Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

2019-03-20 / 67. szám

www.ujszo.com KÖNYVESPOLC ■ 2019. MÁRCIUS 20. m Megmustráltuk Korpás Arpádék könyvespolcát De nem csak a képzőművészet érdekli őt, jelenleg például azt ku­tatja, milyen hatással van a szenei nyelvjárás a diákok helyesírására. Megnyerte a TUDOK szlovákiai fordulóját, és ez lesz a témája a Kárpát-medencei versenyen. A szülők csoporttársak voltak a po­zsonyi Comenius Egyetemen, a fe­leség, Szabó Eszter szintén magyar­történelem szakon végzett, a szenei magyar középiskolában tanít. „Már egyetemistaként elkezdtük gyűjteni a Magyar nagylexikont, és felváltva vásároltuk az akkori­ban megjelenő köteteket, hogy ha esetleg mégsem maradnánk együtt, könnyebben kiegészíthessük a saját sorozatunkat, ha összeházasodnánk ne legyen duplicitás. A páratlano­kat Eszter gyűjtötte, a párosakat én - meséli mosolyogva Árpád a nappali könyvespolcára mutatva, ahol természetesen hiánytalanul ott díszeleg a sorozat. Rengeteg kötet került hozzájuk a családból is: Eszter szülei lelkész­ként tevékenykedtek, Árpád édes­apja pedig magyar-szlovák szakos tanár volt az ipolysági magyar gimnáziumban, tekintélyes otthoni könyvtárral. Több gyűjtemény is náluk kötött ki, ezért egy idő után muszáj volt „racionalizálni” a kész­leteket, mert Duba Gyula ívnak a csukák című regénye például öt példányban volt meg. A gyerekek pici koruktól könyvet láttak szüleik kezében, és szívesen utánozták őket. De azért ne könyv­molyokat képzeljünk el, mindhár­man a szenei Möggyes Néptánc­együttes tagjai, Máté pedig lelkes focista is. Johanna a Harry Potter-regények rajongója, saját bevallása szerint a sorozat elolvasása után sokáig minden könyv színvonalát ehhez mérte. A Pál utcai fiúkat is na­gyon szereti, szimpatikus számára a mondanivaló és a miliő, amelyben a cselekmény játszódik. Ezeket a könyveket Lilla is szered, és nem mellesleg ő a Kárpát-medence ha­todik legjobb helyesírója magyar nyelvből a saját korosztályában. De akár a világhódító K-poppal kapcsolatban is fordulhatunk hoz­zájuk információkén (számomra már az is megható, hogy név szerint fel tudják sorolni az egyre híresebb dél-koreai fiúcsapat, a BTS mind a hét tagját). „Vannak olyan új ifjúsági könyvek, amiket a lányok nyomnak a kezem­be, az egész család elolvassa őket, aztán beszélgetünk róluk. De olyan feladatot is kaptam már tőlük, hogy kössek véledenszerűen felsorolt tör­ténelmi vagy irodalmi személyisé­geket Pozsonyhoz. Én egyébként az utóbbi időben több kéziratot ol­vasok és szerkesztek, mint amennyi időm a szépirodalomra marad. Épp most szerkesztettem egy válogatás­kötetet a Pozsonyi Kifli honlapján megjelent legérdekesebb írásokból. Többé-kevésbé elkészült egy Irodal­mi és történelmi barangolások Po­zsonyban című kézirat is, amelyben a leíró részeket egy-egy irodalmi szemelvény köved, így lehet meg­ismerni a város utcáit” - meséli a házigazda. A közeljövőben Grendel Lajos mű­veit szeremé újra elővenni, az általa megragadott dél-szlovákiai létérzés miatt. Ezek a regények is haszno­síthatók egy idegenvezető munkája során, hiszen Grendel történetei többnyire konkrét helyekhez köt­hetők. Huncík Péter Határeset című regényét is főként emiatt ké­szül újraolvasni. A várólistáján ott van továbbá egyik első, meghatá­rozóbb ifjúkori olvasmányélménye, George Orwell 1984 című regénye is, amely az azóta lezajlott társadal­mi folyamatok tükrében érdekli igazán. Szlovákul is szívesen olvas, nemrég Július Satinsky, a legendás színész, humorista és pozsonyi lokálpatrióta Chlapci z Dunajskej ulice (Fiúk a Duna utcából) című könyvét for­gatta abból az apropóból, hogy a Pozsonyi Kifli nevében átvehette a Pozsonyi Áfonya - Július Satinsky­­díjat a társulásnak a város kulturális és történelmi öröksége megőrzése terén kifejtett tevékenységéért. „Eszter és Johanna általában csak egy könyvet olvas egyszerre, mi Lil­lával viszont eléggé szétpakolósak vagyunk, halmokban állnak körü­löttünk a könyvek, ha olvasunk. Legutóbb Fábri Anna Az irodalom magánélete című rendhagyó iroda­lomtörténetébe feledkeztem bele, és jókat szórakoztunk a lányok­kal a reformkor fontos szerzőinek magánéletén, például azon, hogy Vörösmartyék hogyan mentek ki a dévényi várhoz, ahol a nagy magyar költő állítólag meztelenül fúrdött a Dunában.” A gyerekek egyébként szívesen segí­tenek édesapjuknak, aki néha meg­kéri őket, hogy olvassanak fel neki egy-egy részt valamelyik forrásmű­ből, vagy időspórolásra hivatkozva velük kerestet ki különböző adato­kat lexikonokból, enciklopédiákból a munkájához. Ezt mindannyian élvezik, ráadásul a gyerekekre ragad némi információ, és azt sem felejtik el, hogyan kell használni a nyomta­tott információforrásokat. „Fogalmam sincs, mi lesz a köny­vekkel száz év múlva. Lehet, hogy értéktárgyakká válnak, mint az arany ékszerek, és az emberek cso­dálni fogják, hogy igazi papírból készültek. Lilla a múltkor már meg­­pedzette, hogy ő nem akarja vala­mennyit megőrizni. Máté pedig szinte mindennek az interneten néz utána” - mondja Korpás Árpád, aki csak Pozsonyról szóló könyvből több százat gyűjtött össze, néhányat több kiadásban is. A gyerekek azt is tudják, milyen utat jár be egy könyv a kézirat­tól a megjelenésig, hiszen Eszter húga szerkesztő a budapesti Libri Kiadónál. Az emeleti dolgozószobában te­kintélyes halmot képeznek azok a helytörténeti és egyéb kötetek is, amelyek megszületésében Korpás Árpád szerkesztőként, szerzőként vagy fordítóként vett részt. Nem­rég például magyarul és szlovákul is megjelent így hiánypótló ta­nulmánykötet az Esterházy-család ffaknói, ifjabb ágáról. Ezt Pozsony­ban már bemutatták, hamarosan Veszprémben is prezentálják. A legközelebbi projekt pedig egy Pozsonyról és környékéről szóló útikönyv, amelyet teljes egészében ő ír. JK kilencvenes években jelent meg az utolsó átfogó útikönyv Po­zsonyról magyar nyelven, a magyar vonatkozásokat is felvonultatva, Mayer Judit tollából. Azóta csak szlovák kiadványok magyar for­dításai láttak napvilágot, úgyhogy ideje kiadni egy új, a magyar mű­velődéstörténeti vonatkozásokat is bemutató kötetet. A budapesti Hibernia Nova Kiadó bízott meg ezzel a feladattal, velük már koráb­ban is dolgoztam.” A kortárs szépirodalmat Árpád­nál naprakészebben követő Eszter ottlétünk alatt többször is hangsú­lyozta, hogy semmiféle szülői erő­szakot nem alkalmaznak' a gyerekek olvasóvá nevelése érdekében. Ám a lefekvés előtti, meghitt közös mesé­­léseket, a „rendelésre” történő fel­olvasásokat mindannyian szívesen idézik fel. Korpáséknál a könyvek, amellett, hogy értékek, élvezeti cikkek, munkaeszközök és infor­mációforrások, közelebb is hozzák egymáshoz a családtagokat. És ezt nagyon jó látni... Juhász Katalin Egy család, ahol fontos szerepük van a könyveknek. Ha nem lenne beépített tetőtere a boldogfai házuknak, bajban lennének a raktáro­zással, annak ellenére, hogy a családfő, Kor­pás Árpád idegenve­zető és helytörténész gyakran visz egy-egy szatyor könyvet különböző helyek­re, például az egyik szenei könyvesbolt lépcsőfordulójában kirakott ingyenes kö­tetek közé. Az a baj, hogy hozni is szo­kott, vallja be halkan. S ok éven át volt lapunk munkatársa, jelenleg a főváros múltját kutató Pozsonyi Kifli Polgári Társulás alelnökeként tevékenykedik, nyakig beleásta magát a helytörténetbe, és olyan népszerű idegenvezető, hogy leg­alább fél éven át egyeztettük ezt a látogatást. A három gyerek, Lilla (15), Jo­hanna (12) és Máté (10) nincs nehéz helyzetben, ha le kell emel­ni a polcról valamelyik kötelező vagy kiegészítő olvasmányt. Ér­kezésünkkor épp egy vaskos an­gol nyelvű művészeti kiadványt tettek helyre a nappali asztaláról, előző nap ugyanis megnézték a bécsi Brueghel-kiállítást, és Lilla hozzá akart olvasni a látottakhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom