Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-14 / 62. szám
interjú „Mindegyik kendőmnek neve van, ez az erőteljes színezésű például Afrika" (Fotók: somogyi tibor és j. zs. archívuma) tam, énekeltem, táncoltam, rajzoltam. Ezt a sokoldalúságomat ott kihasználhattam. Magda Serbáková volt az osztályfőnököm, akinek rengeteget köszönhetek, ő kezdett irányítani, mert külön rajzra soha nem jártam. Tőle tanultam meg azt is, hogy a kevés mindig több. „Most hagyd abba! Már elég!" - ezzel vette el előlünk a rajzlapokat.. Nagyon szerette volna, ha főiskolára megyek. Én azonban csökönyös voltam és szerelmes, inkább húszévesen férjhez mentem, és hamarosan megszületett Erika lányunk. Egyetem nélkül is sok mindent megtanultál. Meg sok mindent láttam. Nálunk rendszeresen jöttekmentek a művészemberek. 1988-ban, amikor az első Stúdió Érté Fesztivált szerveztük, a megnyitó napján még nagy hassal kitakarítottam a Csemadokot, hazamentem, és mondtam, hogy megyek szülni, szevasztok. Mindenki kiakadt, én meg elmentem a kórházba, megszültem Gergőnket. Ő a fesztiválgyerek. Kiállításokra jártunk, és ahova tudtam, együtt utaztam Roccóval. Voltunkjapánban, Tajvanon, Dániában, végigjártuk Franciaországot, Olaszországot, sok mindent láttam, ami belém ivódott, raktározódott. Talán most jött el az idő, hogy valamit meg tudok mutatni abból, amit magamba szívtam. Örömmel adom át a tudásomat, a tapasztalataimat a gyerekeknek is. Hogy próbálják meg színekben látni a világot. Azt, hogy a víz nemcsak kék, az őszi fa nemcsak sárga vagy zöld, hanem mindenféle szín van benne, és erről sokat beszélgetünk. És ha versenyeket is nyernek a rajzaikkal, az annyira jó érzés! A selyemfestés valamenynyire kompenzálja a korábbi, eseménydús éveidet? Az utóbbi években viszszahúzódtam, mint csiga a házába. Azelőtt mindenhol ott voltam a városban. Most már megválogatom, hova megyek. Visszafogtam a tempóból, nem lehet 100 százalékon pörögni. Végül is 55 éves leszek. Tudatosítottam, hogy tudni kell kettőt-hármat hátrébb lépni, és inkább magammal foglalkozni. A visszavonulásnak köszönhető, hogy elkezdtél festeni? Amikor elkezdtem a selyemfestést, még pörgött az életem, de lassítanom kellett, mert problémáim voltak. Most így jól érzem magam. Reggel fél tíztől fél ötig nyüzsgő gyerekek közt vagyok. Imádom őket, de az Y generáció „kemény banda". Nagy a ricsaj, és persze sokat beszélgetünk. Ha odajönnek hozzám, hogy „Zsuzsa néni, beszélgessünk!", ezt sokkal fontosabbnak tartom, mint valamilyen más, tantervi előírásban szereplő tevékenységet. A gyerekekkel beszélgetni kell, sokat, ezáltal is nevelem őket. Egy pedagógusnak pszichológusnak, terapeutának, mindennek kell lennie. És elsősorban szeretni kell a gyerekeket. Tudok nagyon szigorú lenni, kiabálni is, ha kell, mert 29 gyereket fegyelmezni néha nem könnyű, de mindig éreztetni kell velük, hogy „én ezt most azért teszem, mert szeretlek téged". Arra is jó a selyemfestés, hogy az iskolai nagyon intenzív létet... ...le kell vezetni. Most már igen. Bekapcsolom a kedvenc zenéimet, vagy a tévét háttérként, csak hogy valaki más beszéljen, ne én. Közben kifeszítem a selymet, elkezdek dolgozni. Attila barátom, ha itt van, azt mondja, „olyan jó téged nézni, teljesen átszellemül az arcod". És tényleg, „lemegy az agyvizem". Idegesen nem is lehet festeni. Örülök a színeknek, annak, ha jól sikerült a kendő, vagy ha a kontúr mögé beszalad a festék, töröm a fejem, hogyan tudom helyrerakni. Aztán a székemre ülök, és végignézem a kész művemet: jé, milyen szép. Feltölt ez a munka. Akik festenek, alkotnak, szerintem azért csinálják, mert ez a lelkűknek pluszt ad. Nem hiszem, hogy másként is lehet. Mire vagy a legbüszkébb? Elsősorban a gyerekeimre, a családomra. Nekem az a legnagyobb öröm, ha hazajönnek, az unokákkal együtt. Annál nincs jobb. Az unokáim egy teljesen új énemet hozzák elő belőlem. Időnként a lányom pöröl velem, hogy mindent megengedek nekik. De hát a nagyi arra van, hogy mindent megengedjen nekik! Persze azért tiszteletben tartom a lányom nevelési szabályait. A munkám is fontos számomra, mindig is az volt. A család és a munka. Ha ez a kettő jól működik, boldog vagyok. A selyemfestés pedig én vagyok, teljesen kitölti az életemet. Már nem bánkódom a múlton. Lehet, hogy évek múltán a kendők helyett mással fogok foglalkozni, de valamivel biztosan. Nem tudok tétlenül ülni. Mislay Edit NŐI SZEMMEL 2019. március HIRDETÉS ■ DPI 90005
