Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

2019-03-16 / 64. szám

www.ujszo.com | 2019. március 16. SZOMBATI VENDÉG 19 Koncentráltan szeretne j ó lenni Eperjes Károly: „Nagy örömömre ötödször dolgoztam Szabó Istvánnal, de most először játszottam nála papot..." SZABÓ G. LÁSZLÓ A Redl ezredes, a Hanussen, a Rokonok és Az ajtó után Eperjes Károly ötödször dolgozott Szabó Istvánnal. Zárójelentés című új filmjében egy falusi papot játszik. Régi barátság köti őt a Mephisto Oscar-díjas rendezőjéhez. A Redl ezredes óta szoros, megingathatatlan kapcsolatban vannak. Figyelnek egymásra. Szabó István a kivételes tehetségű színészt látja Eperjes Ká­­rolyban, Eperjes Károly a kifinomult ízlésű, széles látókörű, világvi­szonylatban is kimagasló alkotót Szabó Istvánban. Négy közös film után, gondolom, meg sem lepődött azon, hogy a Zá­rójelentésben is komoly szerepet kapott szeretett rendezőjétől. Elárulok valamit: a Hanussen után és a Rokonok előtt Pista felhívott, és felajánlott egy szerepet, ami ugyan nekem való volt, mégis lebeszéltem őt a filmről. Nem is csinálta meg. Később bocsánatot kértem tőle, de azt mondta: „Szarni, neked volt iga­zad.” Nem haragudott meg rám. A Zárójelentés előtt is volt egy másik filmterve, annak is nagyon örültem, és az nagyon neki való anyag lett volna, de aztán máshogy alakultak a dolgok. Hogy ne sajnáljam, közölte, ír nekem egy szerepet a következő filmjébe. Nem volt nehéz kitalálni, hogy melyiket. A papot. Elolvastam a forgatókönyvet, és azon gondolkodtam, jót teszek-e ne­ki, ha én ezt elvállalom. Közöltem is vele, hogy boldogan eljátszom a sze­repet, mert nagyon szépet írt, de re­mélem, nem fogják bántani érte. Na­gyon megérintette őt a megjegyzé­sem. „Miért mondod ezt?” - kérdez­te. Találkoztunk, és megbeszéltük. Elhangzik majd egy mondat a szám­ból a filmben, az ad majd magyará­zatot a felvetésemre. De azzal a mon­dattal talán az esetleges támadásokat is ki tudjuk védeni. Egyébként abban a meg nem valósult filmjében is pap lettem volna. Annyira megszerettem azt a szerepet, hogy Pista úgy gon­dolta, nem is nagyon változtat rajta, így hozta át a Zárójelentésbe. Mindig ott állt Szabó István mellett. A legnehezebb éveiben is. Ki sem merem mondani: mintha a lelki istápolója lennék. Igen, ott áll­tam mellette, ha kellett. Segítettem neki. Lekötöttem a figyelmét. Mond­ta is, hogy rajtam kívül alig volt em­ber, aki ugyanezt tette volna. A Redl ezredes óta minden film­jében kulcsszerepet játszik. Vala­mi nagyon fontosat. Jól olvasok forgatókönyvet, és ezt Pista is szereti bennem. Nagyon dra­maturgi agyam van, és egészen kü­lönleges, sőt szélsőséges irányba is ki tudom tolni a gondolkodásomat. Schorm hadnagy Redl ezredes sűrített paralelje. Magában hordozza az egész _film esszenciáját. Pista nagyon meg­örült, amikor ezt annak idején el­mondtam neki. Mint kés a vajban, úgy dolgoztunk. Ott találkozott először osztrák kollégájával, Klaus Maria Bran­ilyen helyzetben, és én nem szeret­­; tem volna, hogy Klaus elvesszen. : Azt sem szerettem volna, hogy Pista és közte ez rossz pillanatot szüljön. Igen, kimentem a templomból, mert ott forgattunk, és a sekrestye körül sétálgatva imádkoztam Klausért. Add, Uram, hogy feltöltődjön, min­den jó legyen. De ebben is legyen ; meg a