Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

2019-03-02 / 52. szám

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2019. MÁRCIUS 2. ÚTINAPLÓ/OTTHON 15 lót, avagy olaszul canoncinit. Nem is lehet jobban kezdeni a reggelt, mit egy helyi kávéházban finom kávéval, süteménnyel. De akik az édes canoncini helyett inkább valami pizzafélét választanának, azoknak a dóm közelében, az egyik kis utcában levő pékség lesz a kulináris mennyország. Nagysze­rű panzerottót, paradicsommal és sajttal töltött óriás barátfiilét süt­nek a családi pékségben, amelyet arról lehet felismerni, hogy előtte általában hosszabb sor kígyózik. A panzerotto után már csak a va­csorán kell eltöprengenünk. Vagy talán mégsem, hiszen Milánóban a vacsoramenü adott: mindenképp meg kell kóstolni az aranysárga sáfrányos risotto a la milanesét. Teli a pocak, nézelődhetünk to­vább. A Galleria Vittorio Emanu­ele II passzázs átvezet egészen a La Scala épületéhez, amely akármilyen híres, csalódást okozhat. Kívülről olyan „semmi különös” épület, két­szer is meg kell nézni, valóban an­nál az operaháznál járunk-e, amely­nek a fenomenális Maria Callas volt egykor első számú énekesnője. A turistáknak 5 euróért ajánlják a betekintést a színházba, de ez igazán kihagyható program. Az 5 euróért ugyanis fél órát sorakoz­hatunk egy szigorú őr felügyelete alatt, amíg egy sötét miniteremből pár másodpercig kémlelhetjük a félhomályban levő színháztermet. Valószínűleg mindenki, aki Milá­nóba látogat, szeretné megnézni Leonardo da Vinci Utolsó vacsorá­ját, a Santa Maria déllé Grazie ko­lostor refektóriumának titokzatos freskóját. Egyesek szerint az Utolsó vacsora valamilyen kódot rejt ma­gában. Mások szerint a képen Jézus mellett nem János, hanem Mária Magdolna ül. Mindenfélét belema­gyaráztak már a festménybe, még azt is, hogy Leonardo valószínűleg személyes értelmet adott a freskó­ra festett drágaköveknek, ponto­sabban a freskó szereplőin látható ékköveknek. Aki meg akarja nézni a mesterművet, és maga akar véle­ményt alkotni róla, annak ajánlatos legalább egy hónappal előre biztosí­tani a belépőt. A város egyik legjelentősebb épí­tészeti alkotása a Castello, vagyis a milánói vár, a hercegek korábbi rezidenciája. Ám ennél is szebb látványt nyújt a vár mögötti Parco Sempione, Milánó egyik legna­gyobb parkja, a milánóiak egyik kedvenc pihenőhelye és személyes kedvencem. A La Scalánál megspó­rolt 5 eurót itt érdemes befektetni a kilátásba, amely a parkban levő Torre Branca toronyból nyílik a városra. Sokan imádják a nyüzsgő Navigli negyedet, amelyet Milánó Velen-Öt euróért ajánlják a betekintést a La Scalába, de ez igazán kihagyható program. Öt euróért nem sokat látunk... A Parco Sempione végén, a Piazza Sempionén az Arco Sempione, egy Napóleon által 1807-ben emelet diadalív áll céjének is neveznek. A csatornák mellett rengeteg vendéglő, kávézó várja a vendégeket, itt fogyaszt­hatjuk el a nap végén vacsorán­kat, amelyről a dóm előtti téren töprengtünk. Válasszunk rizottót vagy, mondjuk, egy puliszkás va­csorát, mert bármilyen meglepő is, a kukoricalisztből készült fala­tok nemcsak Romániában, hanem Milánóban szintén hagyományos ételek. Gombával, virslivel, sajttal elkészítve kínálják, húshoz grillez­ve, de még csipszként is. Ha a Rómát jól ismerők a Porta Portese nagyszerű piacát keresik fel vasárnap délelőtt azzal a céllal, hogy olcsó ruhát, cipőt, táskát, ékszert vegyenek, vagy csak úgy kószálja­nak, akkor a Milánóba visszajárok a Fiera di Senigalliát választják. Színes bolhapiac ez a javából: lehet forgatni a ruhakupacokat, lehet válogatni a könyvek és lemezek, képek és képrámák között, indiai kendők, olasz övék között, kapni madárkalitkát, színes vázát, széket, órát és öreg gramofont. Óriási a forgatag, eljön ide a szegény és a gazdag is, az egyik létszükségletből, a másik talán kíváncsiságból. A divat főutcája azonban a Via Monte Napóleoné, valamint a Via Manzoni, a Via della Spiga, a Cor­­so Venezia utca, amelyek a „divat négyszögét” alkotják. Vékonyabb pénztárcával be ne térjünk az üzle­tekbe, mert fájó szívvel, lógó orral és üres kézzel mehetünk tovább. Leskelődni, nézelődni lehet, meg kell figyelni, milyen a legújabb di­vat, melyik szín a menő, mit érde­mes megjegyezni, lekoppintani. Urbán Gabriella színeseknek, mint Velencében, Buranóban, nem is olyan, mint Róma, amely mintha mindig a nap színében úszna, Milánó in­kább szürke és olyan város, ahol összekapcsolódik a tradíció a modernitással. A történelmi há­zak modern enteriőrt rejtenek: kényelmes funkcionális kanapékat és modern vonalvezetésű foteleket, izgalmas lámpatesteket, bőrből, üvegből és fémből készített érdekes kiegészítőket. A modern azt is je­lenti, hogy praktikus, ez jellemző a „flexy”, beál­lítható bútorokra, a ka­napékról könnyen levehető textilhuzatokra. A modern milánói lakást fekete-fehér képek, fotók díszítik, ame­lyek nosztalgikus hangula­tot árasztanak. Minthogy a város sosem alszik, az otthonokban is sok a fény, lámpák díszítik, színesí­tik a belső tereket, (ug) Ebben a lakásban is visszaköszön Milánó színe, a szürke. Izgalmas lámpateste­ket, bőrből, üvegből és fémből készített érdekes kiegészítőket válogattak a modern bútorhoz. A tradicionalitást a konyha­­asztal és a nappali csillára hozza be a lakásba. Semmi sincs túlkombinálva, nagyszerű olvasósarkot varázsoltak a kandallóhoz (Fotók: Westwing.sk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom