Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

2019-03-21 / 68. szám

www.ujszo.com | 2019. március 21. KULTÚRA I 9 Két hónapig Stradivarin j átszőtt Martin Cicvák rendezésében, a Vígszínházban most bemutatott Premierben Eszenyi Enikő a főszereplő SZABÓ G. LÁSZLÓ Feleségével és múzsájával, Gena Rowlandsszel a fősze­repben 1977-ben forgatta Premier című filmjét John Cassavetes. A hollywoodi stúdiók stílusát messziről kerülő, a New York-i film­iskolát képviselő, az amerikai mozi egyik megújítójaként jegyzett rendező alkotásának színpadi változatát a Vígszínház mutatta be. Költői filmjei mellett Cassavetes állandó társulatával színházi elő­adásokat is rendezett. A Premier bensőséges vallomás a színházról, a színészek színpadi tevékenységéről és folyamatos szeretetéhségéjől. A vígszínházi előadást Martin Cicvák rendezte. A kassai származású szín­házi alkotó Brünnben végezte szín­házi tanulmányait, diplomával a ke­zében ott kezdte a pályáját, majd Prágába került, ahol a Cinohemí klub rendezője lett, de dolgozott már Bécsben, Londonban és Ljubljaná­ban is. Pozsonyban a Szlovák Nem­zeti Színházban és az Arénában több darabot állított már színpadra. John Cassavetes filmjét és életművét közvetlenül a vígszínházi felkérés után fedezte fel. „Rég találkoztam ilyen rafinált al­kotóval, mint ő - nyilatkozta a Pre­mier budapesti bemutatója után. - A történet főszerepét alakító színésznő elveszíti a realitás talaját. A filmben nézünk egy jelenetet, de a kamera csak később mutatja meg, vallja be, hogy színpadi próbát látunk. Vörös Róbert és Forgách András drama­turgnak egy ilyen eredeti látványstí­lusú film alapján nehéz volt színpadi darabot írni. Hans Hoffer bécsi dísz­lettervezővel pedig egy sajátos jel­rendszert kellett kialakítanunk, hogy a néző mindig tudja, mit lát. Szín­házi próbát vagy magánéleti törté­nést. Izgalmas, könnyen átlátható, FÜLVIDÉK Átdolgozások, kevés ötlettel Az internet és a kereskedelmi média térhódítása előtt sok minden egész­ségesebben működött. Amikor még nem ömlesztve kaptuk a zenét is. A zenészek természetesebb utakat járva váltak ismertté, és nem úgy robbantak be a köztudatba, majd tűntek el onnan sok esetben villám­gyorsan, mint manapság. Fokoza­tosan lettek népszerűek, jobban ér­tékelték a sikert, s mi, a másik olda­lon állók pedig szenvedélyesen ra­jonghattunk értük. Máshogyan, mint napjainkban. Azok is közülünk kerültek ki, de ezt nem tudatosítot­tuk, műveltebbeknek, intelligen­sebbeknek tűntek tőlünk, hallga­tóktól. És nehezen megközelíthetők voltak. A magánéletük sem volt nyitott könyv. A magyar zenei élet utolsó ilyen sztárzenekara az 1999- ben alakult Magna Cum Laude. A gyulai együttes első stúdióleme­ze, a Hangolj át 2003-ban jelent meg. Nem lett sikeres. A csapatban Szabó Eszter is meg­fordult a kezdeti években. Az éne­egyértelmű rendszerben gondol­koztunk.” A meghívást Eszenyi Enikőtől, a Vígszínház igazgatójától kapta a rendező. Ők ketten régóta ismerik egymást. Evekkel ezelőtt, a Zsolnai szentivánéji álom című rendezvé­nyen dolgoztak is már együtt. Po­zsonyi és prágai színészek társasá­gában Eszenyi Enikő akkori párjá­val, Milan Mikulcíkkal lépett kö­zönség elé Zsolnán. „Mindenki egy humoros mesét adott elő, amelyet előbb az utcán, utána pedig a színházban láthatott a közönség. Enikő nemcsak engem, kesnő a Megasztár harmadik soro­zatában versenyzőként elénekelte az egykori zenésztársak Te légy most című dalát. Ez nagyban hoz­zájárult a zenekar befutásához, a második, 2006-os, Minden állomás... című stúdióalbuma már nagy példányszámban fogyott el. Bár a Magna Cum Laude napjaink­ban nem olyan aktív, mint koráb­ban, látszólag tartaléklángon ég - az utolsó stúdiólemezét, a Köszönet címűt még 2014-ben adta ki, s azóta mindössze pár zeneszámmal je­lentkezett (Tájról tájra, Volna-e kedved?, Gyerünk tavasz!, Mit ér?) -, a huszadik születésnapját mégis nagy koncerttel ünnepelte meg a Papp László Budapest Sportaréná­ban. A jubileumhoz a Gyulai húsz­feldolgozó című CD társul, de iga­zából nem erre vágytunk - sajnos nem új szerzeményeket kaptunk. Az albumon a csapat húsz slágere, népszerű dala kortársaik átiratában csendül fel. A névsorból leszűrhető, hogy a Magna Cum Laude a ze­nésztársadalomban is elismert, hi­szen olyan élő legendák is rábólin­tottak a felkérésre, mint Charlie, Balázs Fecó, Karácsony János vagy hanem a kollégáit és a helyi közön­séget is lenyűgözte különböző nyel­vekből kevert szövegével. Ezután hívott meg előadásokat nézni a Víg­színházba, és már akkor szóba került köztünk az együttműködés lehető­sége. Csak aztán családot alapítot­tam, jöttek a gyerekek, és meg kellett vámom, míg nagyobbak lesznek. Most is a véletlen hozta úgy, hogy jönni tudtam, és boldog vagyok, mert régi vágyam válhatott valóra.” Martin Cicvák konyhanyelven beszél magyarul, kassai nagyma­májával gyerekként csak ezt a nyel­vet használta. Felejteni, mint mond­Nagy Feró és együttese, a Beatrice. Az előadók listája változatosabb, mint az elmúlt években megjelent hasonló lemezek esetében, popos (Rúzsa Magdi, Heincz Gábor Biga), rockos (Hooligans, Road), hiphopos (Majka, Kowalsky meg a Vega) és népzenei előadók (Csík zenekar, Palya Bea) is közreműködnek, a végeredmény viszont unalmasabb. A Magna Cum Laude zeneszámai egyedi világot képviselnek Szabó Tibi zeneszerzőnek, Kara Misa szövegírónak és Mező Misi éne­kesnek köszönhetően, ezért nem könnyű olyan új köntösbe öltöztetni ja, akkor kezdett el, amikor egy évre kiment Angliába, ahol mindenkivel angolul beszélt. „Sokat köszönhetek a nagyma­mámnak. Elsősorban a tempera­mentumomat. Azt tőle örököltem. Fiatalkorában amatőr színésznő volt, operettekben játszott. A színház iránti rajongásom is tőle jött. Négy gyermeket szült, egyikük az anyu­­cikám. Ha összejött a család, mindig magyarul társalogtunk. Édesanyám ma is jól beszéli a nyelvet. Pongrácz nagyapámat nem ismertem. Van egy fotónk, amelyen a nagymamám tart a kezében. Feketében van, épp a gyász ideje alatt születtem. Akkor halt meg a nagyapám, aki szintén magyar ember volt.” „Megszerettem Buda­pestet. Hatalmas iskola volt számomra a vígszínházi munka. Szívesen vissza­jönnék ide dolgozni." Martin Ciévák A vígszínházi próbaidőszak alatt Martin Ciévák nemcsak felelevení­tette magyamyelv-tudását, rengete­get tanult is. „Ilyen szempontból teljesen mindegy, hol rendezek. Mindig az igazságot keresem. A darabban és a játékban is. Súlyos alkímia, amit a színésznek magában kell hordoznia a csend mellett. A darab főszerepét, Myrtle Gordont, az ünnepelt szí­nésznőt, aki új szerepével küzd, Eszenyi Enikő alakítja. Ő egy vul­kán. Tornádó. Nagy erejű hangszer, egy igazi Stradivari, amelyen öröm játszani. De előbb meg kell tanulni rajta. A hangszer ugyanis ellenkezik néha, de a nagy hangszerek ilyenek. Mind, kivétel nélkül. Tisztelettel, odaadóan kell bánni velük: Én is így viszonyultam Enikőhöz, hiszen ne­héz utat kellett megtennie, hogy ezeket, hogy valami pluszt is adja­nak. Az előadók és együttesek többsége csak tisztességgel elének­­li, saját arcára formálva. Majka (Pálinka dal), a Kollár-Klemencz Lászlóval kiegészült Budapest Bár (Vidéki sanzon), a Csík zenekar (V olna-e kedved?), Ganxsta Zolee