te akaratod! Korábban azt éreztem benne is, amit magamban. Hogy mindenáron jók akarunk len­ni. Ma már nem így gondolkozunk. Nagyon koncentráltan szeretnénk jók lenni. Nem először játszott papot. De ilyet, mint a Zárójelentésben, még nem játszottam. Szerzetes, aki világi papként próbálja meg lelkileg rendbe tenni a faluját. De kudarcot vall a falu, s ezzel talán ő is. A film végén visszamegy a szerzetesi rend­be, és a fiatalokat, a novíciusokat ta­nítja. Érdekes az útja nagyon. Isteni útitársa az orvost alakító Brandau­­emek. A felvételek során Pista pasz­tellszíneket kért tőlem, de én felaján­lottam neki, hogy csinálnék erőseb­beket is, aztán majd meglátja, me­lyiket használja. Felhívtam őt nem­rég és megkérdeztem tőle, hogy döntött. Az erősebbek mellett, mondta. Hálás a szerep, és hálás is vagyok érte Pistának. Nem tudom, van-e még ilyen érzékeny mester, mint ő. Rajongtunk is érte mind­annyian. Remek csapatot hozott össze. Nem is emlékszem, mikor volt magyar filmben ilyen társaság. Hogyan lépett ki ebből a kivéte­les hangulatú forgatásból? Az a reményem, hogy Pista még leforgathatja élete nagy álmát. Mert nagyon tud filmet készíteni. Két év­vel ezelőtt elhívtam őt a kaposvári osztályomba, hogy tartson filmkur­zust a növendékeknek. A Három nő­vér volt az anyag. Pista el volt ra­gadtatva az osztálytól, és a gyerekek .is tőle. S akkor azt mondta: „Szarni, köszönöm, hogy veletek lehettem. Örülök, hogy még tudok filmezni.” Az ajtó után öt évvel mondta ezt. Addig nem rendezett filmet. Én Az ajtó óta három filmben játszottam. Egy ifjúságiban, a Tüskevárban, egy rövidfilmben, a Téli virágzásban és egy játékfilmben, A kalandban, amelyet Márai Sándor regénye alap­ján forgattunk. Volt más ajánlatom is, de azokat nem vállaltam. A Zá­rójelentés után én is elmondhatom, remélem, nem hangzik nagyképűen, hogy azt hiszem, még én is tudok fil­mezni. István megnyugtatott, ami­kor ezt hallotta tőlem. Azt felelte: „Nyugodj meg, Szamikám, neked is megy ez még!” Brandauertől mivel vált el? Ő is tűkön ül, hogy mi lesz a vég­kifejlete ennek a munkának. Gyanú­san harmonikusan dolgoztunk. A stáb is csodálkozott, hogy van még ilyen. Örültünk a közös létezésnek, hogy mindenki élvezte a munkát. Bököd­­tük egymást, hogy ugye, ez nem álom, te is azt érzed, amit én? Most váijuk a bemutatót és a film utóéle­tét. Nagyon bízom benne, hogy Pista kap még egy nagy irodalmi művet. Hogy megkérdezik tőle, mihez lenne még kedve, és lesz módja úgy meg­csinálni, azon a szinten, ahogy ő akarja. Ahogy csak ő tudja. A szerző a Vasárnap munkatársa A stáb is csodálkozott, hogy van még ilyen..." „Gyanúsan harmonikusan dolgoztunk. dauerrel, aki most a Zárójelentés­ben is a partnere volt. Klaus nagyon féltett engem akko­riban. Azt mondta: „Ha ilyen szinten leszel színész, belehalsz! Ilyen in­tenzitással ezt nem lehet, nem sza­bad csinálni!” Máshogy meg nem éri meg, mondtam neki. A Hanussenben aztán láthatta, hogy még életben van. Ott már más volt a szerep. No­wotny kapitány felületesebb ember volt, mint Schorm hadnagy. Neki nem kellett beledöglenie, ő meg akarta úszni az életet. Nagy különbség. Kardics Soma alakjában a Ro­konokban Móricz Zsigmond a mindenkori bankárt írta meg. Egy olyan bankárt, akinek nincs erkölcse, nincsenek skrupulusai, megy, csörtet előre. Garas Dezső bá­tyám még élt, az Isten nyugosztalja, ott volt a film bemutatóján. Elment mellettem a moziban, majd hirtelen visszafordult, és csak annyit mon­­dott: „Megint dobtál egy nagyot!” Az ajtóban Szobotka Tibort, Szabó Magda férjét formálta meg. Engem a mestereim tényleg jól megtanítottak darabot, forgatóköny­vet olvasni. Az ajtóban rezonőr va­gyok. Simon Zsuzsa tanárnőm mondta a főiskolán, Karcsikám, tu­dom, hogy most utálni fog azért, amit mondok, de majd ha eljön az ideje, maga nagyon sok rezonőr szerepet fog játszani. A rezonőr az, aki hajói rezonál a főszereplőre, akkor erősíti őt, viszi előre. Ha ezt felfogja és el­fogadja valaki, és nem sopánkodik emiatt, akkor izgalmassá tudja for­málni a karaktert. Az ajtó után volt, aki azt mondta: „Ez két főszereplős film, de a két nő, Helen Mirren és Martina Gedeck mellett te a harma­dik főszerepet játszod benne.” Hát hogyne?! Szobotka Tibor főszereplő volt Szabó Magda életében. A karri­erjét áldozta fel érte. Harminc év telt el a Hanussen óta. Ez alatt a három évtized alatt talál­kozott egyszer is Brandauerrel? Moszkvában, a filmfesztiválon. Vagy amikor itt forgatta saját film­jét, a Mario és a varázslót Magyar­­országon. Elmentem a forgatásra. Mindig ott folytatjuk, ahol abba­hagytuk. Nagy tisztelettel vagyunk egymás iránt. Színészi kvalitásait közelről is­meri. Magánemberi énjét mennyi­re tudta megfejteni? Hogy milyen ember Klaus? A Mephistóban sok mindent ki kellett adnia magából. Éppen ezért sokan azzal azonosítják. De láttam őt Ham­letként is a Burgtheaterben. Remek alakítást nyújtott. Ő már hetvenöt éves, én most lettem hatvanöt. Ezt azért mondom, mert a korunk miatt ő is, én is megszelídültünk. Nem le-, inkább fel-. De korábban nem láttam, hogy ennyire izgul egy felvétel előtt. Nem tudom, mi ennek az oka. Talán az, hogy ez egy életpálya, amelyet el lehet rontani. Egy ilyen nagy ívű életpályát egyetlen szereppel? (Szkárossy Zsuzsa felvétele) Régen dolgozott Pistával. Na­gyon nem szeretett volna rossz len­ni. De Pista ugyanúgy, mint régen, nagyon határozottan bánt vele. Na­gyon nagy szeretettel, de nagyon határozottan. Ha valami nem igazán tetszett neki, szólt, hogy újra kéri. Elmesélek egy történetet, talán sen­ki nem veszi zokon. Az egyik for­gatás után Klaus hazament, és csak négy nap múlva jött vissza. Volt egy nagyjelenetünk. Már vagy ötödször mentünk neki. Klaus is érezte, hogy még mindig nem az igazi. „Csinál­juk meg holnap, vagy kérsz egy kis időt, és újra megpróbáljuk?” - kér­dezte tőle Pista. Fáradt lehetett. Otthon bizonyára leengedett, és kocsival jött vissza. Kifárasztotta az út. De István mondatából mindent értett. Elvonult, és másfél óra múlva megcsinálta. Nagyszerűen. S az alatt a másfél óra alatt ön hogyan őrizte meg magában a je­lenethez szükséges érzelmi hőfo­kot? Nem engedett le? Nem engedhettem meg magam­nak. Tudtam, ha visszajön, topon kell lennem. Kettőnk fontos jelenete volt ez. Ha én leeresztek, miattam állunk le másfél órára. S lélekben mivel tartotta formá­ban magát? Mi mást csinálhattam volna? Imádkoztam Klausért. Kollégák va­gyunk, izgulunk, hogy a partnerünk jól jöjjön ki egy ilyen szituációból. Nagyon el tud veszni a színész egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom