Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-16 / 64. szám
www.ujszo.com | 2019. március 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A megmérgezett társadalom A kokárda volt a közös SZOMBATHYPÄL Fásult kiábrándultság, a másik oldalon a szélsőségek előretörése MÁRIUS KOPCSAY A népnyelv gyorsan reagál, amint kihirdette a bíróság a jogerős ítéletet Ladislav Bastemák adócsaló vállalkozó ügyében, záporozni kezdtek a viccek Robert Fico kontójára. Hogy most már tulajdonképpen állami lakásban lakik, de vajon miért ragaszkodik hozzá továbbra is foggal-körömmel, amikor nyilván megengedheti magának, hogy saját lakást vegyen ott, ahol akar, és nem lehetne őt támadni egy adócsaló ügye miatt. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Fico eddigi hivatalos magyarázatai, hogy bérli a lakást Bastemáktól, nem állják meg a helyüket. Nagyon kilóg a lóláb a Bonaparte ablakán. Bastemák elítélésénél azonban sokkal szörnyűbb folytatása volt a napnak, bár az igazságszolgáltatás lépett egy nagyot előre. Az, hogy Marián K. nagyvállalkozó ellen vádat emelnek Ján Kuciak megöletése miatt, teljesen más fényben tünteti fel Kocner ilyen-olyan találkozóit és kapcsolatait a legkülönfélébb politikusokkal. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a csúcspolitikát - mindenekelőtt a legerősebb pártot—mennyire behálózta, megfertőzte a bűn, ez a közeg kicsúszott mindenféle társadalmi és egyéb ellenőrzés alól, sőt, jómaga ellenőrizte az egész országot, abban a meggyőződésben, hogy az övé. Ez a kétes társaság a törvények kiskapuit kihasználva vagy akár a törvényesség határait jócskán túllépve érvényesítette üzleti érdekeit, és ennek rendelte alá az egész társadalmat. Rá szabták a közbeszerzéseket, pályázatokat és nemegyszer a törvényeket is. Egyre megdöbbentőbb és dermesztőbb dolgok kerülnek napvilágra: Marián K. a markában tartotta a főügyészt, a rendőrség újságírók után nyomozott és profilozta őket, megrendelésre dolgozott, vagy megrendelésre kent el ügyeket, és maguk a rendőrök, nyomozók követtek el törvénysértéseket. Olyan hosszú időn át mérgezték a levegőt, hogy az természetesen a társadalmi közhangulaton is kiütközött. A fásultság, kiábrándultság, az állammal szembeni bizalmatlanság, vagy a másik oldalon a növekvő agresszivitás, gyűlölködés, a radikális, szélsőséges erők előretörése formájában. Ez a közhangulat már ma este nagyon kellemes meglepetést okozhat; vagy épp ellenkezőleg, nagyonnagyon kellemetlent, még nem tudjuk. Az előző figyelmeztetést, hogy valami nincs rendben, az önkormányzati választáson kapta meg az ország. Akkor azonban még nem látszott, ki tudna szembeszegülni a rendszerellenes erőkkel, és még több csápját levágni a fentről ránk terpeszkedő polipnak. Ma jobbak a kilátások egy pozitív fordulatra. De legyünk józanok és realisták: ez itt továbbra is Szlovákia, és még mindig nagyon mérgezett a légkör. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa (Lubomfr Kotrha karikatúrája) Soros, se Juncker, se Brüsszel, se migránsok: a március 15-i ünnepen, európai pártcsaládja kizárási dilemmája i fr"® közben a magyar miniszterelnök lecsavarta a kampányhangerőt. „Azt kívánjuk Európa népeinek, hogy hulljon le szemükről a hályog, hogy lássák és értsék: keresztény kultúra nélkül nem lesz szabad élet Európában, keresztény kultúránk megvédése nélkül elveszítjük Európát. Vegyék észre, hogy egy liberális európai birodalomban mindannyian elveszítjük a szabadságunkat!” (Orbán Viktor március 15-i beszéde a