és a Kartel (Engem nem lehet sze­retni), a 100 Folk Celsius (999), a Bagossy Brothers Company (Ká­non keringő), Palya Bea (Minek adtál?), valamint Ferenczi György és az 1 -ső Pesti Rackák (Sirató) verziója vált ki olyan hatást, amely ilyen átdolgozások esetében elvár­ható. Ezek közül is csak két-három változat emelkedik ki igazán. A Gyulai húszfeldolgozó című CD tanúbizonyságot ad a Magna Cum Laude eddigi életműve gazdagsá­gáról. Mi azonban sokkal jobban örültünk volna, ha ez az életmű a jubileum kapcsán új stúdióalbum­mal bővül. Reméljük, hamarosan az is lesz. Puha József Gyulai húszfeldolgozó M-Prod Artist Kft., 2019 Értékelés: 5/10 megszülje a szerepet. Amilyen kitűnő lett a végén, olyan nehezen jutott el a célig. A tehetségéhez ugyanis ostort is kap az ember. A maximalizmusra való törekvés, az önostorozás a nagy művészek sajátja. És le a kalappal minden kollégája előtt, aki játszik a darabban, hogy ezen a küzdelmes úton végigmentek vele. Volt, aki ezt könnyebben élte meg, más nehezeb­ben, vagy éppen lezserül. Enikő minden helyzetben a tökéletességre törekszik, színészileg egyetlen má­sodpercet sem hagy üresen. Kínló­dik, gyötrődik, önmarcangol, hogy eljusson a kijelölt célba. Minden pil­lanata telített, megélt, őszinte érzel­mektől fűtött. Hatalmas iskola volt számomra a vígszínházi munka. Nagy színészekkel, bonyolult egyé­niségekkel dolgozom mindenütt. Úgy kell kezelni őket, mint a gyere­keket. Félnek az előttük álló úttól, de a nagy színészek ilyenek. Mindig a kitaposatlan ösvényt választják. Nem érdeklik őket a biztos, egyszer már bevált alapok. Új utakra vágynak, is­meretlen helyzetekre.” Hogy milyennek látja a Prágában élő, negyvenhárom éves rendező a vígszínházi társulatot? „Futballhasonlattal élve: Bayer München az itteni csapat. Vagy FC Barcelona. Vagy Real Madrid. Cso­dás színészekkel dolgozhattam. Bör­­csök Enikővel, Hegedűs D. Gézával, Hevér Gáborral, Seress Zoltánnal, Orosz Ákossal, Király Dániellel, Szilágyi Csengével, Egri Mártával, Hullán Zsuzsával, Balázsovits Edit­tel, Márkus Lucával, Gados Bélával, Rábaközi Gergővel. Cassavetes zse­niális alkotó. Ezt kellett megmutat­nunk egy érthető előadásban. Ren­dezőként ezt szent kötelességemnek tekintettem. Szívesen visszajönnék dolgozni a Vígszínházba. Megsze­rettem Budapestet, a Vígszínházát, a társulatát, Pusztai Juditot, az előadás jelmeztervezőjét, Presser Gábort, a darab zeneszerzőjét... mindenkit a szívembe zártam. Remélem, nem marad ez egyoldalú szerelem.” Nálunk is fellép Suzi Quatro Trencsén/Pozsony. Holnap Trencsénben, szombaton pedig a pozsonyi Istropolis nagytermé­ben lép fel Suzi Quatro, aki a het­venes években kitaposta az utat az összes basszusgitáros-énekes rockerlány előtt. A most 69 éves előadó ereiben magyar vér is csörgedez - édes­anyja Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből vándorolt ki Detroit­­ba, ahol hozzáment egy olasz dzsesszzenészhez. Suzi Quatro 8 évesen már apja zenekarában játszott, 14 évesen pedig saját rockzenekart alapított. Itt figyelt fel rá Mickie Most brit lemez­producer, aki a slágergyáros Chinn-Chapman szerzőpárossal íratott neki olyan dalokat, mint a Can the Can, a Daytona Demon vagy az If You Can't Give Me Love. Hatalmas siker lett a Chris Normannal közösen énekelt Stumblin' In is, amely máig sze­repel mindkettőjük repertoárján. Suzi Quatro több mint 50 millió lemezt adott el, és folyamatosan járja a világot. Új albuma a hó­nap végén jelenik meg. (juk) Eszenyi Enikő és Martin Ciővák a Premier bemutatóján (Szkárossy Zsuzsa felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom