ Cserélik az ellenséget Az eredeti tervek szerint is csak március 15-éig tartott volna a ma­gyar kormány új plakátkampánya - reagált Manfred Weber inteijújára Kovács Zoltán kormányszóvivő. Az Európai Néppárt csúcsjelöltje a Spiegel német magazinnak azt mondta, a magyar kormánynak azonnal be kell szüntetnie a tájé­koztató kampányt, Orbán Viktor­nak pedig bocsánatot kellene kér­nie. A 444.hu arról írt, hogy Gulyás Gergely és Balog Zoltán Berlinben a CDU vezetőinek megígérte, hogy március 15-ig eltűnnek a poszterek az utcákról, és utána már nem pro­vokálják semmivel sem az EU-t, sem a Néppártot. Március közepétől az európai bal­oldal csúcs-jelölteje kerül Juncker helyére - nyilatkozta a plakátok kapcsán Orbán Viktor a Welt am Sonntagnak. Kovács Zoltán viszont védelmébe vette a plakátkampányt, szerinte a magyaroknak joguk van tudni, hogy a „brüsszeli bürokrácia mi­lyen migrációt támogató terveket készít”. Manfred Weber, az EPP frakció­­vezetője és EP-választási csúcs­jelöltje nagyon bonyolultnak ne­vezte az Európai Néppárt (ÉPP) és a Fidesz viszonyát a Lidové No­­viny című cseh lapnak adott in­terjúban. „Bonyolult velük együttműködni, ha azt nézzük, hogyan viselkednek” - válaszolta Weber arra a kérdésre, hogy az ÉPP az EP-választások után is úgy számol-e a Fidesszel, mint a párt­család tagjával. „Egy dolog vilá­gos - megköveteljük az alapelvek betartását. Ezek a jogállamiság, a független média és bíróságok, a korrupció elleni harc és a tudomá­nyos kutatás szabadsága. Ezeken alapszik az egész Európai Unió” - szögezte le a kereszténydemokrata politikus. Weber ismét úgy fogalmazott, hogy az Európai Néppárt számára a Fidesz nehéz partner, amellyel „nagyon bonyolult” vita folyik azokról ajogszabályokról, ame­lyeket „Orbán vezetett be Magyar­­országon az egyetemekkel és a ci­vil szervezetekkel összefüggés­ben”. Ezért szavazták meg az uniós szerződés 7. cikkelye szerinti eljá­rás megindítását Magyarország el­len. „Ez a legerősebb eszköz, amely ma a rendelkezésünkre áll. Senkivel sem lehet kivételt tenni. Európának meg kell követelnie a jog betartását. Ebben, mint az Eu­rópai Bizottság elnöke, nem is­mernék kompromisszumot” - fej­tette ki Weber. A Spiegelnek adott inteijúban ennél is keményebben fogalmazott, és úgy vélte, Orbán Viktornak bocsánatot kellene kér­nie a Jean-Claude Juncker elleni plakátkampányért. (hvg.hu, úsz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom