Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-19 / 66. szám
a katolikus hívők forrásvizet hoztak maguknak a zarándokhelyekről. Máskor szenteltvizet tartottak benne, amely minden ház, ember és jószág „védelmezője” volt betegség és szerencsétlenség ellen. A naptári év ünnepeihez fűződő szokások és szertartások gyakran játszódtak le a családi otthonokban és a gazdasági élet környezetében is. A vallási ünnepek két legnagyobb köre a karácsonyi és a húsvéti időszakra tehető. A karácsonyt megelőző adventi négy hét átszövődött a Jézus születésére való várakozással kapcsolatos szokásokkal, valamint azokkal a hiedelmekkel és varázslásokkal, amelyek a következő gazdasági év sikerességét és az emberek jó egészségét voltak hivatottak biztosítani. Jézus születésének bibliai történetét elevenítik meg Puss Kornélia kortárs fazekasmester alkotásai: agyagból készült kisplasztikái. A húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó népszokás egyik legismertebbje a húsvéthétfői locsolkodás, amelyhez a Mátyusföldön, a Vág mentén és Nyitra környékén kapcsolódik a korbácsolás. A bemutatott húsvéti emlékek között található egy húsvéti korbács, a „subra”. A lányok, asszonyok a fiúknak, férfiaknak erre az alkalomra hímes tojást készítettek. A tojások díszítése más-más vidéken különbözőképpen készült, s több hagyományos díszítési mód máig megmaradt. Ezt mutatják be a lévai, kisgéresi, gútai viasszal díszített tojások, a gútai, dunaszerdahelyi áttört mintájú hímes tojások, a zoboraljai, gútai batikolt tojások és a dunaszerdahelyi szalma díszítésű hímes tojások. A húsvéti díszzsebkendőt menyaszszonya különleges húsvéti ajándéknak készítette vőlegénye számára Farkasdon 1949-ben. A családi és vallási ünnepnapok népviseletének néhány különleges és szép példáját láthatjuk a kiállításon. A mohi reformátusok női ünnepi viseletét a két világháború közötti időszakban örökíti meg az első öltözet, amely már a 19. század végén polgárosult. A városi ruházatot utánzó ruhadarabok a női felsőruhán mutatkoznak meg. Jellemzői a leginkább sötét színű drágább kelmék használata, amelyekből a felsőtestet takaró ujjas és az alsótestet takaró hosszú, derékban gazdagon ráncolt szoknya és a kötény készült. A házasságkötés egy egész életre szóló esemény volt az emberek életében, ezért a menyasszony és a vőlegény viselete egyedi kiegészítőkkel díszítve a legszebb volt. A római katolikus Ahában az 1930-as években viselt menyasszonyi és vőlegényi öltözetet látjuk a kiállításon. A menyasszony fején párta van, a vőlegény kalapján és kabátja hajtókáján bokréta. A menyasszony 5 alsószoknyát visel, ami szép formát kölcsönöz a fekete színű felsőruhájának. A szűk ujjú ingváll felett pruszlik és kiskabát, felette fehér lyukhímzéssel díszített vállkendő van. Az alsótesten brokátból varrott szoknya és kötény van. Az ünnepi viselet tartozéka a fekete bőrcsizma. A vőlegény viselete fehér ingből, fekete felső kiskabátból, bélelt posztónadrágból és fekete bőrcsizmából áll. A párválasztáshoz kapcsolódó szép szokás volt, hogy a szerelmesek egymást megajándékozták, gyakran saját maguk készítették ezeket az ajándékokat. Fából készült faragással díszített szerelmi ajándékokat: orsókat, mángorlófát és diótörőt mutatunk be itt. A lakodalmas vendégséghez kapcsolódik a kalácsvivés szokása: a meghívott vendégek veszszőből font karkosárban kaskendövei letakarva vitték a lakodalomba a kalácsokat. Az esküvő után szokás volt az esküvői fényképet a menyaszszonyi koszorúval együtt bekeretezve emlékül megőrizni. Ez a tisztaszoba falát díszítette. Az ember élete a bölcsőtől a sírig tart. A kiállítás utolsó részének központi részén egy Krisztus testét hordozó kereszt van. Bal oldalán egy bölcső áll, a jobb oldalán pedig egy temetőrészlet látható. Idős asszony ahai gyászviseletét mutatjuk be az 1930-as évekből, mellette a serkei fejfák és lédeci sírkeresztek emlékeztetnek a múlandóságra. Danter Izabella rozta a helyiségek kihasználását, a bútorzat jellegét és az életvitelt. A lakásbelsőt úgy alakították ki, hogy lakóhelyként megfelelő feltételeket teremtsen a pihenésre, az étkezésre, a mindennapi és szezonális munkák elvégzésére. Biztonságot nyújtson a családi élethez és a naptári évhez fűződő, ritmikusan ismétlődő ünnepek megéléséhez. A lakóház belépőhelyisége a pitvar volt. Hátsó részében állt a tűzhely a nyitott kéménnyel, a kemence szája és a konyhaeszközök. Az étel elkészítése mellett itt más házi munkákat is végeztek. A kamrát és a kéményaljat bemutató kiállításrészben kap helyet egy színes válogatás a hagyományos konyhai edényekből és egyéb háztartási eszközökből. Itt láthatók a tej házi feldolgozásához szükséges köcsögök, vajköpülök, vajforma és a túróprés. Ezek az eszközök ihlették meg a kortárs népművészek munkáit is. Közülük itt áll a Gyetvai István fazekasmester agyagedénye, valamint Izsák Dezső faragó vajköpülő asszonyt ábrázoló kisplasztikája. A kéményalja félköríves falát a 19. század végén és a 20. század első évtizedeiben népi környezetben különösen kedvelt murányi, rozsnyói, bélapátfalvai, telkibányai, wilhelmsburgi keménycserép manufaktúrák díszes tányérjai, agyagtálak és -tálacskák díszítik. Előtte a padkán helyezkednek el a mindennap használatos, agyagból készült főzőedények, a három lábon álló lakodalmasfazék, a szűrő, a kenyér- és kuglófiütő forma és a burgonyatörő. A szobabelső berendezését és tagolódását célszerűen úgy alakították ki, hogy pihenő- és tárolóhelyet biztosítson, ételek tálalására szolgáljon, a társadalmi-reprezentációs elvárásoknak megfeleljen, a vallási élet gyakorlásához, de szükség esetén némely munka elvégzéséhez is helyet kínáljon. Az ajtónál helyezték el a falon a szenteltvíztartót. Az ajtóval szemben állt az asztal a paddal és a székekkel, itt ült öszsze a család a mindennapokon és az ünnepeken. A vászonabrosszal leterített asztalon a tányérok, kanalak, villák, tál, borosüveg poharak mellett látható az üvegből készült légyfogó, amelyben a legyek odacsalogatására cukros vizet tartottak. A hagyományos paraszti társadalomban a hitélet átszőtte a mindennapokat. A lakóházban előkelő helyet kapt; azok a tárgyak, amelyek vallás gyakorlását segítették elő, például az imádkozás során. A római katolikus családoknál az asztal közelében a falon kapott helyet a szent sarok a házi oltárral szentképekkel és díszes vallási témájú tányérokkal A református családok otthonában nem hiányozhat a házi áldás. A szobabelső falát díszítik még a faragott keretbe helyezett családi fényképek, amelyek jelentős eseményeket örökítenek meg, például az esküvőt, a legény katonasorba kerülését, a családapa háborúba vonulását stb. A szoba berendezésének jellegzetes darabja az ácsolt és/vagy festett kelengyeláda, amelyben a ruházatot és a textíliákat tárolták. Az asztallal szemben helyezkedik el az ágy, amely jelképe volt az emberi élet három legfontosabb fordulójának: a születésnek, a házasságnak és a halálnak. A piros szőtt mintás párnákkal és dunyhával gazdag hímzéssel és vert csipkeszegéllyel díszített vászonlepedőkkel magasra vetett ágy a tiszta szoba éke volt. Az ágy mellett kap helyet a csizmahúzó. A hagyományos magyar paraszti társadalomban az embert születésétől haláláig elkísérte az istenhit és a hozzá szervesen kapcsolódó egyházi szertartások, melyek helyszíne a templom volt. Az itt látható 19. század végén készült Piéta, a fájdalmas Szűzanyát karjában a halott Krisztussal ábrázoló szobor népi fafaragó munkája. A szlovákiai magyarok kétharmada római katolikus vallású, csaknem egyharmada református volt, akiket a kisszámú görög katolikus és evangélikus vallási közösség egészített ki. A római katolikus liturgia szerint a gyermekek 10 éves koruk körül első szentáldozáshoz járulnak. A templomot szimbolizáló tárlóban kislány és kisfiú első szentáldozási öltözetét mutatjuk be a 20. század 60-as éveiből a hozzá tartozó kiegészítőkkel (gyertya, rózsafüzér, imakönyv). Mellette első szentáldozási emlékképek láthatók. Az 1912-ből származó Máriavölgy feliratú agyagkorsóban Szerkeszti: Grendel Ágota. E-mail: agota.grendel@ujszo.com . Levélcím: DUEL - PRESS s.r.o., Új Szó - Színfolk, P.O.BOX 222,830 00 Bratislava 3.