Múzeumkertben) Volt már olyan március 15-i beszéd, amely lemoszkvázta Brüsszelt, ezúttal azonban emelkedettebb hangnemben szónokolt a magyar kormányfő, aki a visegrádi együttműködés jegyében a történelmileg különleges lengyel-magyar kapcsolatokra koncentrált, olyannyira, hogy Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök is felszólalt a budapesti ünnepségen. Lengyel, magyar jobboldal tehát két jó barát, tandemjük pedig a nyugat-európaitól eltérő hangsúlyú, gyökerű Európa-képet kínál, amelyben az antikommunizmus, a globalizációkritika, a keresztény kulturális örökség védelme áll a középpontban. Ez a világkép Európa hanyatlásáról beszél, elsősorban a bevándorlás bátorítása, mi több, koncepciója és gyakorlata miatt. A magyar-lengyel ajánlat a nemzetállamok erős szövetségén alapuló kontinens konzervatív vízióját támogatja az Európai Egyesült Államok álmával szemben. Birodalom (azaz szorosabb integráció) helyett nemzetekben (azaz önállóságban) gondolkodik. „Új kezdetet akarunk, hogy megállítsuk Európa hanyatlását, véget vethessünk az Európai Egyesült Államokról szóló lázálmoknak, hogy Európa újra az európaiaké lehessen.” (Orbán Viktor) Orbán ünnepi beszéde azért persze nem volt EP-kampánymentes, mégis feltűnő visszafogottsággal maradt elméleti síkokon a kritika. Nem nevezte meg a felelősöket, a szembenálló oldal/terv/vízió gazdáit, végrehajtóit, frontembereit. Hogy úgy mondjam: ez nem egy plakátbeszéd volt Junckerrel, Sorossal, Timmermanssal, brüsszeli bürokráciával. Hogy mi lehetett a visszafogottság oka az ünnep emelkedettségén túl? Nyilvánvalóan az Európai Néppárt kontra Fidesz kizárási/maradási konfliktus napokban várható robbanása vagy megoldása Manfred Weber EPP-frakcióvezető budapesti CEU-támogató, zsinagógalátogató, szimbólumokkal és üzenetekkel teli kompromisszumkereső útját követően. A kivárás pillanataiban lett egy olyan március 15-énk, amely az európai politikai háború orbáni fegyvemyugvását (jó, vaktöltényes hadgyakorlatát) sugallta a magyar forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján, legyen is bármily különös ez ellentétpár. „Átkozott rablóbanda uralkodik fölöttünk. Pocsék világot teremtettek! Ha nem is ellenségem, de legfőbb ellenfelem ez az ördögfajzat kormány. Orbán ma nem a keresztény Európát védi, hanem tisztességtelen, barbár, mocskos politikáját próbálja eltakarni a kereszténység zászlóra tűzésével.” (Gyurcsány Ferenc DK-elnök március 15-i beszéde) De nem úgy az egyesült magyar ellenzék, azaz az „Ellenállás” politikai karanténból kiengedett (oké, korábban is csak laza szalagkorláttal volt körbekerítve) nagyágyúja, a radikális kormánykritika nagyotmondója, DK nevű közéleti szektájának élén immár családi duóban támadó Gyurcsány Ferenc, aki arkangyalként száll szembe a felcsúti patással. Ünnepi show-műsora verbális látlelet arról a hangulatról, amely a magyar balliberális ellenzéki térfélen uralkodik éterben, tévében, interneten, utcán. Ez a hangulat valószínűleg a feltámadó Petőfit is félrelökné ósdi nemzeti érzései miatt. Ez a hang a sorvadás és vegetálás frusztrált kiáltása. A sok beszéd helyett néha érdemes a kokárdánál maradni: a kokárda szép, tiszta, hősi és emelkedett szimbólum, és nem fog rajta semmiféle március 15-i szónoki hőbörgés vagy taktikázás. Volt, van és lesz nekünk, mindannyiunknak. Dupla fizetés, svájci nyugdíj és egyéb marhaságok T alán többen nem emlékeznek már az 1998-as parlamenti választásra: a kétszeres fizetést ígérő Dzurindát svájci nyugdíjakkal überelte Meciar. Egyikük sem gondolta komolyan, csak áltattak, azaz hülyének nézték a választókat. Az überelés most is folyik. A Fico-Pellegrini-kormányok kiszámíthatatlan foglalkoztatáspolitikáját látva az a gyanúnk támad, hogy a populisták nemcsak minket, hanem saját magukat is áltatják. Ergo: nem ismerik a realitást! Azt állítják, hogy ösztönözni szeretnék a munkaerőpiacot, de bérpolitikai intézkedéseikkel a munka költségeit növelik. Az államnak ez jó üzlet, hiszen a foglalkoztatási költségek növeléséből elsősorban ő profitál a munkát terhelő adókból és járulékokból. Ezek az elmúlt időszakban nagymértékben nőttek, pedig nemzetközi összehasonlításban már korábban is magasak voltak. Az Európai Bizottság friss jelentése arra figyelmeztetett, hogy Szlovákiában túlzott, 53,6% a munkát terhelő adó. Miközben a fogyasztás, a tőke és a vagyon adóztatása jóval kisebb. Vagyis a magát szociáldemokratának hirdető Smer adópolitikája nem munka-, hanem tőkepárti. Eredeti elveivel ellentétben az államkassza bevételeit a munkát terhelő adókkal szereti feltöltetni. Elsőként a társadalombiztosítási járulékok kivetési alapjait emelték, hogy ne kelljen magát a százalékos adókulcsot emelni, ami mégiscsak szembetűnőbb művelet. Eltörölték az alacsony jövedelműek egészségügyi járulékmentességet is, amit korábban maga a Smer vezetett be. Színtiszta zűrzavar! Hab volt a tortán a különféle bérpótlékok bevezetése. A minimálbér az elmúlt 10 évben 68%-kal emelkedett, ami teljesen elszakad a szlovák ipar termelékenységének egyébként dicséretes, 38%os növekményétől. Hozzáértő kormányzat a minimálbért a termelékenység növekedéséhez köti, hogy ne rontsa a gazdaság nemzetközi versenyképességét. Ez az elv azonban sosem volt a hazai gazdaságpolitika fundamentuma. A munkát sújtó politikai ámokfutás tetőzéseként idén bevezette a kormány az utazási utalványokat. Megjósolhatatlan, hogy a munkapolitika kiszámíthatatlansága mit húz ihég elő feneketlen tarsolyából. Az állam sajátjaként osztogatja a vállalkozók pénzét. Szlovákiában a munkatermelékenység a 250 fó feletti vállalatokban átlagosan kétszer nagyobb, mint a 20 fő alatti kisvállalatoknál. A külföldi tulajdonú cégek másfélszer termelékenyebbek, mint a hazai tulajdonban levők. A bérköltségek növekedése a hatékonyabb külföldi nagyvállalatokat, az autóipart, az energetikai és a pénzügyi szektort nem kényszeríti térdre, annál inkább a hazai tulajdonú kis- és közepes vállalkozásokat. Leginkább a mezőgazdaságot, a turizmust, az építő- és szolgáltatóipart fenyegeti. Á Híd minapi 1%-os rokkantbiztosítási járulékcsökkentési javaslata, illetve a jövedelem adómentes részének növelése a dolgozók bevételeit növeli, ami jó irányt mutat. Munkáltatói szemmel azonban ez olyan, mintha a maláriát C-vitaminnal akarnák gyógyítani, mivel a vállalkozók járulékterhe ezekkel az intéskedésekkel egy centtel sem csökken. Ha a mindenkori kormány valóban a hazai kis- és közepes vállalkozások helyzetén szeretne segíteni, akkor elsősorban a munka adóterheit kellene csökkentenie, s csak ezután kezdeményezhetné a fogyasztás és a tőke adóterheinek mérséklését. Az SNS által beharangozott vállalati nyereségadó- és áfacsökkentést sem fogadhatják kirobbanó örömmel a kis- és közepes vállalatok, mert a megemelkedett járulékterhek miatt a nyereségről többnyire csak ábrándoznak. Ok inkább az európai viszonylatban is magas munkaterhek csökkentésére szavaznának. Persze, ha akadna valaki, aki erről megkérdezné őket. A szerző közgazdász BINDICS ZSOLT
