Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

2019-03-14 / 62. szám

• Interjú • Szépségápolás • Lakberendezés • Divat • Sztárvilág • Kultúrszendvics • Életmód

III. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 20ig. MÁRCIUS

SELYEMRE

festett álmok

Sokat látott, sokat tapasztalt, rengeteg élményt gyűjtött. Határozott, erős személyiség, aki bátran vállalja az érzékenységét, a gyengeségeit. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy képes volt mélyzuhanásból újra szárnyalni. Színekkel teli otthona melegséget, kreativitást sugároz. Itt készülnek káprázatos színekben tobzódó, szemet gyönyörködtető, simogató selyemkendői, melyekbe a lelke egy-egy darabját festi bele.

Az Érsekújvárban élő Juhász Zsuzsával beszélgettünk.

Sokoldalú személyiség vagy. Nevelőnőként dolgozol, bábcsoportot is vezettél, emellett van egy gyönyörű szenvedélyed, a selyemfestés. Álomszép kendők kerülnek ki a kezed alól.

Komolyabban öt éve foglalkozom selyemfestéssel.

Egyébként az iskolában is mindig rajzoltam, díszítettem. Az üres falak nem az én világom. Igyekszem olyanná tenni a helyet, ahol tartózkodom, hogy az tetsszen nekem. Több éve rajzot is tanítok a suliban.

Rajz szakon végeztél?

Óvónőképzőbe jártam

Ógyallán, és amikor itt Érsekújvárban a magyar iskolában nevelőnői állást kaptam, tévúton elvégeztem a nevelőnői szakot Léván. Tizedik éve vagyok főnevelőnó, és a gyerekekkel a néptánctól kezdve a bábozáson, színjátszáson, énekkaron át a rajzig sok mindent kipróbáltunk. Kiállításokat is szervezek nekik. A szívem csücske az iskola, de a kultúra is. A Kultúr- Korzót annak idején együtt alapítottuk a volt férjemmel, Roccóval Quhász R. József költő, performer - a szerk. megj.), Kis Petiékkel és Stugel Tiborral. Nyüzsgő emberként a városban is sok mindenben részt vettem.

Miért kezdtél el selyemfestéssel foglalkozni?

Huszonhét év után véget ért a házasságom. Nem volt könnyű időszak, sok mindent hozott magával, főleg mélyrepülést. Időbe telik, míg az ember rájön, van

élet a válás után is. Átestem egy komoly betegségen, amibe bizonyára a lelki bajok is belejátszottak, a műtét után hosszabb ideig itthon kellett maradnom. Én, a folyton nyüzsgő, tevékeny ember arra kényszerültem, hogy üljek le végre, nyugodjak meg, és kezdjek magammal valamit. Közeledett a nővérem névnapja, és nem is tudom, honnan jött az ötlet, hogy festek neki valamit selyemre. Volt itthon selyemkendő, azt sem tudom, hogyan került ide, és fél évvel előtte Orsi barátnőmtől, aki talán megérezhetett valamit, selyemfestéket kaptam a születésnapomra. Elővettem, megpróbáltam. Nagyon megtetszett a technika, és jöttek a visszajelzések, hogy milyen szép! Az első év azzal telt, hogy sorra festettem a kendőket a barátnőimnek. Aztán rájöttem, hogy nekem ez egyfajta lelki terápia is. A mai napig úgy vagyok vele, hogy ha egykét hétig nem jut rá időm, már érzem, hogy bizseregnek az ujjaim, festeni kell. (Folytatás a következő oldalon)